hirlapíró, szül. 1839. Moholon (Bácsm.); reáltanulmányainak elvégezte után a mérnökségre kellett volna magát kiképezni, miért is Bécsbe utazott, a polytechnikumban tanulmányait folytatni. Azonban egy év eltelte után azt abba hagyta, hogy a szépművészeti akadémiát látogassa. Anyagi viszonyai azonban tanulmányainak folytatásában akadályozták és kenyérkereseti pályára szorították. 1860. mint reporter Grasz Mór szerkesztő idejében a Wanderer szerkesztőségébe lépett. Ezen állást azonban csakhamar felcserélte és mint művészeti, irodalmi és színházi referens több évig működött, a nevezett lapon kívül a Ludassy Mór által kiadott Debatte, Presse és több szépirodalmi lap számára. 1867-ben anyagilag a Kleine Wiener Presse cz. néplap kiadásában is részt vett és a lapot szerkesztette. A lap azonban félév mulva megszűnt és Sz. több évi munkásság által szerzett vagyonát elvesztette. Ezáltal elkeseredve, journalisztikai működésével fel akart hagyni és eleinte egy Galiczia számára tervezett vasúti consortium titkára lett; de a tervezett vasútépítés nem sikerülvén, Bécsből eljött, hogy az első erdélyi vasút igazgatóságánál Pesten egy számvizsgálói állást foglaljon el, mely minőségben három évig működött. De ezen állást is otthagyta és belépett a dr. Waldstein Pál szerkesztése alatt megjelent, Sennyey Pál báró által subventionált Ungarischer Lloyd szerkesztőségébe mint tárczarovatkezelő és művészeti referens. Midőn ezen lap is hét év mulva megszűnt, Sz. a Budapesten megjelent National-Oeconomische Blätter cz. lap szerkesztését vállalta el és e mellett több bécsi lap levelezője is volt. 1877. Midőn Réthy az Arader Zeitungot alapította, őt hívta meg vezénylő szerkesztőnek. Majd a Neue Arader Zeitung szerkesztőségében mint lapvezető volt alkalmazva.
Munkája: Der "Mamser" (Bastard). Erzählung Bpest, 1876.
Lakatos Ottó, Arad története. Arad, 1881. III. 114. l. és a m. n. múzeumi könyvtár példányáról.