Február 9.

 

Apollónia szűz Decius császár idejében, Alexandriában szenvedett vértanúhalált. Legendája szerint kínzói minden fogát kiverték. Ezért lett már a középkorban a fogfájósok és fogorvosok védőszentje.* Képein előkelő leányzóként ábrázolják, aki kezében foghúzót tart.

Hazai tisztelete nyilván a Legenda Aurea hatására XIV. századi misekönyveinkben és freskóinkon tűnik föl legelőször. Falképeit őrzi Zseliz (Želiezovce, 1388 táján), Nógrádság (XIV. század) és Velemér (töredék, XIV. század vége).* Megjelenik továbbá Alsóbajom (Boian 1490), Bártfa (1485, 1500), Csíkcsatószeg (Cetatuia 1530), Héthárs (Lipany 1530), Jánosrét (Lucky pri Kremnici, 1720), Kassa (1474), Késmárk (1450), Kisszeben (Sabinov, 1510), Leibníc (Lubica, 1521), Ludródfalva (Ludrova 1510), Malompatak (Mlynica, 1515), Nagyjeszen (Horné Jaseno), Nagylomnic (Lomnica, 1495), Segesd (Saeş, 1520), Szepeshely (Spišska Sobota, 1520) gótikus szárnyasoltárain,* továbbá a nagyváradi pálosok (1410), Vác (1474), Eger (1482) neki szentelt oltárain. Két faszobra (1390, Apollónia-oltár, 1510) is látható a bártfai Szent Egyed-templomban.*

A Nádor-kódex 1508 ajánlja: szolgáljonk Szent Apalin asszonynak, hogy ő érdemének miatta fogséréstől, főséréstől megszabadoljonk.

 

A Debreczeni-kódex 1519 Apalin asszony életéről szólva* elmondja, hogy egy burgundiai nömös asszonyállat a szent nevenapján mindig megvendégelte a szegényeket. Történt, hogy gyermeket szült, de amikor éppen a koldusoknak szolgált, magzatát az ördög forró üstbe vetette. Már félholt volt, amikor édesanyja rátalált. Azonnal Apollóniához folyamodott segítségért. Elaludt, és álmában, láta látás szerint Szent Apalin asszonyt jövén angyalokkal nagy szépséggel megékesöjtvén, mondta neki, hogy ki Istennek szeretetiért, Anyjának tisztösségéért és halálomnak emlékezetiért én vigiliámat böjtöli... foga avagy feje fájásában hamarsággal való segétségnek esmérjen. Ez meglévén felserkene, gyermekét egészségbe lelé, és ünnön magát minden fájdalom nekil. A hercegszántói sokac asszonyok máig sem dolgoznak Apollónia ünnepén.

 

Egyik esztergomi misekönyvünk (1515) Apollónia-könyörgése: Aeterne ac mitissime Deus, qui ad toleranda pro tui nominis gloria carnis tormenta: electos tuos spiritu fortitudinis roborare non desisti, concede propitius, utqui gloriosissimae virginis ac martyris tuae Apolloniae quam excussis dentibus pro tui nominis confessione morte acerbissima triumphare fecisti, martyrum colimus. Ipsius meritis et precibus a dolore dentium et ab omni languore corporis et animae protegi et liberari mereamur.*

Szkárosi Horvát András gúnyolódva említi: Szent Apalina vala fog gyógyító.*

 

Apollónia tisztelete a barokk jámborságban is töretlen. A Lelki Paradicsom ájtatossága:

 

Ellened felfegyverkezik
Ó szent Apollónia
Kegyetlenség s igyekszik
Krisztustól elvonnia.
 
Szádból fogadat kivonnya,
Ha talám megejthetne,
És így szíved ostromollya,
Ha gonoszra vihetne.
 
De midőn mint kőszál volnál,
Dühösségét nevetvén.
Krisztustól el nem pártolnál,
Inkább megerősödvén;
 
De Krisztussal megmaradál,
Végig, mint igaz jegyes,
Ellenségtől nem irtózál;
Légy hozzánk kérünk kegyes.
 
Fogfájás ellen orvosunk
Légy világi éltünkben.
Azután légy kalauzunk
A mennyei örömben. Amen.

 

Antiphona. Ez fölöttébb ékes az Izrael leányzói között.

V. Esedezzél érettünk Szent Apollónia.

R. Hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéretire.

Imádság. Úristen, kinek szent neve dicsőségeért szent Apollóniának a pogányok kegyetlenül kiverték fogait, engedd minekünk, kik az ő emlékezetit üljük, hogy az iszonyú fogfájástól megoltalmaztassunk, és ennek a nyomorult életnek elvégezése után az örök életnek örömébe béjussunk. A mi urunk Jézus Krisztus által. Amen.

 

Székésfehérvár, Bátya, Tápé, Jászladány, Dány és bizonyára még más helységek idősebb nemzedékei manapság is mindennap elmondanak egy Miatyánkot Apollónia tiszteletére. Jámbor mohácsi sokac asszonyok megböjtölik a napját, hogy ne fájjon a foguk. Fogfájás esetén a horvátok és dalmátok is hozzá folyamodnak enyhülésért.*

Eszterházy Pál Kismarton határában Vilgefortis és Apollónia tiszteletére kápolnát emeltetett (1711).* Fertőboz útszéli szobrot állított (1800) a tiszteletére. Hasonlóan Kisnyárád is. Győrsövényháza (1750), Osli (múlt század) mellékoltárán is látható Apollónia alakja.* Falusi templomainkban itt-ott provinciális ízű barokk képeivel is találkozunk. Ilyen a miskolci múzeum Apollónia-képe is. Mindezeket nyilván fogadalomból ajánlották föl.

 

*

 

Nem tudni, milyen körülmények között kapcsolódott a híres egri fertálymesterség* évi tisztújítása Apollónia napjához és alakjához. Láttuk ugyan, hogy Egerben volt a középkorban oltármestersége. Számontartja az 1509. évi egri Ordinarius is, különleges tiszteletének azonban nincs nyoma. Mégis föltételezhetjük, hogy középkori hagyományok alapján Egerben is dologtiltó nap lehetett a farsang derekán és így alkalmas volt társulati misére, esetleges mesterválasztásra, de áldomásozásra is. Mindenesetre a hódoltság idején Evlia Cselebi följegyzése* szerint „tizenkét ezüstbotos hitetlen bíró intézte a ráják ügyeit”.

Ez a társadalmi szervezet a hódoltság után újjászületett a hatóságok munkájának megkönnyítésére, a közösségi élet okos szabályozására. A fertálymestereket eleinte a városnegyedek polgárai választották saját soraik közül, de hamarosan csak azok folytak be a választásba, akik a tisztséget már viselték. Még századunk első évtizedeiben is minden egri negyed mesterviselt polgárai január folyamán a működő fertálymester házánál vagy pincéjében gyűltek össze. Ez volt a suttogó. Itt megegyeztek a választandó polgárok személyében. Az új fertálymesternek első kötelessége volt, hogy a hozzájáruló küldöttséget megvendégelje, majd eskütétel után reggelivel lássa vendégül negyedének minden kiérdemesült fertálymesterét. A lakoma neve trakta volt.

Az eskütétel napja Apollónia ünnep. A székesegyházban misén vettek részt, majd átvonultak a városházára. Az új mestereket kétoldalt két negyedbeli keresztapa kísérte. Tisztségük jelképe volt a fertálymesteri bot, mely olyan hatalmat jelentett, mint faluhelyen a bírói pálca. Másik jelvénye a köpönyeg: bokáig érő, százráncú, fekete posztó körgallér, amelyet a nyaknál ezüst csat fogott össze. Elülső részén piros volt a bélése.




Hátra Kezdőlap Előre