Szentiványi Márton (szentiváni)
val. b. titkos tanácsos, főispán, a főrendiház tagja, szül. 1815. okt. 31. Szentivánon; 1837. ügyvéd lett, 1844. Liptóvármegye főjegyzője, 1848. országgyűlési képviselő, 1859. a liptóvármegyei evang. esperesség felügyelője. Ugyanez évben jelent meg szept. 1. a Thun-féle császári nyilt parancs, mely, mint a protestáns egyházak önállósága ellen elkövetett sérelem, az országban a lehető legnagyobb ingerültséggel fogadtatott a szabadságszerető protestánsok, különösen a világi urak részéről. Ezek során Sz. is a császári pátens elleni engedetlenségre izgatott s e miatt mint közbékeháborító hat hónapi fogságra ítéltetett. De ez csak növelte hitsorsosai előtt tekintélyét, s 1860. júl. 12. a pozsonyi kerületi konventen a dunáninneni ev. egyházkerület felügyelőjévé választatott, ugyanez évben Liptóvármegye főispánja, 1881. pedig belső titkos tanácsos lett. A szent István-rend kiskeresztese, a Ferencz József-rend és a porosz Johannita-rend lovagja volt. Meghalt 1895. jún. 17. Szentivánban.
Beszédei az egykorú hírlapokban és a főrendiház Naplójában jelentek meg.
Evang. Wochenblatt in Ungarn. 1860. 234. l.
Protestáns Naptár 1862. arczk.
Ballagi Géza, A protestáns pátens és a sajtó. Bpest, 1892.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1892. 46. l.
Vasárnapi Ujság 1895. 25. sz. (Nekr.)
Pallas Nagy Lexikona XV. 593. l.
Nemzetségi Zsebkönyv Nemes családok I. 584. l.