T


Tabák László (Csíkszentmiklós, Románia, 1927. máj. 27.) újságíró, író. Pályáját 1954-ben kezdte. Novellákat, szatírákat, regényeket, riportokat írt. Ezek főleg a kolozsvári Utunkban és A hét című bukaresti hetilapban jelentek meg. Franciából, németből, románból fordított. Egy francia vígjáték-fordítását a kolozsvári Magyar Színház mutatta be. 1976-ban Izraelben telepedett le. Az Új Kelet munkatársa, 1990 októberében pedig a szerkesztőbizottság tagja lett. 1981-től az Izraeli Írószövetség Magyar Tagozatának elnöke.

F. M.: Lemondtam a világfelelősségről (hum. elb. Tel Aviv 1981); Társasutazás az időben (elb. karc. esszék, Rössel Mordechájjal, uo. 1985).


Tábori György (George, Budapest, 1914. máj. 24.) író, újságíró, műfordító, színházi rendező. Érettségi után Berlinben és Budapesten a vendéglátóiparban dolgozott. 1935-ben Londonba költözött. A háború kitörésekor visszatért Budapestre, majd a Magyar Nemzet tudósítójaként Szófiába, később Isztambulba utazott, Csatlakozott az angol hadsereghez, mint újságíró Jeruzsálembe, utána Kairóba került. 1943 és 1947 között Londonban élt és a BBC-nél dolgozott. 1947-ben rövid időt Budapesten töltött, de amerikai meghívásra még abban az évben Hollywoodba ment, ahol filmforgatókönyveket írt. Színdarabjait váltakozó sikerrel adták elő. 1970-ben visszatért Európába. Németország különböző városaiban dolgozott mint színműíró, rendező és avantgarde színházi csoportok vezetője. 1975-ben megalapította és 1979-ig vezette a Bremer Theater Labort, rendezett a Münchner Kammerspieleben. 1986-tól Bécsben több színházban szerepelt mint szerző és rendező. Legismertebb darabjai: Niggerlovers (1962), Cannibals (1968), Pinkville (1972), Talk Show (1976), Changes (1976), Ich wollte, meine Tochter liege tot zu meinen Füssen und hätte die Juwelen in den Ohren (1978), My Mother's Courage (1979), "Mein Kampf" (1987). Több regényt is írt.

F. M.: Companions of the Left Hand (r. London 1947, magyarul: Az Isten balján, uo. 1947); Original Sin (uo. 1947); The Caravan Passes (r. uo. 1951); The Journey (r. uo. 1959, németül: Die Reise, 1959); The Good One (r. New York 1960, Leicester 1961).


Tábori Pál (Paul, Budapest, 1908. máj. 8. – London, 1974. nov. 9.) író, újságíró, műfordító. A budapesti Tudományegyetemen 1932-ben jog- és államtudományi doktor lett. A jogi pálya helyett az újságíróinak kötelezte el magát. Munkatársa lett a Magyar Hírlapnak és a Literatúranak, majd a Magyarországnak és a Színházi Életnek. 1937-ben Londonba költözött, ahol filmkritikusként dolgozott és filmforgatókönyveket írt. A II. vh. alatt a BBC magyar osztályának munkatársa volt. 1943 és 1948 között Korda Sándor "London Film" nevű vállalatánál dolgozott. Angol nyelven (Paul Tabor, Christopher Stevens, Peter Stafford, Paul Hefner álnéven is) regényeket, elbeszéléseket, kultúrtörténeti tanulmányokat, a későbbiekben televíziós játékokat írt. Több kötet műfordítása jelent meg, magyarból angolra, angolból magyarra fordított. Tevékeny szerepet játszott a PEN-ben, 1954–57-ben a Hontalan Írók PEN Központjának elnöke, 1957–63-ban állandó delegátusa, a hatvanas évek elején a szervezet Aréna című folyóiratának szerkesztője, 1962-től nemzetközi íróalapjának főtitkára volt. Magyar elbeszélései, cikkei, műfordításai a Látóhatár-Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban és más nyugati magyar lapokban jelentek meg. 1957-ben rövid ideig szerkesztette a Magyar Szó című londoni lapot. Kabdebó Tamással és Makkai Ádámmal a magyar költészet angol nyelvű antológiáján dolgozott, de e munka befejezetlen maradt. 1966-ban az amerikai New Jersey állambeli Rutherfordban a Farleigh Dickinson University tanáraként regényírást tanított.

F. M.: Two Forests - Uneasy Giant - Heritage of Merey (r. trilógia, London 1944–1950); Londoni Napló (uo. 1945); Szökésben (uo. 1947, Budapest 1947); Palesztina (Budapest 1947); Csak a meztelen föld (r. uo. 1947, London 1947, München 1960); The Natural Science of Stupidity (Philadelphia 1959); Alexander Korda (London 1959, New York 1960); Murder in Majorca (r. London 1961); Twenty tremendous years, World War 2. and after (uo. 1961); Kerek a világ (útinapló, München 1962); The Green Rain (r. London 1962); The Survivors (r. uo. 1965); Companions of the Unseen (tan. uo. 1968); Mária Theresia (életr. uo. 1969); Secret and Forbidden (tan. uo. 1969); The Anatomy of Exile (tan. uo. 1972); Crime and the Occult (tan. London–Vancouver 1974).


Tábory Maxim (Miskolc, 1924.) költő, műfordító, könyvtáros. Középiskoláinak elvégzése után kivándorolt az Egyesült Államokba. A University of North Carolinán könyvtártudományból magiszteri képesítést szerzett. Tanulmányai befejezése után könyvtáros lett. Jelenleg egy North Carolina állambeli könyvtár vezetője. Versei nyugati magyar lapokban jelennek meg. Műfordításait amerikai folyóiratokban és antológiákban publikálja. XIX. és XX. századi magyar költőket tolmácsol angol nyelven. Közreműködött a kanadai Watson Kirkconnel "Hungarian Helicon" című angol nyelvű magyar lírai antológiájának fordítói munkájában. Irodalmi tanulmányokat és elemzéseket is írt. A North Carolina állambeli Kinstonban él. A többi között az Új Európában, a Krónikában, a Nemzetőrben publikált.

F. M.: Frost and Fire (v. angolul, Goldsboro 1986); Dér és tűz (ögy. v. uo. 1988).


Takács József (Vágfarkasd, Csehszlovákia, 1929. júl. 7.) rádiószerkesztő. Érsekújváron kezdte a gimnáziumot. Szüleivel együtt 1947-ben a "lakosságcsere egyezmény" alapján áttelepítették Magyarországra. 1950-ig Tótkomlóson élt. Utána 1955 májusáig munkás volt a Budapesti Szerszámgépgyárban. 1956 nyarától mint újságíró dolgozott Az Esti Budapest közölte írásait. 1956. november 4-én egy riportútjáról nem tért vissza a fővárosba, hanem Sopronnál átment Ausztriába. Decemberben kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol részt vett a menekült magyar diákok megszervezésében. 1962 és 1964 között az Észak-amerikai Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségének elnöke volt. Az Oregoni Egyetemen 1958-tól történelmet tanult és 1962-ben magiszteri diplomát szerzett. 1964-ben Washingtonba költözött és az Amerika Hangja rádióállomás munkatársa lett. 1969-től a magyar osztály vezetőjének helyettese, 1972-től 1988-ig a magyar osztály igazgatója volt. 1988-tól programtanácsadói munkakörben dolgozik.


Takaró Géza (Izsák, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm, 1881. dec. 4. – New York, 1974. dec. 10.) református lelkész, újságíró. 1904-ben végzett a budapesti Református Teológián. Magyarországon 18 évig volt lelkész. Közben 1905-től az Edinburghi Egyetemen egészítette ki teológiai tanulmányait, 1910 és 1914 között a budapesti Tudományegyetem orvosi karán tanult, a háború alatt tábori lelkészként katonai szolgálatot teljesített, majd gyülekezeti lelkészként és középiskolai hittanárként dolgozott. 1922-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol 32 évig teljesített lelkészi szolgálatot. A New York-i Columbia Egyetemen 15 évig magyar nyelvet és irodalmat tanított. Jelentős publikációs tevékenységet folytatott. Magyar és angol nyelvű amerikai lapokba és folyóiratokba írt, valamint rádióelőadásokat tartott.

F. M.: Egy életem, egy halálom (New York 1962); Hagyaték és örökösök (eml. cikkek, uo. 1972).


Tallosi Jim (James, Dunakeszi, 1947.) költő. Szüleivel gyerekként került Kanadába 1956-ban. Ott végezte iskoláit. A Winnipegi Egyetemen szerzett diplomát. Angol nyelven publikál, főleg verseket. Winnipegben minisztériumi tisztviselő.

F. M.: The Trapper and the Fur-faced Spirits (v. Winnipeg 1981); Talking Water, Talking Fire (v. uo. 1985).


Tamás Sándor l. Lajossy Sándor


Tamási Miklós (1936. dec. 24.) költő, szerkesztő, irodalmi szervező. A soproni Erdészéti Főiskola hallgatójaként került 1956 végén a kanadai Vancouverbe, ahol befejezte tanulmányait. A város magyar kulturális életének egyik irányítója. A Magyar Kulturális Egyesület elnöke és az 1974 óta megjelenő Tárogató című folyóirat főszerkesztője. Versei főleg amerikai magyar lapokban jelennek meg.

F. M.: Eszkimó szerelem (v. Toronto 1977).


Tanú. 1978–79-ben Torontóban rendszertelenül megjelenő irodalmi és kulturális szemle, amelyet az irodalompártoló Tar Mihály alapított és adott ki. Szerkesztője Béky-Halász Iván volt. Első száma 1978 márciusában jelent meg. Az ugyancsak Tar Mihály által létrehozott Németh László Kör orgánumának számított. Főleg magyarországi és erdélyi írók munkáit jelentette meg másodközlésben, azonkívül Gombos Gyula, Béky-Halász Iván Bebek János, Kemenes Géfin László, Kosaras Vilmos, Szanyi János néhány írását.


Tar Zoltán (Zalaszentlászló, 1929. júl. 10.) szociológus. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült és az Egyesült Államokban telepedett le. A New York City College-ban és a New School for Social Research (NSSR)-ben dolgozott. Az Illinoisi Egyetemen 1974-ben doktorált. Jelenleg a NSSR tanára. Szociológiai tanulmányai amerikai szakfolyóiratokban és tanulmánygyűjteményekben jelentek meg. Lexikonok és tanulmánykötetek szerkesztésében vett részt. Angolul publikál.

F. M.: The Frankfurt School: The Critical Theories of Max Horkheimer and Theodor W. Adorno (New York 1977, 1985, portugálul: Lisboa 1981, magyarul: Budapest 1986); Foundations of the Frankfurt School of Social Research (társszerk. New Brunswick–London 1984); Georg Lukács: Selected Correspondence, 1902–1920 (társszerk. New York 1986, magyarul: Budapest 1986); Georg Lukács: A Centenary Volume, Theory, Criticism and Politics (társszerk. New Brunswick–London 1988); On the History and Sociology of German Jewry, Selected Essays of Wemer J. Chanman (társszerk. uo. 1988).


Tardos Tibor (Berettyóújfalu, 1918. jan. 20.) író, műfordító. A budapesti Tudományegyetem orvosi karán gyógyszerészetet tanult. 1938-ban a zsidótörvény miatt Párizsba költözött és a Sorbonne-on két évig térképészeti tanulmányokat folytatott. 1940-ben csatlakozott az ellenálláshoz. A háború után francia kommunista lapok szerkesztőségében dolgozott. 1947-ben visszatért Budapestre, ahol a Szabad Nép riportere lett. 1955-ben József Attila díjat kapott. Riportokon kívül regényeket és szatírákat írt. A Petőfi-köri vitákat követően kizárták a kommunista pártból. 1957-ben ötvenhatos politikai tevékenysége miatt letartóztatták, elítélték és 1958 közepéig börtönben tartották. 1963-ban hagyta el másodszor Magyarországot. Franciaországban telepedett le. Párizsban él. Franciául és magyarul írt regényeket, szatirikus írásokat, elbeszéléseket. Több munkáját Tybor álnéven publikálta. Dolgozott az Irodalmi Újságnak és a Magyar Műhelynek. Magyar prózaírókat fordított franciára.

F. M.: L'intérieur du spectre (r. Paris 1965); Reise im Regenbogen (próza, München 1965); Transitville, Étranges émigrants de l'Est (ankét, Paris 1982); Mini-passeport (Tybor néven, r. uo. 1978); Lévrier afghan (szatíra, uo. 1982); A tengervíz sós (eml. Párizs 1987); Kacagj a vaskerék alatt! (elb. Budapest 1990); Igor hazatér (r. uo. 1990).


Tarján György (George, Budapest, 1910. máj. 11. – London, 1973. dec. 24.) újságíró, rádiószerkesztő. Angliába való költözése előtt Budapesten színházi rendező és újságíró volt. A II. vh. alatt a londoni magyar egyesület vezetőinek egyike. 1946-ban a BBC magyar osztályának vezetője lett. 1949-ben a Közép-európai Osztály élére került. Onnan vonult nyugalomba 1970-ben. Megkapta a Brit Birodalmi Rend kitüntetést.


Tarnay Pál Brúnó (Budapest, 1924. nov. 25.) katolikus teológus, bencés szerzetes. Teológiát 1944 és 1957 között a pannonhalmi Bencés Hittudományi Főiskolán és a budapesti Tudományegyetem Hittudományi Akadémiáján tanult. Közben 1945 és 1949 között elvégezte a latin-magyar tanári szakot. 1950 és 1962 között lelkipásztor volt. 1962 és 1966 között Pannonhalmán gimnáziumi tanár. 1966-tól teológiai főiskolai tanár. 1972 nyarának végén egy németországi útjáról nem tért vissza, hanem menedékjogot kért. Münchenben magyar egyetemi lelkészként működött, majd Ravensburgban német egyházi szolgálatot végzett. 1973–76-ban megbízott előadója volt a Salzburgi Egyetem hittudományi karának. 1981 kora nyarán visszatért Pannonhalmára és a teológiai főiskolán tanított. 1987 szeptemberétől a budapesti Hittudományi Akadémián az alapvető hittan tanszékvezető tanára. Teológiai tanulmányokat írt magyar és külföldi folyóiratokban.


Tárogató. 1.) Torontóban 1939 és 1951 között megjelenő folyóirat, alcíme szerint "a kanadai magyarok okulására és szórakoztatására". Kiadója a protestáns Egyesült Kanadai Egyház volt. Szerkesztette Czakó Ambró. A háborús években Károlyit és a demokrata emigráns mozgalmat támogatta.
2.) Vancouverben 1974 óta megjelenő kulturális és irodalmi folyóirat. A helyi Magyar Kulturális Egyesület havi lapja. Szerkesztő Tamási Miklós. Nagyrészt magyarországi és kisebbségi magyar írók munkáit adja másodközlésben, de közöl nyugati szerzőket is. Ezek közé tartozott és tartozik Cseh Tibor, Füry Lajos, Kerecsendi Kiss Márton, Lemke Gyula, Nehéz Ferenc, Wass Albert.


Távlatok. Katolikus világnézeti, teológiai és kulturális folyóirat. A Szolgálat utódaként indult 1991 januárjában. Kiadója a bécsi Unio Cleri Hungarici. Főszerkesztője a jezsuita Szabó Ferenc, társszerkesztője az ugyancsak jezsuita Nagy Ferenc.


Teleki Géza gr. (Budapest, 1911. nov. 27. – Mathias, West Virginia, USA, 1983. jan. 9.) földrajztudós, geológus. A Bécsi Egyetemen 1936-ban doktorált. 1936–40-ben a budapesti Magyar Geológiai Intézetben geológus. 1940-től 1944-ig a kolozsvári Tudományegyetemen tanár, a gazdaságföldrajzi és geológiai intézet vezetője. 1944 őszén a magyar fegyverszüneti bizottság tagjaként Moszkvába utazott és szovjet kormánymegbízottakkal tárgyalt. 1944 decemberétől 1945 novemberéig vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1945-ben a Polgári Demokrata Párt elnöke lett, a Műegyetem közgazdasági karán pedig tanár. 1948-ig tanított. 1949-ben az Egyesült Államokba költözött. 1950–55-ben a University of Virginián a külügyi tanulmányok docense, 1955-től pedig az amerikai fővárosban a George Washington University geológia tanára volt. Gyógyíthatatlan betegségük miatt mind ő, mind felesége öngyilkosságot követtek el. A moszkvai fegyverszüneti delegáció tárgyalásairól 1944 októbere és decembere között vezetett naplója még kiadatlan, de részletek megjelentek belőle különböző feldolgozásokban.


Teller Ede (Edward, Budapest, 1908. jan. 15.) fizikus. Tanulmányait a Karlsruhei Műszaki Főiskolán, a Müncheni és Lipcsei Egyetemen végezte. 1929–31-ben Lipcsében, 1931–33-ban Göttingenben, 1934-ben Koppenhágában, 1934–35-ben Londonban volt egyetemi előadó és kutató. 1935-ben az Egyesült Államokba költözött. 1935–41-ben a George Washington Egyetemen, 1941–42-ben a Columbia Egyetemen, 1946–52-ben a Chicagói Egyetemen a fizika tanára. 1953-tól 1975-ig a Kaliforniai Egyetemen tanított. 1952–53-ban a Kaliforniai Egyetem Sugárzási Laboratóriumának munkatársa. 1954-től 1975-ig a Lawrence Sugárzási Laboratórium igazgatóhelyettese, közben 1958–60-ban igazgatója. 1975-ben visszavonult a tanítástól és Stanfordban a Hoover Intézet főmunkatársa lett. Fő kutatási területe a termonukleáris reakció volt. Fontos szerepet játszott az amerikai hidrogénbomba megépítésében. Kutatói, tanári és publikációs tevékenységéért több tudományos díjat kapott, köztük az Albert Einstein-díjat (1958) és az Enrico Fermi-díjat (1962).

F. M.: The Structure of Matter (Francis Owen Rice-szal 1949); Our Nuclear Future (A. L. Latterrel 1958); The Legacy of Hiroshima (Allen Brown-nal, 1962, magyarul: Hiroshima hagyatéka, Budapest 1965); The Reluctant Revolutionary (1964); The Constructive Uses of Nuclear Explosives (G. W. Johnsonnal, W. K. Talley-vel, G. H. Higgins-szel 1968); Great Men of Physics (Segre, Kaplan és Schiff társszerzőkkel 1969); The Miracle of Freedom (1972); Energy: A Plan for Action (1975); Nuclear Energy in the Developing World (1977); Energy from Heaven and Earth (1979); The Pursuit of Simplicity (1980); Better a Shield than a Sword (1987); Légiposta (int. Zeley Lászlóval, Budapest 1990).


Teológiai Kiskönyvtár. Rómában 1975-től megjelenő katolikus teológiai könyvsorozat. Több mint harminc kötete jelent meg. Szerkesztői voltak: Alszeghy Zsolt, Nagy Ferenc, Weissmahr Béla.


Ternay István (Kassa, 1899. – Stuttgart, 1987.) újságíró, regényíró, politikus. 1945-ben kisgazdapárti programmal bekerült a Nemzetgyűlésbe. A Kisgazdapártból kommunista nyomásra történt kizárása után a Szabadság Párt egyik alapítója és a Holnap című lap szerkesztője volt. 1947-ben a Magyar Független Demokrata Párt listáján lett képviselő. 1948-ban Nyugatra menekült. Három hónapig Ausztriában, majd három évig Svájcban élt. 1952-ben kivándorolt Brazíliába. São Paulóban telepedett le, ahol dél-amerikai magyar lapoknak dolgozott. 1959-ben Németországba költözött. Német újságoknak írt, német nyelven több regénye jelent meg. A német-magyar barátság előmozdításáért 1964-ben 1. oszt Szövetségi Érdemkeresztet kapott.

F. M.: Das kämpfende Ungarn, Ein Dokumentarbericht über den Freiheitskampf Ungarns seit 1945 (Essen 1961); Die Freundin des Ministers (r. uo. 1961); Hallo... wer spricht? (r. uo. 1962); Ich, Susanne und Paris (r. uo. 1963):


Ternay Kálmán (Szegvár, Csongrád vm, 1903. okt. 7. – San Diego, 1985. márc. 16.) nyelvész, műfordító. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Bécsben, Rómában végezte. 1933-ban a budapesti Tudományegyetemen magyar és olasz irodalomból bölcsészdoktor lett. Német nyelv és irodalomból tanári oklevelet szerzett. 1932–38-ban gimnáziumi tanár volt Debrecenben. 1938–43-ban a trieszti egyetem magyar tanszékén előadó. Egyetemi működése a háború miatt megszakadt. 1946-ban visszatért Triesztbe mint a magyar nyelv egyetemi lektora. A harmincas-negyvenes években több irodalmi-nyelvészeti tanulmánya jelent meg. Műfordítóként olaszból fordított magyarra. 1956-ban kivándorolt az Egyesült Államokba. Először Kaliforniában középiskolai tanár volt, majd a texasi San Antonióban a St. Mary Egyetemen, a New York-i Columbia Egyetemen, 1963–65-ben Memphisben, 1965–69-ben az oregoni Portlandben magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1969-ben agyvérzés érte, gyógyulás reményében San Diegóba költözött.

F. M.: Hungarian Selected Sketches (New York 1962).


Terray László (Miskolc, 1924.) evangélikus lelkész, szerkesztő. A magyarországi, később a norvég Evangélikus Egyház lelkésze. Oslóban és más norvég városokban működött. Skandináviai, amerikai és német teológiai kézikönyvek és folyóiratok munkatársa. Magyar írásai főleg az általa szerkesztett Útitárs című folyóiratban és az Evangéliumi Magyar Ifjúsági Konferencia kiadványaiban jelentek meg. A Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének ügyvezető elnöke. Lefordította és 1984-ben Oslóban közzétette Ordass Lajos írásait norvégül.


Tezla Albert (Tézsla, South Bend, Indiana, 1915. dec. 13.) irodalomtörténész, bibliográfus, műfordító. Amerikába kivándorolt szülők gyerekeként Indiana államban született. A Chicagói Egyetemen irodalomtudományi szakot végzett. Világirodalommal és magyar irodalommal foglalkozott. Kutatásai tárgya a magyar romantika volt. Duluthban a Minnesotai Egyetemen világirodalmat tanított. 1982-ben vonult nyugalomba. Két nagy kötetben adta ki magyar irodalmi bibliográfiai gyűjtéseit. Műfordítóként újabbkori magyar elbeszélők munkáit ültette át angolra. A századeleji magyar kivándorlás is foglalkoztatta.

F. M.: Introductory Bibliography to the Study of Hungarian Authors (Cambridge MA 1964); Hungarian Authors, A Bibliographical Handbook (uo. 1970); Ocean at the Window, Hungarian Prose and Poetry since 1945 (ant. ford. Minneapolis 1980); "Valahol túl, meseországban...", Az amerikás magyarok 1895–1920 (vál. és szerk. Kathy Elaine Tezla közreműködésével I-II, Budapest 1987).


Thass-Thienemann Tivadar l. Thienemann Tivadar


Thassy Jenő (Eugene de, Budapest, 1920. máj. 19.) író, rádiószerkesztő. Hadapródiskolás volt, majd 1939–41-ben elvégezte a Ludovika Akadémiát. Mint hadnagy Kassán szolgált, 1943-ban a nyilasok által később kivégzett Nagy Jenő ezredes szárnysegédje volt. Kapcsolatban állt a katonai ellenállással, sok embert sikerült megmentenie. 1945-ben a Budapesti Rendőrség sajtófőnöke lett, majd a Vidéki Főkapitányságra került. 1946 novemberében egy párizsi betegszabadságáról nem tért vissza. A francia fővárosban több regényt írt, munkatársa lett a La Revue de Paris, a La Revue des Deux Mondes, a Le Spectacle Monde és a Les Valeurs Actuelles című folyóiratoknak és magazinoknak. Ezeknek az Egyesült Államokba történt kivándorlása után is dolgozott. 1951 augusztusától 1973-ig a Szabad Európa Rádió New York-i szerkesztőségének belső, 1973-tól 1976-ig külső munkatársa volt. 1976 augusztusában Amerika Hangja washingtoni szerkesztőségébe került, 1977-től annak New York-i tudósítója.

F. M.: Le grand fleuve sauvage (r. Paris 1948); Les amoureux romantiques (elb. uo. 1953); Mon beau Danube perdu... (r. uo. 1953); Twelve Dead Geese (r. New York 1961).


Thienemann Tivadar (Thass-Th., Theodore, Budapest, 1890. máj. 1. – West Roxbury MA, 1985. márc. 29.) irodalomtörténész, germanista, pszichológus. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Lipcsében és Berlinben végezte. 1918-ban a német irodalom tanára lett a Pozsonyi Egyetemen. Az egyetemmel az I. vh. után rövid időre Budapestre, majd Pécsre költözött. 1935-ben a budapesti Tudományegyetem német irodalom tanára. 1921-ben megalapította a Minerva Társaságot és szerkesztője lett a Minerva című lapnak. 1923-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1930-ban megkapta a Corvin-koszorút. Irodalomtörténeti és nyelvészeti könyveket és tanulmányokat publikált. Magyar-német és német-magyar szótárt szerkesztett. 1945 után még tanított, majd 1947-ben Nyugatra költözött. Belgiumban és Hollandiában élt, 1948-ban kivándorolt az Egyesült Államokba. A Massachusetts állambeli Gordon College tanára lett 1951-től vendégtanár volt a Columbia Egyetemen. Amerikai évei alatt főleg a beszéd és a nyelv pszichológiai kérdései foglalkoztatták. Német irodalmat, majd pszichológiát adott elő. 1960-tól Bostonban mint tudományos kutató dolgozott. "Az utókor címére" megírta emlékeit. E munkája még publikálatlan.

F. M.: The Subconscious Language (New York 1967); Symbolic Behavior (uo. 1968); The Interpretation of Language, I. Understanding the Symbolic Meaning of Language, II. Understanding the Unconscious Meaning of Language (uo. 1973).


Thiery H. Ilona (Thieryné Horváth I. Temesvár) író. Iskoláit szülővárosában végezte. Első elbeszélései temesvári és erdélyi lapokban jelentek meg. 1940-ben Budapestre költözött. 1944 végén Nyugatra telepedett át és 1953-ban kivándorolt az Egyesült Államokba. Los Angelesben lakott és amerikai magyar lapoknak (Kanadai Magyarság, Katolikus Magyarok Vasárnapja, Californiai Magyarság), valamint az Európában megjelenő Magyar Nőknek és Nemzetőrnek dolgozott. Elbeszéléseket, regényeket, tárcákat, színműveket írt.

F. M.: Cecilia (mesejáték, Vilshofen 1953); Széttört cserepek (színd. Los Angeles 1969); Bársony Tera (színd. uo. 1970); Bolyongók (elb. uo. 1976); A kör bezárul (r. Youngstown 1985).


Thinsz Géza (Budapest, 1934. jún. 9. – Stockholm, 1990. júl. 14.) költő, műfordító. Budapesten érettségizett. Az 56-os forradalom után hagyta el Magyarországot. Svédországban telepedett le. 1961-ben az Uppsalai Egyetem filozófiai karán diplomát szerzett. Utána Stockholmban kiadói munkatárs lett. A Bonniers, a GLA, az Almqvistand Wiksell, végül a Norstedts Kiadónál végzett szerkesztői munkát Magyar irodalmi cikkeket írt svéd lapoknak, köztük a Dagens Nyheternek, a Svenska Dagbladetnek, az Expressennek, az Aftonbladetnek, a Bonniers Litterära Magasinnak. Magyar versei főleg a Látóhatár - Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Magyar Műhelyben, a Szivárványban jelentek meg. Jelentős műfordítói tevékenységet folytatott. A többi között Petőfi, Weöres, Illyés, Pilinszky verseit fordította és adta ki kötetben. Jeles svéd költőket sikerült megnyernie magyar versek fordítására. Svédül nemcsak ismertető cikkeket és kritikákat, de regényt és hangjátékot is írt.

F. M.: Még mindig így (v. műford. Stockholm 1960); A jó hatványain (v. műford. uo. 1964); Asszonyáldó (v. 1966); Moderna ungerska berättere (elb. Ant. ford. szerk. Csatlós Jánossal, uo. 1966); Sex Ungerska Poeter (ant. szerk. uo. 1968); Árnyjáték (v. műford. uo. 1970); Szédítő táj, Tizenegy svéd költő (vál. ford. Budapest 1974); Határsávok (v. Stockholm 1976); Konsten att föra dialóg (v. svédül, uo. 1978); Thomas Tranströmer versei (vál. ford. Budapest 1979); Vizek távlatai (v. Stockholm 1979); Szerelem szúnyognézetből (v. Lengyel Zsolt képeivel, München 1980); Rendhagyó látogatás (v. Stockholm 1981, svédül: Besök utariför ordningen, uo. 1982); A párbeszéd művészete (vál. v. Budapest 1983); Valaki diktál (v. Stockholm 1983, svédül: Någon dikterar, uo. 1986); Zuhanás közben (v. uo. 1985); Bodzavirág (v. uo. 1987); Oförsvarligt dubbelliv (rádiójáték, uo. 1985, magyarul: A kétlaki, Kunos László fordítása, Budapest 1987); Gastspel i tiden, En pikareskroman (r. Stockholm 1987); Az ismétlődés misztikája (v. uo. 1989).


Thury Lajos (Budapest, 1896. aug. 11. – New York, 1989. szept. 15.) újságíró, író. Thury Zoltán regényíró fia. Érettségije után újságíró lett. A Pesti Naplónál és Az Estnél dolgozott. Közben a budapesti Tudományegyetemen bölcseletet és fizikát hallgatott. Középiskolai fizikatanári oklevelet szerzett. Főleg csillagászattal foglalkozott. Újságírói pályafutása során 1925-ben a Magyarsághoz, 1936-ban az Esti Újsághoz került, amelynek később szerkesztője lett. Regényeket, elbeszéléseket, színdarabokat írt. Első novellája a Nyugatban jelent meg. Egyik darabját bemutatta a Nemzeti Színház. 1945–48-ban a Magyar Nemzetnél dolgozott. A politikai üldözés elől 1948 júniusában Nyugatra menekült Salzburgban, majd 1949 szeptemberétől Svájcban élt. 1951 augusztusától 1953 decemberéig Münchenben a Szabad Európa Rádió magyar osztályának helyettes vezetője volt. Utána nyugdíjazásáig a Rádió New York-i szerkesztőségében dolgozott. Írásai a Hungáriában, az Új Hungáriában, élete utolsó éveiben az Új Látóhatárban jelentek meg. 1951-ben A vár megremeg című regényével elnyerte a Madách Irodalmi Díjat.

F. M.: Fekete Berthold (r. New York 1977).


Thury Zoltán, ifj. (Budapest, 1921. júl. 4.) újságíró, író. Thury Lajos fia. A középiskola elvégzése után újságíró lett. Különböző budapesti lapoknál dolgozott. 1948-ban Nyugatra menekült. 1951 októberétől 1957 júniusáig Münchenben (Nótárius néven) a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Utána New Yorkba költözött, ahol nyugalomba vonulásáig banktisztviselő volt. Az ötvenes évek elején a Nyugati Hírnökben publikált. Utána két és fél évtizedig nem jelentek meg írásai. 1984-től az Új Látóhatárban rendszeresen közölte elbeszéléseit, valamint kritikáit.

F. M.: Menekültek kalauza (tan. München 1957); Békételenek (r. Budapest 1991).


Tihanyi Éva (Budapest, 1956.) költő. Az 56-os forradalom után került szüleivel Kanadába. Tanulmányait a Windsori Egyetemen folytatta. Diplomájának megszerzése után különböző college-okban és a Windsori Egyetemen tanított. Angol nyelvű versei megjelentek a többi között a Canadian Literature, a Prism International Quarry, a The Antigonish Review című irodalmi folyóiratokban.

F. M.: A Sequence of Blood (v. Toronto 1982); Prophecies Near the Speed of Light (v. Saskatoon 1984).


Tihanyi László (Leslie C. Tihany, Győr, 1911, dec. 19.) diplomata, nyelvész, történész. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Helsinkiben és az Egyesült Államokban végezte. Az evanstoni Northwestern Universityn szerzett bölcseleti doktorátust. Tanulmányait a Harvardon és a Chicagói Egyetemen egészítette ki. 1956-ban diplomáciai pályára lépett. Amerikai konzul volt Salzburgban és Bombay-ben, 1969–72-ben főkonzul Antwerpenben. Azután finn-ugor nyelvészettel és történelemmel foglalkozott, a Denveri Egyetemen tanárként működött. Több történelmi tanulmányt írt.

F. M.: A History of Middle Europe: From the Earliest Times to the Age of World War (New Brunswick 1976); The Baranya Dispute: Diplomacy in the Vortex of Ideologies, 1918–1921 (Boulder 1978).


Tollas Tibor (tkp. Kecskési, Nagybarca, Borsod vm, 1920. dec. 21.) költő, szerkesztő, irodalmi szervező. 1938–41-ben a budapesti Ludovika Akadémia növendéke volt. 1941-ben hadnaggyá avatták. Részt vett a II. vh.-ban. 1944 áprilisában csendőrfőhadnagy és szakaszparancsnok lett. 1945-től a demokratikus honvédségnél szolgált. 1947-ben elbocsátották, majd letartóztatták és tíz évi fegyházra ítélték. 1956-ban az ítéletet megsemmisítették, mert jogellenes volt. A váci börtönben több kéziratos kötetet szerkesztett. Ezek anyagát később kiadta Füveskert címmel. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. A Füveskert munkatársaival 1956 decemberében megalapította a Nemzetőr című lapot, amely 1957 óta Münchenben jelenik meg. Ennek, valamint idegennyelvű kiadásainak felelős szerkesztője és kiadója. Szerkesztette a Füveskert lírai antológia magyar és más nyelvű kiadásait, a Gloria victis című antológiákat, valamint a Nemzetőr évkönyveit. Költeményei és prózai írásai a Nemzetőrön kívül számos más nyugati magyar lapban és folyóiratban is megjelentek. A Szabadságharcos Világszövetség és a Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetsége vezetői közé tartozik.

F. M.: Füveskert (ant. szerk. Bécs 1957, Toronto 1958, Lyndhurst 1973, Budapest 1990, németül: München 1957, olaszul: Firenze 1958, oroszul: Buenos Aires 1958, spanyolul: Buenos Aires 1959, norvégül-dánul: Oslo 1959, angolul: New York 1966); ...csak ennyi fény maradt (v. Brüsszel 1960); Gloria victis 1956 (ant. szerk. München 1966, 1976); Járdaszigeten (v. uo. 1967); Eszterlánc (v. uo. 1969); Gloria victis 1848–49 (ant. szerk. uo. 1973); Irgalmas fák (v. uo. 1975); Bányászok (v. München–São Paulo 1976); Évgyűrűk (v. München 1979); Forgószélben (vál. v. uo. 1983); Varázskör (v. uo. 1988); Varázskör-Forgószélben (vál. v. Budapest 1989); Forgószélben-In Whirlwind (vál. v. magyarul és angolul, Chicago 1990); Hazafelé (v. Lakitelek 1991).


Tolnay Károly (Charles de, Budapest, 1899. máj. 27. – Firenze, 1981. jan. 17.) művészettörténész. Fülep Lajos tanítványaként került kapcsolatba a Vasárnapi Kör tagjaival. 1918-ban Bécsbe ment tanulni, majd Berlinben és a párizsi Sorbonne-on folytatta tanulmányait. Külföldön maradt. Hamburgban lett magántanár, majd Berlinben egyetemi tanár. 1933-ban Párizsba költözött és a Sorbonne-on adott elő. Érdeklődési területe az olasz reneszánsz és a flamand festészet volt. Tanulmányokat és könyveket írt Michelangeloról, az idősebb Bruegelről, Hieronymus Boschról, a van Eyck-fivérekről. Foglalkozott a jelenkori magyar festészettel is. 1939-ben áttelepedett az Egyesült Államokba. A princetoni Institute for Advanced Study kutatója és a Columbia Egyetem tanára lett. Ott készült el 1943 és 1960 között Michelangeloról szóló ötkötetes műve. 1964-ben az olasz kormány megbízta a Michelangelo-kutatás központja, a firenzei Casa Buonarroti vezetésével.

F. M.: Michelangelo I-V. (Princeton 1943–60, magyarul: Michelangelo, Mű és világkép, Budapest 1975–1977); Werk und Weltbild Michelangelos (1949); The Drawings of P. Bruegel the Elder (1952); The Final Period: Last Judgment, Frescoes of the Pauline Chapel, Last Pietas (Princeton 1960); Hieronymus Bosch I-Il (1965); Il riordinamento delle collezioni della Casa Buonarroti a Firenze (1970).


Torjai-Szabó István (Kolozsvár, 1907. okt. 24.) irodalomtörténész, író. Erdélyben gimnáziumi tanár, az Erdélyi Szépmíves Céh lektora, az Erdélyi Helikon belső munkatársa volt. A Hitelben, a Pásztortűzben és budapesti lapokban, folyóiratokban is publikált. 1945-ben Nyugatra ment Ausztriában, majd Németországban telepedett le. 1951–58-ban az Innsbrucki Egyetem előadója volt Emigráns lapokban – főleg az Új Hungáriában, a Pásztortűzben, a Szétszórt parazsakban, a Magyar Könyvbarátokban – elbeszéléseket, irodalmi és történeti ismeretterjesztő cikkeket, tanulmányokat, esszéket közölt. 1956 márciusától 1973 január végéig a müncheni Szabad Európa Rádióban mint rendező dolgozott.

F. M.: Apostolok az óratornyon (elb. Köln 1953); Erdély szellemi századai (tan. München 1956); Einheit und Zerfall des latein-danubischen Geistes (tan. Innsbruck 1958); Zenedélután a Kétvízközt (elb. Köln–Detroit–Bécs 1961); Das Prosawerk Michael Vörösmarty's (Köln 1965).


Torontói Művész Színház. 1958 és 1988 között működött. Alapítója és igazgató-főrendezője Kertész Sándor volt. Először Vidám Színház néven működött. Később lett Művész Színház a neve. Magyar és más szerzők műveit mutatta be. Drámákon és vígjátékokon kívül operetteket is előadott. Színészei közé tartozott Juhász József, Naszódi Sándor, Palotay József, Pongrác Imre. Utolsó előadása 1988. május 15-én volt. Utóda a Kosaras Vilmos által vezetett Torontói Magyar Színház lett, amelynek együttese 1987-ben alakult.


Torontói Tükör (Authentic Hungarian Voice). 1989 tavasza óta Torontóban megjelenő havi lap, amelynek szerkesztője Kosaras Vilmos.


Tóth Ágnes (szül. Újhelyi Ágnes, Budapest, 1934. máj. 26.) újságíró. Az 56-os forradalom után hagyta el Magyarországot. 1958-ban Olaszországban telepedett le. Rómában él. Bányász Kató néven a Szabad Európa Rádió római tudósítója. A Katolikus Szemlében és az Új Látóhatárban leánykori nevén publikált.


Tóth Imre (Szatmárnémeti, 1921. dec. 26.) filozófus. 1951 óta a bukaresti egyetemen tanított. 1968-ban doktorált. 1969–72-ben vendégtanár volt a frankfurti, majd bochumi egyetemen. 1972 óta a Regensburgi Egyetemen a matematika filozófiájának és történetének rendes tanára. Vendégtanárként Párizsban, Princetonban és a hollandiai Enschedeben is tanított. Szakterülete a filozófia, a matematika és geometria filozófiai vetülete. Foglalkozott Aristoteles és a Bolyaiak munkásságával, valamint matematikatörténettel is.

F. M.: Aristoteles in der Entwicklungsgeschichte der geometrischen Axiomatik (1971); Die nicht-euklidische Geometrie in der Phänomenologie des Geistes, Wissenschaftstheoretische Betrachtungen zur Entwicklungsgeschichte der Mathematik (Frankfurt a. M. 1972); Genetic Structure of Non-Euclid Geometry (1979); Aristote et les paradoxes de Zénón d' Elée (1979); Mathematische Philosophie und hegelsche Dialektik (1986).


R. Tóth Imre (Budapest, 1934. máj. 19.) mérnök, költő, várospolitikus. Egy verse miatt eltanácsolták a főváros összes gimnáziumaiból. 1954-től katonai szolgálatot teljesített. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Svédországban telepedett le. Helsingborgban él. 1970-ben mérnöki képesítést szerzett. 1974–78-ban helyi magyar egyesületet vezetett. Bekapcsolódott a politikába, a liberális Mérsékelt Egységpárt képviselőjeként 1975-ben tagja lett a városi tanácsnak. Verseket, elbeszéléseket, kritikákat, riportokat írt a Népszavába, a Nemzetőrbe, az Új Látóhatárba, az Irodalmi Újságba, a kanadai Magyarságba. Írásai részben Rátóth Imre néven jelentek meg.


Tóth János (Debrecen, 1923. jan. 16. – Strasbourg, 1984. júl. 2.) jogász, kulturális szervező. A debreceni Egyetem jogi karán doktorált. 1947–48-ban a kecskeméti Jogakadémián tanított. Ennek megszűnése után a budapesti Tudományegyetem nemzetközi jogi tanszékén volt tanársegéd. Miután politikai okokból az egyetemet el kellett hagynia, fordítóként dolgozott. Az 56-os forradalom után 1957 tavaszán Jugoszlávián át Nyugatra menekült. 1957 augusztusában Genfben telepedett le. Haláláig a Genfi Egyetemen a nemzetközi jog és az emberi jogok docenseként tanított. Több éven át az ENSZ jogi bizottságának munkatársa volt. 1972 óta a genfi kantonális Közigazgatási Bíróságon működött. Tevékenyen részt vett a svájci és az európai magyar református egyházi munkában. Közreműködött az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem megalapításában, első elnöke, majd vezetőinek egyike volt. Írásai főleg az Új Látóhatárban és a Katolikus Szemlében jelentek meg. Az Európa Tanács egy emberi, illetve kisebbségi jogokkal foglalkozó bizottságában tartandó előadása előtt érte a hirtelen halál.

F. M.: Comparative Law in Eastern Europe (1965); Az emberi méltóság forradalma, Gondolatok a szabadságjogok társadalmi funkciójáról (Bern 1978).


Tóth Károly Antal (Szatmárnémeti, 1942. dec. 3.) újságíró, tanár. 1965-ben a kolozsvári Tudományegyetemen biológia tanári oklevelet szerzett. Tizennyolc évig volt tanár Nagyváradon. 1976–78-ban a nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör vezetője. 1982-től az erdélyi Ellenpontok szerkesztőinek egyike. Cikkeket és tanulmányokat írt. 1984 júliusában áttelepedett Budapestre és a Magyar Országos Levéltárban dolgozott. 1988 márciusában Svédországba emigrált. Göteborgban telepedett le. Közben 1989–90-ben egy évet a kanadai Montrealban töltött. Néhány írása megjelent az Új Látóhatárban.


Tóth László (Győr, 1910. jún. 6. – Róma, 1982. márc. 22.) irodalomtörténész, kritikus, műfordító. Egyetemi tanulmányait Pécsett, Rómában és Paviában végezte. Magyar-olasz szakos tanári vizsgát Pécsett tett, bölcseleti doktorátust Debrecenben szerzett. További olaszországi tanulmányok után 1934–35-ben a pécsi Olasz Intézet tanársegédje. 1935-től 1943-ig a római Magyar Intézet titkára. 1944–46-ban az olasz nyelv és irodalom tanára a Debreceni Egyetemen. 1946-ban Olaszországba költözött. 1946 augusztusában magyar lektor a római és a nápolyi egyetemen. Azután a magyar nyelv és irodalom előadója lett a nápolyi Egyetemi Keleti Intézetben. Műfordítóként jelenkori magyar prózai műveket fordított olaszra, olaszból pedig regényeket és elbeszéléseket magyarra. A Katolikus Szemle rendszeresen közölte irodalmi tanulmányait, cikkeit és kritikáit. Írt ezen kívül a Nemzetőrbe, a Délamerikai Magyar Hírlapba, a Krónikába, a Magyar Könyvbarátokba is. Több olasz irodalmi és tudományos folyóirat munkatársa volt. Tevékeny szerepet játszott a Külföldi Magyar Actio Catholica munkájában.

F. M.: La lingua magiara (nyelvkönyv, Napoli 1939, Bari 1948, 1964); Le scuole nei paesi germanici e scandinavi (Milano 1950); A Janus-arcu jelenkori magyar irodalom (Róma 1955); Magyar-olasz szólásgyűjtemény kezdőknek (uo. 1957); Adalékok a XIX. századi olaszországi magyar-tanítás történetéhez (uo. 1959); Modern olasz novellák (ant. ford. München 1959); Olasz nyelvkönyv (Róma 1966); Grammatica teoriopratica della lingua ungherese (Napoli 1974); Emlékszőttes (München. 1976).


Tóth Z. László (Esztergom, 1933. aug. 8.) költő, műfordító. A gimnáziumi érettségi után rövid ideig teológiát, majd a budapesti Tudományegyetemen általános és politikai gazdaságtant hallgatott. Első írásai Magyarországon jelentek meg. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült és Hollandiában telepedett le. A Leydeni Egyetemen szociológiát és zenetudományt tanult. Az utóbbiból egyetemi végbizonyítványt szerzett. Tanulmányai után zenét tanított, valamint rádióknak és zenekaroknak dolgozott. Verseket írt. Ezeket az Új Látóhatár, az Irodalmi Újság és a Magyar Műhely közölte. Fordított magyarról hollandra és viszont, továbbá németből, spanyolból, angolból magyarra. Hosszabb idő óta visszavonultan él.


Tóth Miklós (Szekszárd, 1925. aug. 6.) jogász, kulturális szervező. Az 56-os forradalom után menekült Nyugatra. Hollandiában telepedett le, ahol biztosítási tisztviselőként dolgozik. Tevékeny szerepet játszott a hollandiai magyar vallásos és kulturális élet megszervezésében. A Hollandiai Magyar Református Egyház főgondnoka. A Hollandiai Mikes Kelemen Kör alapítóinak és vezetőinek egyike, a Kör tanulmányi heteinek szervezője és előadója.

F. M.: Önarcképünk sorsunk tükrében 1945–1949 (tangy. szerk. hn. 1984).


Tóth Veremund (Antal, Szakony, Vas vm, 1922. júl. 3.) bencés szerzetes, irodalomtörténész. 1942 augusztusában lépett be a bencés rendbe, 1944 májusában tett fogadalmat, 1948 júliusában szentelték pappá. Rendje 1951 nyarán Brazíliába küldte. A são paulói Szent Imre Kollégiumban latint, franciát és hittant tanított. 1963-tól nevelési és hivatásirányítási tanácsadó. Volt cserkészparancsnok és a szombati Magyar Iskola vezető tanára. A Szent Gellért Kolostor 1968-ban perjellé választotta. 1952–55-beri a Délamerikai Magyar Hírlap irodalmi kritikusa. 1970–73-ban a Könyves Kálmán Szabadegyetem dékánja és rektora, 1990-től ismét rektora. Volt plébános, kerületi esperes, szemináriumi tanár, noviciusmester, hitoktatóképző iskola tanára és igazgatója. Írásai megjelentek a Délamerikai Magyar Hírlapon kívül a Délamerikai Magyarságban, a buenos airesi Magyar Hírlapban, a Katolikus Szemlében, a Katolikus Magyarok Vasárnapjában, a Kárpátban.

F. M.: A magyar irodalom története (tank. Buenos Aires 1960); Vázlatos magyar történelem (Garfield 1971); Caminhos de pastoral vocacional (portugálul, tan. São Paulo 1983).


Tóth-Kurucz Mária (Izsa, Komárom vm, 1922. aug. 5.) író, költő. A mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémián végzett. Első versei magyarországi lapokban jelentek meg. 1945-ben került Nyugatra. Tirolban élt. A gráci és az innsbrucki egyetemen bölcsészeti tanulmányokat folytatott. 1949 novemberében kivándorolt az Egyesült Államokba. Clevelandben telepedett le. Versei, elbeszélései, műfordításai jelentek meg a többi között az Új Látóhatárban, a Katolikus Magyarok Vasárnapjában, a Nemzetőrben.

F. M.: Szeptemberi csengettyű (v. Warren OH 1957); Egy szamár emlékiratai (mese, Cleveland 1964); Izsaiak (kisr. uo. 1974); Daloló öregamerikások (uo. 1976); Méhecskék (v. uo. 1983); Szamárbőgés (kisr. uo. 1987).


Tőkés Rudolf (Budapest, 1935. márc. 14.) történész, politológus. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetem jogi karán kezdte. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Az Egyesült Államokban telepedett le. Részt vett a menekült magyar diákok megszervezésében. 1959-ig a clevelandi Western Reserve University hallgatója volt, majd a New York-i Columbia Egyetemre került, ahol doktori fokozatot szerzett. Tanári pályafutását mint docens a Connecticut állambeli Middletownban a Wesleyan University-n kezdte, majd a University of Connecticut politológia tanára lett. Kelet-európai és magyar politikai történelmet tanít Kelet-Európával és a kommunizmussal foglalkozó amerikai folyóiratok munkatársa.

F. M.: Béla Kun and the Hungarian Soviet Republic: The Origins and Role of the Communist Party of Hungary in the Revolutions of 1918–1919 (New York 1967); Dissent in the USSR, Politics, Ideology and People (tangy. szerk. Baltimore–London 1976); Opposition in Eastern Europe (tangy. szerk. uo. 1979).


Török Imre (Eger, 1949. febr. 3.) író. Családegyesítés folytán került 1963-ban Németországban élő magyar apjához és német anyjához. Első irodalmi kísérletei még magyar nyelven történtek, de Lübeckben, Nagoldban, majd Stuttgartban annyira elsajátította a német nyelvet, hogy német íróvá lett. Az egyetemen német nyelvet és irodalmat, filozófiát, történelmet, valamint szociológiát tanult, de a tanári pálya helyett a nyomdászatot választotta. Sokáig nyomdász volt, majd a Német Szakszervezeti Szövetség oktatási osztálya Stuttgartban nyelvtanárként alkalmazta. Menekülteket, külföldieket tanít német nyelvre. Kisregényeket, elbeszéléseket, gyerekverseket, prózai szövegeket és recenziókat ír irodalmi lapokba. Több munkáját saját kiadásban jelentette meg.

F. M.: Butterseelen, mit Hölderlin und Hermann Hesse in Tübingen (kisr. Stuttgart 1980); Blitze über einem Berg (röv. pr. Düsseldorf–Alfeld-Sulzbach 1985).


Török Jenő (Budapest, 1908. ápr. 23. – Bécs, 1983. márc. 5.) piarista szerzetes, tanár, könyvkiadó. Két évig jogot hallgatott a budapesti Tudományegyetemen. Azután belépett a piarista rendbe és 1928 augusztusában megkezdte a noviciátust. Teológiai tanulmányait a Kalazantinumban végezte. A budapesti Tudományegyetemen történelem-latin szakos tanári oklevelet és doktori diplomát szerzett. 1934 júniusában szentelték pappá. Még ugyanabban az évben gimnáziumi tanár lett Vácott. 1953-ban "illegális lelkipásztori munka" miatt letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték. 1956 októberében szabadult. A forradalom után Bécsbe menekült, ahol 1957 januárjában megalapította az Opus Mystici Corporis nevű katolikus kiadóvállalatot.

F. M.: A papi szolgálat (dok. tangy. szerk. Bécs 1974); Életfordulón, Önvizsgálat és tájékozódás (cikkgy. szerk. uo. 1974).


Töttösy Ernő (Ernest, Szombathely, 1918. dec. 8.) jogász, író. 1936–40-ben a budapesti Tudományegyetemen jogi tanulmányokat végzett, majd jogi doktorátust szerzett. 1940-től katonai szolgálatot teljesített. 1944 novemberében egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett. 1945-től ügyvéd és vállalati jogtanácsos. 1952-ben sikertelenül, menekülni próbált, letartóztatták, majd "illegális kereszténypárti összeesküvésért" 12 évi börtönre ítélték. Az 56-os forradalom alatt nyerte vissza szabadságát. 1956 végért Nyugatra menekült. Belgiumban telepedett le. Brüsszelben vezetője volt a belga keresztény szakszervezetek "Magyar Irodájá"-nak és szerkesztette 1957–67-ben a Magyarok című lapot. 1964-től egy amerikai cég európai képviselője. Írásait a többi között a Nemzetőr, a Katolikus Szemle, a Kanadai Magyarság, a Délamerikai Magyar Hírlap, a Katolikus Magyarok Vasárnapja közölte. Téboly című regényéért 1986-ban Avignonban a Francia Művészeti és Irodalmi Társaság ezüstérmét kapta.

F. M.: Belgiumi magyar útmutató (Brüsszel 1958); Menekült és menekültjog (Brüsszel–Köln 1961); Ítélet földje (elb. Széchényi Györggyel, Köln 1961); Hongrie 1956–1976 (szerk. Francis Dessarttal, Bruxelles 1978); Téboly, egy művi tudathasadás története (München–Brüsszel 1985, Budapest 1990, franciául: L'empire des fous, Paris 1988, németül: Der Wahn, Wien 1988, angolul: The Mind Twisters, Youngstown 1988); Kagyló (v. Brüsszel 1989); Komédiázók (elb. Budapest 1991); Jog és ököljog (uo. 1991).


Transsylvania Kiadó (Editorial Transsylvania). 1956 májusában Buenos Airesben alapította Theész János, azzal a céllal, hogy erdélyi szerzők műveit és Erdéllyel foglalkozó munkákat jelentessen meg. Mintegy harminc könyvet adott ki, köztük a Magyar történelmi regénysorozat, az Erdélyi remekírók sorozata és a Magyar történelmi tanulmánysorozat köteteit.


Triznya Mátyás (Budapest, 1922. máj. 29. – Róma, 1991. okt. 18.) festő, grafikus. A budapesti Műegyetem közgazdasági karán, a Tudományegyetem magyar-angol szakán tanult, majd elvégezte a Képzőművészeti Főiskola grafikai osztályát. 1949 februárjában Ausztriába menekült, Grazban mint díszlettervező dolgozott. 1950-ben Rómában telepedett le, a filmgyártásban helyezkedett el. 1978-ig a SPES Catalucci filmlaboratórium munkatársa volt. Festőként több önálló tárlata volt és kollektív kiállításokon vett részt. Néhány évig az Olasz Rádió magyar osztályán dolgozott, segédszerkesztője volt a Katolikus Szemlének és történelmi előadássorozatot írt a Vatikáni Rádiónak. A Katolikus Szemle több történelmi tanulmányát közölte. A Dante Alighieri Művészeti Társaság 1977-ben aranyéremmel tüntette ki. Lakása évtizedeken át a római magyar szellemi élet egyik központja volt. Feleségével, Szőnyi Zsuzsával 1990-ben megkapta a Magyar PEN Club emlékérmét.

F. M.: Szőnyi István (szerk. Szőnyi Zsuzsával, Róma 1982).


Trombitás Dezső (Pápa, 1913. júl. 13. – Los Angeles, 1990. ápr. 29.) református lelkész, író. A pápai Református Teológiai Akadémián végzett 1936-ban. Református lelkész volt Nagyvázsonyban, Magyarbarnagon, Tatabányán, Komáromban. 1950-ben teológiai magántanár lett Sárospatakon. 1954-ben a kommunista kormány nyomására le kellett mondania komáromi esperesi tisztéről. Utána 1956-ig gyári munkás volt. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. 1956–59-ben Ausztriában, Angliában, Németországban élt. 1959-ben az Egyesült Államokba költözött és haláláig a Hollywood-i magyar református gyülekezet lelkésze volt. Tanulmányokat, vallásos elmélkedéseket, cikkeket, színműveket írt.

F. M.: Der Mensch, der in ein fremdes Land ging (1958); God and our Dreams (Los Angeles 1964); Itt és ma, Igehirdetés az emigrációban (uo. 1966); Vagy-vagy! Magyar Egyház az emigrációban (uo. 1967); Andráska (színmű, uo. 1968); Vészkijárat (elm. uo. 1969); Történelem és önismeret (uo. 1971); Esendő öregek (tan. uo. 1975); Küldetéstudat és embergazdálkodás (tan. uo. 1978).


Tulipános Láda. Chicagói magyar kulturális egyesület, amely az 1963-ban Diószegi Sándor zeneszerző, énekes és zongorista által alapított kamarakórusból fejlődött ki. A hetvenes és nyolcvanas években rendszeres irodalmi, művészeti összejöveteleket és előadásokat rendezett Vezetője és fenntartója Szathmáry Lajos volt.


Tunyogi Csapó Gábor l. Kocsis Gábor


Turul Nyomdaipari és Kiadó Társulat (T. Press, Printing and Publishing Enterprises). 1950-ben alapított és Nádasy T. Jenő által vezetett londoni magyar nyomda és kiadó.


Tűz Tamás (tkp. Makkó Lajos, Győr 1916. ápr. 18.) katolikus pap, költő, író. A hittudományi főiskolát Győrött végezte. 1939-ben szentelték pappá Néhány évig lelkipásztorként és hitoktatóként működött. 1943-tól tábori lelkész volt. 1944 őszén hadifogságba esett és három évet töltött egy észak-oroszországi fogolytáborban. 1947-es szabadulása után vidéken volt káplán. A Vigília írói köréhez tartozott, de versei megjelentek a Magyar Csillagban, az Életben, a Hídban, a Magyarokban, az Új Emberben is. 1941-ben és 1943-ban egy-egy kötetet jelentetett meg. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Hét évet töltött Kanadában, ötöt Kaliforniában, hármat Olaszországban, 1971 óta ismét Kanadában él. Torontóban lakik. Az Amerikai Magyar Írók csoportjának alapítója. Verseit, elbeszéléseit, irodalmi cikkeit és kritikáit főleg a Irodalmi Újság, a Nemzetőr, a Katolikus Szemle, a Látóhatár, az Új Látóhatár, az Új Európa, a Szivárvány, az Életünk, a Krónika közölte.

F. M.: Nyugtalan szárnyakon (v. Köln 1959, angolul: On Restless Wings, San Diego 1966); Egy ország küszöbén (v. Los Angeles 1966); Elraboltam Európát (v. uo. 1967); Tükörben játszik a kéz (v. Róma 1970); Válogatott versek (Toronto 1972); Harmincnapos nászút (elb. uo. 1973); Angyal, mondd ki csak félig (v. esszék, cikkek, uo. 1974); Jelen voltam (v. uo. 1976); Hová tűntek a szitakötők? (v. uo. 1977); Aranyrét utca (v. uo. 1978); Égve felejtett álmok (v. Torontó–München 1980); Vihar a pusztán (r. Toronto 1980); Szemünktől kék az égbolt (v. München 1982); Sosevolt hideg orchideák (v. uo. 1983); Leheletnyi öröklét (v. uo. 1983); És most mi lesz, kariatida? (v. uo. 1985); Hét sóhaj a hegyen (vál. v. Budapest 1987).

 




Hátra Címlap Előre