Veronika, moldvai csángó alakjában Viron,* legendabeli asszonyalak, aki a középkori jámbor néphagyomány, majd nyomában a keresztúti ájtatosság hatodik állomása szerint kendőjét nyújtja a kereszthordozástól verejtékező Jézusnak: a kendőn rajtamaradt az Üdvözítő képmása.
A kései legenda a vérfolyásos asszonnyal (Máté 9, 20), nyugaton néha Mártával, keleten pedig a Nikodémus apokrif evangéliumában feltűnő Kananeus Berenikével azonosítja, amelyből a verum ikon (= hiteles képmás) szóval való összecsengése következtében a Veronika név alakult ki. A legenda még azt is tudni véli, hegy a nagybeteg Tiberius római császár hall egy judeai csodatevőről, Jézusról, és már csak tőle vár gyógyulást. Ezért követet küld Jeruzsálembe, aki azonban már csak akkor érkezik meg a szentvárosba, amikor Jézust keresztre feszítik. Megismerkedik Veronikával, aki egy kendőn Jézus képmását őrzi. Meg akarja vásárolni. Veronika nem válik meg tőle, de kész arra, hogy a császárt fölkeresse. Tiberius a kép láttára meggyógyul, erre a kincset drága foglalattal látja el.
A legenda más változata szerint a Tiberiust meglátogató Veronika Péter és Pál római környezetébe került. Halálos ágyán a később Veronika kendője néven híressé vált képmást Péter utódára, Kelemen pápára hagyta.
Az Egyházban több ilyen ereklye ismeretes, amelyek valamennyien csak a XII. században tűnnek föl, és nyilván összefüggésben vannak a kereszteshadjáratok lelki élményeivel. Ezek a képek vagy egy ismeretlen őstípusra, esetleg a Simon-Juda napjánál méltatott Abgar-képre mennek vissza, vagy átköltése egyik a másikának. A kérdés további fejtegetése a mi néprajzi és kultusztörténeti érdeklődésünkön már kívülesik.*
A római Szent Péter templom nagyhéten fölmutatott ereklyéjét (sudarium) Szent Brigitta látomása nyomán a jámbor hagyomány azzal a kendővel azonosítja, amellyel az Olajfák hegyén verejtékező Jézus megtörölte magát. Más „hitelességet” igénylő Veronikakendők: S. Silvestro in Capite, S. Maria Maggiore (Róma), S. Bartolommeo degli Armeni (Genova), Jaän, Montreuilles (Franciaország).* Hazánkban a genovai változat selyemre nyomott, bekeretezett másolatai bukkannak föl hellyel-közzel parasztnépünk századeleji hajlékaiban.
*
A Veronika-kultusz a középkor végén bontakozik, ekkor tűnik föl hazánkban is. A garamszentbenedeki apátság Szentvér-ereklyéjét Sudarium Veronicae sacrae néven is emlegették. Dankó József régebbi kiváló liturgiakutatónk Prosper Gueranger, a nagyhírű Solesmes-i bencés apát kérdezősködésére összefoglalta* a hazai Veronika-tisztelet liturgikus nyomait. A missa Sanctae Veronicae hoc est de facie Jesu Christi különös módon kéziratos kódexeinkben még nem fordul elő, de már több XVI. századbeli nyomtatott esztergomi Ordinarius tartalmazza. Először 1508-ban bukkan föl. Ez pontosan, szinte évszámszerűen érzékelteti a kultusz meghonosodását.
Veronika alakját olykor Jeruzsálem síró leányainak egyikével is azonosítják a passio képciklusai, passiójátékok, később pedig a franciskánus kezdeményezésre bontakozó keresztúti ájtatosság. Nyilván ezek hatására lett kedvelt női nevünk.
Az ábrázolások – részben az imago pietatis ikonográfiájához kapcsolódva – a XV. század folyamán bukkannak föl. Az elsők közé tartozik Kiszombor freskója.*
Későgótikus szárnyasoltáraink táblaképei: Bártfa (Szent Anna-oltár, 1485), Cserény (Čerin, 1483), Felka (Velka, 1480), Felsőerdőfalva (Stará Lesná 1490, budavári Nagyboldogasszony-templom), Liptószentandrás (Liptovsky Ondrej, 1480, 1512, Szépművészeti Múzeum), Liptószentmiklós (Liptovsky Mikuláš, 1470), Nagylomnic (Lomnica, 1500), Szmrecsány (Smrečany, 1510), Zólyomszászfalu (Sasová, 1515).*
Faszobor: Szepesszombat (Spišská Sobota, 1464).*
Hazai templomdedikációt nem ismerünk. Mindenesetre a XV. században Nyírbátor temetőkápolnáját az ő tiszteletére szentelték, hogy könyörületével a halottakat üdvösségre segítse. Az előtte húzódó Szentvér-utca (1611) nyilvánvalóan a Veronika név magyaros rövidítése.*
Veronika kendője föltűnik Kisselyk (Seica Mica) középkori keresztelő medencéjén.* Ez az európaszerte ismert ikonográfiai hagyomány eljutott a népművészetbe is. Régi dunántúli parasztházak cserép szenteltvíztartóin ott látjuk kiformázva Veronika kendőjét is. Jellemző, hogy tudtunkra Vaspör,* Zalaszentbalázs falukban a sekrestye kézmosója (lavabo) fölé tett kéztörlőnek is Veronika kendője a neve.
Barokk művészetünk, főleg Kálváriák Veronika-ábrázolásainak számbavétele még a jövő kutatásra vár. Ilyen Mosonszentmiklós Kálvária-kápolnájának mennyezetképe.* Szár falu barokk szószékének domborművén ott van Veronika kendője is.* Andocs egyik fogadalmi képe is ezt ábrázolja.
Veronikát a váci varrólányok védőszentként tisztelték. Előttünk csak egyetlen Veronika napjához fűződő néphagyomány ismeretes: a kiszombori édesanyák ilyenkor vízben oldott tojásfehérjével mossák meg és törlik le kisgyermekük ábrázatát, hogy mindig szép tiszta legyen.
Szil rábaközi faluban Veronikáét tartják a tél leghidegebb napjának.*