honvéd alezredes, szül. 1822. Szlatinán (Aradm.); tizenhat éves korában került ki a karánsebesi katonai intézetből és mint hadapród osztatott be az 57. gyalogezredbe. 1841. jan. 1. lett hadnagy a Galicziában állomásozott 10. gyalogezrednél. A szabadságharcz kitörésekor nemzetőrszázados lett, s mint ilyen részt vett a szerbek ellen 1848 végén folyt hadviselésben. Utóbb a honvédséghez került és a 42 zászlóaljban harczolt Mészáros és Klapka alatt, mígnem az utóbbi a táborkarához vette fel mint vezérkari főnökhelyettest, a mely minőségben maradt Komárom felmentéséig. Az 1849. aug. 3. kirohanás az ő terve szerint lőn végrehajtva s ennek elismeréseül ezredesi rangra emeltetett. A kapituláczió után külföldre menekült; később visszatért hazájába s 1861. szolgabirónak választották. A honvédség felállításakor alezredessé s a 6. honvédzászlóalj parancsnokává nevezték ki. Meghalt 1871. Szatmárt.
Munkája: Komorn im Jahre 1849, mit besonderem Hinblick auf die Operation der ungarischen Armee an der oberen Donau und Waag. Leipzig, 1850. Komárom környéke térképével és névaláírási hasonmásokkal.
Petrik Bibliogr.
Id. Szinnyei József, Komárom 1848-49-ben. Bpest, 1887.
Pallas Nagy Lexikona XV. 904. l.