Liszt Ferenc Krisztus-oratóriuma az Operaházban
Az eucharisztikus kongresszus magasztos ünnepségei sorában előkelő helyet foglal el az Operaház monumenális díszletekkel jelenetezett Krisztus-oratórium előadása. [...] Ifjabb Oláh Gusztáv életének legszebb sikerét aratta a Krisztus-oratórium jelenetekre tagozásával, rendezésével és káprázatos díszleteivel. [...] Az Operaház kísérlete, hogy a szem látványosságával keretezze Liszt zenéjét, szentségtörésnek számított volna még csak a háború előtt is. A filmcsodákkal elkényeztetett mai műélvező azonban annyira megszokta és annyira igényli a látványosságot, hogy a szem káprázatát harmonikusan össze tudja egyeztetni a fül gyönyörűségével is.
(Hódolat Krisztus király előtt az Operaházban. Új Magyarság, 1938. május 29. 18. p.)
 |
|
 |
A jeruzsálemi bevonulás színhelye |
|
Jelenetkép az előadásból |
 |
|
 |
|
Jelenetképek az előadásból |
Operaházunk megnyitotta kapuit Liszt Ferenc Krisztus oratóriumának teljes előadásával. Mert idáig, az eucharisztikus ünnepségek idején, csak részleteket ismertünk abból a ragyogó munkából, amelyben, merem mondani, Oláh Gusztáv szcenikai zsenijének és tündöklésének, angyali és költői hitetlenségének jelentősebb része van, mint Liszt Ferenc vallásos zenéjének. [...] Liszt lobogó szenvedélyessége, rendkívüli kultúrája és fantáziája is inkább a költői álmokat követte a vallásban mint a hitnek és az áhitatnak tiszta és szent sugallatát... [...] Meg vagyok győződve róla, hogy a maga romantikus természetével, a grandiózus szépségeket s a földre szállt angyalokat imádó kultúrájával ő maga is csodálta és szerette volna a fényeknek és színeknek azt a kápráztató áradatát, a megjelenítésnek azt a pazar és döbbenetes bravúrját és hatalmát az életrehívásnak azt az olykor szédítő varázslatosságát, amelyekkel szent zenei álmát egy másik művész átálmodta egy talán még művészibbb valóságba. Egy katedrálisból a színpadra. A kótafejek áradatát egy nagy élő tömeg lázas világába. Nem hiszem, hogy van manapság valaki a világon, Pierre Chérau-t is beleértve a párizsi nagy Operában, aki ezt tudta volna. Nem is beszélek olyan hatásokról, mint egy Tintoretto vagy Leonardo, mert ez, úgy érzem, nem is fontos. Ez a hatás nem több s nem kevesebb Oláh Gusztávra ebben a festőiségben, invencióban s megvalósításban, mint a reneszánsz emléke egy Puvis de Chavannessra vagy egy Alma Tademára... Mert ezekhez hasonló ez a rendkívüli művész [...]
(Szomory Dezső: Liszt Krisztus-oratóriuma az Operaházban. Színházi Élet, 1938. 42. sz. 6–7. p.)
 |
|
 |
|
Jelenetképek az előadásból |
A "Krisztus" színpadra vetítésénél az eucharisztikus kongresszus díszelőadása alkalmával a megszabott egyórás játékidőhöz voltunk kötve: Most abban a helyzetben vagyunk, hogy az egész estét betöltő előadásnál számos új jelenettel gazdagíthattuk a művet és Liszt fenséges mondanivalóit tökéletesebben interpretálhatjuk. A színpadi képeket a velencei barokk stílus szellemében iparkodtam színpadra vinni, tekintve azt, hogy Liszt Ferenc vallásossága a barokk egyházművészetre emlékeztet. Az egymást követő képek erősen igénybe veszik az Operaház technikai berendezését és itt elsősorban a viharos Genezáreten való átgázolásra mutatok rá, amely - hiszem - mély hatást fog gyakorolni a közönségre.
(Részlet Oláh Gusztáv nyilatkozatából. Hangos híradó. Opera. Magyar Színpad,
1938. 271–277. sz. 1. p.)
 |
|
 |
A zárókép díszletterve |
|
Jelenetkép az előadásból |
A lap tetejére |
