J
Jaki Szaniszló (Stanley L. Győr, 1924. aug. 17.) teológus, fizikus. 1942-ben belépett a Szent Benedek Rendbe. 1947-ben Rómába ment tanulni. 1950-ben a bencések Szent Anzelm egyetemének teológiai fakultásán doktorált. Utána az Egyesült Államokba utazott, ahol négy évig az egyik szemináriumban adott elő, majd a New York-i Fordham Egyetemen fizikai tanulmányokat folytatott és doktori diplomát szerzett. A New Jersey állambeli South Orange-ben, a Seton Hall Egyetemen 1965-ben adjunktus, majd 1971-ben a fizika tanára lett. Közben a Princeton Egyetemen végzett kutatásokat és más egyetemeken mint vendégtanár tanított. Több könyvet és tanulmányt írt, amelyekben a fizika időszerű problémáit, a természettudományok kölcsönhatásait, a hit és a tudomány viszonyát, a hit mai érvényességét és jogosultságát tárgyalta. 1987-ben megkapta a 330.000 dollárral járó Templeton-díjat, a legjelentősebb tudományos kitüntetések egyikét.
F. M.: Les tendences nouvelles de l'ecclesiologie (Rome 1957); The Relevance of Physics (Chicago 1966); Brain, Mind and Computere (New York 1969); The Paradox of Olber's Paradox (uo. 1969); The Milky Way: The Elusive Road of Science (uo. 1972); Science and Creation: From Eternal Cycles to an Oscillating Universe (Edinburgh 1972); Culture and Science (Windsor, Ont. 1975); The Road of Science and the Ways to God (1978); The Origin of Sciences and the Science of its Origin (1978); Planets and Planetarians (1978); Cosmos and Creator (1980); Uneasy Genius: The Life and Work of Pierre Duhem (1984); Chesterton: A Seer of Science (1986); Lord Gifford and his Lectures, Centenary Retrospect (1986); Chance of Reality and other Essays (1986).
Jákli István (Budapest, 1917. aug. 19.) újságíró. 1945 tavasza óta él Németországban. Két évtizeden át jelentős szerepet játszott a magyar menekültek szellemi és sajtóéletében. Ő alapította a Pásztortűz című folyóiratot, szerkesztett több lapot, elindított néhány művelődési intézményt, részt vett a Müncheni Magyar Intézet megszervezésében. A hatvanas évektől Kölnben és környékén katolikus német egyházi intézményeknél dolgozott. Verseket, elbeszéléseket, történeti és politikai tanulmányokat írt. Ezek az általa szerkesztett lapokon kívül megjelentek az Ahogy Lehetben, a Katolikus Szemlében, az Életünkben, a Nemzetőrben, az Új Látóhatárban.
F. M.: Házasság Józsefvárosban (kisr. Rosenheim 1948); Der Kampf ist noch nicht zu Ende (tan. München 1952); Magyar Irodalmi Zseblexikon (Földváry Mihály néven, Köln 1953).
János Andor (Makó, 1893. márc. 10.) újságíró. 1919-ben Ausztriába emigrált. 1935-ben Franciaországba költözött és nagyrészt Monte Carlóban lakott. Később áttelepedett az Egyesült Államokba. Cikkei Az Emberben, Amerikai Magyar Népszavában, Hatikvában, Világban jelentek meg.
János Csaba András (Andrew C. Budapest, 1934. febr. 9.) politológus, történész. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen kezdte. Az 56-os forradalom után Bécsbe menekült, majd 1957-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Princetonban 1961-ben politikatudományból és nemzetközi kapcsolatokból doktorált. Utána a Berkeley Egyetemre került, ahol először adjunktus volt, 1970-től pedig a politikai tudományok rendes tanára. Egy ideig vezette a kaliforniai egyetem szláv és kelet-európai tanulmányi központját.
F. M.: Revolution in Perspective: Essays on the Hungarian Soviet Republic of 1919 (tangy. szerk. W.B. Slottman-nel, Berkeley CA 1971); The Politics of Backwardness in Hungary, 1825–1945 (Princeton 1982).
Jánosfalvy Albert (Szeged, 1928. – Lausanne, 1966. jún. 13.) író. Középiskoláit Budapesten és Szatmárnémetiben végezte. Katonaként a háború végén szovjet hadifogságba került, 1949-ben szabadult. Budapesten könyvelő lett, majd az egyetem esti tanfolyamát látogatta és színművészeti iskolába is járt. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Svájcban, Lausanne-ban élt. Elbeszéléseket, tárcákat írt. 1957-től rendszeresen publikált nyugati magyar lapokban, a többi között a Pásztortűzben, az Ahogy Lehetben, az Irodalmi Újságban, a bécsi Magyar Híradóban. Országúti autóbaleset áldozata lett.
F. M.: Mindennapok (esszék, vál. Köln 1962, franciául: Au jour le jour); Szabálytalan háromszög (kisr. München 1963, franciául: Le triangle irregulair); Fej vagy írás (elb. Köln 1969).
Jánosi József (Zólyom, 1898. ápr. 22. – Friesenheim, NSZK, 1965. máj. 6.) filozófus, jezsuita szerzetes. Bölcseleti tanulmányait Innsbruckban, majd az ausztriai Feldkirchben végezte. Utána a római Szent Gergely Egyetemen teológiát tanult. 1935-től a budapesti Tudományegyetemen magántanárként, majd rk. tanárként logikát és metafizikát tanított. 1942-ben a Szentkereszt Egyesület elnöke. A német megszállás alatt a Vatikán budapesti követségén sokat tett az üldözöttek védelmében. 1945 és 1949 között a szegedi jezsuita főiskolán a filozófia és a vallásbölcselet tanára, tanított ezen kívül a budapesti Tudományegyetemen is. 1949-ben emigrált. 1951 augusztusától 1954 áprilisáig a müncheni Szabad Európa Rádió katolikus vallási műsorainak szerkesztője. Utána lelkipásztor német egyházi szolgálatban. Utazás közben a Fekete Erdőben rejtélyes módon kizuhant a vonatból és meghalt.
Jáoz-Keszt Itámár l. Keszt Itámár
Jászi Oszkár (Nagykároly, Szatmár vm, 1875, márc. 2. – Oberlin OH, 1957. febr. 13.) szociológus, író, politikus. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Franciaországban és Angliában végezte. A földművelésügyi minisztériumban lett tisztviselő. 1911-ben a kolozsvári Tudományegyetemen az alkotmánytan magántanára. Jelentős tagja és irányítója volt a századelő reformmozgalmainak. Részt vett a Társadalomtudományi Társaság és az Országos Polgári Radikális Párt megalapításában. Az előbbinek főtitkára, az utóbbinak 1914 és 1919 között elnöke volt. 1906 és 1919 között szerkesztette a Huszadik Század című folyóiratot. 1918 októberében a Nemzeti Tanács tagja, majd a Károlyi-kormányban a nemzetiségi kérdések mb. minisztere. 1919 januárban kinevezték a budapesti Tudományegyetem szociológia tanárának. 1919. május 1-én Bécsbe emigrált. Az osztrák fővárosban szerkesztette a Bécsi Magyar Újságot. 1925-ben Amerikába költözött és az Ohio állambeli Oberlinben az Oberlin College szociológia tanára lett. Amerikai évei alatt a Habsburg-Monarchia történetével, a közép-európai nemzetiségi problémákkal, a föderáció elméletével, és a demokrácia jövőjét érintő kérdésekkel foglalkozott. Élesen szembenállt mind a két világháború közötti politikai rendszerrel, mind a második világháború után Magyarországon kialakult kommunista uralommal. Angolul és magyarul írt. Angolul főleg a Journal of Central European Affairsben és a Foreign Affairsben publikált. Magyar írásait, a többi között visszaemlékezéseit a müncheni Látóhatár közölte.
F. M.: Against the tyrant: the tradition and theory of tyrannicide (J. Lewis-szel, Glencoe, IL 1957); Magyar kálvária, magyar föltámadás (3. kiad. München 1969); A Habsburg-monarchia felbomlása (A Dissolution of the Habsburg Monarchy, 1929, magyar ford. Budapest 1982); Marxizmus vagy liberális szocializmus (2. kiad. Párizs 1983); A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés (válogatás, Budapest 1986); A monarchia jövője, A dualizmus bukása és a Dunai Egyesült Államok (reprint, uo. 1988); A kommunizmus kilátástalansága és a szocializmus reformációja (válogatás, uo. 1989); J. O. válogatott levelei (uo. 1990).
Jaszovszky József (Kecerpeklén, Sáros vm, 1907. márc. 16.) kat. pap, egyházi író. Tanulmányait a bécsi egyetemen teológiai doktorátussal fejezte be. Budapesten a Katolikus Népszövetség igazgatója volt. 1948 októberében Ausztriába menekült, majd Párizsban, Rómában, New Yorkban élt. 1951 decemberében San Franciscoba került, ahol megszervezte a magyar katolikus hívők egyházi életét. Menlo Parkban a Szt. István Magyar Katolikus Misszió vezetője. A Katolikus Magyarok Vasárnapjában és más – főleg amerikai – lapokban publikált. Némely írását Márton József írói álnéven jelentette meg.
F. M.: Quo vadis Mah-Gar? (vitairat, Menlo Park CA 1978); A pap, az őrnagy és a novícia (Márton József néven, önéletr. r. uo. 1980); Mindszenty főpásztor Észak-Kaliforniában (uo. 1980); A pap egyedül a száműzetésben (önéletr. uo. 1981); Győzelmes világnézet I-II. (cikkek, előadások, uo. 1983); A kálvinizmus Magyarországon a XVI. században (San Francisco 1986, németül: Der Kalvinismus in Ungarn im XVI. Jahrhundert, Wien 1986).
Jatzkó Béla (1919–1975) költő. Erdélyben született. Budapestről menekült Nyugatra az 56-os forradalom után. Németország Szövetségi Köztársaságban telepedett le. Autószerencsétlenség következtében halt meg. Verseket sem Magyarországon, sem külföldön nem publikált. Lírai művei csak halála után jelentek meg az Irodalmi Újságban és kötetben.
F. M.: Szerelem (szonettek, Párizs 1984, Budapest 1991).
Jávor László (Budapest, 1903. máj. 3.) újságíró, író, költő. Magyarországon verseskötete és a "Szomorú vasárnap" című regénye jelent meg. A negyvenes évek óta él Nyugaton. 1947-ben megkapta a Francia Akadémia Pálmája díjat. 1954-ben a New York-i Az Ember szerkesztőbizottsági tagja lett. Ott jelentek meg rendszeresen írásai. Jelenleg Dél-Franciaországban lakik.
F. M.: Café Narkózis (v. Párizs 1954).
Jónás György (George, Budapest, 1935. jún. 15.) költő, regényíró, színpadi szerző. Tanulmányait Budapesten végezte, majd a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja, később a Magyar Rádió munkatársa volt. 1956 novemberében Nyugatra menekült. Kivándorolt Kanadába és Torontóban telepedett le. Angol nyelven verseket, regényeket, elbeszéléseket, színdarabokat, tv- és hangjátékokat ír. Ez utóbbiakat a CBC TV és Rádió mutatta be. Egy bűnügyi regényéért megkapta az Edgar Allan Poe Díj-at. A Toronto Sun munkatársa. Két opera-libretto szerzője. 1968-tól tv-producer.
F. M.: The Absolute Smile (v. Toronto 1967); The Happy Hungry Man (v. uo. 1970); Cities (v. uo. 1973); The Glove (színd. uo. 1974); By Persons Unknown (r. Barbara Amiel-lel, uo. 1977); Final Decree (r. uo. 1981); Vengeance (r. uo. 1984, magyarul: Megtorlás, Budapest 1990).
Jónás Pál (Paul, Kispest, 1922. aug. 27.) közgazdász. A budapesti Műegyetem közgazdasági karán 1947-ben doktorált. 1944-ben részt vett a diákellenállási mozgalomban. 1945-ben a honvédelmi minisztérium katonapolitikai osztályán dolgozott. 1946–48-ban a Kelet-Európa Intézetben segédkutató. 1948-ban letartóztatták. Hamis politikai vádak alapján a recski kényszermunkatáborba került. Onnan 1953-ban szabadult. 1956-ig segédmunkás. 1956 október végén a Petőfi Kör elnöke lett. A forradalom után Nyugatra menekült, egyik szervezője volt a Magyar Forradalmi Tanácsnak, majd kivándorolt az Egyesült Államokba. A Yale és a Columbia Egyetemen közgazdaságtant tanult. Az utóbbin 1965-ben doktorált. A Magyar Bizottság tagjaként részt vett az emigrácios politikában. Egyetemi pályafutása során 1967-ben Albuquerqueben a University of New Mexico gazdaságtörténeti tanára lett. 1968–71-ben Indiában az amerikai nagykövetség gazdasági tanácsadója. 1974–75-ben Pakisztánban, 1978-ban Szenegálban, 1980–81-ben Gabonban amerikai gazdasági tanácsadó. Egyetemi tanári állásából 1989-ben vonult nyugalomba. Angolul amerikai folyóiratokban és tanulmánykötetekben, magyarul főleg az Új Látóhatárban publikált.
Jordán Sándor Emil (Budapest, 1912. nov. 12.) bencés szerzetes, tanár. 1931 augusztusában a bencések pannonhalmi kolostorában öltözött be. 1932-ben szerzetesi fogadalmat tett. Római és budapesti teológiai tanulmányai után 1937 júniusában pappá szentelték. Káplán lett Pannonhalmán, majd rendje 1939 augusztusában Brazíliába küldte. Tíz évig São Paulóban lelkipásztor, 1949-től 1953-ig házfőnök, 1953 és 1966 között a konvent perjele volt. A Szent Imre Kollégium egyik alapítója, 1951 és 1958 között igazgatója. 1966-ban megalapította és máig vezeti a Szent Gellért kolostorban működő Szociális Intézetet. Jelentős szerepet játszott a brazíliai magyar kulturális életben, a többi között a Brazil-Magyar Kultúregyesületben, a Brazil Vöröskereszt Magyar Bizottságában, a Magyar Szövetségben és Segélyegyletben. Dél-amerikai lapokban publikált.
Jotischky László (Budapest, 1933. máj. 22.) rádiószerkesztő. Budapesten elvégezte az Idegen Nyelvek Főiskoláját. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Nagy-Britanniában telepedett le. 1957-ben a BBC magyar szerkesztőségére került. 1976–80-ban a magyar osztály vezetője, 1980-tól a Közép-Európai Osztály h. vezetője.
József Attila Irodalmi Díj. 1984-ben alapította Clevelandben a Papp Gábor irányításával működő Amerikai Egyesült Magyar Alap. A pénzjutalommal is járó díjat első ízben 1985-ben adták ki. 1990-ig 15 költő és prózaíró kapott díjat, mégpedig a következő sorrendben: 1985: Lezsák Sándor (Lakitelek); 1986: Nagy Gáspár (Budapest), Zalán Tibor (Budapest), Baki István (Döbling); 1987: Körössi P. József (Budapest), Varga Imre (Budapest), a Harmadkor szerkesztői (Takács József, Balogh József, Csuhai István, Szeged); 1988: Tollas Tibor (München), Agócs Sándor (Kecskemét), Szervácz József (Budapest), Medvigy Endre (Budapest); 1989: Csengey Dénes (Keszthely); 1990: Tóth Bálint (Budapest).
Jöjjetek. Református egyházi közlönyként – az Ausztriai Magyar Protestáns Lelkigondozó Szolgálat kiadásában – 1948 májusában Linzben indult lap. Később Bregenzben jelent meg. 1957 márciusában újjáalakult és "szellemi fórum"-ként Amsterdamban jelent meg. Szerkesztői voltak: Sós Bálint, Tóth Miklós, Tüski István, Kibédi Varga Áron, Végh József. Egyházi, vallásos írásokon kívül szépirodalmat, valamint tanulmányokat és kritikákat is közölt. Munkatársai közé tartozott Cs. Szabó László, Gömöri György, Lehoczky Gergely, Nagy Pál, Makkai Ádám, Siklós István, Tóth Z. László. 1962 végén anyagi nehézségek miatt ebben a formájában megszűnt, de mint református egyházi időszaki lap továbbra is megjelent.
Juhász József (Szentistván, Borsod vm, 1920. máj. 27.) író, szerkesztő. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után újságíró lett. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült, Kanadában telepedett le, Torontóban él. Főleg elbeszéléseket ír. Kanadai magyar lapokon kívül a Nemzetőrben publikált. A Kanadai Magyar Írók Szövetsége több irodalmi antológiáját szerkesztette. 1980-tól több éven át a szövetség elnöke volt.
F. M.: Idegen partok között (elb. Toronto 1971); Ablaknyitás (elb. uo. 1974).
Juhász László (Kaposvár, 1933. jún. 6.) történész, rádiószerkesztő. Jogi tanulmányait Pécsett kezdte és a budapesti Tudományegyetemen fejezte be. 1956-ban jogi doktor lett. A forradalom leverése után, 1956 november elején Ausztriába menekült. 1958 októberében a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. Először a bécsi irodában dolgozott, majd 1972 januárjában a müncheni szerkesztőségbe került. Kezdetben Erdős László néven szerepelt. 1991 június végén vonult nyugalomba. A Nemzetőrben, az Új Látóhatárban, valamint bécsi magyar lapokban publikált. Kutatási témái: Ausztria magyar emlékei, az amerikai magyarok múltja, a külföldre hurcolt magyar rabok sorsa, valamint az újabb-kori magyar történelem.
F. M.: Bécs magyar emlékei (Bécs 1972); Burgenland, történelmi útikalauz (München 1976); Magyarok az újvilágban (uo. 1979); A Héttoronytól Kufsteinig, Magyar rabok idegenben (uo. 1982); Mátyás király Bécsben (uo. 1985).
Juhász Vilmos (William, Budapest, 1899. aug. 21. – New York, 1967. szept. 29.) író, szerkesztő, kultúrtörténész. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte és Szegeden fejezte be. 1933-ban doktorált magyar irodalomból és kultúrtörténetből. Újságíró és kiadói lektor lett. A Dante, a Pantheon és az Új Idők Kiadónál dolgozott. Részt vett 1935-ben a Vigília című katolikus folyóirat megalapításában. A harmincas és a negyvenes évek elején több könyve jelent meg kultúrtörténeti, irodalomtörténeti és történeti témákról. Számos nyugati szerző műveit fordította magyarra. 1945-ben a szegedi egyetemen magántanár, 1946-ban a művelődéstörténet ny. rk. tanára. 1945-től szerkesztette a budapesti Szabad Szó külpolitikai rovatát, továbbá az 1948-ban megjelent kétkötetes Révai Lexikont, valamint Sík Sándorral együtt a Vigíliát. 1949-ben elmenekült Magyarországról. Rómában 1949 és 1951 között szerkesztője volt a külföldön újból indult Katolikus Szemlének. 1951-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. A Szabad Európa Bizottság sajtóosztályára került, ahol haláláig a magyar ügyek előadója volt. Ebben a minőségében szerkesztette a Bizottság angol nyelvű kelet-európai folyóiratának magyar anyagát. A Columbia Egyetemen magyar irodalom- és kultúrtörténetet tanított. Több angol és magyar nyelvű könyvet írt és szerkesztett.
F. M.: Christianity and the Technical Civilization (Fribourg 1950); Nationalism, Patriotism, Federalism (Paris 1951); Church and Society in Hungary (Miffin NY 1952); Blueprint for a Red Generation (New York 1952); The development of Catholicism in Hungary in modern times (uo. 1953); Man behind Iron Curtain (uo. 1954); Tizenhárom magyar remekmű (szerk. elb. Washington 1955); Bartók Béla amerikai évei (New York 1956, angolul: Bartók's years in America, Washington 1981); 1956 A szabadságharc követelései (New York 1957, angolul: The Hungarian Revolution: The People's Demands, uo. 1957); Flashes in the Night, a Collection of stories from Contemporary Hungary (Abraham Rothberggel, szerk. uo. 1958); The Catholic Church in Hungary in the Post-Stalinist Era (uo. 1959); Hungarian Social Science Reader, 1945–1963 (Munich 1965); Új égtájak (lírai, ant. Gömöri Györggyel, szerk. Washington 1969).
Just Béla (Budapest, 1906. – Palma de Mallorca, 1954. júl. 7.) író. A budapesti Tudományegyetemen végezte tanulmányait, majd a francia tanszéken adjunktus lett. 1931 és 1939 között a Korunk Szava munkatársa volt. 1935-ben a Vigília alapítóinak egyike és munkatársa 1944-ig. Francia regényeket fordított magyarra. 1945-ben Franciaországban telepedett le. 1946-tól 1954-ig lektor volt a Grenoble-i és lyoni egyetemen. Több írása jelent meg a müncheni Látóhatárban. 1954-ben Mallorca szigetére költözött. Nem sokkal utána tengeri sünre lépett. A seb gennyesedéséhez mellhártyagyulladás járult, a szíve nem bírta a tartós magas lázat, rövid időn belül meghalt.
F. M.: Un proces préfabriqué, L'affaire Mindszenty (Paris 1949, portugálul is); Allegro barbaro (r. uo. 1950, hollandul: Tielt 1951, németül: Düsseldorf 1951); Les illuminés (r. Paris 1950, németül: Erleuchtete Toren, Nürnberg 1950, olaszul: Gli illuminati, Torino 1954, hollandul: Dwazen, Bilthoven–Antwerpen 1951); Pecheur de lune (r. Paris 1951, németül: Der Mondfischer, Nürnberg 1951); Mission à Paris (r. Paris 1953, németül: Der Lastträger Gottes, Würzburg 1953, spanyolul: En la mission de Paris, San Sebastian 1954); Gortstrasse III. Stock (r. Zürich 1954, franciául: Paris 1954, hollandul: Utrecht–Antwerpen 1957); La potence et la croix (elb. Paris 1954); Viktor ging ohne Krawatte (r. Würzburg 1956); Masken (r. Recklinghausen 1958).