a honvéd menedékház parancsnoka, szül. 1830. Kassán; mint jogász 1848-ban közhonvédnek lépett a 9. zászlóaljba; csakhamar hadnagy lett és Klapkának felsőtiszai hadosztályában harczolt a kereszturi, tokaji és még több ütközetben; III. oszt. vitézségi érdemrendet kapott és 1849. jún. századossá lépett elő. A temesvári csata után Vécsey hadtestében aug. 21. tette le a fegyvert. Az oroszok Gyulán adták át az osztrákoknak, akik besorozták mint közlegényt egy galicziai ezredbe; itt szolgált 1850. áprilig, mikor családja kiváltotta. A 60-as években Abaújmegyénél viselt hivatalt; majd 11 évig a képviselőház levéltárnoka lett 1896-ig, mikor a honvédmenedékház parancsnokává nevezték ki. Meghalt 1905. júl. 16. Budapesten.
Munkája: Erdélyből Magyarországba származott előbb Zabo-Zakal de Szent Imre, utóbb Szent Imrei de Krasznik-Vajdai Szent Imrey nemzetség leszármazásának névjegyzéke (genealogia) 1888-ig. Bpest, 1889. (kőnyomat). Czímerrajzzal és 10 leszármazásu táblázattal.
A menház 30 éves fennállása alkalmából Albumot adott ki, a melynek tiszta jövedelmét a bennlakó agghonvédek szegény családjainak juttatja.
Budapesti Hirlap 1905. 195. sz.
Vasárnapi Ujság 1902. 31. sz. arczk. 1905. 30. sz. arczk. és a m. n. múzeumi könyvtár példányáról.