Szent Luca szűz
 [december 13.]

A Luca (Lucia) név a ‚fény’ (lux) szóból ered. A fény ugyanis szép, ha rátekintünk, mert mint Ambrus mondja, a fénynek az a természete, hogy a tekintet számára mindent széppé tesz. Terjedése szennyeződés nélküli, mivel akkor sem szennyeződik be, ha valami tisztátalan dologban terjed tova; egyenesen halad, elhajlás nélkül; igen hosszú utat jár be, bajos késlekedés nélkül. Mindebben megmutatkozik, hogy Szent Luca szűzben megvolt a szüzesség ékessége minden romlottság nélkül; a szeretet szétterjedése, bármiféle tisztátalan szeretet nélkül; az Isten iránti feszült figyelem egyenes iránya bármi elhajlás nélkül; az isteni működés igen hosszú vonala a nemtörődömség késlekedése nélkül. Vagy Luca annyi, mint ‚a fény útja’ (lucis via).

 

Luca, a Siracusából való nemes szűz hallván, hogy Szent Ágota híre Szicília-szerte elterjedt, anyjával, Eutychiával együtt, aki már négy éve gyógyíthatatlan vérfolyásban szenvedett, a szent sírjához zarándokolt. A szentmisén történetesen t az evangéliumot olvasták föl, amelyben az Úr meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt.* Akkor Luca így szólt anyjához: „Ha hiszed, amit itt felolvasnak, hidd, hogy Ágota mellett mindig ott van Ő, akinek nevében a vértanúságot elszenvedte. Ha tehát sírját hittel érinted, nyomban visszanyered egészségedet.” Mikor aztán mindenki eltávozott a templomból, anya és leánya kitartóan imádkozott a sír mellett. Luca álomba merült, és látta, amint Ágota angyalokkal körülvéve, gyöngyökkel felékesítve ott áll és ezt mondja neki: „Húgom, Luca, Istennek odaszánt szűz, mit kéred tőlem, amit te magad is meg tudsz adni anyádnak? Íme, a te hitedre meggyógyult!” Luca pedig fölébredvén így szólt anyjához: „Anyám, íme, meggyógyultál! Annak nevében kérlek hát, aki imádságaival meggyógyított téged, hogy ezen túl egy szót se ejts jegyesemről, hanem amit nekem hozományul akartál adni, oszd szét a szegények között!” Így szólt az anyja: „Előbb fogd le a szememet, s akkor azt csinálsz a vagyonnal, amit akarsz.” Erre Luca: „Amit halálodban adsz, azért adod, mert nem tudod magaddal vinni. Add ide nekem, amíg élsz, és meglesz a jutalmad!”

Miután hazatértek, naponta osztogatják vagyonukat, és a szegények szükségleteire adakoznak. Míg az atyai vagyont ily módon szétosztják, eljut a hír a jegyes fülébe, aki Luca dajkájánál tudakozódott. Az óvatosan válaszolt, hogy mátkája hasznosabb birtokot talált, melyet az ő számára akar megvásárolni, s ezért látszik úgy, mintha vagyonát herdálná. Az ostoba elhitte, hogy földi dolgokat vásárol a leány, s ő maga hajtotta föl neki a vevőket. Mikor mindenüket eladták, és a szegényekre költötték, a jegyes Paschasius bíró elé vitte a dolgot, mondván, hogy keresztény lett a lány, és a császárok törvénye ellenében cselekszik.

Mikor Paschasius felszólította Lucát, hogy áldozzék a bálványoknak, az így válaszolt: „Istennek tetsző áldozat meglátogatni a szegényeket, és segítségükre lenni szükségükben. S mivel nincs már semmim, amit föláldozhatnék, önmagamat adom áldozatul.” Mire Paschasius: „Ezeket a szavakat egy hozzád hasonló, ostoba kereszténynek meséld, ne nekem, aki a fejedelmek törvényeit vigyázom!” Luca így válaszolt: „Te a te fejedelmeid törvényét vigyázod, én pedig Istenem törvényét vigyázom. Te fejedelmektől félsz, és Istent félem. Te őket nem akarod megsérteni, én attól óvakodom, hogy Istent sértsem meg. Te azoknak óhajtasz tetszeni, én arra vágyom, hogy Krisztusnak tessem. Te azt csinálod tehát, amit te magadnak hasznosnak gondolsz, én meg azt csinálom, amit én gondolok hasznosnak magamnak.” Erre Paschasius: „Atyai örökségedet gazemberekkel együtt herdáltad el, és ezért beszélsz úgy, mint egy szajha.” Kinek Luca: „Atyai örökségemet jó helyen rejtettem el, az értelem és a test megrontóit soha nem ismertem.” Megkérdezte Paschasius: „Kik a test és az értelem megrontói?” Luca válaszolt: „Az értelem megrontói ti vagytok, akik az embereket arra igyekeztek rávenni, hogy elhagyják saját Teremtőjüket. A test megrontói pedig azok, akik a testi gyönyörűséget elébe helyezik az örökkévaló lakomának.”

Paschasius így szólt: „Majd szűnnek a szavak, ha megkorbácsoltatlak.” Így szólt Luca: „Isten szavai meg nem szűnhetnek.” Kinek Paschasius: „Hát te vagy az Isten?” Válaszolt Luca: „Isten szolgálója vagyok, aki így szólt: »Mikor a helytartók és királyok előtt állotok…, nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek«.” (Mk 13,9–11). Paschasius megkérdezte: „Hát tebenned a Szentlélek van?” Erre Luca: „Akik tisztán élnek, azok a Szentlélek temploma (I Kor 6,19).” Mire Paschasius: „Elvitetlek a bordélyba, hogy ott megerőszakoljanak és elveszítsd a Szentlelket.” Luca válaszolt: „Nem szennyeződik be a test, csak a lélek egyetértésével. Ha te engem akaratom ellenére megerőszakoltatsz, szűzi tisztaságom díja megkétszereződik. Engem aztán soha nem veszel rá, hogy beleegyezzem. Itt a testem, minden büntetésre készen van. Mit késlekedsz? Kezdd el hát, ördögfattya, büntess meg, ahogy jólesik!”

Akkor Paschasius bordélyosokat hozatott, azt mondván nékik: „Hívjátok ide az egész népet, és addig szórakozzanak vele, amíg belepusztul!” Ám amikor meg akarták ragadni, a Szentlélek olyan súllyal rögzítette oda, hogy meg se tudták mozdítani. Paschasius ezer férfit hívatott, kezét-lábát összeköttette, de képtelenek voltak megmozdítani. Akkor a férfiak mellé ezer pár ökröt is adott, de Isten szüze mozdíthatatlan maradt. Hívta a mágusokat is, hogy ráolvasásaikkal megmozdítsák, de semmire nem mentek. Elcsodálkozott Paschasius: „Mi ez a rontás, hogy egyetlen leányt ezer férfi sem tud megmozdítani?” Luca így felelt: „Nem rontás ez, hanem Isten jótéteménye. Ha még tízezret hoznál is, ugyanoly mozdíthatatlannak fogsz látni, mint az előbb.” Egyesek kitalálták, hogy vizelettől megszűnik a rontás. Megparancsolta Paschasius, hogy öntsék le vizelettel, de mikor így sem tudta megmozdítani, szorultságában roppant tüzet rakatott körülötte, s szurkot, gyantát és lobogó olajat öntetett rá.

Ezt mondta Luca: „Haladékot kértem vértanúságomhoz, hogy a hívőktől elvegyem a szenvedéstől való félelmet, s torkukra forrasszam az ujjongást a hitetleneknek,” Látták Paschasius barátai, hogy teljesen elcsüggedt a bíró, s a leány torkába kardot mártottak, de ő még így sem veszítette el a beszélőképességét, s megszólalt: „Megjelentem néktek, hogy visszaadatott a békesség az Egyháznak, mert ma meghalt Maximianus, elűzetett az országból Diocletianus, s amiképpen Catania városának nővérem, Ágota lett a pátrónája, így én Siracusa városának lettem Istentől rendelt közbenjárója.”

Míg e szavakat szólja a szűz, megjönnek a rómaiak szolgái, megragadják Paschasiust, s megkötözve hurcolják magukkal a császár elé. Hallotta ugyanis a császár, hogy az egész tartományt fölprédálta. Rómába hurcoltatván, a szenátus előtt vádolták. Bűnösnek találták, s fővesztéssel lakolt. Luca szűz pedig arról a helyről, ahol megsebezték, nem mozdult el, sem lelkét nem adta ki, míg el nem jöttek a papok, és Krisztus testét nem adták neki. A körülötte állók mind amennel feleltek. Ugyanazon a helyen temették el és emelték templomát. Constantinus és Maxentius idejében, az Úr 310. esztendeje táján szenvedett vértanúságot.

 

fordította: Déri Balázs




Hátra Kezdőlap Előre