előbb Ferenczrendi, később cziszterczi szerzetes, Sz. Pál és Orbáncsics Katalin polgári szülők fia, szül. 1752. júl. 5. Rév-Komáromban; iskoláit valószínüleg szülővárosában végezte; a magyar nyelven kívül a német nyelvet is teljesen bírta. 1768. okt. 18. mint rhetor Keszthelyen lépett a Szent Ferencz-rendbe és a Joakim szerzeti nevet kapta. 1775. szept. 24. misés pappá szentelték. 1776. Nagyszombatban, 1777. Pesten a hittani intézetben hallgató volt. Theologiai tanulmányait végezve, 1778-ban baccalaureus lett; Nagyszombatban és Pesten tanított; 1778. Szombathelyt a szerzet növendékeinek mestere és a bölcselet lectora lett; később ugyanott a theologia, 1786. pedig a gymnasium tanára volt; 1782-83. Pesten hittanár, 1784. Nyitrán magyar hitszónok és 1785. a királyi oskoláknál tanító; 1786-92-ig a szombathelyi gymnasiumban tanárkodott. 1793-ban Szegedi Mihálynál, 1794. pedig Sopronban volt nevelő. Ellenségei támadtak, kik eretnekséggel vádolták, mintha történeti munkájában (1791) a római szentszékről tiszteletlenül írt volna; ezért 1794 első felében kilépett a rendből és azon év nov. 7. a szentkereszti cziszterczita szerzetbe vették fel; az ujonczév leteltével 1795. nov. 8. ünnepélyesen is beesküdött. Valószínűleg a szombathelyi lyceumban tanított. Azonban további üldöztetések elől menekülendő, mint tábori pap a Splény gyalogezredbe osztatott; az ezreddel együtt Ausztriába, innét pedig Olaszországba vándorolt. Jelen volt a marengói csatában (1800); az 1799-1800 telet Noviban előörsön töltötte. A rastadti és lunevilli béke után 1801-ben hazatért és Erdélyben, majd Pesten volt szállása. 1805-ben ismét Olaszországban járt. 1806-1808. Pesten munkáinak kiadásával, részben megírásával foglalkozott. Meghalt 1810. szept. 26. Kolozsvárt.
Munkái:
1. Magyarok eredete, a régi és mostani magyaroknak nevezetesebb tselekedeteivel együtt. Pozson és Komárom, 1791. Két kötet. Színes képpel. (2. bőv. kiadás. Pest, 1808. Két rézmetszettel. Ism. Annalen. Wien, 1810. IV. 530. l., 1811. II. 153. l.)
2. Hadi tudomány, mellynek némely főbb czikkelyeit kézírásba foglalta egy nevét eltitkolni akaró tudós és nagy méltóságú hazafi. Eredeti valóságában kiadta és bevezetéssel megtoldotta... Pest, 1807.
3. Marengói tsata és azt megelőző környülállások. U. ott, 1807.
4. Magyar Robinson, vagy is Ujvári és Miskei magyar vitézeknek viszontagságai és azoknak a világ különféle részeiben történt tsodálatos esetei. Egy eredeti költeményes igazság. U. ott, 1808-1809. Két kötet.
5. Frantzia országnak polgári és hadi történetei. Irta németül Janits Aemilián. Ford. U. ott, 1810-11. Három kötet.
Annalen der Literatur. Wien, 1810. IV. 530. l.
Hazai és Külf. Tudósítók 1810. II. 38. sz.
Allg. Literatur Zeitung. Halle und Leipzig, 1811. 104. sz.
Danielik, Magyar Irók II. 305. l.
Farkas, Seraphinus, Scriptores. Posonii, 1879. 105. l.
Székesfehérvári kath. főgymnasium Értesítője 1888. 3-52. l. (Czapáry L. Sz. J. élete és művei. Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1889).
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XV. 526. l.