Vissza a kezdőlapra...


Bonded Labour - Rabszolgaság Indiában!!!

Amikor erről a témakörről olvasok, hallok, határtalanul idegessé válok. Látom ugyanis lelki szemeim előtt azokat a szerencsétleneket, akik egyszerű, hétköznapi kitaszítottak. Milyen lehet a rabszolgasors egy olyan országban, ahol a kizsákmányolás méretei általában is felmérhetetlenek, ott, ahol a kasztrendszer béklyói is lebonthatatlannak tűnnek?

Kintlétem első szakaszában, a hetvenes években gyűjtögettem erre vonatkozó cikkeket, azokból teszek közzé most néhányat. Ha nem használok idézőjelet, tömörítést adok, törekedve minél nagyobb pontosságra. A 'The Times of India' cikkeinél T.I.-vel utalok a forrásra, a többi sajtóorgánum nevét kiírom. Nem ügyelek az időbeni sorrendre.

- T.I., 1976 március 20, két cikk: 

      - 'Bonded, but wary of promises': Gudalur-ban (Nilgiris), a valahonnan a nyugati hegyvonulatról levonult ősi törzsek egyikének, a Pania-nak (pánya) a tagjai az ugyancsak betelepült Chetty-k (csetti) rabszolgáiként dolgoznak. A csettiket ugyan lassan kiszorítják a Chetan-ok (csetán), akik szíriai keresztények (!) és hisznek abban, hogy hatékonyságot csak piaci bér megfizetésével lehet elérni, de ma is (1976) 481 pánya dolgozik rabszolgaként. A rabszolgaság öröklése megszűnt, éves szerződéseket kötnek, amelynek a fordulónapja a malajalam Újév. A szerződéseket éves gyűlésen, szóban kötik és a lényege: évi egy zsák érésben lévő rizs, férfiaknak öt méter, nőknek 10 m fehér szövet, 10-25 rúpia (évi 2-3 USD!), napi kétszeri étkezés; a rabszolga napi 9 órát köteles dolgozni és nem kereshet más munkalehetőséget.

     - 'Girl mortgaged for some paddy': Bhubanesvár mellett, Kaudoli községben felszabadítottak a rabszolgaság alól egy tizenéves kislányt, Lata-t, akit az édesanyja fedezetként adott oda a földtulajdonosnak, akitől 65 kg rizst kapott kölcsön. Azóta a kislány minden térítés nélkül dolgozott rabszolgaként a földesúrnál. A felszabadítás alkalmával kötelezték a földesurat, hogy fizesse ki a kislánynak egyébként járó minimálbért.

- T.I., 1976 (?) március 9:

'Freedom after long wait': Orissza állam Koraput városában felszabadítottak egy kisgyerekkorában rabul ejtett fiút. Az elrablója nyugdíjas tanító volt!!!

- A 'The Economic Times' négy részletben közölt tanulmányt 'The System of Bonded Labour' címen. Csupán részleteket tudok kiemelni a részletes elemzéssel szolgáló sorozatból, többek között a rendszerek-módszerek, termények, mértékegységek, rúpia-árfolyamok bonyolultsága miatt. A kép nagyságrendileg kifejező marad az én kerekítéseimmel, értékelésemmel. Megjegyzem, hogy a cikk szerzői szerint is az esetek többségében nem a szigorúan vett 'bonded', azaz rabszolga-rendszert ismertetik, mert a megállapodások inkább bérmunkára vonatkozónak tekinthetők, de akadtak 'igaz' rabszolgaságra is, annak ellenére, hogy a 'gyeplőt fogók' hazudozásra kényszerítették a nyilatkozókat. Tessék elképzelni a lentebbi ismertetés alapján a tényleges rabszolgák életét! 

     - A sorozat I. tagja, 1977 április 20, 'The System of Bonded Labour - A Case Study of Bilaspur District': A férfiak napi, terményben kiadott 'bére' 10-40, a nőké 8-30, a gyerekeké 6-20 dollárcentnek felel meg. A szántást végző férfiaké, ha nem ők adják a vonóerőt 40-50 cent, ha a vonóerőt is adják (ne kérdjék, hogy lehetséges, szerintem sehogy!) 0,90-1,25 USD is lehet. Nem a munkát értékelték magasabb színtűnek, hanem azt bráminok és más magasabbrendű emberek tabuként kerülték. Becsületesen bevallom, hogy a cikk éves, ugyancsak terményből átszámított 'jövedelemmel' is foglalkozik, ami szárazság sújtotta évben 50-125, jó termés esetén 80-165 USD, de ebből mintha levonnák a napi (vagy hetente kiadott) 'előleget', gondosan ügyelve, hogy az előleg feltétlenül az éves jövedelem arányos része alatt maradjon, ezzel kölcsönök láncolatára fűzve a szerencsétleneket. Gondolom, felesleges hangsúlyozni, hogy ebből nemhogy fedélre, de napi két étkezésre se futja. A gyerekek nem jutnak be az oktatás körébe, mert amint fizikailag alkalmassá válnak munkára, a szülők őket is kénytelenek 'rabszolga-bérbe' adni. A napi munkaidő 9-10 óra.

     - A sorozat II. tagja, 1977 április 21, 'The System of Bonded Labour - Kamias and their Wages'. Azzal kezdem, hogy szószerint idézem a cikk harmadik, zárójelbe tett bekezdésének érdemi mondatait: "(It is worthwile mentioning the very high rate of profit that traders of this class made even centuries back. For example Vasco de Gama's first voyage to India in 1498 was associated with a profit as high as 6000 per cent.... Similarly Queen Elisabeth's shares in one of Drake's expenditure resulted in a profit of  74 700 per cent.)", azaz Vasco da Gama első indiai útja 6000%-os profittal társult, Drake egyik befektetéséből pedig Erzsébet királynő részesedése 74 700%-os volt. Érdekes, hogy a saját ősi gazembereikről nem sorolnak adatokat. Mindenesetre kulcs a kérdéshez: hogy működhetett és működhet Indiában a gyors meggazdagodás és az ország kifosztása. A kamia-k nem népcsoport, hanem a rabszolga-foglakoztatásnak a bilapuri körzetben alkalmazott módszere, amibe érinthetetleneket, törzsieket és a falusi szegények egyéb csoportjait vonták be. Felsőbb kasztokhoz tartozók ehhez a munkához nem nyúlnak. Hétféle jövedelmezési módszert alkalmaznak a rendszeren belül, a tömör összegzés szerint vagy terménnyel vagy készpénzzel fizetnek, ami napi 10-40 dollárcentnek felel meg. Az alacsonyabb régiókban kamatmentes kölcsönhöz juttatja őket a földesúr, a magasabb jövedelműek évi 25-200%-os kamat mellett részesülhetnek ebben a kegyben.

     - A sorozat III. tagja, 1977 április 22, 'The System of Bonded Labour - Three Case Histories'. A három esetleírás elég szokványos: miként lehet rabszolgasorsra jutni Indiában? (1) Dhirpal Singh kamia-rendszerben dolgozott béresként cca. 90 cent évi készpénzért és napi 1 kg valami terményért. Családi gondok miatt kért cca. 12 USD kölcsönt, amit évi 100% kamatért kapott. Hat és fél évig ingyen dolgozott (a befejezéssel a cikk adós maradt, lehet, a mai napig rabszolga). (2) Khelwan Ram úgy jutott rabszolgasorsra, hogy kamiaként felvett egy mázsa terményt évi 50% kamatra. Egy év múlva a földtulajdonos közölte, hogy a kölcsön és kamatai többet tesznek ki, mint a járandósága és ettől kezdve 22 évig úgy dolgoztatta, hogy mindösszesen 20 USD-nek megfelelő készpénzt és 100 kg terményt adott neki, sőt a tulajdonát képező kis parcellát is bekebelezte. (3) Még szörnyűbb a 65 éves Lorik esete, aki ugyancsak kamia béres volt 28 évig. Kért kölcsön cca. 10 USD értékű terményt, amit 'le kellett dolgoznia'. Az éves fix bérét a 'gazda' a törlesztésbe tudta be, neki és az ugyancsak ott dolgozó feleségének napi 1 kg terményt adott 'ezen felül'. A 22. évben a fia esküvőjére felvett újabb kölcsönt cca. 27 USD értékben. Rövidesen a feleségét és a fiát is rabszolgaságra fogta a hitelező gazda. Végül a járás adminisztrációja felszabadította őket, az elszámolás 2-3 dollárcent közötti összeggel zárult a javukra (!!!). Hogy hol és miből éltek? Mint ősidőkben a rabszolgák bárhol a világon, illetve rosszabbul, elképzelhetetlen viszonyok közt: koszos-mocskos kutyaól és annyi ennivaló, amennyitől még munkára foghatók maradtak. A cikknek ez a tagja több érdekességgel szolgál. Az egyik falu (Dand) nagy földesurai  származásukat tekintve érinthetetlenek. Másfél évszázada elkezdték utánozni a bráminokat: vegetariánusokká, absztinensekké váltak, nem érintettek bőrt, elkezdték a szent fonalat viselni a vállukon. Megváltoztatták a (kasztonkívüli) kaszt-nevüket (minden bizonnyal valamelyik brámin csoportét vagy ahhoz hasonlót, nekem nem mond semmit). Az igazi bráminokkal hatalmi harcban állnak. Van ugyan köztük olyan közösség, amelyik végez paraszt-munkát, de a többség nem. Amint  az ottani körülményeket tekintve meggazdagodnak, az asszonyikat nem engedik dolgozni. Ugyanolyan kegyetlen elnyomók, mint a bráminok (mondja a cikk, nem én). Táblázatba foglalták a szerzők a szerintük egyértelműen rabszolgaként kezelteket és az ilyen állapotban eltöltött éveket: kettőtől harmincig terjed a skála!

     - A sorozat IV. tagja, 1977 április 23, 'The System of Bonded Labour - All-round exploitation'. Az írás lényege, hogy mindez az ősi törzsi törvények és szokások felszámolásának a következménye, elsősorban annak, hogy a föld az angol időktől kezdve áruvá vált. Ma is (hetvenes évek!) léteznek még törzsi közösségek, amelyeknek sikerült megőrizniük a 'régi rendet'. Kommunáknak is nevezhető közösségekben élnek. A szegénység ismeretlen fogalom, ugyanúgy mint a tulajdon fogalma is. A föld a közösségé, a családok annyit kapnak művelésre, amekkora a család mérete. Még arra is ügyelnek, hogy az özvegyek a földterület közepén dolgozzanak, hogy ne kelljen a vadállatok ellen védekezniük. Ha valamelyik család extra jövedelemhez jut, például jószág értékesítése útján, azt a legközelebbi közösségi ünnepen fogyasztják el. Mindent elintéznek önállóan, függetlenül, nincs szükségük az államhatalom képviseletére, rendőrségre. Ahová behatoltak a külső erők és törvények, ott a földet kirántják a törzsbéliek lába alól, őket pedig béressé, majd rabszolgává teszik. Az adott területen 'működő' kereskedők gyors ütemben szabadítják meg az őslakosokat a javaiktól. A vizsgált terület hat falujából - a kutatók ismeretei szerint - 23,5 tola 1 tola = 11,7 g) aranyat, 64 tola ezüstöt és 274 kg (!) bronzot 'zsákmányoltak' az uzsorások. 

Villan a hír, amit kintlétemkor hallottam: vannak törzsek, amelyek nem engednek senkit az erdei táboraikba, csak termékeik eladása, sóra és fűszerekre cseréje céljából ereszkednek le a 'kultúra világába'. Gyilkoltok! - utasítanak el minden közeledést.

- Épp ide illik: The Economic Times, 1977 április 17. Az Adóhivatal emberei egy kis faluban házkutatást tartottak egy mezőgazdásznál, aki pénzkölcsönző hírében állt. Hat, összesen 1870 g-ot nyomó aranyrudat, 98 aranyérmét (768 g) és 140 kg ezüsttömböt, valamint egy nagy páncélszekrényt találtak.

- T.I., 1977.10.21: 'Bonded labour in Goa that enslaves girls' - Házasságra érett adivazi lányokat nem engednek férjhezmenni, mert a szüleikhez hasonlóan a 'bhatkar'-nak nevezett földtulajdonosokat kell szolgálniuk. Legkevesebb 400 ilyen esetről van tudomásuk a hatóságoknak, de nem az elnyomottak, hanem az elnyomók mellé állnak.

A hivatalos nyilatkozatok a hetvenes években 100 000 fő alatti rabszolgáról szóltak. Szociológusok viszont többtíz millióról tudtak. Valahol meg kell lennie az ezzel (is) foglalkozó füzetecskének, ha megtalálom, visszatérek!

Links

Anti-Slavery - Submissions 1997 - India

Anti-Slavery - Submissions 2003 - Forced and bonded labour...

Bonded labour persists

Worst Form of Child Labour (ki kell keresni az Indiát érintő eset-leírásokat)

Bonded Labour in India-Pakistan-Bangladesh-Nepal