kir. telekkönyvvezető és hirlapíró, szül. 1854-ben Karczagon; iskoláit u. ott, Debreczenben, M.-Szigeten és M.-Vásárhelyt végezte. Ezután két évig nevelősködött. Majd a katonai műszaki akadémia növendéke lett; de azt betegeskedése miatt ott kellett hagynia. Ekkor a karczagi törvényszéknél hivatalnok lett és több társával megalapította a Közérdek cz. hetilapot, melynek egyik szerkesztője lett. Ez pártolás hiányában 1882. jan. 8. megszűnvén, a Nagy-Kunság szerkesztését vette át, melyet tíz évig szerkesztett. Közreműködött több iparegylet megalakításában; ezért a karczagi iparegylet 1882-ben aranytollal lepte meg. A karczagi veres-kereszt fiók-egylet alapításában is részt vett; ezért a királyné 1886-ban sajátkezű aláírásával ellátott díszoklevéllel tűntette ki. Az ügy érdekében két évig Emlékkönyvet adott ki. Később Tisza Abádon kir. telekkönyvvezető lett és ott egy kisebb körre szorítkozó lapot is szerkesztett.
Munkái:
1. Tövises utakon. Költemények. Karczag, 1898.
2. Az árva diák története U. ott, 1901.
M. Könyvészet 1900.
Petrik, M. Könyvészet 1886-1900. és Kovács Zsigmond szives közlése Kassáról.