jogi doktor, árvaszéki ülnök, Szász Domokos ref. püspök és ürögdi Nagy Ilka fia, szül. 1863. Kolozsvárt; tanulmányait (egy év kivételével, mint a beszterczei németnyelvű ág. ev. főgymnasiumban töltött), a kolozsvári ref. főiskolában végezte. Két évig a kolozsvári, kettőig a budapesti egyetemen hallgatója volt. Ekkor élénk részt vett az ifjúság mozgalmaiban; nevezetesen 1883-ban a kolozsvári egyetemen az oláh egyetemi hallgatók magyarellenes «Julia» egylete ellen küzdött eredménynyel. Tanulmányainak végeztével külföldi tanulmányútra ment, s hosszabb időt töltött Német-, Olasz-, Francziaországban és Svájczban. Hazatérve Kolozsmegye szolgálatába lépett és innét neveztetett ki főispáni titkárrá Alsó-Fehérvármegyébe; e minőségben négy évet töltött. 1892-ben országgyűlési képviselővé választatott szabadelvűpárti programmal, a magyar-igeni kerületben. Az országházban többször felszólalt, a kérvényi bizottság előadója is volt. 1896-ban nem vállalt mandátumot, hanem a publiczistikának élt. Kolozsvárt atyja mellett részt vett az egyházkerület közéletében. Atyja halála után Marosvásárhelyre költözött és itt Maros-Torda vármegye árvaszéki ülnökévé választatott. Ifjú korában az atyja által szerkesztett Erdélyi Prot. Közlöny szerkesztésében három évig vett részt (e lapban nagyszámú vallásos tárgyú, vallásbölcseleti dolgozata, néhány verse s műfordítása jelent meg). Egyetemi évei kezdetén belépett a kolozsvári Magyar Polgár cz. napilap belmunkatársai sorába (itt csaknem minden számba írt tárczát vagy költeményeket saját neve, vagy Manfred, és Avar álnevek alatt); később a Kolozsvár cz. lapba írt. Budapesten a Fővárosi Lapokban és a Vasárnapi Ujságban jelentek meg költeményei, az utóbbiban ismeretterjesztő czikkei is. Főispáni titkár korában a nagy-enyedi Közérdek ellen a Kolozsvárban folytatott heves polemiákat; míg képviselőkorában a szabadelvűpárti lapokban jelentek meg politikai czikkei. 1896-tól Erdélybe költöztével, az ottani vidéki hirlapokba rendesen ír vezérczikkeket a különböző aktuális kérdésekről és megalapította Kolozsvárt az Erdélyi Napló cz. napilapot és azt 1895-96. szerkesztette. Marosvásárhelyt folytatta publicistikai működését és azonfelül városi kérdésekről czikkezett a Székely Lapokban és a Maros-Vásárhelyben. 1901-ben átvette a Székely Lapok szerkesztését, mely 1902-ben hetilapból napilappá vált és mint a szabadelvűpárt organumát 1906-ig.
Munkái:
1. A kaukazusi fogoly. Költői beszély. Irta Puskin Sándor. Ford. Kolozsvár, 1884.
2. Ilona könyve. U. ott, 1896.
Álmok és emlékek. Marosvásárhely, 1908. (Válogatott költeményei: sajtó alatt.) Ebben jelenik meg a «Mosoly» cz. dramatizált idyll, mely a kolozsvári Nemzeti Színházban 1898-ban került színre.
Családi szíves közlés.