Padányi Viktor (Vatta, Borsod vm, 1906. jan. 26. – Melbourne, 1963. dec. 3.) történész, író. A szegedi és a budapesti tanárképző elvégzése után a szegedi Tudományegyetemen történelemből doktori oklevelet szerzett. Magyarországon oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozott. 1945-ben Németországban, majd 1951-ben Ausztráliában telepedett le. Tanárként Melbourneben élt. Történelmi, főleg a magyar őstörténetre vonatkozó tanulmányai kötetekben és emigráns lapokban (köztük az Ausztráliai Magyarságban, a Kárpátban, a Hídverőkben) jelentek meg.

Padányi-Gulyás Béla (Técső, Máramaros vm, 1903. aug. 4. – Genf, 1988. dec. 23.) politikus, közíró. A budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán elvégezte a történelem és földrajz szakot. Jelentős szerepet játszott a diákpolitikában, különösen a magyar ifjúság nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében. 1928-ban az IBUSZ alkalmazottja lett, 1940-től 1944-ig az idegenforgalmi ágazat igazgatója volt. 1945-ben kisgazdapárti programmal nemzetgyűlési képviselő, a kisgazdapárt külügyi bizottságának elnöke. 1947-ben nem vállal képviselőjelöltséget, hanem az újjászervezett Magyarok Világszövetsége elnöke lesz. E minőségében az ÁVO 1949 októberében letartóztatta, titkos tárgyaláson 15 évre ítélték, hét évet töltött börtönben. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült, Genfben telepedett le, a Swissair légitársaságnál dolgozott. Annak tisztviselőjeként ment nyugalomba. Részt vett a genfi magyar kulturális élet megszervezésében, az emigrációs politikában, egyik alapítója volt az Európai Szabad Magyar Kongresszusnak. Írásai a többi között az Új Látóhatárban, Irodalmi Újságban, Nemzetőrben, bécsi Magyar Híradóban, Bécsi Naplóban, német és francia nyelvű svájci lapokban jelentek meg.

Palinay Ferenc (Frank, Budapest, 1906. máj. 13. – Baden bei Wien 1979. febr. 25.) politikus, közíró. 1941-ben a budapesti Műegyetem közgazdasági karán doktorált. Politikai pályafutását a Kisgazdapártban kezdte. 1945-ben fővárosi bizottsági tag és nemzetgyűlési képviselő lett. Kommunista nyomásra azonban a pártban végzett munkájától meg kellett válnia. Sulyok Dezső Szabadságpártjához csatlakozott. 1947 augusztus végén a Pfeiffer-féle Magyar Függetlenségi Párt programjával országgyűlési képviselőnek választották. Mandátumától később, mint pártja többi képviselőjét, erőszakkal megfosztották. 1948-ban Nyugatra menekült. Először Ausztráliában, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Nyugalomba vonulásáig a University of Wisconsin közgazdaságtan tanára volt. Utána Ausztriába költözött és a Bécs melletti Badenben élt.

Pálinkás László (Budapest, 1910. jún. 6. – Firenze, 1974. júl. 15.) nyelvész, irodalomtörténész, műfordító. A budapesti Tudományegyetemen 1937-ben művészettörténetből, archeológiából és olasz irodalomból doktorált. Utána tanársegéd, majd műemléki őr lett. 1942-ben a firenzei Egyetemre került, ahol először magyar lektor, majd 1947-től a magyar nyelv és irodalom, valamint a finn-ugor filológia tanára volt. 1952-ben részt vett a Korvin Mátyás Társaság megalapításában, annak titkára lett. 1952 és 1955 között szerkesztette a Társaság Corvina című olasz nyelvű folyóiratát. Magyar szerzők műveit fordította olaszra. Írásai az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében, a Nemzetőrben és olasz folyóiratokban láttak napvilágot. Ő teremtette meg a Müncheni Magyar Intézetben őrzött emigráns sajtógyűjtemény alapjait.

Pálóczi-Horváth György (George, Budapest, 1908. márc. 20. – London, 1973. jan. 4.) író, újságíró. 1926–27-ben a Bécsi Egyetemen, 1927–29-ben az amerikai Franklin and Marshall College-ban tanult. Újságíró lett. 1929-től a Pesti Napló munkatársa, majd külpolitikai rovatvezetője. 1939-től a Független Magyarország külpolitikai rovatát szerkesztette. 1940–41-ben a Magyarság munkatársa. 1941-ben, Teleki Pál miniszterelnök öngyilkossága után Egyiptomba ment és Kairóban a brit hírszerzés, a Special Operations Executive szolgálatába lépett. 1943-ban Törökországban tartózkodott és angol oldalon részt vett a Kállay-kormány kiugrási kísérletével kapcsolatos tárgyalásokon. 1945-ben Londonban a BBC magyar osztályára került. 1947 májusában hazatért. Budapesten kommunista párttag és a Tovább című kommunista hetilap felelős szerkesztője lett. 1948–49-ben a Magyar Rádió idegen nyelvű adásait vezette, majd a Hungária Könyvkiadó irodalmi vezetőjévé nevezték ki. 1949 szeptemberében koholt vádak alapján letartóztatták, 15 év kényszermunkára ítélték, de öt év után kiszabadult. Rehabilitálása után a MTA Történettudományi Intézetében dolgozott és az Irodalmi Újság cikkírója lett. 1956 novemberében Nyugatra menekült, Londonban telepedett le és részt vett az Irodalmi Újság szerkesztésében, valamint kiadásában. Magyar írásait az Irodalmi Újság és a Szemle közölte. Angol lapoknak is dolgozott, a többi között a Timesnak, a Sunday Timesnak, a Manchester Guardiannek. A magyar forradalomról, időszerű nemzetközi kérdésekről és a kommunizmusról írt angol nyelvű könyveket. Két irodalmi díjat kapott.

Pannónia. Sebestyén György által 1973-ban Bécsben elindított német nyelvű folyóirat, amely az osztrákok és a tőlük délre, dél-keletre, keletre és észak-keletre élő népek szellemi kapcsolatainak elmélyítését és megszilárdítását tűzte ki célul. Szerkesztőségei működtek Bécsen kívül Kismartonban, Budapesten, Pozsonyban, Goriziában, Grácban, Ljubjanában és Zágrábban. A kismartoni Roetzer Kiadónál megjelenő folyóirat lehetőséget kínált magyar íróknak is a német nyelven való publikálásra.

Papp Gábor (Máramarossziget, 1915. febr. 13.) jogász, kulturális szervező. 1939-től 1945-ig katona volt. 1944-ben a debreceni Tudományegyetemen doktorált. Katonaként került 1945 elején Nyugatra. A háború után nem tért vissza Magyarországra. Ausztriából 1951 augusztusában kivándorolt az Egyesült Államokba. Clevelandben telepedett le és 1979-ben történt nyugalomba vonulásáig mint műszaki osztályvezető dolgozott. 1958-ban magyar iskolát alapított, 1962-ben létrehozta az Egyesült Magyar Alapot, tankönyveket adott ki, ösztöndíjakat és pályadíjakat hirdetett meg. Az általa irányított Egyesült Magyar Alap osztja ki évente a József Attila Irodalmi Díjat.

Papp László (Debrecen, 1929. ápr. 29.) építészmérnök, építészeti író. A budapesti Műszaki Egyetemen 1955-ben építészmérnöki oklevelet szerzett. A budapesti Lakóépülettervező Vállalatnál dolgozott mint tervező mérnök. Az 56-os forradalom alatt a vállalat munkástanácsának elnöke volt. Ezért a forradalom bukása után Nyugatra menekült. Az Egyesült Államokban telepedett le. 1960-ban mesterdiplomát szerzett. Részt vett a Nyugatra került magyar diákok megszervezésében. Első elnöke volt az Észak-Amerikai MEFESZ-nek. Önálló építész-tervezőiroda vezetője. 1981-ben a New York állambeli Építészszövetség elnöke, majd az American Institute of Architects igazgatója lett. Szakmai tanulmányai és cikkei nemzetközi építészeti folyóiratokban jelennek meg. Magyarul többek között az Új Látóhatárban publikált.

Papp Tibor (Tokaj, 1936. ápr. 2.) költő, szerkesztő. Magyarországot az 56-os forradalom után, 1957 januárjában hagyta el. Belgiumba került, a liege-i Műszaki Egyetemen tanult és 1960-ban mérnök-technikusi oklevelet szerzett. 1960–61-ben a Dialogue című francia nyelvű belga irodalmi folyóirat egyik alapítója és szerkesztője volt. 1961 őszén Párizsba költözött és 1962-ben részt vett a Magyar Műhely elindításában. Annak mindmáig egyik szerkesztője. 1972-ben magyar és francia íróbarátaival elindította a d'atelier című francia nyelvű folyóiratot. 1977 decemberéig egyik szerkesztője és kiadója volt A Magyar Műhelyen kívül az Irodalmi Újságban, a bécsi Magyar Híradóban és más nyugati magyar lapokban publikált. Kassák-verseket fordított franciára. Több kiállításon szerepelt dia-verseivel, vizuális szövegekkel és performance-okkal. Kitanulta a nyomdász mesterséget, Párizsban gép- és fényszedőként dolgozik.

Parancs János (Pusztavacs, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm, 1937. aug. 30.) költő, lektor, szerkesztő. 1955-ben érettségizett Budapesten szerszámgépjavító technikumban, majd a Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának hallgatója volt. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Párizsban telepedett le. 1957–59-ben a Sorbonne-on matematikát, majd francia nyelvet és irodalmat hallgatott. Egyetemi tanulmányait nem fejezte be. 1962-ben részt vett a Magyar Műhely megalapításában. Szerkesztőinek egyike és a versrovat vezetője volt. Az Új Látóhatárban és az Irodalmi Újságban is jelentek meg versei. 1964-ben visszatért Magyarországra. Különböző munkahelyeken dolgozott. 1975 óta a Magvető Könyvkiadónál szerkesztő. Rendszeresen publikál folyóiratokban verseket és műfordításokat. 1966 óta több vers- és műfordításkötete jelent meg.

Pásztor Lajos (Budapest, 1913. febr. 3.) történész, levéltáros. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte. 1939 májusában középiskolai tanári oklevelet szerzett, 1941 januárjában magyar és egyetemes újkori történelemből, valamint oklevéltanból doktorált. 1941 szeptembere és 1946 októbere között levéltári szolgálatot teljesített. Utána Rómába került. A Magyar Akadémia titkáraként dolgozott 1949 áprilisáig, amikor "scriptor" lett a Vatikáni Titkos Levéltárban. 1956 januárjától 1983 márciusáig levéltárnok volt. 1968 novembere és 1983 júniusa között a pápai Gregoriana Egyetem egyháztörténeti karán a Curia Romana történetét és levéltártant adott elő. Ugyanezt tanította 1969 és 1976 között a "Scuola Vaticana di Paleografia e Diplomaticá"-n. 1974-ben pápai kormányfőtanácsos lett. Több tudományos társaság tagja és nemzetközi katolikus tudományos folyóiratok munkatársa. Magyarul főleg a Katolikus Szemlében publikált. 1955-ben megalapította és 1980-ig működtette az Anonymus nevű római magyar kiadót.

Pásztor Péter (Leslie Péter Pastor, Majdan-Magyarmajdány, Jugoszlávia, 1925. máj. 8.) történész. Az 56-os forradalom után menekült Nyugatra. Az Egyesült Államokban telepedett le. A Columbia Egyetemen végzett. New Yorkban él. A New Jersey állambeli South Orange-ben a Seton Hall University, majd a Montclair State University történelem tanára.

Pásztortűz. Negyedévi irodalmi és kulturális folyóirat. Megjelent 1948 és 1969 között. Jákli István alapította és adta ki 1948 februárjától a bajorországi Rosenheimben. 1953 áprilisában megvette a kölni Amerikai Magyar Kiadó és 1960 áprilisáig mint a müncheni Új Hungária irodalmi melléklete jelent meg. 1961-ben szünetelt a megjelenése. 1962-ben újraindult a Vörösmarty Irodalmi Kör negyedévi kulturális és irodalmi folyóirataként. 1965 januárjától újság alakban évente hatszor látott napvilágot. 1954-től évkönyveket adott ki. Szépirodalmat, fordításokat, irodalmi cikkeket és kritikákat közölt. Munkatársai közé tartozott: Bátori Miklós, Bujdosó Bálint, Csighy Sándor, Csiky Ágnes Mária, Fenyvessy Jeromos, Ferdinandy György, Jánosfalvy Albert, Kutasi Kovács Lajos, Mezey Sándor, Pohárnok Jenő, Segesdy László, Torjai-Szabó István, Töttösy Ernő.

Patai József (Gyöngyöspata, Heves vm, 1882. jan. 5. – Givatajim, Izrael, 1953.) író, költő műfordító. Héber teológiai tanulmányokat folytatott, majd a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán tanult és 1907-ben doktori, 1908-ban tanári oklevelet szerzett. 1921-ig gimnáziumi tanár volt. 1910–12-ben jelent meg Héber költők című többkötetes antológiája. 1912-től szerkesztette a Múlt és Jövő című zsidó irodalmi folyóiratot, majd irodalmi és politikai hetilapot. 1939-ben Palesztinába költözött. Héber költők alkotásait fordította magyarra.

Pátkai Ervin (Békéscsaba, 1936. ápr. 11. – Párizs, 1985. jún. 18.) szobrász, várostervező. Elsőéves főiskolai hallgatóként került az 56-os magyar forradalom után Párizsba. Az École Nationale Supérieure des Beaux-Arts-on tanult. 1961-ben a párizsi Biennale, 1966-ban a modern szobrászat nagydíját kapta. Képzőművészeti munkásságáért 1973-ban magas francia kitüntetést kapott. Francia városok közterein számos szobra áll. 1974-től haláláig a Párizs melletti Marne la Vallée urbanisztikai és művészeti tanácsadója volt. Részt vett a Magyar Műhely elindításában, annak képzőművészeti szerkesztője volt. Egy ideig tagja volt az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségének. Az ő támogatásával és közreműködésével készült az urbanizáció mai kérdéseivel foglalkozó Ember és város című EPMSZ album. Egy francia kiadó külön kötetben méltatta munkásságát. Baleset következtében halt meg.

Pazmaneum. Pázmány Péter által 1619-ben Bécsben alapított katolikus egyházi kultúrintézet. A II. vh. után politikai okok miatt eredeti célját, a magyar papnevelés szolgálatát csak nehezen tudta megvalósítani, ezért mindinkább a bécsi magyarok szellemi és kulturális életének gazdagítására törekedett, otthont és működési lehetőséget kínálva egyházi és kulturális intézményeknek. 1971 és 1975 között e házban lakott és dolgozott Mindszenty bíboros. Rektorai a következők voltak: 1946–1971: Lepold Antal, 1971–1987: Giannone Egon, 1987-től Liptay György.

Pázmány Péter Szabadegyetem. 1952-ben alakult Buenos Airesben, az ott működő Mindszenty Akadémia kebelében. Fő céljának az ifjúság nemzeti és keresztény szellemű nevelését, a magyar történelem és hagyományok megismertetését tekintette. Előadásokat, emlékezéseket, ünnepségeket rendezett. Első vezetője Vajay Szabolcs volt.

Peéry Rezső (Pozsony, 1910. márc. 27. – Stuttgart, 1977. nov. 11.) író, újságíró. A pozsonyi egyetemen 1932-ben tanári diplomát szerzett. Gimnáziumi tanár lett, de mint a Sarló mozgalom kezdeményezői és vezetői egyikét 1938-ban állásából elbocsátották. Újságíróként a pozsonyi Magyar Hírlapnak és az Esti Újságnak dolgozott. Szlovákia német megszállása után áttelepedett Budapestre. Később Mosonmagyaróvárott és Sopronban tanított, majd gimnáziumi igazgató volt. 56-os forradalmi tevékenysége miatt a felkelés leverése után Nyugatra menekült. Először Bécsben élt, majd Stuttgartba költözött, ahol könyvtáros lett. Mint a reutlingeni pedagógiai főiskola könyvtárának vezetője 1975-ben vonult nyugalomba. Szlovákiai évei alatt irodalmi tanulmányokat és esszéket publikált, cseh és szlovák írókat fordított. Az emigrációban rendszeres munkatársa volt az Új Látóhatárnak, de publikált az Irodalmi Újságban, a Szemlében, a Népszavában, a bécsi Magyar Híradóban is. Külső munkatársként évekig dolgozott a Szabad Európa Rádió irodalmi műsorainak. 1971-től 1974-ig elnöke volt a Németországi Magyar Írók Munkaközösségének. Esszéket, emlékezéseket, kritikákat, irodalmi és politikai cikkeket írt.

PEN Club l. Hontalan Írók PEN Központja

Pereszlényi Miklós l. Esslin, Martin

Perneczky Géza (Keszthely, 1936. máj. 21.) író, festő, művészettörténész, kritikus. 1957-ben a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolán zongoratanári oklevelet szerzett. Azután irodalmi és képzőművészeti tanulmányokat folytatott és 1962-ben diplomát kapott a budapesti Tudományegyetemen. 1962 és 1965 között a Képzőművészeti Alap Könyvkiadójának lektora, majd a Magyar Nemzet és az Élet és Irodalom műkritikusa. Magyarországon két esszékötetet és három képzőművészeti monográfiát publikált. 1966–70-ben rendszeresen írt és vezetett képzőművészeti műsorokat a Magyar Televízióban. 1970 decemberében egy nyugati útjáról nem tért vissza. Kölnben telepedett le. Gimnáziumi tanár lett. Közben a Deutsche Welle, majd a Deutschlandfunk külső munkatársa. Magyar, német, angol nyelvű képzőművészeti szövegeit, művészeti alkotásait (köztük fotómappákat, pecsétakciókat, a "mail-art" és a "concept art" körébe vonható füzeteket) kis példányszámban maga jelenteti meg. Képzőművészeti és szépirodalmi írásai az Új Látóhatárban, a Magyar Műhelyben, a Szivárványban jelentek meg. 1988 óta ismét részt vesz a magyarországi művészeti életben.

Perneki Mihály (Déva, Hunyad vm, 1897. nov. 15. – Párizs, 1954.) költő, író. Fizikai munkásként sokféle kenyérkeresettel próbálkozott és az ország sok táján élt. Vidéken és Budapesten zenész, énekes és színész is volt. Verseket írt, amelyeket különösen munkáskörökben gyakran szavaltak. Részt vett a szociáldemokrata mozgalomban. A Népszava közölte írásait. Első verseskötete 1932-ben jelent meg. Ezt továbbiak követték. "Osztály elleni izgatás" vádjával többször perbefogták és elítélték. 1937-ben Franciaországba költözött. Párizsban telepedett le, magyarul és franciául írt. A magyar szocialisták Világosság Köréhez tartozott.

Péter László (Rákosliget, 1929. júl. 8.) történész. A budapesti Tudományegyetem történész szakán végzett 1951-ben. Egy ideig a Szolnok megyei levéltárat vezette, majd Budapesten történelmet tanított. Részt vett az 56-os forradalomban. 1956 november végén Nyugatra menekült. Angliában telepedett le. 1965-ben az oxfordi Nuffield College-ban történelemből doktorált. Ezt megelőzően 1961-től mint szakvezető tanár a politikai intézmények elméletéről adott elő. 1963-ban Londonba költözött, ahol azóta az University of London szláv és kelet-európai intézetében a Habsburg Monarchia és az európai politikai eszmék történetét tanítja. Szűkebb szakterülete a dualizmuskori magyar parlamenti élet. Tanulmányai angol és magyar nyelven jelentek meg. Magyarul főleg az Új Látóhatárban és az Irodalmi Újságban, valamint a Hollandiai Mikes Kelemen Kör által kiadott tanulmánykötetekben publikált.

Petőfi Kör. 1957 elején alakult Nyugaton, magát a budapesti Petőfi Kör jogutódjának és külföldi képviseletének tekintve. Szervezését a Petőfi Kör 1956 október végén megválasztott elnöke, Jónás Pál irányította. Tagjai és hívei többségének Amerikába való kivándorlása után New Yorkban folytatta működését. Első vitaestjét 1957 november 4-én tartotta. Ezt követően rendszeresen hirdetett előadásokat, ankétokat, konferenciákat. 1959 végén "Fejezetek a modern magyar irodalomból" címen előadássorozatot rendezett, Fenyő Miksa, Juhász Vilmos, Kovács Imre és mások részvételével. Október 23 címen 1958 és 1960 között angol nyelvű folyóiratot adott ki New Yorkban. A Kör elnöke Jónás Pál, titkára Nagy Balázs, a végrehajtó bizottság tagjai Kiss Sándor, Nyeste Zoltán, Prágay Dezső, B. Rácz István, Sztáray Zoltán voltak. 1958 októberében Párizsban Nagy Balázs vezetésével európai szervezete is alakult, de érdemleges tevékenységet nem fejtett ki. A Kör a hatvanas évek elejéig működött.

Petőfi Sándor János (Miskolc, 1931. ápr. 23.) nyelvész. A debreceni Tudományegyetemen matematika-fizika-ábrázoló geometria szakon végzett. Tanár lett a debreceni zenei gimnáziumban. 1958 és 1962 között elvégezte a német nyelv és irodalom szakot is. 1961-től a budapesti zenei gimnáziumban és a Balettintézetben matematikát és fizikát tanított. 1964 és 1969 között a MTA Számítástechnikai Központjában tudományos kutató. 1969-ben egy stockholmi szakmai konferenciáról nem tért vissza. Két évig Svédországban élt. 1971-ben a göteborgi egyetemen általános nyelvészetből doktorált, majd habilitált. 1971–72-ben a konstanzi egyetemen tudományos kutató. 1972-től 1989-ig a bielefeldi egyetem Nyelv és Irodalomtudományi Karán a jelentéstan tanára. Közben 1974–76-ban a Kar dékánja volt. 1989-től a közép-olaszországi Macerata egyetemén a nyelvfilozófia tanszékvezető tanára. Fő kutatási területe a jelentéstan, a szövegelmélet, nyelvfilozófia, poétika. Szerkesztője a Research in Text Theory című szövegelméleti sorozatnak, társszerkesztője a Papiere zur Textlinguistik című sorozatnak. Magyar nyelvű írásait a Magyar Műhelyben, az Irodalmi Újságban, az Új Látóhatárban publikálta.

Pfeiffer Miklós (Sopron, 1887. márc. 12. – Fribourg, Svájc, 1979. márc. 21.) katolikus pap, egyházi író és szervező. A svájci Fribourgi Egyetemen teológiai tanulmányokat végzett, 1913-ban hittudományból és filozófiából doktorált. 1909-ben szentelték pappá. Lelkipásztor lett Kassán. 1916-ban, huszonkilenc éves korában, a püspökség kanonokja. Lelkésze volt a prágai, brünni és pozsonyi magyar egyetemistáknak. 1932-től megalapítója és szellemi irányítója a szlovákiai Prohászka Köröknek és Új Élet című folyóiratuknak. 1948-ban Kassáról Fribourgba került. Először intézeti lelkész volt, majd svájci magyar főlelkész. Írásai a Katolikus Szemlében, valamint más katolikus egyházi lapokban jelentek meg.

Pilvax Publishing Co. Gerő Dezső New York-i nyomdász kiadója. A többi között Halász Péter, Claire Kenneth, Márer György, Vajda Albert könyveit jelentette meg.

Platthy Jenő (tkp. Kiss József, Dunapataj, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm, 1920. aug. 13.) költő, író, műfordító. A budapesti Tudományegyetemen doktorált. Magyarországról az 56-os forradalom után menekült el, Bécsben, majd Japánban és más távol-keléti országokban élt. Azután letelepedett az Egyesült Államokban. Angolul ír verseket, műfordításokat, irodalmi és tudományos könyveket. Egyetemeken tanított. Igazgatója volt a Nemzetközi Költői Szövetségek Egyesületének. Számos díjban és tudományos kitüntetésben részesült.

Pobrányi Gábor (Budapest, 1925. – Chevreuse, Franciaország, 1965. máj.) író, rádiószerkesztő. A negyvenes években került Franciaországba. Párizsban telepedett le, ahol 1948 és 1965 között az Ahogy Lehet munkatársa, több éven át a szerkesztőség tagja volt. Elbeszéléseket és regényeket írt. A Tamásy P. Gábor írói nevet használta. Két regénye franciául is megjelent. Mindvégig a Francia Rádió magyar osztályán dolgozott. A Párizs közelében lévő Chevreuse Völgyében önkezével vetett véget életének.

Podmaniczky Tibor (1885. – München, 1960. febr.) műfordító. 1920-tól élt külföldön, főleg Németországban. Egész életét a magyar irodalom német nyelvű tolmácsolásának szentelte. Fordított a többi között – részben Mone nevű felesége közreműködésével – Adyt, József Attilát, Molnár Ferencet, Márait, Illyés "Puszták népe" című könyvét. Németül verseket, irodalomtörténeti tanulmányokat és egy társadalmi regényt írt.

Pogány András (Budapest, 1919. júl. 26.) jogász, könyvtáros, politikus. Budapesten bölcseleti és jogi tanulmányokat végzett. Jogi doktorátust szerzett. Az 56-os forradalom után menekült Nyugatra. Az Egyesült Államokban telepedett le. New Havenben könyvtáros szakmát tanult. A Yale Egyetemen könyvtáros, majd 1963-tól 1970-ig a New Jersey állambeli Seton Hall University könyvtárának igazgatója. Részt vett az amerikai magyar emigráns politikában. 1976-ban a Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke lett. Cikkei jelentek meg a többi között az Új Európában, a Kanadai Magyarságban, a Nemzetőrben, a torontói Magyar Életben.

Pohárnok Jenő (Győr, 1898. nov. 28. – München, 1962. nov. 14.) költő, író, újságíró. A győri tanítóképző intézet tanára volt. Magyarországon több színművét mutatták be, valamint regényeit és ifjúsági könyveit jelentették meg. Ezen kívül verseket és cikkeket írt. 1945 tavaszán Németországba került. Egy ideig az Új Hungária felelős kiadója volt. A müncheni lapon kívül publikált a Pásztortűzben, a Kanadai Magyar Újságban, a Magyar Könyvbarátokban, a bécsi Magyar Híradóban és más emigráns sajtótermékekben. Verseken és elbeszélő műveken kívül tankönyveket is írt.

Polányi Károly (Karl, Bécs 1886. okt. 25. – Pickering, Ont. Kanada, 1964. ápr. 23.) közgazdász, társadalomtudós. A budapesti Tudományegyetemen 1908-ban jogi és államtudományi doktor lett. A Galilei Kör első elnöke volt, részt vett a polgári radikális szellemi és politikai kezdeményezésekben. Az 1918-as polgári demokratikus forradalomban vállalt szerepe miatt 1919-ben Ausztriába emigrált. A Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. 1933-ban Angliába költözött. 1940–42-ben az oxfordi és londoni egyetem megbízott előadója. Feleségével, Duczynska Ilonával részt vett a demokratikus emigráció politikai tevékenységében. A II. vh. után Kanadába költözött. 1947 és 1953 között a New York-i Columbia Egyetem közgazdaságtudományi tanszékének külső előadója. A Columbián a későbbi években is tartott egyetemi kurzusokat. Társadalom- és közgazdaságtudományi munkái nagyrészt angolul jelentek meg. Magyarul az Új Látóhatárban, és az Irodalmi Újságban publikált. Duczynska Ilonával 1963-ban angol nyelvű magyar irodalmi antológiát szerkesztett.

Polányi Mihály (Michael, Budapest, 1891. márc. 12. – Northhampton, Nagy-Britannia, 1976. febr. 22.) fizikus, kémikus, szociológus, tudományfilozófus. A budapesti Tudományegyetemen 1913-ban befejezte az orvosi szakot. A háborúban katonaorvos volt, majd sebesülése után 1917-ben kémiai doktorátust szerzett. Mivel az 1918-as polgári köztársaságban kormányhivatalt vállalt, 1919-ben emigrált. Először a karlsruhei egyetemen tanított, majd 1923-tól a berlini Kaiser Wilhelm Institutban fizikai, kémiai kutatásokat végzett. Több felfedezés és tudományos felismerés fűződik a nevéhez. Hitler hatalomra kerülése után, 1933-ban a manchesteri Victoria Egyetemen a fizikai-kémia tanára lett. 1948-ban szakot váltott és 1958-ig társadalomtudományt adott elő. 1958-tól az oxfordi Merton College-ban szociológiai kutatómunkát végzett. Könyveiben és tanulmányaiban, amelyek angol nyelven jelentek meg, természettudományi kérdéseken kívül közgazdasági, tudományelméleti, szociológiai, politikai kérdésekkel is foglalkozott. Magyarul csak néhány tanulmánya és cikke jelent meg a Látóhatárban, az Új Látóhatárban és az Irodalmi Újságban.

Pólya György (Georg, George, Budapest, 1887. dec. 13. – Palo Alto CA, 1985. szept. 7.) matematikus. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen 1912-ben doktori diplomával zárta, majd Göttingenben és Párizsban egészítette ki. 1914-ben magántanárként a zürichi Műegyetemre került, ahol 1928 és 1940 között rendes tanárként tanított. Azután áttelepedett az Egyesült Államokba, ahol 1940 és 1942 között a Rhode Island-i Providenceben, a Brown Universityn, majd 1942 és 1953 között a californiai Stanford Universityn működött mint a matematika tanára. Kutatásai középpontjában a számelmélet, a függvénytan, a valószínűségszámítás, a matematikai problémamegoldás, valamint a tanítás filozófiája állott. "How to Solve it" című munkáját tizenöt nyelvre lefordították és azóta a legelterjedtebb matematikai könyvek közé tartozik. A matematikai nevelés terén végzett munkájáért 1963-ban megkapta az Amerikai Matematikai Társaság nagydíját.

Possony, Stefan Thomas (tkp. Pozsony István, Bécs, 1913. márc. 15.) politológus. Az Egyesült Államokban 1951-től az atomerő békés felhasználása lehetőségeit tanulmányozta. 1952–53-ban részt vett az Eisenhower elnök által meghirdetett "Atoms for Peace" program előkészületeiben. A washingtoni Georgetown Egyetemen tanított, majd a hetvenes évek végén Kaliforniában a stanfordi Hoover Institution on War, Revolution and Peace nemzetközi kutatóprogramjának igazgatója lett. Könyveiben és tanulmányaiban a nemzetközi konfliktusokkal és a béke biztosításának lehetőségeivel foglalkozott.

Pozsgai József (Somogysárd, 1926. márc. 28.) újságíró. 1944–48-ban elvégezte a budapesti Műegyetem közgazdasági karát. 1944 és 1951 között banktisztviselő, majd 1954-ig a pénzügyminisztérium tisztviselője volt. 1954 és 1965 között újságíróként dolgozott, a többi között a Pénzügyi Szemlénél, Figyelőnél, Magyar Nemzetnél, Magyarországnál. 1965 decemberében elhagyta Magyarországot és Németországban telepedett le. 1966 és 1970 között a müncheni egyetemen politikai tudományokat tanult és doktori fokozatot szerzett. 1971-től újságíró. Először Leutkirchben a Schwäbische Zeitungnál dolgozott, 1975-től Mannheimben a Mannheimer Morgen politikai szerkesztője és más német lapok munkatársa. Megalapította és szerkesztette a "Kultúra Világa" című könyvsorozatot (1959–65).

Prágay Dezső (Desider A., Kolozsvár 1921. aug. 12.) vegyész, biokémikus, kulturális szervező. Tanulmányait a kolozsvári gazdasági akadémián kezdte, majd a budapesti Tudományegyetemen 1950-ben vegyészeti oklevelet, 1956-ban biokémiai doktorátust szerzett. 1950–56 között tanársegéd volt. Az 56-os forradalomban mint az orvoskari forradalmi bizottság vezetője vett részt. November végén Nyugatra menekült. Hollandiában telepedett le. 1956 és 1960 között tanársegéd volt az utrechti egyetemen. Egyik elindítója a menekült magyar diákok hollandiai szervezetének, majd részt vett a Hollandiai Mikes Kelemen Kör megalapításában. 1960-ban kivándorolt az Egyesült Államokba. Buffaloban, New York Állam Egyetemén 1960–64-ben kutató, 1964–66-ban egy kórház és alapítvány vezető kutatója, 1966–70-ben egy kórházi kémiai laboratórium aligazgatója, 1970-től a patológia és biokémia egyetemi adjunktusa, valamint New York Állam Egyetemén a kémia rendes tanára. 1986-ban nyugalomba vonult. Amerikai tudósok munkájának elismerésére egyetemén 1970-ben létrehozta a Semmelweis-díjat, 1972-ben pedig a Somogyi-Szendrői-díjat. Megszervezte, hogy amerikai magyarok az 56-os forradalom huszadik évfordulóján nyugati állam- és kormányfőknek emlékérmet ajánlottak fel, valamint a kanadai Új-Foundland fővárosában, St. John's-ban Budai Parmenius István-emléktáblát helyeztek el. 1980 és 1984 között a bostoni Bibó István Alap kurátora volt. 1988-ban kezdeményezésére létesült a Ius Humana-díj. 1986-ban Németországba költözött. Tudományos szakterületén több tanulmányt publikált.

Práger Jenő (Eugene, Budapest, 1894. máj. 28. – London, 1967. ápr. 30.) lap- és könyvkiadó. Az 1919-es Tanácsköztársaság alatt a magyar Vörös Hadseregben politikai biztos és Gödöllőn katonai városparancsnok volt. Ezért Bécsbe emigrált. Ott kezdte kiadói tevékenységét. Szocialista könyveket adott ki. Az osztrák fővárosból 1933-ban Csehszlovákiába költözött. Pozsonyban és Prágában működött. 1938-ban Angliában telepedett le. A Lincolns-Prager Kiadó több jelentős – köztük magyar szerző által írt – könyvet jelentetett meg. Az utóbbiak a Magyar Írók Könyvesháza sorozatban láttak napvilágot az ötvenes években.

Prokop Péter (Kalocsa, 1919. jan. 6.) katolikus pap, festőművész, egyházi író. Magyarországon káplán volt. 1957-ben került Rómába, ahol egy ideig mint a Szent István Ház papja működött. Fiatal kora óta festett, művészete Rómában bontakozott ki és szerzett neki rangot, elismerést. Festményeinek többsége vallási ihletettségű. Vallási és művészeti témájúak esszéi és rövidebb írásai. Elmélkedései az Életünk című európai katolikus lapban jelentek meg. 1989 óta több kiállítása volt Magyarországon.

Puskely Mária Kordia (Kispest, 1933. nov. 16.) egyházi író. Tanári diplomát szerzett. A Szegény Iskolatestvérek Kongregációjának tagja. Debrecenben volt tanár. 1969-ben Rómába került és 1971-ben a Vatikáni Rádió magyar műsorának munkatársa lett. Rómából 1983-ban Ausztriába költözött. Bécsben és Kismartonban mint kiadói szerkesztő dolgozik.

Püski Sándor (Békés, 1911. febr. 4.) könyvkiadó, könyvkereskedő. A budapesti Tudományegyetemen 1935-ben jogi doktorátust szerzett. Közben jogi jegyzetsokszorosító, kiadó és kereskedő volt. 1938-ban könyvesboltot nyitott. 1939-ben megalapította a Magyar Élet Könyvkiadót, amely főleg a népi írók műveinek megjelentetésével foglalkozott. Szervezője volt az 1942-es és 1943-as Szárszói Konferenciának. Kiadóját 1950-ben államosították. 1950-től kerámiával foglalkozott. 1962 elején hamis politikai vádakkal letartóztatták és 1963-ig börtönben volt. 1970-ben kitelepedett az Egyesült Államokba és könyvkereskedést nyitott New Yorkban. 1975-től Püski Kiadó néven felújította könyvkiadói tevékenységét. 1988 végén ismét könyvkereskedést nyitott Budapesten és könyvkiadói működését áthelyezte a magyar fővárosba. Az 1988 novemberében indult Hitel című hetilap szerkesztőségének tiszteletbeli tagja lett. 1990 januárjától a lap védnökségének tagja. Feleségével, Zoltán Ilonával együtt 1990-ben Bethlen Gábor-díjat kapott.

Püski Kiadó. 1975-ben indult New Yorkban Püski Sándor irányításával és családjának közreműködésével. A hajdani Magyar Élet Könyvkiadó példáját követve tágra tervezte szerzőinek körét és ennek szellemében megjelenési lehetőséghez juttatott nemcsak Nyugaton élő írókat, de olyan hazai és kisebbségi magyar alkotásokat is, amelyek megszületésük helyén politikai okokból nem juthattak nyomdafestékhez. Ily módon jelenhetett meg a többi között Csoóri Sándor, Csurka István, Duray Miklós, Für Lajos, Konrád György, Püspöki Nagy Péter, Sütő András több műve. Nyugaton élő szerzőihez tartozott Borbándi Gyula, Faludy György, Gombos Gyula, Györgyey Klára, Hőgye Mihály, Monoszlóy Dezső, Nagy Károly, Ölvedi János, Sztáray Zoltán, Vatai László, Zilahy Lajos. A Kiadó és elindulása előtt a New York-i Püski könyvkereskedés évenként több alkalommal rendezett irodalmi és tudományos előadást, filmvetítést, képzőművészeti kiállítást. 1971-től kezdődően több mint harminc magyarországi és kisebbségi író, előadó és képzőművész szerepelt estjein és kiállításain, valamint az általa szervezett és támogatott amerikai előadókörutakon. A Kiadó 1988 végén bekapcsolódott a magyarországi könyvkiadásba. Kezdetben az Eötvös Kiadóval közösen, majd 1989-től önállóan ad ki irodalmi, tudományos és politikai műveket. Eddig New Yorkban mintegy negyven, Budapesten majd ötven kiadványa jelent meg.