Szent Bereck püspök
 [november 13.]

Bereck (Brictius) Szent Márton diákonusa volt, aki nagy féltékenységében sokat szidalmazta a szentet. Egy alkalommal, amikor egy szegény ember Márton után kérdezősködött, azt mondta neki Bereck: „Ha azt a tébolyultat kérded, nézd csak a távolban, ő az, aki mint egy eszelős, az eget kémleli.” Miután a szegény ember megkapta Mártontól, amit kívánt, a szent férfiú Berecket magához kéretvén, megkérdezte: „Bereck, te tébolyultnak tartasz engem?” Amikor az nagy szégyenkezve tagadta, hogy mondta volna, Márton így szólt: „Vajon az én fülem nem volt az ajkaidnál, midőn ott távol ezt mondottad? Bizony mondom neked, az Úr megadta, hogy te légy az utódom a püspökségben, de tudd, hogy püspökként sok ellenségeskedést kell majd elszenvedned.” Bereck ezt hallván, kinevette: „Nem megmondtam, hogy elment az esze?”

Márton halála után Berecket választották meg püspöknek. Ettől kezdve imádságban töltötte idejét, s bár még gőgös volt, testi tisztaságban élt. Püspöksége harmincadik esztendejében egy jámbor viseletű asszony, aki az ő ruháit szokta mosni, teherbe esett és fia született. Ekkor az egész nép köveket ragadva a kapuja elé gyűlt, mondván: „Márton iránti kegyeletből sokáig elnéztük bujálkodó természetedet, de tovább nem csókolgatjuk bemocskolt kezedet!” Ő azonban hevesen tagadott, s így szólt: „Vezessétek hozzám a gyermeket!” Amikor odavitték hozzá a harmincnapos csecsemőt, azt mondta neki: „Az Isten Fiára kérlek, jelentsd ki mindenki előtt, hogy én nemzettelek-e téged!” Ő pedig megszólalt: „Nem te vagy az apám.” A nép sürgette, hogy kérdezze meg, akkor viszont ki az apja? Erre így válaszolt: „Az nem az én dolgom. Megtettem, ami rám tartozik.” De a nép az egészet bűbájos praktikának tartotta, mondván: „Nem fogsz rajtunk hamis pásztor módján uralkodni!” Ekkor ő, hogy ártatlanságát bizonyítsa, palástjában mindenki szeme láttára izzó parazsat vitt Szent Márton sírjához, s ledobva a parazsat, öltözéke sértetlen maradt. „Amiképpen a parázstól sértetlen az öltözékem, úgy tiszta a testem is az asszonyi érintéstől” – mondotta. De a nép nem hisz neki, és Berecket gyalázkodásokkal, szitkokkal illetve elűzik méltóságából, hogy beteljesedjék, amit Szent Márton mondott.

Ekkor Bereck sírva ment a pápához, és hét évig ott tartózkodván, bűnbánattal jóvátette mindazt, amit Szent Márton ellen vétett. A nép pedig Justinianust választotta meg Bereck ellenében, és Rómába küldték, hogy védje meg püspökségét Bereckkel szemben. Amikor erre készült, Vercelliben meghalt, s a nép Armeniust állította a helyébe. A hetedik évben Bereck a pápa felhatalmazásával visszatérőben, a várostól hat mérföldre megszállt, Armenius pedig még azon az éjszakán kilehelte a lelkét. Erről Bereck látomásban tudomást szerezvén, kérte övéit, hogy keljenek útra, és siessenek vele együtt a tours-i püspök, Armenius temetésére. Midőn Bereck a város egyik kapuján belépett, a holttestet akkor vitték ki a másik kapun. Miután eltemették, Bereck elfoglalta püspöki székét, és még hét évig uralkodott, példaadó életet élvén. Püspökségének 47. évében hunyt el, békében.

 

fordította: Madas Edit




Hátra Kezdőlap Előre