hírlapíró és szerkesztő, a m. tud. Akadémia levelező tagja és a Kisfaludy-társaság rendes tagja, szül. 1800. aug. 28. Pozsonyban; iskoláit Pápán, Budán és Pesten járta. Húsz éves korában, mint nevelő Visegrád környékére vetette a sors és a helyiség historiai multja és természeti szépségei egyiránt felköltötték benne a költészeti hangulatot. Néhány év alatt hét szomorújátékot, három drámát és egy vígjátékot írt, melyek azonban mind kiadatlanok maradtak. Lyrai költeményei (eredetiek és Schillerből fordítottak) az Aurórában és a kor egyéb szépirodalmi gyűjteményeiben láttak napvilágot. Schillernek prózában írt drámáin kívül lefordította Don Carlost, Stuart Máriát, az Orleánsi szűzet és a Messziniai hölgyet az eredetiek versmértékében, de az utóbbin kívül ezek is kéziratban maradtak. 1827-ben Lipthay Sándor kir. ügyvédnél volt nevelő; e minőségben 1832-ig működött és főleg Maglódon tartózkodott. 1829. márcz. 31. Péczelen Szemere Pálnál tartózkodott, hol Kazinczy Ferenczczel találkozott. A hagyomány szerint az Előszállás-uradalomban írnok is volt. Ekkor családi neve Kvicsola volt; de mivel e névvel gúnyolták, anyja nevét (Leiden) vette fel; midőn Pozsonyba tért vissza már a Szenvey nevet használta. 1828-ban Toldy vezette be az irodalomba, midőn a Felsőmagyarországi Minervában Schiller Messzínai hölgyéből és Stuart Máriájából közölt tőle ott fordításban pár jelenetet. A m. tud. Akadémia 1831. febr. 17. első nagy gyűlésén választotta levelező tagjai sorába. 1832-ben már Pestre költözött és a Jelenkor melléklapjának a Társalkodónak szerkesztését azon év II. felében átvette és a lap nagy részét írta. 1836. nov. 12. a Kisfaludy-társaság választotta rendes tagjának. Majdnem folytonosan hol segéd, hol (névleges vagy ideiglenes) főszerkesztője volt egyik vagy másik napilapnak; 1840-ben már a Jelenkornak is segédszerkesztője volt; 1842. jún. 18-tól 1844. jún. 28-ig a Világot szerkesztette, 1844. júl. 2-tól 1848. márcz. 17-ig a Budapesti Hiradót, 1850. márcz. 9-től júl. 31-ig és 1855. ápr. 20-tól jún. 21-ig a Pesti Naplót; az utóbbinak dolgozótársa maradt 1857. jan. 22. történt haláláig.
Költeményeket (legtöbbet Schiller után) és fordításokat írt az Aurórába (1825-29., 1837.), az Athenaeumba (1837., 1840-41. fordítások külföldi lapokból Sz..ey jegygyel), a Szépliteraturai Ajádékba (1826.), Koszorúba (1828-29. 1837.)
Munkái:
1. Messzinai hölgy, vagy a testvéri vihar, szomj. 4. felv. Irta Schiller, ford. Pest, 1836. (Külföldi Játékszín, kiadja a M. Tud. Társaság XIII. kötet. Először előadták 1836. ápr. 9. Budán, azután Pesten 1839. máj. 3., okt. 28. és ismét először 1857. máj. 2.).
2. Ármány és szerelem, szomj. 5 felv. Schiller után ford. Buda, 1841. (Nagy Ignácz Színműtára II. k. 10. füzet. Először Pesten 1843. okt. 16.).
3. Buchenbergi Diethelm története. Novella. Irta Auerbach Berthold. Magyarítá. Pest, 1856. (Különny. a Pesti Naplóból).
4. A fegyencz neje. Jelenetek az ausztráliai életből. Tört. regény. Günther Károlynak francziábóli német fordítmánya után magyarítá. U. ott, 1856. (Különny. a Pesti Naplóból).
5. A danderyeli kántor élményei, Svéd beszélyek. Irta Schirf C. F., magyarúl közli Blanche Ágoston német fordítása után. U. ott. 1856. (Pesti Napló 1856. 406. és köv. sz.)
6. Mérimée Prosper, Colomba, beszély. Francziából ford. Bpest, 1879. (Olcsó Könyvtár 80.).
Soproni Fidler Ferencz (Kolozsvár, 1836) adott ki egy könyvet: «Schiller Fridrik versei» mely különféle meg nem nevezett fordítók forditásait állította össze, köztök Szenveytől tizenkettőt, rakva hibákkal.
A M. N. Múzeumban is van néhány kézirata.
Honművész 1836. 30. sz., 1839. 37. sz.
Újabbkori Ismeretek Tára. VI.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 550. l.
Hölgyfutár 1857. 20. sz.
Vasárnapi Ujság 1857. 4. sz. (Nekr.).
Akadémiai Almanach 1863. 284. l.
Toldy Ferencz összegyűjtött munkái. Pest, 1871. VI. 226. l.
Vutkovich Sándor, Magyar Irók Albuma. Pozsony, 1873. 128. l.
A pozsonyi főgymnasium Értesítője 1875. 14. l.
Petrik Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.
Bayer József, Nemzeti Játékszín története II. 215. l.
Pallas Nagy Lexikona XV. 607. l. és gyászjelentés.