Szent Lambert
 [szeptember 17.]

Lambert nemes származású volt, de életszentsége még nemesebbé tette. Kora ifjúságától fogva a tudományokon nevelkedett, és mindenki annyira megszerette őt szentségéért, hogy mestere, Theodardus után megválasztották Maastricht püspökévé. Maga Hildericus király is nagyon szerette, kedvesebb volt számára valamennyi püspöknél. Irigyeinek gonoszsága azonban nőttön-nőtt; ok nélkül elűzték őt az istentelenek, megfosztották tisztségétől, és püspöki székébe Ferramundust ültették. Lambert pedig kolostorba vonult, ahol hét éven keresztül feddhetetlenül élt.

Egy éjszaka felkelt, hogy imádkozzék, és véletlenül zajt ütött a padlón. Az apát meghallotta, és így szólt: „Bárki legyen az, aki e zajt ütötte, azonnal menjen a kereszthez!” Ekkor Lambert mezítláb, szőrcsuhában legott a kereszthez futott, és mindaddig ott állt, hóban-fagyban, jéggé dermedve, míg az apát észre nem vette, hogy hiányzik a testvérek közül, akik az éjszakai zsolozsma után melegedtek. Hallván pedig egy testvértől, hogy Lambert az, aki a kereszthez ment, bevezettette, és a szerzetesekkel együtt bocsánatot kért tőle. Ő pedig nemcsak szelíden megbocsátott, hanem magasztosan prédikált is nekik a türelemből származó javakról.

Hét év után Ferramundust elűzték, és Pipin parancsára Szent Lambertot visszahelyezték tulajdon székébe. Amikor szavaival és példájával ismét nagy befolyásra tett szert, két irigye fölkelt ellene, és elszántan üldözni kezdték. A püspök barátai meggyilkolták őket, ahogy meg is érdemelték.

Ebben az időben Lambert sokszor megfeddte Pipint egy szajhája miatt, akit kitartott. Dodo pedig, a meggyilkoltak rokona s a parázna nőnek testvérbátyja, aki a királyi udvar szolgálatában állt, hadsereget gyűjtött, és a püspök házát körülzárta, mert meg akarta torolni a meggyilkoltak halálát. Mikor pedig az imádságba merült Lambertnak egy szolga ezt megjelentette, ő bízván az Úrban, hogy legyőzheti őket, kardot ragadott. Hanem amint magához tért, elhajította a fegyvert, mert jobbnak látta, hogy állhatatosságban meghalva győzedelmeskedjék, mintsem hogy megszentelt kezét istentelenek vérével mocskolja be. Ekkor az Isten embere arra buzdította övéit, hogy bánják meg bűneiket, és türelmes lélekkel viseljék el a halált. Az istentelenek pedig berontottak, s Lambertot imádság közben meggyilkolták. Mindez az Úr 620. éve táján történt. Miután távoztak, szolgái közül néhányan előmerészkedtek, testét nagy titokban egy csónakon a székesegyházba vitték, és a város mély gyászától kísérve eltemették.

 

fordította: Bárczi Ildikó




Hátra Kezdőlap Előre