Február 6.

Dorottya ókeresztény szűz, vértanú. A négy Virgines Capitales egyike. A többi három: Antiochiai Margit, Alexandriai Katalin és Borbála.

Legendáját a Legenda Aurea nyomán a Cornides-kódex (1514) így adja^* elő: Hallgassatok engemet isteni gyümölcsek és miképpen vizeknek folyásin plántáltatott rózsák gyümölcsözzetek. Ezek meg vadnak írván Sirák fia Jézus könyvének harminckilenced részében. Ez beszédek illenek vétetni szűz szent Dorothea asszonyról.

Előszer az jegyzésnek okáért, mert miképpen Szent Gergely mondja, hogy az rózsának virága illatozik az mártirokban, mert az ő véreknek csodálatos illatjával fényelnek. Annak okáért az rózsának pirosságán jegyeztetik az mártiromság, és az rózsának virágzó szépségén az tiszta szüzesség. Boldogságos Szent Dorothea asszony pedég lőn mártír és dicsőséges szűz, kinek okáért méltán illik jegyeztetni az rózsán.

Másodszer illenek vétetni ez felyül megmondott igék szent Dorothea asszonyról, az lött csodának okáért. Mert olvastatik az ő legendájában, hogy mikoron szent Dorothea asszony volna az nyakvágó helyen, Krisztus őneki paradicsomból külde rózsákat és almákat, miképpen ide alább jobban megmondatik.

Harmadszor illenek ez igék vétetni szent Dorothea asszonyról példának okáért, mert ez rózsának felyül megmondott csodáinak híre mind az teljes földet keresztyén hitnek követésének példájára fordejtá. És miképpen az rózsa az ő illatjával embereket gyönyörködtet, ezenképpen mi es hallgassuk mit mond szent Dorothea asszony menden keresztyéneknek ez felyül megmondott igékben, mondván: hallgassatok engemet, azaz követvén engemet isteni gyümölcsek, azaz tanejtványok, keresztyének, kik vagytok Krisztus szent vérének miatta isteni keresésnek gyümölcsi az mennyei dicsőségre. És miképpen vizeknek folyásin ültetett rózsák, kik szépek, tiszták és pirosak, gyümölcsezzetek jó mívelködetben, tisztaságban és isteni szerelemben...

Ez immár a legenda:

Olvastatik, hogy boldogságos szent szűz Dorothea asszony és mártir születött római nemes szenátoroknak nemzetségéből. Az ő atyjának vala neve Dorus, az ő anyjának Thea... Keresztény hitük miatt kénytelenek hazájukat, birtokukat elhagyni. Kappadóciában húzódnak meg, ahol kislányuk születik. A püspök atyjának és anyjának nevéből Dorotheának kereszteli.

És szép vala az országnak menden leány felett, de naggyal szebb vala hittel és Krisztusnak szerelmével... Fabricius fejedelem feleségül szeretné venni, de Dorothea visszautasítja. A lányt erre forró ónnal telt kádba veti, de Dorottya Krisztusnak őrizeti miatt sérelem nélkül marada meg, miképpen ha balzsamommal kentetnék meg. Utána tömlöcbe veti. Itt sínylődik kilenc napig étel, ital nélkül, de az angyalok táplálják, és utána szebbnek láttaték, hogynem annak előtte. Ezután Fabricius bálványimádásra akarja kényszeríteni. És ime angyeloknak nagy sokasága nagy hertelenséggel jővén, az bálványt az kőlábbal öszve eltörék. Most Dorotheát kínzófára kötteti, hogy testét vasgerebenekkel szaggassák és ostorozzák meg. Szűzi emlőit fáklyával égetik. Másnap semminemű sérelem nem látszik rajta. Ezen a fejedelem igen elcsodálkozott, látta Dorothea állhatatosságát, hivatta Dorothea két nénjét, Cristent és Calixtent, akik félelemből eltántorodtak hitüktől, hogy húgukat győzzék meg. Dorottya azonban szólván ő két nénjének, Krisztushoz térejté őket.

Dorothea további szenvedésre is kész Krisztusért, kinek kertében rózsákat, almákkal gyűjtött, avagy szedett és vigadott örökké. Végül Dorothea asszonyra adaték sentencia, hogy az ő szentséges feje elvágatnék. És mikoron az várasnak kőfalának kivüle kivitetnék szent Dorothea asszony, látván őtet Theophilus, az országnak fő ítélőmestere, olyha megnevetvén kéré szent Dorothea asszonyt, hogy őneki küldene az ő jegyesének kertéből rózsákat és almákat. Szent Dorothea asszony kedég fogadá, hogy megküldi.

Mikoron Szent Dorothea asszony jutott volna az nyakvágó helyre, kéré az Úristent mendenekért, hogy valakik az ő kénjának megemléközetire az ő ünnepét tisztelnék, vagy az ő kénjáról megemléköznének, mendenben idvezejtetnének, meghallgattatnának. És jelesül, hogy szeméremtől, hamis bűntől megszabadajtatnának. Gyermekszülő asszonyállatok kedég az ő nevét híván az ő fájdalmakban érezzenek hamarsággal való segedelmet. És mendenek, kik az ő haláláról, kénjáról megemléköznek, haláloknak idején nyerjék menden bűnekről való töredelmességet és bocsánatot. És ime szózat hallaték mennyországból, mondván: Jőjj el én választottam, én jegyesem, mendeneket, kiket kértél, megnyerted.

Szent Dorothea asszony kedég az ő fejét lehajtá az nyakvágónak előtte, és ime jelenék őneki egy gyermek, ki vala bársonnyal megöltöztetett. Mezejtelen lábakkal és vala szép fodor haja. Kinek ő ruháján valának aranyas csillagok, hozván ő kezébe kosárkát három rózsákkal és három almákkal. Kinek mondá szent Dorothea asszony: kérlek én Uram, hogy vigyed ezeket, azaz az rózsákat és ez almákat ez kosárkában Theophilusnak. Az nyakvágó elvágá szent Dorothea asszonynak szentséges fejét, Úr születeti után kétszáznyolcvanhét esztendőben, február havában...

Theophilus kedég ez időben áll vala az fejedelemnek palotájában. Tehát ime jelenék Theophilusnak ez felyül megmondott gyermek, kezében hozván az kosárkát az rózsákkal és almákkal. Hívá Theophilust és mondá neki: ez rózsákat ez almákkal küldette teneked az én húgom Dorothea, az ő jegyesének paradicsomából, kertéből. Ezeket mondván ez gyermek, elenyészék.

Theophilus nótárius ez nagy csodát látván, megkeresztelködék és esék dicséretnek szavára, dicsérvén és dicsőítvén Dorotheának Istenét, hogy február havában rózsákat és almákat küldhet, kinek akarja... Végül ő is vértanúságot szenved Dorottya mennyei jegyeséért.

*

A Nagyszombati-kódexben^* olvasható Szent Dorottya asszony imádsága (1513), amely bizonyára közkedvelt volt: idvezlégy Szent Dorottya asszony, jószágos gyöngy, tavaszi rózsa, ez velágbeli életnek nyilvánvaló magyarázatja: légy mű éröttenk esedöző és dicsőségös te szízességödért és egyességödért bőségest igyekezzél és járulj és országolj. Amen.

Erős mindenható Isten, kinek nevéért dücsöségös Szíz Szent Dorottya mindön kénját meggyőzé, tégödet alázatosan kérünk, adjad te szent malasztodat nekönk örökköl örökké. Amen.

*

Dorottya ereklyéit Rómában és Bolognában őrzik. Bologna lehetővé tenné azt a föltevést, hogy névnapját virág- és gyümölcsszenteléssel, ünnepséggel először bolognai diákok ünnepelték meg, és így a Bononia docet szállóige értelmében ők is hozzájárultak kultuszának közép-európai népszerűsítéséhez. Innen van a napnak Thuróczi János tanúsága^* szerint hazánkban a rosarum festum, rosarum dies neve is, ami nyilván élő szokásra is utal. A csehországi Eger (Chleb) városában a középkorban a tanács e napon meg szokta az iskolás gyermekeket vendégelni.

Az Egyház Dorottya napján néhol almát és virágot is szokott szentelni. Ezt honosította meg hazánkban, századunk első felében a palóc Hangony franciskánus lelkipásztora, aki a dunántúli marianus provinciából szakadt ide. A hívek azóta is ragaszkodnak a szentelményhez. A plébános a Balázs napi almaáldás megfelelően módosított szövegével kíséri a szentelést.^*

*

A szentnek Boroszlóban őrzött fejereklyéjéről, 1430 táján készült hermájáról a kutatás megállapította, hogy „sajátszerű magyar sodronyzománc” munka, és „ama nagy szellemi és egyházi mozgalomnak kifejezése, amelyet a misztikusok föllépése jellemez...” A kiindulás fő pontjai Köln és Prága városa. A mozgalom hazánkba a XV. század elején jut el. „A boroszlói herma a kölni Madonnák szűziességét – írja^* Hintze – keleti díszelgéssel egyesíti.” Ez az akkori magyar jámborságot is jellemzi. Nyilván Zsigmond ajándékozta Boroszló városának. Talapzatán kis üregek Bálint, Márta, Tamás, Skolasztika, Lőrinc, Lázár ereklyéivel. Az egyikben Agnus Dei, II. Pius idejéből.

Prágában viszont Dorottya fejereklyéjét őrizték. Tekintve hazánknak Csehországgal és Sziléziával való akkori eleven kapcsolatait, a kultusz Felső-Magyarországra való beáramlásának, sőt országos népszerűségének nem lehetett akadálya. Kétségtelen, hogy Dorottya néphagyománnyá színesedett tisztelete legújabban is főleg Sziléziában, Csehországban, a történelmi Felvidéken, vagyis a mai Szlovákiában virágzik.

Dorottyát tiszteli védőszentjéül Szkalka (Szent Benedek vértanúságának helyén),^* továbbá Csavajó (Cávoj), a szepesi Poprádfalu (Forbasy).

Se szeri, se száma régi hazánkban Dorottya középkorvégi ábrázolásainak. Első helyen áll a lőcsei Jakab-templom freskóciklusa (1420),^* amely még igazi Biblia pauperum a Legenda Aurea nyomán húsz jelenetben Dorottya életével, halálával az írástudatlan hívek lelki épülését is akarja szolgálni, és nyilván évszázadokon át ihlette a táj népképzeletét.

Dorottya legendáját ábrázolja Jekelfalu (Jaklovce) sekrestyéjének freskóciklusa is (XV. század), amely késedelmeskedésből a mi korunkban ment tönkre.^* Csaroda középkori református templomában elmeszelt Dorottya-freskó került elő.^*

Dorottya képét ott látjuk Alsóbajom (Boian, 1490), Bakabánya (Pukanec 1940), Bártfa (1460), Csíksomlyó^* (Şumuleu), Csíkszentlélek (Leliceni 1510), Felsőerdőfalva (Stara Lesna 1480), Frics (Fričovce 1500), Hervartó (Hervartov 1460), Héthárs (Lipany 1520), Kassa (1410), Késmárk (1493), Liptószentandrás (Liptovsky Ondrej 1480), Liptószentkereszt (Sväty Križ 1510), Lőcse (1476), Malompatak (Mlynica 1480), Nagyjeszen (Horné Jasen), Nagylomnic (Lomnica 1495), Nagyszeben (1500 körül), Szentjakabfalva (Jakub, 1500), Szepeshely (Spišské Pohradie, 1480), Trencsén (1410) szárnyasoltárain.^* A középkorban épült nagyszombati Miklós-templom Dorottya-kápolnáját a barokk időkben (1703) festik ki.^*

Gótikus faszobrai, amelyek rendesen szárnyasoltárokon tűnnek föl: Andocs (1500), Bakabánya (Pukanec 1480), Barka (Borka 1410), Bártfa (1390, 1480), Busóc (Bušovce 1390), Dénesfalva (Danišovce 1490), Farkasfalva (Vlková 1480), Felka (Velká 1480), Kassa (1440), Kislomnic (Lomnicka 1400), Kisszeben (Sabinov 1510), Krig (Vojnany 1380), Liptószentmiklós (Liptovsky Mikuláš 1480), Lőcse (1494), Mihályfalva (Boarta 1490), Nagyszalók (Velky Slavkov 1483), Székelyzsombor (Jimbor 1540), Szepesszombat (Spišska Sobota 1464), Sztankahermány (Hermanovce 1510), Zsegra (Žebra 1370).^*

Az ikonográfiai felsorolásból kitűnik, hogy Dorottya tisztelete elterjedt az egész gótikus Magyarországon.

Oltármestersége volt a váradi (1374),^*csanádi (1419),^* gyulafehérvári (1451), egri (1482),^* váci (1497),^* győri (1539)^* székesegyházban, a vasvári káptalani templomban (1395).

Leopold Schmidt véleménye szerint^* Dorottya közép-európai tiszteletén főleg augusztinusok buzgólkodtak. A kultusz boroszlói, Dorottya tiszteletére szentelt (1351) templomukból sugárzott szét. Kétségtelen, hogy az ágostonrendi remetéknek a középkori Szegességben (Szepesvár, Szepesváralja), Sárosban (Bártfa, Sáros, Harapkó) több kolostoruk is volt.^* A kultusz virágzását elősegítette bányavárosainknak Boroszlóval való gazdaági kapcsolata is.

Nyilvánvalóan az ünnep deákrekordációiból bontakoztak a XV. század folyamán a Dorottya-játékok, amelyek megmozgatták a társadalmi közösségeket is: céhek, iskolák, bányászok előadják a szűz vértanú drámai jelenetekben ugyancsak gazdag legendáját. Németországból kiindulva, a cseheket és morvákat is meghódítva,^* meleg fogadtatásra talál felvidéki német városainkban és a bányavidékeken.

Az eperjesi diákok 1523-ban Dorottya napján föltétlenül az ő tiszteletére játszanak: in die festo sabbato divae Dorotheae. Scolaribus pro recitatione Comoediae den. XXV.^*

Az épületes történet megfelelő német és cseh párhuzamokkal tovább él a jezsuiták (1636 Nagyszombat, 1759 Selmecbánya) és piaristák (1711 Privigye) latin iskoladrámáiban, belejut azonban a Selmec- és Körmöcbánya vidéki németajkú bányászfaluk: Jánoshegy (Johannesberg, Piargy) és Jánosrét (Honneshäu, Lučky) ünneplő hagyományaiba is.^* Felbukkan századunk fordulóján a szlovák népkönyvekben is. Ernyey József és Sebestyén Gyula Selmecbánya környéki falukban (Hegybánya–Pjerg, Steffultó, Szélakna–Windschacht) szlovák változatokat is gyűjtött, amelyek tudomásunk szerit még nem láttak napvilágot. Nyilván német hatásra adják elő az erdélyi Nagybányán magyarul is. Nyoma van, hogy a múlt század derekán máramarosi magyar sóbányászok is ismerték.

Még a középkori rekordációk, majd iskoladrámák ihletésére és velük párhuzamosan alakul ki, és évszázadokon át szinte napjainkig virágzik a sárosi szlovák Dorottya-játék színes népi világa. Turócszentmártonban századunk elején illusztrált ponyvanyomtatványként is megjelent.

Tarczai György (Divald Kornél) örökítette meg^* Eperjesen ezt a legjellegzetesebb, de már adventi időszakra áttelepült szlovák Dorottya-játékot.

Hat fiú összeállott és házról házra járva, a szent legendáját adta elő rögtönzött színjáték formájában. Szereplői voltak az angyal, a király, Dorottya, Teofil, a király minisztere, másként lovag (ritir) és az ördög. A jelmez igen egyszerű volt. Csak az ördög emlékeztetett a középkori freskók groteszk ördögalakjaira. Teofil rágalmakkal befeketíti Dorottyát a királynál. Angyal segítségével azonban ártatlansága a vallatásnál kiderül. Erre Teofilt lefejezik, lelkét pedig elviszi az ördög. A játék énekkel zárult, amelyben Dorottya segítségét kérték.

A Dorottya-hagyomány azonban nemcsak Sárosnak, hanem az egész szlovák népnek közkincse. Bednárik Rudolf kutatásaiból^* kitűnik, hogy sokfelé farsangoló elemekkel is bővült.

Lapispatak (Ploske) sárosi faluban Dorottya nevenapján fiúgyerekek játsszák el házról házra járva az ő történetét. Rudnó faluban, az újbányai (Nova Baňa) kerületben egy legény Dorottyának öltözik föl, egy pedig hóhér alakjában üldözi, majd efféle szavakkal fejezi le: szem és istenfélő életet élt Dorottya. Nem eszik, nem iszik, csak az isteni erő élteti.

Szárazpatak (Szuha, Sucha) faluban, Nagyszombat közelében a fiatalság régebben jelmezbe bújva járt házról házra, Dorottya életét megelevenítve, miközben ezt énekelte:

---