Margit, vagyis Árpádházi Szent Margit (1242-1271), IV. Béla királyunk leánya, Szent Erzsébet unokahúga. Nevét Antiochiai Szent Margit, a középkor egyik legtiszteltebb női szentje után kapta, akinek ereklyéit nagyatyja, II. András a Szentföldről hozta magával. Az ókeresztény vértanút István király és Szent Márton mellett, népünk mindjárt patrona regni-ként tisztelte.*
Margit a tatárjárás idején fogant. Amikor hetedik gyermeknek megszületett, királyi atyja engesztelésül Istennek ajánlotta. Már három éves korában a veszprémi klastromba vitték, ahol a boldogként tisztelt, stigmatizáltként emlegetett Ilona apáca* volt a gondviselője. Tíz éves korában átkerült a Nyulak szigetén emelt Boldogasszony-kolostorba, amelyről IV. Béla alapítólevele* ezt mondja: „midőn a tatárdúlás után, amely bűnhődésül bűneinkért zúdult ránk, keményen hozzáfogtunk az országújításhoz... az a gondolatunk támadt, hogy ...a Duna szigetén, kolostori életre alkalmas helyen, Isten anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának tiszteletére templomot, és körülötte monostort alapítunk, amelyben a szerzetesi regulák követelményei szerint jámbor szüzeknek kell a királyok Királyát és a Szűznek Fiát szolgálniok. S hogy Isten előtt ismert jámborságunk, amely nem maradhat rejtekben; másoknak is példa legyen, leányunkat, Margit asszonyt, akit gyermekeim közül annál gyöngédebb szeretettel ölelünk át, minél biztosabban látjuk benne a jámbor, Isten előtt kedves életnek előjeleit, elhelyezzük őt ebben a kolostorban, hogy élte fogytáig szolgáljon Istennek és a dicsőséges Szűznek...”
Ezekben az időkben alapított koldulórendi apácakolostorainkat általában a Flandriában bontakozó vallásos nőmozgalom, a beginizmus szelleme ihlette, amely az önként vállalt szegénység mellett, a vallásos megigazulás egyik eszközének a cselekvő, másokon segítő munkás életet tekintette. Szellemi igényeinek kielégítése már anyanyelven történik. Ennek az áramlatnak hazai irodalmi gyümölcse az Ómagyar Máriasiralom, egy föltételezett bibliafordítás, továbbá Margit magyarra fordított legendája a XIV. század első feléből. A róla készült másolatról írta le Ráskai Lea 1510 táján a ma ismert szöveget.* Margit latinul egyébként aligha tudott, így aztán anyanyelvén kellett megismerkednie a Bibliával és a szentek legendáival.
Az Írásból Jézus szenvedését éli át legszenvedélyesebben. Gerjedez vala e nemes szűz – írja* Ráskai Lea – az isteni szerelemnek tüzével, és meggyúlladván imádkozik vala szüntelen, majdnem minden közbevetés nélkül. A napnak első idejétől fogva a konventnek ebédének ideiglen szűnetlen imádságban maradt vala meg. És tehát Urunk Jézus Krisztusnak feszületének öt sebeinek helyeit gyakorta nagybőven ő kőnnyhullatásával megöntözvén, ő szájával megcsókolgatja vala. Azonképpen készen vala az ő szent szülőjének képének is, akit e szent szűz nagy kívánattal tisztel vala. Az eleven szent keresztfát mindenkoron őnála vagy őmellette tartja vala, úgyhogy nemcsak vigyázván, de még alván is tisztelné a szent keresztfát.
Tudatában van származásának is, ez azonban alázatra ösztönzi. Eszében forgatja vala gyakorta és néha egyebekkel is beszéli vala az ő nemzetének, eleinek életüket és életüknek szentségét, azaz Szent István királynak életét, ki vala magyaroknak első királya és apostola... És meggondolja vala Szent Imre hercegnek is ő életét és ő nemességes szüzességét. Kinek, mikoron volna szentséges jegyese, görög császárnak leánya, Istentől neki megjelenteték, és az ő jegyesével szeplőtlen megtarták a tisztaságnak szüzességét, ő életüknek minden napiban... Ismét e szent szűz meggondolja vala Szent László királynak életét, aki Magyarországnak dicsőséges birodalmat és oltalmazást szolgáltat a pusztítóknak ellene... Ismét meggondolja vala Szent Margit asszony Szent Erzsébetnek, az ő barátjának és szerelmes nénjének szentséges életét, kinek szentséges érdemével mind teljes az Anyaszentegyház... Kéri vala e szenteknek esedezésüket, hogy ő érdemüknek miatta és isteni ajándéknak, malasztnak miatta érdemleve lenni ő nyomuknak és érdemüknek követője...
Külső megjelenésével, ruházatával nem törődik. Vállalja a legmegalázóbb, legszennyesebb munkát is. Boldog, ha a kolostor betegeit ápolhatja.
Halála után legottan e szentséges szűznek ő orcája csudálatos fényességgel megfényesedék, és vala ő szemének alatta oly igen szép világosság, mintha megaranyozták volna az ő orcáját... Péter győri dominikánus álmában, amikor Margit elszenderült, ezt a szózatot hallja: meghalt a bárány!
Sírjánál hamarosan csodákat emlegetnek. A nemsokára megindult kánoni vizsgálat lapjairól megelevenedik előttünk ügyeivel-bajaival a kor magyar társadalma: betegek, nyomorultak, megaszottak, nyavalyások tőle várták segítségüket. Munkásemberek: a dáni pintér, a zsugorodott kis Pinka, a vak Neste, a dagadt arcú német Ölse, a váci szabó, az ördöngős somogyvári Márton, a balgatag bíró felesége, az aranyfonó Méza. Nemesek: a köszvényes kátai Petri, a német fogságban torony mélyén szenvedő Alexander úr, a szemfájós nyitrai ispán. Asszonyok: a szerelemben megőrült Erzsébet, berekedt hangú énekesek, a megyeri asszony, kit ura ölében vitt Margit sírjához. Pogányok: vaksi lovával szomorúan ügető kun, ki megígéri, hogy megkeresztelkedik, ha a lova visszanyeri fél szemét.*
Különös tiszteletben részesül apácafátyla (velum). Kun László királyt hideglelés gyötörte, Margit vélumát borították a fejére. Takáts Sándor azonban a pozsonyi klarisszáknál őrzött övet alighanem tévedésből tartja a mi Margitunk ereklyéjének.*
Margitot tehát nemzete és rendje már kezdettől fogva boldogként tisztelte. Ikonográfiájára jellemző, hogy fekete fátylát és köpenyét teleszórt csillagok díszítik. Kezében liliomot, olykor könyvet is tart. Jajczay János* Ranzanus püspök Mátyás királynak tett kijelentésére emlékeztet: Margit sokszor olvastat és magyaráztat Krisztus és a szentek kínszenvedéséről. Olykor lángcsóva is megjelenik a feje fölött. Jajczay utal a legendára: és előtte valának a szent szűznek minden ő szép aranyos képei, táblái és ereklyéi. És monda Szent Margit asszony soror Elenának: kérlek tégedet, hogy állj itt és senkinek meg nem mondjad, hogy én itt vagyok. És ne hagyj valami sorort énreám jönni... És mikoron Szent Margit asszony sokáig állott volna ezenképpen ő imádságaiban, látá e soror Elena tűznek lángját Szent Margit asszonynak fején. Ezeket látván a soror, igen megijede, és fél vala menni Szent Margit asszonyhoz. De maga e soror lassúsággal elméne Szent Margit asszonyhoz, és mondá neki: asszonyom, tűz vagyon fejeden... Mondá e sorornak: senkinek e látást meg ne mondjad!
Koronája az ábrázolásokon rendesen a földön hever. Ha három koronát látunk mellette, ez a kikosarazott három királyi kérőt jelenti. A kereszt is jelvényei közé tartozott, sokszor angyal tartja. Ugyancsak angyal nyújtja feléje kincseit: a korbácsot, vasövet és a vesszőt, mert nagy ünnepek estjén veri vala, ostorozza vala ő magát, oly igen keményen, mignem ő gyengeséges testéből vér bőséggel kijő vala. És veri vala e szent szűz ő magát némikoron tövises vesszővel, némikoron pedig sündisznónak bőréből csinált vesszővel, ostorral. Olasz képeken olykor stigmákkal is ábrázolják.
A szentek dominikánus családjának tagjaként híres középkori művészek örökítették meg, olykor stigmatizáltként is, Margitot. Jajczay János nyomán utalunk a nápolyi Donna Regina-templom trecento-freskójára, az Árpádoknak, köztük Margitnak a mennyek országában való fogadtatására. Föltevése szerint az assisi Szent Ferenc-bazilika egyik táblaképe, Simone Martini mesterműve Margitot ábrázolja. Ott látható még többek között a firenzei S. Maria Novella Gloria Dominicana néven ismert freskóján, Beato Angelico S. Marco-keli Utolsó ítéletén, a milanoi S. Maria delle Grazie egyik termében, Lionardo Utolsó Vacsorájának szomszédságában, hasonlóképpen a római S. Maria sopra Minerva egyik pillére fölött.
A hazai ikonográfia csupán a barokk Regnum Marianum világában bontakozik, igazában azonban csak a múlt század historizmusa és nemzeti érzése idézi föl. Kiemeljük a pécsi székesegyháznak Székely Bertalantól és a budapesti dominikánus templomnak Kontuly Bélától festett falképeit. Több változatban ismeretesek Feszty Masa oltárképei.
Margit a hőse számos híressé vált modern regényünknek, mint Gárdonyi: Isten rabjai, Krúdy: Szent Margit, Kodolányi: Boldog Margit.* Krúdy kevéssé ismert, biedermeier hangulatú kis regénye alázattal idézi a sziget megszentelt világát, történelmi levegőjét. Jellemző az ajánlása: Meggyógyulásomért térdepelve ajánlom e könyvemet Szent Margitnak. 1927, Nagyboldogasszony napján. K. Gy.
Margit kultusza tőrülmetszett magyar nyelven írt barokk népkönyvek (Illyés András, Vajda Sámuel) ellenére sem eresztett gyökeret parasztjámborságunk televényébe. Nem találkoztunk ponyvairodalmi dokumentumaival sem. Rendjének minden igyekvése mellett is csak műveltebb értelmiségünk tudatkörében él. Ennek egyik jeles oka, hogy tiszteletét a jozefinista pasztoráció elhanyagolta, hivatkozván arra, hogy kanonizációja még rendezetlen. Csakugyan, sok százados sürgetés ellenére csak 1943 januárjában avatták szentté. A hívek már nem találtak életének olyan mozzanatára, amelyen át Margit alakja beleépült volna barokkal színeződött hagyományvilágunkba.
Jelen ismereteink szerint nem tudunk idézni Margit személyéhez, ünnepéhez fűződő laikus hagyományt, népi hiedelmet. Már alig hihető, hogy korunk jóléti társadalmában élő hívei az ő királyi szegénységével valamit is tudjanak kezdeni. Az ő utánozhatatlan élete inkább költők és művészek csodálkozását ragadta meg, modern kultusza így inkább intim, belső jellegű.