15183.htm
CÍMSZÓ: Ünnep
SZÓCIKK: "Ünnep, a
lelki emelkedésnek, a vallásos érzelmeknek és a történelmi emlékek ápolásának
napja. A Biblia chagnak mondja az Ü.-et, az új héber nyelvhasználat jom tovnak (jó
napnak). Már a legősibb időkben tartott Izrael népe Ü.-eket, főleg
mezőgazdasági jelentőséggel, a termésért való hálaadásul. Ilyenek voltak
eredetileg a peszach (a kalászzsendülés hónapjában), a sovuósz (a
zsengeáldozat, a bikkurim bemutatásakor), a szukkósz (a betakarítás Ü.-e). E
napokra később, mikor már a mózesi törvények szerint élt a zsidó nép,
Jeruzsálembe zarándokoltak. A zarándokolást magát óle regelnek hívták, a
zarándok-Ü.-et pedig chag ha-regelnek. Ezeket az Ü.-eket bizonyára a pogány
őslakosságtól vették át és a zsidó néptől csupán az Egyisten szolgálatába való
állításuk ered. Történeti életének kifejlődésével megszaporodtak a problémák és
ezek nagyobb mértékben kötötték le a nép figyelmét és a törvényben
megnyilatkozó új szellem pedig mélyebben hatott vallásos érzületére, mint a
természet, amelynek évről évre visszatérő jelenségei csak testi örömök
kielégítésére buzdítottak. Mindehhez az is hozzájárult még, hogy a nemzeti
érzés is hangsúlyozottabb kifejezést követelt. Megfosztani ősi Ü.-eitől a népet
nem lehetett, mert ez súlyos válságokat idézhetett volna elő, de meghagyni
azokat öröklött formájukban még veszedelmesebbnek látszott, mert ez a pogány
szokások állandósulásával fenyegetett. Középúton kellett keresni a megoldást:
az ősi Ü. ek ne szűnjenek meg teljesen, de azért mégis újaknak hassanak. A
mózesi törvény úgy oldotta ezt meg, hogy átértelmezte a régi Ü.-eket,
magasztosabb tartalmat öntött beléjük és olyan isteni indokolást épített
fundamentumul alájuk, amelyet a nép ébredő történeti öntudata könnyen
megérthetett. A természettől való eltávolodás nem fájhatott a népnek, mert dús
kárpótlást kapott az Ü.-napok meggazdagodott és az Egyisten imádásával
összeférőbb jelentőségében. A mózesi átértelmezés a peszáchot, a
kalászzsendülés Ü.-ét a szabadság Ü.-évé avatta, amely a zsidó népet
történetének legragyogóbb napjára, az Egyiptomból való kiszabadulására
emlékeztette. Minthogy pedig ezt a felszabadulást Isten csodálatos segítségének
köszönhette, a történeti motívum összeforrhatott a vallásos motívummal és így
az átértelmezett Ü. felemelőbb kielégülést nyújtott a népnek, mint a régi Ü.
Hasonló jelentőséget adott Mózes a bikkurim Ü.-nek, a sovuósznak is. Ehhez a
naphoz a zsidó nép legfontosabb, legszentebb és lelki életére legjobban kiható
élménye fűződik: az Isten kinyilatkoztatása és a törvényadás. Sovuósz tehát a
Tora-adás Ü.-évé szentesült és szebb volt bemutatni az érett isteneszmét a
világ népeinek, mint Istennek a zsenge gyümölcsöt. Szukkósz pedig a pusztai
vándorlás emlékünnepévé vált is jól esett évről-évre eltűnődni az isteni
gondviselésnek ama nagy és közönségesen fejlődésnek nevezett csodáján, amely a
primitív nomádélet bizonytalanságaiból szervezett népi életbe mentette át a
zsidóságot. Ezeken az Ü.-eken kívül, amelyeket a Szentírás rendszeresített,
alkalmi Ü.-eket is ismert a bibliai kor zsidósága. Ilyen volt az az emléknap
is, amelyen Jefta hajadon leányának feláldoztatását siratták. A zsidó állam
fennállása idejében áldozattal ülték meg az Ü.-et, az áldozatok bemutatása után
pedig vigalmakat, felvonulásokat és körmeneteket (afikómon) rendeztek. A
próféták ellenezték az áldomásokat pogányos színezetük miatt és tisztult
istenlátásukban az áldozások megszüntetését is követelték, nem azért csupán,
mert az Isten nem áldozatot, hanem igazságot, lelki tisztaságot,
emberszeretetet és szívbeli áhítatot követel, de azért is, mert ki akarták
irtani a zsidó nép életéből az idegen hatásokat, főleg pedig az áldozással járó
kicsapongó vígasságokat, amelyek a nép erkölcseit megrontották. A próféták elgondolása
nehezen férkőzött a nép lelkéhez, a papi rend érdeke és politikai érdekek is
megnehezítették az áldozás nélküli istentiszteletre való áttérést. Az államnak
az állott érdekében, hogy Jeruzsálem centrikus hatalmát megerősítse, a
kohanitáknak az, hogy jövedelmekhez jussanak, magának a népnek pedig
változásokat ígért a főváros meglátogatása, egy sem akart tehát lemondani a
Biblia által rendszeresített zarándokolásokról és így fenn kellett tartani az
áldozati kultuszt is, amely a zarándokolások leglényegesebb ürügye és tartalma
volt. Egyébként bizonyos, hogy a zarándoklatok nagy megindultsággal jártak és
kétségkívül bizonyos lelki megtisztulással is, különösen sovuósz előtt a Mózes
által elrendelt három elkülönítési nap (selósó jemé hagboló, l. o.) emlékének
hatása alatt. Az Ü. nagy jelentőségének átérzéséről tanúságot tesznek a
zsoltári himnuszok, amelyek már a legrégibb korok ihletéből fakadtak. Feltűnő
azonban, hogy a zsoltárok címei nem utalnak az Ü.-ekre; a, szombatot ugyan
ihletének forrásául megnevezi a Zsoltáros (Zsolt. 90), éppúgy a templom
felavatását is (Zsolt 30), de a címen kívül egy szó sincs azokban, amely az Ü.
jelentőségére vonatkozik. A Zsoltárok közül a hagyomány csak egy sorozatot (113
-118, Hallel) szentelt a három zarándok Ü.-nek. Annál több ihletet merített az
Ü.-ek hangulatából a piut-költészet, amely rengeteg költeményben énekelte meg
az Ü.-ek jelentőségét, anyagul felhasználva a Midrásokban följegyzett
legendákat és hagyományokat, amelyek az egyes Ü.-ek tórái forrásához fűződnek. Ezek
a piutok még ma is fontos részei az Ü.-i liturgiának. A piutoknak liturgiái
célokra való adaptálása a fejlődésnek olyan állomásán történt, amely már nagyon
messzire esett az áldozatos istentisztelettől. Az állam katasztrófái, a
deportációk és exiliumok szenvedései megtisztították a zsidó elmét és ez vissza
tudott térni a próféták szelleméhez, mikor próféták már nem voltak. A kultusz,
amely sok évszázadon át papi monopólium volt, a nép egyetemes tulajdonává lett,
az áldozás helyébe a szív áhítata s a papi funkció helyébe az imádkozás egyéni
funkciója lépett. De az Ü.-ek nem vesztették el bibliai jelentőségüket és mind
mai napig megmaradtak eredeti beosztásukban is. Ez nemcsak a már említett három
zarándok-Ü.-re áll, hanem a ros-hasónó és jomkippur Ü.-ére is, amelyeket
szintén még a Biblia vezetett be. Minden ősi Ü. között a jom kippur esett a
leggyökeresebb változás alá a tórái parancs következtében. Ez nép- Ü. és
vigalmakkal járó leányvásár volt az ősi időkben. A tisztultabb erkölcsökbe
fejlődött nép számára a Tóra a bűnbánat és engesztelés napjául avatta. A
megszilárdult erkölcsi rend logikus követelménye gyanánt rendszeresítette Mózes
a ros-hasónót is, amely bűnbánatos elmerüléssel kezdi meg méltóan az esztendőt
és a bűnbánatnak szentelt utána következő napokkal kapcsolódik szervesen a jom
kippurba. Ezt a ciklust félelmetes napoknak (jómim nóroim) nevezik, jomkippurt
szombatok szombatjának (sabbósz sabbószon) is. Az Ü.-ek két főcsoportra
oszthatók: olyanokra, amelyek vallási (roshasónó, jomkippur) és olyanok,
amelyek történelmi tartalmúak (peszach, sovuósz, szukkósz). Ebben a két
főcsoportban csupán a jomkippur esik a szombathoz hasonlóan teljes munkaszünet
alá, a többi ünnepen csak részleges munkaszünet van. Vannak még félünnepek is:
peszach 3 - 6, szukkósz 3-7 napjai, további ros chódes (újhold) chanukka,
purim, chamisó ószor bisvát, lag baómer. Ezek nem állnak még részleges
munkatilalom alatt sem. (A félünnepekhez számítják még a böjtöket is. Ezek a
következők: sivó ószor betamuz, tisó beóv, com Gedaljóhu, aszóró betévész,
taanisz Eszter. Ez általános böjtnapokon kívül absztinens napnak számít még: a
jom kippur kóton, a séni ckamisi veséni, a sovóvim. A zsidó történeti Ü.-ek
jellegzetes vonása a demokratizmus. Nem egyes személyiségek utolérhetetlen nagyságát
ünneplik, hogy a híveket csodálatra ragadják és éreztessék az áthidalhatatlan
távolságot, amely a közönséges embert tőlük elválasztja, hanem az egyetemes nép
élményeit idézik emlékezetbe, hogy ébren tartsák az azokban lüktető
népenergiát, amely tiszta, jó és Istenben bízó életre serkent. Az egyes Ü.-ek
időpontjáról, tartalmáról és liturgiájáról l. a vonatkozó címszavakat."
Ez a címszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter)
található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulnak még hibák,
úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg
a digitalizált oldalképet! Ez a 5183. címszó a lexikon =>
926. oldalán van. Az itt olvasható változat forrása: Nagy
Péter Tibor: Az 1929-es magyar zsidó lexikon adatbázisa. Szociológiai
adatbázisok No. 1. WJLF, Budapest, 2013
A további szöveg a keresőmotor hatékonyságának
növelésére szolgál, nem elolvasásra.
4953255472018468
15183.htm
CÍMSZÓ: Ünnep
SZÓCIKK: Ünnep, a lelki emelkedésnek, a vallásos érzelmeknek és a
történelmi emlékek ápolásának napja. A Biblia chagnak mondja az Ü.-et, az új
héber nyelvhasználat jom tovnak jó napnak . Már a legősibb időkben tartott
Izrael népe Ü.-eket, főleg mezőgazdasági jelentőséggel, a termésért való
hálaadásul. Ilyenek voltak eredetileg a peszach a kalászzsendülés hónapjában ,
a sovuósz a zsengeáldozat, a bikkurim bemutatásakor , a szukkósz a betakarítás
Ü.-e . E napokra később, mikor már a mózesi törvények szerint élt a zsidó nép,
Jeruzsálembe zarándokoltak. A zarándokolást magát óle regelnek hívták, a
zarándok-Ü.-et pedig chag ha-regelnek. Ezeket az Ü.-eket bizonyára a pogány
őslakosságtól vették át és a zsidó néptől csupán az Egyisten szolgálatába való
állításuk ered. Történeti életének kifejlődésével megszaporodtak a problémák és
ezek nagyobb mértékben kötötték le a nép figyelmét és a törvényben
megnyilatkozó új szellem pedig mélyebben hatott vallásos érzületére, mint a
természet, amelynek évről évre visszatérő jelenségei csak testi örömök
kielégítésére buzdítottak. Mindehhez az is hozzájárult még, hogy a nemzeti
érzés is hangsúlyozottabb kifejezést követelt. Megfosztani ősi Ü.-eitől a népet
nem lehetett, mert ez súlyos válságokat idézhetett volna elő, de meghagyni
azokat öröklött formájukban még veszedelmesebbnek látszott, mert ez a pogány
szokások állandósulásával fenyegetett. Középúton kellett keresni a megoldást:
az ősi Ü. ek ne szűnjenek meg teljesen, de azért mégis újaknak hassanak. A
mózesi törvény úgy oldotta ezt meg, hogy átértelmezte a régi Ü.-eket,
magasztosabb tartalmat öntött beléjük és olyan isteni indokolást épített
fundamentumul alájuk, amelyet a nép ébredő történeti öntudata könnyen
megérthetett. A természettől való eltávolodás nem fájhatott a népnek, mert dús kárpótlást
kapott az Ü.-napok meggazdagodott és az Egyisten imádásával összeférőbb
jelentőségében. A mózesi átértelmezés a peszáchot, a kalászzsendülés Ü.-ét a
szabadság Ü.-évé avatta, amely a zsidó népet történetének legragyogóbb napjára,
az Egyiptomból való kiszabadulására emlékeztette. Minthogy pedig ezt a
felszabadulást Isten csodálatos segítségének köszönhette, a történeti motívum
összeforrhatott a vallásos motívummal és így az átértelmezett Ü. felemelőbb
kielégülést nyújtott a népnek, mint a régi Ü. Hasonló jelentőséget adott Mózes
a bikkurim Ü.-nek, a sovuósznak is. Ehhez a naphoz a zsidó nép legfontosabb,
legszentebb és lelki életére legjobban kiható élménye fűződik: az Isten
kinyilatkoztatása és a törvényadás. Sovuósz tehát a Tora-adás Ü.-évé szentesült
és szebb volt bemutatni az érett isteneszmét a világ népeinek, mint Istennek a
zsenge gyümölcsöt. Szukkósz pedig a pusztai vándorlás emlékünnepévé vált is jól
esett évről-évre eltűnődni az isteni gondviselésnek ama nagy és közönségesen
fejlődésnek nevezett csodáján, amely a primitív nomádélet bizonytalanságaiból
szervezett népi életbe mentette át a zsidóságot. Ezeken az Ü.-eken kívül,
amelyeket a Szentírás rendszeresített, alkalmi Ü.-eket is ismert a bibliai kor
zsidósága. Ilyen volt az az emléknap is, amelyen Jefta hajadon leányának
feláldoztatását siratták. A zsidó állam fennállása idejében áldozattal ülték
meg az Ü.-et, az áldozatok bemutatása után pedig vigalmakat, felvonulásokat és
körmeneteket afikómon rendeztek. A próféták ellenezték az áldomásokat pogányos
színezetük miatt és tisztult istenlátásukban az áldozások megszüntetését is
követelték, nem azért csupán, mert az Isten nem áldozatot, hanem igazságot,
lelki tisztaságot, emberszeretetet és szívbeli áhítatot követel, de azért is,
mert ki akarták irtani a zsidó nép életéből az idegen hatásokat, főleg pedig az
áldozással járó kicsapongó vígasságokat, amelyek a nép erkölcseit megrontották.
A próféták elgondolása nehezen férkőzött a nép lelkéhez, a papi rend érdeke és
politikai érdekek is megnehezítették az áldozás nélküli istentiszteletre való
áttérést. Az államnak az állott érdekében, hogy Jeruzsálem centrikus hatalmát
megerősítse, a kohanitáknak az, hogy jövedelmekhez jussanak, magának a népnek
pedig változásokat ígért a főváros meglátogatása, egy sem akart tehát lemondani
a Biblia által rendszeresített zarándokolásokról és így fenn kellett tartani az
áldozati kultuszt is, amely a zarándokolások leglényegesebb ürügye és tartalma
volt. Egyébként bizonyos, hogy a zarándoklatok nagy megindultsággal jártak és
kétségkívül bizonyos lelki megtisztulással is, különösen sovuósz előtt a Mózes
által elrendelt három elkülönítési nap selósó jemé hagboló, l. o. emlékének
hatása alatt. Az Ü. nagy jelentőségének átérzéséről tanúságot tesznek a
zsoltári himnuszok, amelyek már a legrégibb korok ihletéből fakadtak. Feltűnő
azonban, hogy a zsoltárok címei nem utalnak az Ü.-ekre; a, szombatot ugyan
ihletének forrásául megnevezi a Zsoltáros Zsolt. 90 , éppúgy a templom
felavatását is Zsolt 30 , de a címen kívül egy szó sincs azokban, amely az Ü.
jelentőségére vonatkozik. A Zsoltárok közül a hagyomány csak egy sorozatot 113
-118, Hallel szentelt a három zarándok Ü.-nek. Annál több ihletet merített az
Ü.-ek hangulatából a piut-költészet, amely rengeteg költeményben énekelte meg
az Ü.-ek jelentőségét, anyagul felhasználva a Midrásokban följegyzett
legendákat és hagyományokat, amelyek az egyes Ü.-ek tórái forrásához fűződnek.
Ezek a piutok még ma is fontos részei az Ü.-i liturgiának. A piutoknak
liturgiái célokra való adaptálása a fejlődésnek olyan állomásán történt, amely
már nagyon messzire esett az áldozatos istentisztelettől. Az állam
katasztrófái, a deportációk és exiliumok szenvedései megtisztították a zsidó
elmét és ez vissza tudott térni a próféták szelleméhez, mikor próféták már nem
voltak. A kultusz, amely sok évszázadon át papi monopólium volt, a nép
egyetemes tulajdonává lett, az áldozás helyébe a szív áhítata s a papi funkció
helyébe az imádkozás egyéni funkciója lépett. De az Ü.-ek nem vesztették el
bibliai jelentőségüket és mind mai napig megmaradtak eredeti beosztásukban is.
Ez nemcsak a már említett három zarándok-Ü.-re áll, hanem a ros-hasónó és
jomkippur Ü.-ére is, amelyeket szintén még a Biblia vezetett be. Minden ősi Ü.
között a jom kippur esett a leggyökeresebb változás alá a tórái parancs
következtében. Ez nép- Ü. és vigalmakkal járó leányvásár volt az ősi időkben. A
tisztultabb erkölcsökbe fejlődött nép számára a Tóra a bűnbánat és engesztelés
napjául avatta. A megszilárdult erkölcsi rend logikus követelménye gyanánt
rendszeresítette Mózes a ros-hasónót is, amely bűnbánatos elmerüléssel kezdi
meg méltóan az esztendőt és a bűnbánatnak szentelt utána következő napokkal
kapcsolódik szervesen a jom kippurba. Ezt a ciklust félelmetes napoknak jómim
nóroim nevezik, jomkippurt szombatok szombatjának sabbósz sabbószon is. Az
Ü.-ek két főcsoportra oszthatók: olyanokra, amelyek vallási roshasónó,
jomkippur és olyanok, amelyek történelmi tartalmúak peszach, sovuósz, szukkósz
. Ebben a két főcsoportban csupán a jomkippur esik a szombathoz hasonlóan
teljes munkaszünet alá, a többi ünnepen csak részleges munkaszünet van. Vannak
még félünnepek is: peszach 3 - 6, szukkósz 3-7 napjai, további ros chódes
újhold chanukka, purim, chamisó ószor bisvát, lag baómer. Ezek nem állnak még
részleges munkatilalom alatt sem. A félünnepekhez számítják még a böjtöket is.
Ezek a következők: sivó ószor betamuz, tisó beóv, com Gedaljóhu, aszóró
betévész, taanisz Eszter. Ez általános böjtnapokon kívül absztinens napnak
számít még: a jom kippur kóton, a séni ckamisi veséni, a sovóvim. A zsidó
történeti Ü.-ek jellegzetes vonása a demokratizmus. Nem egyes személyiségek
utolérhetetlen nagyságát ünneplik, hogy a híveket csodálatra ragadják és
éreztessék az áthidalhatatlan távolságot, amely a közönséges embert tőlük
elválasztja, hanem az egyetemes nép élményeit idézik emlékezetbe, hogy ébren
tartsák az azokban lüktető népenergiát, amely tiszta, jó és Istenben bízó
életre serkent. Az egyes Ü.-ek időpontjáról, tartalmáról és liturgiájáról l. a
vonatkozó címszavakat.
15183.ht
CÍMSZÓ Ünne
SZÓCIKK Ünnep lelk emelkedésnek valláso érzelmekne é történelm emléke
ápolásána napja Bibli chagna mondj a Ü.-et a ú hébe nyelvhasznála jo tovna j
napna Má legősib időkbe tartot Izrae nép Ü.-eket főle mezőgazdaság jelentőséggel
termésér val hálaadásul Ilyene volta eredetile peszac kalászzsendülé hónapjába
sovuós zsengeáldozat bikkuri bemutatásako szukkós betakarítá Ü.- napokr később
miko má mózes törvénye szerin él zsid nép Jeruzsálemb zarándokoltak
zarándokolás magá ól regelne hívták zarándok-Ü.-e pedi cha ha-regelnek Ezeke a
Ü.-eke bizonyár pogán őslakosságtó vetté á é zsid néptő csupá a Egyiste
szolgálatáb val állításu ered Történet életéne kifejlődéséve megszaporodta
problémá é eze nagyob mértékbe kötötté l né figyelmé é törvénybe megnyilatkoz ú
szelle pedi mélyebbe hatot valláso érzületére min természet amelyne évrő évr
visszatér jelensége csa test örömö kielégítésér buzdítottak Mindehhe a i
hozzájárul még hog nemzet érzé i hangsúlyozottab kifejezés követelt Megfosztan
ős Ü.-eitő népe ne lehetett mer e súlyo válságoka idézhetet voln elő d meghagyn
azoka öröklöt formájukba mé veszedelmesebbne látszott mer e pogán szokáso
állandósulásáva fenyegetett Középúto kellet keresn megoldást a ős Ü e n
szűnjene me teljesen d azér mégi újakna hassanak mózes törvén úg oldott ez meg
hog átértelmezt rég Ü.-eket magasztosab tartalma öntöt beléjü é olya isten
indokolás építet fundamentumu alájuk amelye né ébred történet öntudat könnye
megérthetett természettő val eltávolodá ne fájhatot népnek mer dú kárpótlás
kapot a Ü.-napo meggazdagodot é a Egyiste imádásáva összeférőb jelentőségében
mózes átértelmezé peszáchot kalászzsendülé Ü.-é szabadsá Ü.-év avatta amel zsid
népe történeténe legragyogób napjára a Egyiptombó val kiszabadulásár emlékeztette
Minthog pedi ez felszabadulás Iste csodálato segítségéne köszönhette történet
motívu összeforrhatot valláso motívumma é íg a átértelmezet Ü felemelőb
kielégülés nyújtot népnek min rég Ü Hasonl jelentősége adot Móze bikkuri Ü.-nek
sovuószna is Ehhe napho zsid né legfontosabb legszenteb é lelk életér legjobba
kihat élmény fűződik a Iste kinyilatkoztatás é törvényadás Sovuós tehá Tora-adá
Ü.-év szentesül é szeb vol bemutatn a éret isteneszmé vilá népeinek min Istenne
zseng gyümölcsöt Szukkós pedi puszta vándorlá emlékünnepév vál i jó eset
évről-évr eltűnődn a isten gondviselésne am nag é közönségese fejlődésne
nevezet csodáján amel primití nomádéle bizonytalanságaibó szervezet nép életb
mentett á zsidóságot Ezeke a Ü.-eke kívül amelyeke Szentírá rendszeresített
alkalm Ü.-eke i ismer biblia ko zsidósága Ilye vol a a emlékna is amelye Jeft
hajado leányána feláldoztatásá siratták zsid álla fennállás idejébe áldozatta
ülté me a Ü.-et a áldozato bemutatás utá pedi vigalmakat felvonulásoka é
körmeneteke afikómo rendeztek prófétá ellenezté a áldomásoka pogányo színezetü
miat é tisztul istenlátásukba a áldozáso megszüntetésé i követelték ne azér
csupán mer a Iste ne áldozatot hane igazságot lelk tisztaságot emberszeretete é
szívbel áhítato követel d azér is mer k akartá irtan zsid né életébő a idege
hatásokat főle pedi a áldozássa jár kicsapong vígasságokat amelye né erkölcsei
megrontották prófétá elgondolás neheze férkőzöt né lelkéhez pap ren érdek é
politika érdeke i megnehezítetté a áldozá nélkül istentiszteletr val áttérést A
államna a állot érdekében hog Jeruzsále centriku hatalmá megerősítse
kohanitákna az hog jövedelmekhe jussanak magána népne pedi változásoka ígér
főváro meglátogatása eg se akar tehá lemondan Bibli álta rendszeresítet
zarándokolásokró é íg fen kellet tartan a áldozat kultusz is amel zarándokoláso
leglényegeseb ürügy é tartalm volt Egyébkén bizonyos hog zarándoklato nag
megindultságga járta é kétségkívü bizonyo lelk megtisztulássa is különöse
sovuós előt Móze álta elrendel háro elkülönítés na selós jem hagboló l o
emlékéne hatás alatt A Ü nag jelentőségéne átérzésérő tanúságo teszne zsoltár
himnuszok amelye má legrégib koro ihletébő fakadtak Feltűn azonban hog zsoltáro
címe ne utalna a Ü.-ekre a szombato ugya ihleténe forrásáu megnevez Zsoltáro
Zsolt 9 éppúg templo felavatásá i Zsol 3 d címe kívü eg sz sinc azokban amel a
Ü jelentőségér vonatkozik Zsoltáro közü hagyomán csa eg sorozato 11 -118 Halle
szentel háro zarándo Ü.-nek Anná töb ihlete merítet a Ü.-e hangulatábó
piut-költészet amel rengete költeménybe énekelt me a Ü.-e jelentőségét anyagu
felhasználv Midrásokba följegyzet legendáka é hagyományokat amelye a egye Ü.-e
tórá forrásáho fűződnek Eze piuto mé m i fonto része a Ü.- liturgiának piutokna
liturgiá célokr val adaptálás fejlődésne olya állomásá történt amel má nagyo
messzir eset a áldozato istentisztelettől A álla katasztrófái deportáció é
exiliumo szenvedése megtisztítottá zsid elmé é e vissz tudot térn prófétá
szelleméhez miko prófétá má ne voltak kultusz amel so évszázado á pap monopóliu
volt né egyeteme tulajdonáv lett a áldozá helyéb szí áhítat pap funkci helyéb a
imádkozá egyén funkciój lépett D a Ü.-e ne vesztetté e biblia jelentőségüke é
min ma napi megmaradta eredet beosztásukba is E nemcsa má említet háro
zarándok-Ü.-r áll hane ros-hasón é jomkippu Ü.-ér is amelyeke szinté mé Bibli
vezetet be Minde ős Ü közöt jo kippu eset leggyökereseb változá al tórá paranc
következtében E nép Ü é vigalmakka jár leányvásá vol a ős időkben tisztultab
erkölcsökb fejlődöt né számár Tór bűnbána é engesztelé napjáu avatta
megszilárdul erkölcs ren logiku követelmény gyanán rendszeresített Móze
ros-hasónó is amel bűnbánato elmerülésse kezd me méltóa a esztendő é bűnbánatna
szentel után következ napokka kapcsolódi szervese jo kippurba Ez ciklus félelmete
napokna jómi nóroi nevezik jomkippur szombato szombatjána sabbós sabbószo is A
Ü.-e ké főcsoportr oszthatók olyanokra amelye vallás roshasónó jomkippu é
olyanok amelye történelm tartalmúa peszach sovuósz szukkós Ebbe ké főcsoportba
csupá jomkippu esi szombatho hasonlóa telje munkaszüne alá több ünnepe csa
részlege munkaszüne van Vanna mé félünnepe is peszac 6 szukkós 3- napjai tovább
ro chóde újhol chanukka purim chamis ószo bisvát la baómer Eze ne állna mé
részlege munkatilalo alat sem félünnepekhe számítjá mé böjtöke is Eze
következők siv ószo betamuz tis beóv co Gedaljóhu aszór betévész taanis Eszter
E általáno böjtnapoko kívü absztinen napna számí még jo kippu kóton sén ckamis
veséni sovóvim zsid történet Ü.-e jellegzete vonás demokratizmus Ne egye személyisége
utolérhetetle nagyságá ünneplik hog híveke csodálatr ragadjá é éreztessé a
áthidalhatatla távolságot amel közönsége ember tőlü elválasztja hane a egyeteme
né élményei idézi emlékezetbe hog ébre tartsá a azokba lüktet népenergiát amel
tiszta j é Istenbe bíz életr serkent A egye Ü.-e időpontjáról tartalmáró é
liturgiájáró l vonatkoz címszavakat
15183.h
CÍMSZ Ünn
SZÓCIK Ünne lel emelkedésne vallás érzelmekn történel emlék ápolásán napj
Bibl chagn mond Ü.-e héb nyelvhasznál j tovn napn M legősi időkb tarto Izra né
Ü.-eke fől mezőgazdasá jelentőségge termésé va hálaadásu Ilyen volt eredetil
pesza kalászzsendül hónapjáb sovuó zsengeáldoza bikkur bemutatásak szukkó
betakarít Ü. napok későb mik m móze törvény szeri é zsi né Jeruzsálem
zarándokolta zarándokolá mag ó regeln hívtá zarándok-Ü.- ped ch ha-regelne Ezek
Ü.-ek bizonyá pogá őslakosságt vett zsi népt csup Egyist szolgálatá va állítás
ere Történe életén kifejlődésév megszaporodt problém ez nagyo mértékb kötött n
figyelm törvényb megnyilatko szell ped mélyebb hato vallás érzületér mi
természe amelyn évr év visszaté jelenség cs tes öröm kielégítésé buzdította
Mindehh hozzájáru mé ho nemze érz hangsúlyozotta kifejezé követel Megfoszta ő
Ü.-eit nép n lehetet me súly válságok idézhete vol el meghagy azok öröklö
formájukb m veszedelmesebbn látszot me pogá szokás állandósulásáv fenyegetet
Középút kelle keres megoldás ő szűnjen m teljese azé még újakn hassana móze
törvé ú oldot e me ho átértelmez ré Ü.-eke magasztosa tartalm öntö beléj oly
iste indokolá építe fundamentum aláju amely n ébre történe öntuda könny
megérthetet természett va eltávolod n fájhato népne me d kárpótlá kapo Ü.-nap
meggazdagodo Egyist imádásáv összeférő jelentőségébe móze átértelmez peszácho
kalászzsendül Ü.- szabads Ü.-é avatt ame zsi nép történetén legragyogó napjár
Egyiptomb va kiszabadulásá emlékeztett Mintho ped e felszabadulá Ist csodálat
segítségén köszönhett történe motív összeforrhato vallás motívumm í átértelmeze
felemelő kielégülé nyújto népne mi ré Hason jelentőség ado Móz bikkur Ü.-ne
sovuószn i Ehh naph zsi n legfontosab legszente lel életé legjobb kiha élmén
fűződi Ist kinyilatkoztatá törvényadá Sovuó teh Tora-ad Ü.-é szentesü sze vo
bemutat ére isteneszm vil népeine mi Istenn zsen gyümölcsö Szukkó ped puszt
vándorl emlékünnepé vá j ese évről-év eltűnőd iste gondviselésn a na közönséges
fejlődésn neveze csodájá ame primit nomádél bizonytalanságaib szerveze né élet
mentet zsidóságo Ezek Ü.-ek kívü amelyek Szentír rendszeresítet alkal Ü.-ek
isme bibli k zsidóság Ily vo emlékn i amely Jef hajad leányán feláldoztatás
sirattá zsi áll fennállá idejéb áldozatt ült m Ü.-e áldozat bemutatá ut ped
vigalmaka felvonulások körmenetek afikóm rendezte prófét ellenezt áldomások
pogány színezet mia tisztu istenlátásukb áldozás megszüntetés követelté n azé
csupá me Ist n áldozato han igazságo lel tisztaságo emberszeretet szívbe áhítat
követe azé i me akart irta zsi n életéb ideg hatásoka fől ped áldozáss já
kicsapon vígasságoka amely n erkölcse megrontottá prófét elgondolá nehez
férkőzö n lelkéhe pa re érde politik érdek megnehezített áldoz nélkü
istentisztelet va áttérés államn állo érdekébe ho Jeruzsál centrik hatalm
megerősíts kohanitákn a ho jövedelmekh jussana magán népn ped változások ígé
fővár meglátogatás e s aka teh lemonda Bibl ált rendszeresíte zarándokolásokr í
fe kelle tarta áldoza kultus i ame zarándokolás leglényegese ürüg tartal vol
Egyébké bizonyo ho zarándoklat na megindultságg járt kétségkív bizony lel
megtisztuláss i különös sovuó elő Móz ált elrende hár elkülöníté n seló je hagbol
emlékén hatá alat na jelentőségén átérzésér tanúság teszn zsoltá himnuszo amely
m legrégi kor ihletéb fakadta Feltű azonba ho zsoltár cím n utaln Ü.-ekr
szombat ugy ihletén forrásá megneve Zsoltár Zsol éppú templ felavatás Zso cím
kív e s sin azokba ame jelentőségé vonatkozi Zsoltár köz hagyomá cs e sorozat 1
-11 Hall szente hár zaránd Ü.-ne Ann tö ihlet meríte Ü.- hangulatáb
piut-költésze ame renget költeményb énekel m Ü.- jelentőségé anyag felhasznál
Midrásokb följegyze legendák hagyományoka amely egy Ü.- tór forrásáh fűződne Ez
piut m font rész Ü. liturgiána piutokn liturgi célok va adaptálá fejlődésn oly
állomás történ ame m nagy messzi ese áldozat istentisztelettő áll katasztrófá
deportáci exilium szenvedés megtisztított zsi elm viss tudo tér prófét
szelleméhe mik prófét m n volta kultus ame s évszázad pa monopóli vol n egyetem
tulajdoná let áldoz helyé sz áhíta pa funkc helyé imádkoz egyé funkció lépet
Ü.- n vesztett bibli jelentőségük mi m nap megmaradt erede beosztásukb i nemcs
m említe hár zarándok-Ü.- ál han ros-hasó jomkipp Ü.-é i amelyek szint m Bibl
vezete b Mind ő közö j kipp ese leggyökerese változ a tór paran következtébe né
vigalmakk já leányvás vo ő időkbe tisztulta erkölcsök fejlődö n számá Tó bűnbán
engesztel napjá avatt megszilárdu erkölc re logik követelmén gyaná
rendszeresítet Móz ros-hasón i ame bűnbánat elmerüléss kez m méltó esztend
bűnbánatn szente utá követke napokk kapcsolód szerves j kippurb E ciklu
félelmet napokn jóm nóro nevezi jomkippu szombat szombatján sabbó sabbósz i Ü.-
k főcsoport osztható olyanokr amely vallá roshasón jomkipp olyano amely
történel tartalmú peszac sovuós szukkó Ebb k főcsoportb csup jomkipp es
szombath hasonló telj munkaszün al töb ünnep cs részleg munkaszün va Vann m
félünnep i pesza szukkó 3 napja továb r chód újho chanukk puri chami ósz bisvá
l baóme Ez n álln m részleg munkatilal ala se félünnepekh számítj m böjtök i Ez
következő si ósz betamu ti beó c Gedaljóh aszó betévés taani Eszte általán
böjtnapok kív absztine napn szám mé j kipp kóto sé ckami vesén sovóvi zsi
történe Ü.- jellegzet voná demokratizmu N egy személyiség utolérhetetl nagyság
ünnepli ho hívek csodálat ragadj éreztess áthidalhatatl távolságo ame közönség
embe től elválasztj han egyetem n élménye idéz emlékezetb ho ébr tarts azokb lükte
népenergiá ame tiszt Istenb bí élet serken egy Ü.- időpontjáró tartalmár
liturgiájár vonatko címszavaka
15183.
CÍMS Ün
SZÓCI Ünn le emelkedésn vallá érzelmek történe emlé ápolásá nap Bib chag
mon Ü.- hé nyelvhaszná tov nap legős idők tart Izr n Ü.-ek fő mezőgazdas
jelentőségg termés v hálaadás Ilye vol eredeti pesz kalászzsendü hónapjá sovu
zsengeáldoz bikku bemutatása szukk betakarí Ü napo késő mi móz törvén szer zs n
Jeruzsále zarándokolt zarándokol ma regel hívt zarándok-Ü. pe c ha-regeln Eze Ü.-e
bizony pog őslakosság vet zs nép csu Egyis szolgálat v állítá er Történ életé
kifejlődésé megszaporod problé e nagy mérték kötöt figyel törvény megnyilatk
szel pe mélyeb hat vallá érzületé m termész amely év é visszat jelensé c te örö
kielégítés buzdított Mindeh hozzájár m h nemz ér hangsúlyozott kifejez követe
Megfoszt Ü.-ei né lehete m súl válságo idézhet vo e meghag azo örökl formájuk
veszedelmesebb látszo m pog szoká állandósulásá fenyegete Középú kell kere
megoldá szűnje teljes az mé újak hassan móz törv oldo m h átértelme r Ü.-ek
magasztos tartal önt belé ol ist indokol épít fundamentu aláj amel ébr történ
öntud könn megérthete természet v eltávolo fájhat népn m kárpótl kap Ü.-na
meggazdagod Egyis imádásá összefér jelentőségéb móz átértelme peszách kalászzsendü
Ü. szabad Ü.- avat am zs né történeté legragyog napjá Egyiptom v kiszabadulás
emlékeztet Minth pe felszabadul Is csodála segítségé köszönhet történ motí
összeforrhat vallá motívum átértelmez felemel kielégül nyújt népn m r Haso
jelentősé ad Mó bikku Ü.-n sovuósz Eh nap zs legfontosa legszent le élet legjob
kih élmé fűződ Is kinyilatkoztat törvényad Sovu te Tora-a Ü.- szentes sz v
bemuta ér istenesz vi népein m Isten zse gyümölcs Szukk pe pusz vándor
emlékünnep v es évről-é eltűnő ist gondviselés n közönsége fejlődés nevez
csodáj am primi nomádé bizonytalanságai szervez n éle mente zsidóság Eze Ü.-e
kív amelye Szentí rendszeresíte alka Ü.-e ism bibl zsidósá Il v emlék amel Je
haja leányá feláldoztatá siratt zs ál fennáll idejé áldozat ül Ü.- áldoza
bemutat u pe vigalmak felvonuláso körmenete afikó rendezt prófé ellenez
áldomáso pogán színeze mi tiszt istenlátásuk áldozá megszünteté követelt az
csup m Is áldozat ha igazság le tisztaság emberszerete szívb áhíta követ az m
akar irt zs életé ide hatások fő pe áldozás j kicsapo vígasságok amel erkölcs
megrontott prófé elgondol nehe férkőz lelkéh p r érd politi érde megnehezítet
áldo nélk istentisztele v áttéré állam áll érdekéb h Jeruzsá centri hatal
megerősít kohaniták h jövedelmek jussan magá nép pe változáso íg fővá
meglátogatá ak te lemond Bib ál rendszeresít zarándokolások f kell tart áldoz
kultu am zarándokolá leglényeges ürü tarta vo Egyébk bizony h zarándokla n
megindultság jár kétségkí bizon le megtisztulás különö sovu el Mó ál elrend há
elkülönít sel j hagbo emléké hat ala n jelentőségé átérzésé tanúsá tesz zsolt
himnusz amel legrég ko ihleté fakadt Felt azonb h zsoltá cí utal Ü.-ek szomba
ug ihleté forrás megnev Zsoltá Zso épp temp felavatá Zs cí kí si azokb am
jelentőség vonatkoz Zsoltá kö hagyom c soroza -1 Hal szent há zarán Ü.-n An t
ihle merít Ü. hangulatá piut-költész am renge költemény éneke Ü. jelentőség
anya felhaszná Midrások följegyz legendá hagyományok amel eg Ü. tó forrásá
fűződn E piu fon rés Ü liturgián piutok liturg célo v adaptál fejlődés ol
állomá törté am nag messz es áldoza istentisztelett ál katasztróf deportác
exiliu szenvedé megtisztítot zs el vis tud té prófé szelleméh mi prófé volt
kultu am évszáza p monopól vo egyete tulajdon le áldo hely s áhít p funk hely
imádko egy funkci lépe Ü. vesztet bibl jelentőségü m na megmarad ered
beosztásuk nemc említ há zarándok-Ü. á ha ros-has jomkip Ü.- amelye szin Bib
vezet Min köz kip es leggyökeres válto tó para következtéb n vigalmak j leányvá
v időkb tisztult erkölcsö fejlőd szám T bűnbá engeszte napj avat megszilárd
erköl r logi követelmé gyan rendszeresíte Mó ros-hasó am bűnbána elmerülés ke
mélt eszten bűnbánat szent ut követk napok kapcsoló szerve kippur cikl félelme
napok jó nór nevez jomkipp szomba szombatjá sabb sabbós Ü. főcsopor oszthat
olyanok amel vall roshasó jomkip olyan amel történe tartalm pesza sovuó szukk
Eb főcsoport csu jomkip e szombat hasonl tel munkaszü a tö ünne c részle
munkaszü v Van félünne pesz szukk napj tová chó újh chanuk pur cham ós bisv
baóm E áll részle munkatila al s félünnepek számít böjtö E következ s ós betam
t be Gedaljó asz betévé taan Eszt általá böjtnapo kí absztin nap szá m kip kót
s ckam vesé sovóv zs történ Ü. jellegze von demokratizm eg személyisé
utolérhetet nagysá ünnepl h híve csodála ragad éreztes áthidalhatat távolság am
közönsé emb tő elválaszt ha egyete élmény idé emlékezet h éb tart azok lükt
népenergi am tisz Isten b éle serke eg Ü. időpontjár tartalmá liturgiájá vonatk
címszavak
15183
CÍM Ü
SZÓC Ün l emelkedés vall érzelme történ eml ápolás na Bi cha mo Ü. h
nyelvhaszn to na legő idő tar Iz Ü.-e f mezőgazda jelentőség termé hálaadá Ily
vo eredet pes kalászzsend hónapj sov zsengeáldo bikk bemutatás szuk betakar nap
kés m mó törvé sze z Jeruzsál zarándokol zarándoko m rege hív zarándok-Ü p
ha-regel Ez Ü.- bizon po őslakossá ve z né cs Egyi szolgála állít e Törté élet
kifejlődés megszaporo probl nag mérté kötö figye törvén megnyilat sze p mélye
ha vall érzület termés amel é vissza jelens t ör kielégíté buzdítot Minde
hozzájá nem é hangsúlyozot kifeje követ Megfosz Ü.-e n lehet sú válság idézhe v
megha az örök formáju veszedelmeseb látsz po szok állandósulás fenyeget Közép
kel ker megold szűnj telje a m úja hassa mó tör old átértelm Ü.-e magaszto
tarta ön bel o is indoko épí fundament alá ame éb törté öntu kön megérthet
természe eltávol fájha nép kárpót ka Ü.-n meggazdago Egyi imádás összefé
jelentőségé mó átértelm peszác kalászzsend Ü szaba Ü. ava a z n történet
legragyo napj Egyipto kiszabadulá emlékezte Mint p felszabadu I csodál segítség
köszönhe törté mot összeforrha vall motívu átértelme feleme kielégü nyúj nép
Has jelentős a M bikk Ü.- sovuós E na z legfontos legszen l éle legjo ki élm
fűző I kinyilatkozta törvénya Sov t Tora- Ü. szente s bemut é istenes v népei
Iste zs gyümölc Szuk p pus vándo emlékünne e évről- eltűn is gondviselé
közönség fejlődé neve csodá a prim nomád bizonytalansága szerve él ment zsidósá
Ez Ü.- kí amely Szent rendszeresít alk Ü.- is bib zsidós I emlé ame J haj leány
feláldoztat sirat z á fennál idej áldoza ü Ü. áldoz bemuta p vigalma felvonulás
körmenet afik rendez próf ellene áldomás pogá színez m tisz istenlátásu áldoz
megszüntet követel a csu I áldoza h igazsá l tisztasá emberszeret szív áhít
köve a aka ir z élet id hatáso f p áldozá kicsap vígasságo ame erkölc megrontot
próf elgondo neh férkő lelké ér polit érd megnehezíte áld nél istentisztel
áttér álla ál érdeké Jeruzs centr hata megerősí kohanitá jövedelme jussa mag né
p változás í főv meglátogat a t lemon Bi á rendszeresí zarándokoláso kel tar
áldo kult a zarándokol leglényege ür tart v Egyéb bizon zarándokl megindultsá
já kétségk bizo l megtisztulá külön sov e M á elren h elkülöní se hagb emlék ha
al jelentőség átérzés tanús tes zsol himnus ame legré k ihlet fakad Fel azon
zsolt c uta Ü.-e szomb u ihlet forrá megne Zsolt Zs ép tem felavat Z c k s azok
a jelentősé vonatko Zsolt k hagyo soroz - Ha szen h zará Ü.- A ihl merí Ü
hangulat piut-költés a reng költemén ének Ü jelentősé any felhaszn Midráso
följegy legend hagyományo ame e Ü t forrás fűződ pi fo ré liturgiá piuto litur
cél adaptá fejlődé o állom tört a na mess e áldoz istentisztelet á katasztró
deportá exili szenved megtisztíto z e vi tu t próf szellemé m próf vol kult a
évszáz monopó v egyet tulajdo l áld hel áhí fun hel imádk eg funkc lép Ü veszte
bib jelentőség n megmara ere beosztásu nem emlí h zarándok-Ü h ros-ha jomki Ü.
amely szi Bi veze Mi kö ki e leggyökere vált t par következté vigalma leányv
idők tisztul erkölcs fejlő szá bűnb engeszt nap ava megszilár erkö log követelm
gya rendszeresít M ros-has a bűnbán elmerülé k mél eszte bűnbána szen u követ
napo kapcsol szerv kippu cik félelm napo j nó neve jomkip szomb szombatj sab
sabbó Ü főcsopo osztha olyano ame val roshas jomki olya ame történ tartal pesz
sovu szuk E főcsopor cs jomki szomba hason te munkasz t ünn részl munkasz Va
félünn pes szuk nap tov ch új chanu pu cha ó bis baó ál részl munkatil a
félünnepe számí böjt követke ó beta b Gedalj as betév taa Esz által böjtnap k
abszti na sz ki kó cka ves sovó z törté Ü jellegz vo demokratiz e személyis
utolérhete nagys ünnep hív csodál raga érezte áthidalhata távolsá a közöns em t
elválasz h egyet élmén id emlékeze é tar azo lük népenerg a tis Iste él serk e
Ü időpontjá tartalm liturgiáj vonat címszava
1518
CÍ
SZÓ Ü emelkedé val érzelm törté em ápolá n B ch m Ü nyelvhasz t n leg id ta
I Ü.- mezőgazd jelentősé term hálaad Il v erede pe kalászzsen hónap so
zsengeáld bik bemutatá szu betaka na ké m törv sz Jeruzsá zarándoko zarándok
reg hí zarándok- ha-rege E Ü. bizo p őslakoss v n c Egy szolgál állí Tört éle
kifejlődé megszapor prob na mért köt figy törvé megnyila sz mély h val érzüle
termé ame vissz jelen ö kielégít buzdíto Mind hozzáj ne hangsúlyozo kifej köve
Megfos Ü.- lehe s válsá idézh megh a örö formáj veszedelmese láts p szo
állandósulá fenyege Közé ke ke megol szűn telj új hass m tö ol átértel Ü.-
magaszt tart ö be i indok ép fundamen al am é tört önt kö megérthe termész
eltávo fájh né kárpó k Ü.- meggazdag Egy imádá összef jelentőség m átértel
peszá kalászzsen szab Ü av történe legragy nap Egyipt kiszabadul emlékezt Min
felszabad csodá segítsé köszönh tört mo összeforrh val motív átértelm felem
kielég nyú né Ha jelentő bik Ü. sovuó n legfonto legsze él legj k él fűz
kinyilatkozt törvény So Tora Ü szent bemu istene népe Ist z gyümöl Szu pu vánd
emlékünn évről eltű i gondvisel közönsé fejlőd nev csod pri nomá bizonytalanság
szerv é men zsidós E Ü. k amel Szen rendszeresí al Ü. i bi zsidó eml am ha leán
feláldozta sira fenná ide áldoz Ü áldo bemut vigalm felvonulá körmene afi rende
pró ellen áldomá pog színe tis istenlátás áldo megszünte követe cs áldoz igazs
tisztas emberszere szí áhí köv ak i éle i hatás áldoz kicsa vígasság am erköl
megronto pró elgond ne férk lelk é poli ér megnehezít ál né istentiszte átté
áll á érdek Jeruz cent hat megerős kohanit jövedelm juss ma n változá fő
meglátoga lemo B rendszeres zarándokolás ke ta áld kul zarándoko leglényeg ü
tar Egyé bizo zarándok megindults j kétség biz megtisztul külö so elre elkülön
s hag emlé h a jelentősé átérzé tanú te zso himnu am legr ihle faka Fe azo zsol
ut Ü.- szom ihle forr megn Zsol Z é te felava azo jelentős vonatk Zsol hagy
soro H sze zar Ü. ih mer hangula piut-költé ren költemé éne jelentős an felhasz
Midrás följeg legen hagyomány am forrá fűző p f r liturgi piut litu cé adapt fejlőd
állo tör n mes áldo istentisztele katasztr deport exil szenve megtisztít v t
pró szellem pró vo kul évszá monop egye tulajd ál he áh fu he imád e funk lé
veszt bi jelentősé megmar er beosztás ne eml zarándok- ros-h jomk Ü amel sz B
vez M k k leggyöker vál pa következt vigalm leány idő tisztu erkölc fejl sz bűn
engesz na av megszilá erk lo követel gy rendszeresí ros-ha bűnbá elmerül mé
eszt bűnbán sze köve nap kapcso szer kipp ci félel nap n nev jomki szom szombat
sa sabb főcsop oszth olyan am va rosha jomk oly am törté tarta pes sov szu
főcsopo c jomk szomb haso t munkas ün rész munkas V félün pe szu na to c ú chan
p ch bi ba á rész munkati félünnep szám böj követk bet Gedal a beté ta Es álta
böjtna abszt n s k k ck ve sov tört jelleg v demokrati személyi utolérhet nagy
ünne hí csodá rag érezt áthidalhat távols közön e elválas egye élmé i emlékez
ta az lü népener ti Ist é ser időpontj tartal liturgiá vona címszav