Mózes apát a következőket mondotta egy testvérnek, aki tanácsot kért tőle: „Ülj a celládban, az mindenre megtanít!” Mikor egy beteg, öreg testvér Egyiptomba akart menni, hogy ne legyen túlságosan terhére a testvéreknek, így szólt hozzá Mózes apát: „Ne menj, mert paráználkodás bűnébe fogsz esni.” Mire az elszomorodva felelte: „Halott az én testem, és te ilyeneket mondasz?” El is ment, és ott egy szűz ájtatosságból szolgált neki. Erőre kapva azonban, megbecstelenítette a szüzet. Az fiat szült. Syrtusban, egy nagy ünnepen az öreg karjába vette a gyermeket, és a testvérek sokaságának szeme láttára belépett a templomba. Ekkor mindnyájan sírva fakadtak, ő pedig így szólt: „Látjátok ezt a csecsemőt? Az engedetlenség fia. Vigyázzatok magatokra, testvéreim, mert ezt öregségemben tettem, és könyörögjetek érettem!” Majd cellájába sietve visszatért korábbi életmódjához.
Egy másik öreg, amikor így szólt társához: „Halott vagyok”, az azt mondta neki: „Ne bízzál magadban, míg el nem hagyod a testedet, hiszen még ha halottnak mondod is magad, a Sátán nem halott.” Miután egy testvér bűnbe esett, Mózes apátért küldtek, aki egy homokkal teli kosárral jött el hozzájuk, Amikor a testvérek megkérdezték, hogy mire való ez, azt mondta: „Ezek az én bűneim, melyek követnek engem, de nem láthatom őket. Ma azonban más bűneit jöttem megítélni,” Azok pedig ezt hallván, megbocsátottak a testvérnek.
Hasonló olvasható Prior apátról. Amikor a testvérek egy vétkes társukról beszéltek, ő hallgatott. Egyszer egy homokkal teli zsákot vett a hátára, és ugyanabból a homokból egy keveset maga előtt vitt. Megkérdezték, hogy mire jó ez. Azt mondta: „A rengeteg homok mind az én bűnöm, amiket magam mögött hordozok, amikre nem gondolok, és nem is bánkódom miattuk; a kevés homok pedig a testvér elémbe tárt bűnei, amiket mindig látok, és őt magát megítélem. Noha saját bűneimet kellene magam előtt hordoznom, rájuk kellene gondolnom, Istenhez kellene fohászkodnom miattuk.”
Miután Mózes apátot klerikussá tették, és karinget helyeztek a vállára, a püspök azt mondta neki: „Az apát ragyogó fehér lett.” Mire ő: „Külsőleg, püspök atyám, vagy belsőleg is?” Próbát akarván tenni a püspök, azt mondta klerikusainak, hogy amint az oltárhoz lép, kergessék el onnan megszégyenítve, majd kövessék, és hallgassák ki szavait. Amikor kiűzték, azt mondták: „Kifelé, szerecsen!” Ő kimenőben így szólt magában: „Megérdemled ezt, te kormos képű, nem vagy te ember, hogyan is merészeltél az emberek közé menni?”
Ez az Atyák életében olvasható.
fordította: Veszprémy László