ref. lelkész, gymnasiumi tanár, Sz. András és Koncz Mária, közrendű birtokosok fia, szül. 1825. szept. 13. Nábrádon (Szatmárm.); tanult Máramaros-Szigeten, Szatmáron és Debreczenben, hol mint hittanhallgató gymnasiumi osztály tanításával volt megbizva. Az 1848-49 szabadságharczban részt vett, Erdélyben Bem táborában szolgált mint tüzér, több sebet kapott, így az 1849. debreczeni csatában bal szemét vesztette el és kapitányi ranggal távozott. 1850. a nagy-kállói gymnasiumhoz igazgató-tanárnak választották; innét 1852. okt. 1. a máramaros-szigeti lyceumhoz ment tanárnak, mely állását az 50-es évek végén ugyanott a lelkészivel cserélte fel. Nyugalomba lépett 1889 elején. Elnöke volt a máramaros-tályéki ref. pap-tanítóegyesületnek 1878-88-ig. Meghalt 1889. július végén.
Irt 1850-től költeményt, beszélyt és természettudományi s vegyes czikkeket: a Szikszói Enyhlapokba (1853. költ.), a Vasárnapi Ujságba (1856. A répa-czukor készítésének módja); a Prot. Népkönyvtárba (1857. I. Vallásbeli hitfelekezetek és beszély, V. A hitjavítás eredete, VI. A vallásgúnyolóknak); írt még a Máramarosba, P. Naplóba, Budapesti Hirlapba sat.
Munkája: Ünnepélyes egyházi beszéd a máramaros-szigeti helv. hitv. ev. templom tűzvész okozta romjai fölött 1859. okt. 30. M.-Sziget, 1860.
Petrik Bibliogr.
Máramaros 1893. 42. 1896. 51. sz.