Fábián annyi, mint ‚az égi boldogság kovácsolója’ (fabricans), amit az örökbefogadás, a vétel és a kiharcolás hármas jogán szerzett meg magának.
Római polgár volt, és amikor a pápa halála után a nép pápaválasztásra gyűlt össze, Fábián is köztük volt, tudni akarván a dolog kimenetelét. Íme, fehér galamb ereszkedett Fábián fejére, mindenki csodálkozott, és őt választották meg. Damasus pápa szerint hét diákonust és mellettük hét szubdiákonust küldött Fábián mindenfelé, akik a vértanúk tetteit összegyűjtötték. Haymo* szerint pedig megtiltotta Philippus császárnak, hogy részt vegyen a húsvéti vigilián és a szentségekben részesüljön, míg bűneit meg nem vallja, és nem áll a bűnbánók közé.
Az Úr 253. éve táján, főpapságának tizenharmadik évében Decius parancsára Fábiánt lefejezték, és így elnyerte a vértanúság koronáját.
fordította: Sarbak Gábor