Március 12.

Gergely, teljes nevén Nagy Szent Gergely, mondai nevén Sziklához láncolt Gergely, bencés szerzetes, majd pápa (†604): egyháztanító, a középkori kultúra egyik legnagyobb előkészítője.

Gergely pápa életét, illetőleg legendáját az Érdy-kódex adja elő.^* Atyai örökségéből hat kolostort alapít Szicíliában, egyet pedig szülővárosában, Rómában, Szent András apostol tiszteletére, Itt él kemény penitenciában ő maga is. Cellájában egyszer a Szentírást olvassa, amikor Isten angyala veszett-süllyedt ember, vagyis hajótörött képében alamizsnát kér tőle. Gergely hat ezüstpénzt ad neki. Újra eljön, ismét kap. Harmadszor is megjelenik, de a klastromnak most már egy garasa sincs. Gergely azt az ezüst tálcát ajándékozza oda, amelyen szüléje, vagyis édesanyja élelmet szokott neki küldeni.

Más alkalommal a Tiberis megáradt. A víz Róma főfalain áthatolt, színén sok kígyó és sárkány tört az örökvárosra. És támada nagy döghalál, és oly veszély történék rajtok, hogy ugyan szemlátomást tüzes nyilak jőnek az égből és valakiket meglőnek vala, ottan meghalnak vala. A döghalál a pápát sem kerüli el. Utódául Gergelyt akarják megválasztani, ő azonban a tisztesség elől kimenekül Rómából és erdőben bujdosik. Keresésére indulnak, és íme: egy szép fényes tüzes kőláb jelenék meg ő feje fölött azon a helyen, hol ott elbújt vala, kin egy berekesztett (inclusus) jámbor meglátá, hogy az mennyei szent angyalok leszállnak, vala, és fölmennek vala. Megragadták és a pápai trónra emelték.

A döghalál még mindig pusztított Rómában. Gergely pápa azt a Mária-képet, amelyet a jámbor hagyomány szerint még Lukács evangélista festett, nagy körmenetben körülhordoztatta a városban. Gergely látomása szerint a Crescentia-vár fölött Istennek szent angyala megtörölte véres tőrét és hüvelyébe rejtette. Ez a járvány elmúlását jelentette. Az erősség mostanságtól kezdve az Angyalvár nevet kapta. A csodás eseményről Havi Boldogasszony ünnepénél is szólunk.

Gergelynek szokása volt, hogy koronkéd az ő asztalára vendégöket hí vala, és alázatosságból ennen maga tett vala vizet mindennek kezére. Egy napi napon jöve egy ismeretlen vendég őhozjá, és mikoron reávetette vóna ő szemeit, csodálkozván ő szép színeváltozásán, akara vizet enteni ő kezére, és ottan elenyészék őelőle.

Mikoron ezen ő magában gondolkodnék, azon éjjel megjelenék őneki az Úristen, és mondá álmában: ennek előtte való időben engemet vendéglettél az én tagaimban, de tegnap ugyan ennen személyemben fogadtál be engemet. Azt értvén Szent Gergely pápa, másodnapon hagyá az asztalnoknak, hogy tizenkét szegény zarándékokat hozna be az ő asztalára. Mikoron megszerzette vóna, beméne Szent Gerger pápa és látá, hát tizenhárman vannak. Mikoron megkérdette vóna az asztalnokot, hányan volnának, felele, hogy csak tizenketten volnának. Viszon (viszonzá) ellen Szent Gerger, hogy tizenhárman volnának. Esmég viszon ellen mondván: tudja tisztelendő atyaságod, hogy csak tizenketten vannak. Mikoron Szent Gerger pápa reájok, nézve látá, és eszébe vevé, hogy egyiknek gyakorta változnék ő színe: néha ifjúságra, néha vénségre.

Mikoron felkölt vóna az ebéd, magának vivé az ifjat, és mondá őneki: ki vagy, honnan és ki neked neved? Ki ottan felelé és mondá őneki nagy bölcs bátorsággal: mire kérded az én nevemet, ki nagy, csodálatos. De bizonnyal tudjad, hogy én vagyok az szegény zarándok, kinek az ezüst tálcát adád, kit tenéked anyád küldett vala étekkel teljes. Annak okáért nyilván tudjad, hogy aznaptul fogva, mikoron te azt énnekem adád, választott téged Úristen az Ő Egyházának fejedelméé, és Péter apostolnak utánajárójává lenni.

Nyilvánvaló, hogy a szent pápa legendájának ez a mozzanata, Gergely irgalmassága ihlette a szegedi premontrei apácák Lányi-kódexben olvasható rendtartását,^* amely a középkori laikus néphagyományban is élhetett: Szent Gergely másodnapján vagyon nálunk halottak napja. Azért ebéd után placebo és vecsernyekor kilenc lecckül (olvasmányul) halottaknak vigiliát kell mondani... Nagy commendatio in exitu Israeltül fogva ad dom cum tribulare-ig mennye psalmus (zsoltár) vagyon, mind el kell mondani. Gergelyhez a középkorban a tisztítótűzben szenvedő lelkekért is könyörögtek.^*

*

Az Érdy-kódex nem tartalmazza a Legenda Aurea Gergely-legendájának egészét. A szent pápa kivételes népszerűségére jellemző, hogy legendaköre a középkor végén az imago pietatis eucharisztikus képzetével is bővül, alakja pedig bevonul az európai mondavilágba.

A Legenda Aurea deák eredetijében olvassuk,^* hogy egy előkelő asszony minden vasárnap kenyeret ajánlott föl Gergelynek. Egyszer azonban hitetlenkedni, nevetni kezdett, amikor a miséző pápa az átváltoztatott ostyát odanyújtotta neki, és a szent szavakat mondotta hozzá: a mi Urunk Jézus Krisztus teste juttasson el az örök életre. A pápa a Szentséget ezért nem is szolgálta ki az asszonynak. Visszatette az oltárra és megkérdezte, miért nevetett. Azért – válaszolt az asszony – mert te azt a kenyeret nevezted Krisztus testének, amelyet én hoztam. Gergely a hitetlenség hallatára imádkozni kezdett, és íme a kenyér emberi formát, éspedig ujjat mutatott. Az asszony megrendülve hinni kezdett, mire a húsdarabka ismét kenyérré változott. A pápa most már megáldoztatta vele.

Ez volt a Gergely pápa miséje. A legenda a késő középkorban újabb sarjadékokat is hajtott. Gergely a misét eszerint nagycsütörtökön, az Utolsó Vacsora emlékünnepén, az Oltáriszentség szereztetésének napján a római S, Groce in Gerusalemme-bazilikában mutatta volna be a szenvedő, sebektől vérző Megváltó képmása előtt.^* Az ábrázolás ikonográfiájáról (imago pietatis), régi hazai elterjedéséről, hiedelemvilágáról, így a magyarországi vérző ostyákról alkalmasabb összefüggésben, más tervezett munkánkban emlékezünk meg.

*

Gergely a legendán át meghódítja az európai mondavilágot, hazai hagyományainkat is. Mint említettük, népkönyveink Sziklához láncolt Gergely néven emlegetik.

Magyarul először a Debreceni-kódexben tűnik föl,^* de még nem Gergely alakjához fűzve: olvastatik egy példa, hogy soha asszonyunk Mária el nem hagyja az ő szolgálóit, akármely igen nagy bínesek legyenek.

A XVII. században a kolostori hagyományból már kilépve a Gesta Romanorum szól Haller János fordításában (1695) Gergely Pápának eredetirül, Istennek tsudálatos rendelésibül.^*

A történetet a falusi olvasó számtalan kiadásban, több változatban megjelent ponyvatermékekből ismeri. Egyik Varga Lajos verses átköltésében jelent meg: A tengeri sziklák rabja, vagy Szent Gergely pápa élete.

Innen került az Isten végtelen irgalmát példázó történet mesehagyományunkba is.^* Sándor István egy Gáspár Simon Antal ajkáról lejegyzett istensegítsi változat magyarázatában említi^* még a gyergyószentmiklósi, besenyőtelki, hódmezővásárhelyi, magyar-egregyi meseváltozatokat is.

Az épületes történet páratlan európai népszerűségét két kiemelkedő költői mű is tükrözi. Az egyik Hartmann von Aue középkori verses regénye: Gregorius am Stein, amely a Gesta Romanorum mellett, számtalan élőszavas, népmesei változatot ihletett. A másik korunk szülöttje, Thomas Mann megragadó alkotása: A kiválasztott (Der Erwählte) meghatott-irónikus tisztelgés Európa archaikus hagyománya előtt.

A név magyar népszerűségéről tanúskodik a belőle származó családneveink nagy száma: Gergely, Greguss, Gergus, Gere, Gerő, Gergye, Gerecs, Göröcs, Geczi, Géczy.^*

*

Gergely pápa kezdeményezte az angolszászok megtérítését. Bencés misszionáriusait emberséges magatartásra, a pogány szakralizmus méltánylására, egyben bölcs szintézisre intette. Ez a körültekintő missziós munka jellemezte később a hasonlóan bencés Bonifác német, majd Gellért és társai magyar térítését is.^*

*

Gergely nevéhez fűződik az egyházi ének klasszikus rendszerezése (gregorián). Ő teremtette meg a római Schola Cantorum stílusát. Ez terjedt el Szentgallen monostorában, Tours városában, majd valamennyi kolostori és káptalani iskolában. Az anyagnak európai jelentőségű összefoglalása és korai emléke a hazai Codex Albensis.^* A pannonhalmi barokk Boldogasszony-kápolna mellékoltárán álló szobrának bal vállán a Szentlelket jelképező galamb. A legenda szerint a róla elnevezett gregorián énekstílust maga a Szentlélek sugallta neki.

Minden híressége mellett is hazánkban csak néhány középkori patrociniumát ismerjük, és ez az elenyészett Szentgergely (1192),^* továbbá Rétalap (1286), Oszlár (1332).^* Ennek nyilvánvaló oka, hogy a nap a nagyböjt kellős közepére esik. Ilyenkor nem lehet igazi búcsút ülni.

Az egyháztörténet úgy tudja, hogy a gergelyezés IV. Gergely pápa (827-844) intézkedésére terjedt el, aki ezzel hősünket, Nagy Szent Gergelyt, az iskolák, diákok egyik védőszentjét akarta megtisztelni. A játékot eredetileg három diákgyerek adta elő: egy püspök és két káplánja. A többi gyerekek megfelelő öltözetben egy-egy mesterséget képviseltek. A gyermekpüspök a templomban versbeszedett prédikációt mondott, majd tavaszköszöntő seregével bejárta a várost. Az ünnep egyúttal a diákok tavaszi félévének kezdete is volt, amikor új társakat toboroztak.^*

„A Calendae Martiae pogány szokásának – egészíti ki^* Kardos Tibor – és a görög tavaszdaloknak közös örökségeként Gergely pápát március elsején tavaszdalokkal köszöntötték... Valószínűleg római példára vált állandó jogává e kórusoknak a rekordálás is, vagyis köszöntő énekek előadása, karban való szereplés nagy ünnepeken, világi alkalmakkor is, sőt később már lakodalmakon és keresztelőkön...” Így lett Gergely pápa a középkori diákok és iskolák egyik legkedveltebb patrónusa. Névünnepe tavaszi félévkezdetnek számított, amelyet a diákok felvonulással, új tanulótársak felkutatásával ünnepeltek meg.

Ez volt a gergelyjárás, gergelyezés: a rekordáció egyik jellegzetes alkalma, amely régi hazánkban is virágzott, tudomásunk szerint a magyarok, németek, erdélyi és szepesi szászok, szlovákok^* között, de járta a cseheknél is. A hazai játékba részben az Aprószentek napján választott gyermekpüspök középkori hagyományvilága is beleépült.

Az újkorban az evangélikus iskolák is átvettek a szokást, de több helyen, így Brassóban a későbbi időkben május első napjára került át. Élt a hétfalusi evangélikus csángók körében is.^* Jellemző, hogy a kétajkú Ipolyszögön magyarul és szlovákul is gergelyeztek.^* Aszerint, hogy milyen házhoz mentek be.

A hagyomány szívósságára vall, hogy a barokk szerzetes iskolák is számontartották. „A nagykárolyi nemesi konviktus növendékei – írja^* sajnos, igen szűkszavúan Takáts Sándor – Gergely napján lovas játékot is produkáltak, s mint Nyitrán, úgy itt is királyt választottak maguknak.” Az károlyi diákok – írja Haller grófné 1730-ban Károlyi Sándornak – szörnyű pompával recreatioznak. Csütörtökön Szent Gergely napja oktávája alatt 32 lovas, 50 gyalog volt, mind diák, Haller Sándor királyságával lúháton volt. Igen vígan voltak.

A XVIII. század végéről több kéziratos, antikizáló elemekkel átszőtt Gergélyi Versezet maradt ránk. Leginkább gömöri evangélikus iskolamesterek verselményei,^* amelyek a középkori rekordáló hagyományt a népköltészet, népszokások világába közvetítették.

Mellőzve a gergelyjárás ismert, főleg mátravidéki leírásait,^* Csököly régi, múltszázadbeli református hagyományvilágát^* mutatjuk be:

Az iskola akkoriban Gergely napján kezdődött. Az új deákok szülei már előző nap elvitték természetbeli ajándékaikat a mesternek. A nagyobb deákok beszaladozták a falut, hogy az ünnepre minél több és szebb szalagot gyűjtsenek. Szíjjasbocskoraikat kétszer is beitatták marhafaggyúval, hogy minél tetszetősebb legyen.

Gergely napján a nagyobb deákok ünneplőbe öltöztek. Kalapjukon hatalmas művirág-bokréta, kezükben szalagokkal fölékesített mogyorófapálca. Megbeszélt helyen összegyülekezve, elindultak azokhoz a házakhoz, ahol az új deáknak valók laktak. Beköszöntőjük az ősi Szent Gergely-énekből már ritmikus prózává oldódott:

---