Ennek a lexikonnak első gondolata a zsidó szorongatások tragikus válságaiban született meg. Vitairatnak szántam, amely a nyugalmas öröklés jogos önzésében minden rágalmat eltemet. De annyira elburjánzott már ezidőben a füzetes és röpiratos zsidómosakodás, hogy megszaporítását nemcsak fölöslegesnek, de megalázónak is éreztem. Nem lehet ma már az ősi társadalmak fegyvereivel harcolni az elfogultságok ellen. Nem a népeket kell igazolni, ha megrágalmazzák őket, hanem a történelmüket. Ha már nem elég a történet, meg kell akkor írni a történet történetét, hogy a kételkedők előtt feltáruljon minden zege-zuga és a fejlődés legelrejtettebb mélységeit is felkutathassa az objektív kritika. Tégláira kell szétszedni az ezer esztendők épületét és meg kell írni külön-külön minden téglának a történetét. Így jutottam el vagy hat esztendő után a lexikon gondolatához.

[...]

Néni csináltunk egyetemes lexikont, mert ilyen monumentális vállalkozás a gazdagabb jövő feladata. A korlátolt lehetőségek sorompók közzé szorították a munkát, de csak az egyéni értékek felkutatása tekintetében. Ami a zsidó néplélek általános öröksége, ami éppen lelkiségénél fogva az egyetemes zsidó élettől eloldhatatlan, azt feldolgoztuk. De elsősorban az ezer esztendő óta itt élő zsidóság fejlődését írta meg ez a lexikon. A lexikális sorrend mögött feltárul a zsidóság történelmi élete, gazdasági és társadalmi elhelyeződése, vallásának és ethikájának legbensőbb lényege, a tudományban, művészetben, irodalomban, közgazdaságban, iparban, kereskedelemben való munkarészessége, úgyszintén szerepe és jelentősége is az állami társadalmi és gyakorlati élet egyéb munkaterületein. Az együvétartozás energiaegysége illeszti össze az emberi munkának ezt a nagy tömegét, mindazokat pedig, akik személy szerint sorakoznak fel, a közös származás vérkapcsolatai állítják egymás mellé. Ezért is nem tesz ez a lexikon különbséget a felekezet kereteiben élő zsidók és a felekezetéből kilépett zsidók között. Az alkotótehetség nem változik a vallásos érzések megmásulásával és mi itt a munkát mértük meg, nem pedig az egyéni élet belső vívódásait és változásait. Egyébként a hagyományos zsidó felfogás sem tűr ilyen szelektálást, mert abban a zsidósághoz való tartozást nem a vallás, hanem a származás dönti el. Ezt az elvet érvényesítik a külföldön készült lexikonok is, amelyek valláscsere miatt senkit sem közösítenek ki a zsidó értékek lajstromából.

A Zsidó Lexikon a fentebb említett körülhatároltságánál fogva csak a magyarországi, erdélyi, szlovenszkói, vajdasági és burgenlandi zsidóság életét és munkásságát ismerteti, de azzal a részletességgel, amelyet az egyetemes zsidóságot ismertető lexikonok meg sem közelíthetnek, éppen az egyetemességük miatt, amely nem engedi meg az érdeklődésnek egy ponton való koncentrálódását. Mi a szűkebb területen többet adhattunk. Mindenki, aki a kultúra sokfelé elágazó területein valóban hasznos és érdemes munkát végzett, értékének megfelelő életrajzot kapott a lexikonban és egész légiója sorakozik fel ama kiváló egyéniségeknek is, akik innen külföldre mentek és ott dolgoztak az emberiség javáért.

[...]

Budapesten, 1929 március 21-én

Ujvári Péter