József, a názáreti ács, Mária jegyese, a gyermek Jézus gondviselője.
A kánoni evangéliumok röviden, más-más hangsúlyozással állítják elénk Józsefet. A művelt Lukácsnál – mint a jezsuita Otto Pfülf fejtegeti* – József a maga hatalmas történelmi jelentőségében, méltó tekintéllyel mutatkozik, mint a család feje: Jézus atyja, Mária ura. János, Jézus istenségének evangélistája Józsefet igénytelenségében rajzolja, és rámutat Jézusnak alázatára, hogy a názárethi családot, a szegény hajlékot választotta isteni személyiségének elrejtésére. Márk, aki a büszke rómaiaknak írt, nevelőatyjának sohasem nevezi, csak egyszer utal rá, amikor azt mondja, hogy a zsidók Jézust ácsnak nevezik. Máté a hívő zsidókhoz: a pátriárkák ivadékaihoz szól, és Józsefnek életharcaiból származó erényeit emeli ki.
A középkorban József még nem részesült abban a nagy tiszteletben, amely később, így napjainkban is osztályrészül jutott neki. Ennek több oka van. A karácsony ünnepe és hagyományvilága elsősorban Máriát és Fiát veszi körül nagy hódolattal. Az alázatos József meghúzódik a betlehemi istálló homályában. Az Egyház attól tartott, hogy József misztériumát az egyszerűbb hívek félreértik. Kizárólag az ő személyét magasztaló ábrázolások a középkor szakrális művészetéből szinte teljesen hiányzanak. A mi magyar kódexeink is nagyon sommásan emlékeznek meg róla.
Szent József – írja* a Debreczeni kódex – asszonyonk Máriának jegyöse Betlehemben támada Dávid királynak házából és nemzetségéből. Az aszú istápnak megverágozásából és galamb képében tetejére szállásából a Szentlélöknek, választaték Úristentől a bódog Szűz Máriának szolgálatjára e nömös szűz fírfiú, mikoron a zsidó pispöknek parancsolatjából magának jegyzötte volna meg a szent templomba. Názárethben vivé a bódog Szűz Máriát az ő anyjához, Szent Anna asszonyhoz és ott hagyá. Ő kegyig mene Betlehemben, hogy a menyeköző napra készülne. Hol mikoron késött volna, ezön időnek alatta Gábriel arkangyal asszonyonkhoz bocsáttaték és Szentlélöknek cselekedéséből fogadá az élő Istennek fiát. S mikoron József hét hónapoknak utána Názárethbe tért volna, terhösnek lelé az szentséges szüzet. De miért igaz embör vala, nem akará őtet megszégyőníteni, hanem titkon el akará asszonyonkat hagynia. De Úristennek jelöntéséből megértvén, hogy az élő Isten fiával volna temérdök, és szeplőtelen volna a magzatnak ő szent méhében való fogadása.
A József-legenda már kikerekedik és valósággal megelevenedik híres, számtalan kiadásban megjelent barokk népkönyvünk, a Makula nélkül való tükör* előadásában: Ő legdicsőségesebb nemzetbül származott, mert az ő nemzetéből némellyek pátriárkák, némellyek királyok, némellyek próféták, némellyek papok voltak és nagyobb részént istenes szent emberek. Hogy pedig Szent József ács volt, az nem történt szegénysége miatt, hanem maga akaratjábul, mivel e világ gazdagságát, dicsőségét semminek tartotta, és inkább akarta tisztességes munkában magát foglalni, hogysem henyélésben életét tölteni. Szent József a pátriárkák bizodalma volt és több dicsőséget, tiszteletet vettek őtőle, hogysem ő vett tölök. Ami a testet illeti, Szent József legszebb és ékesebb volt az emberek fiai között, mivel oly királyi nemzetből származott, és az emberek között legékesebbnek kellett jegyesül adatni, mind lelkében, mind testében hozzá hasonlónak kellett lenni. Azért őfelőle úgy van megírva, hogy tiszta szűz férfiú volt. Beszédében szerelmetes, cselekedeteiben mértékletes, társalkodásában nyájas, serénységében, ábrázatjában, szavában, cselekedetiben, hajlandóságiban, kedvességben, nyájasságban Krisztushoz és az ő anyjához mindenekben hasonló. Ez férfiúrul méltán mondhatni azt, kit Dávid Krisztusrul prófétál; minden emberek fiai fölött ékes vagy, kiöntetett a malaszt a te ajakidban és megáldott az Úr örökké.
Az Isten anyja is mondhatta róla ama mennyei menyasszonnyal: az én szeretőm fejér és piros, ezerek közül választatott. Jákob pátriárka is így mond róla: természet szerént való fiú a József, fölneveltetett férfiú és a leányzók tiszta tekénteti egyben futottak, hogy láthatnák szépségit. Szent Józsefnek minden jóságos cselekedetei a szemein kitetszett, és a testi szépségéből a lelki szépsége megismértetett.
*
Egyéb szórványos kezdemények mellett, elsősorban a franciskánizmus munkálkodik József tiszteletének fölvirágoztatásán. IV. Sixtus, aki a ferencrendből jutott a pápai székbe, a szent nevenapját hivatalosan elismert ünneppé avatja (1479). A pápai jóváhagyás után más rendek is résztvesznek a József-kultusz kiteljesítésében. Terjesztésében talán a kármelitáknak, különösen Nagy Szent Teréznek érdemei a legmaradandóbbak.*
Spanyol, illetőleg kármelita kapcsolataik révén az osztrák Habsburgok körében, a bécsi udvarban is meghonosodik a XVII. század folyamán József tisztelete. Így Lipót, amikor fiúgyermeke, tehát a trónörökös megszületése késett, reménységét Józsefbe vetette. Amikor megszületett, egészen szokatlanul őt választotta fiának névadó patrónusává. Ezzel máig virágzó névdivatot, névkultuszt teremtett Közép-Európában. A József-keresztnév először az arisztokrácia, majd a nép körében is elterjedt, és mai napig a legkedveltebbek közé tartozik.
Eleinte katolikusok kapták föl. Így érthető, hogy a szlavóniai Kórógy reformátusai a bevándorolt katolikus falubelieket tréfásan Jóska bácsi néven emlegetik.*
Lipót Szent József oltalmába ajánlotta egész birodalmát és a Habsburg-ház patrónusává választotta (1675). Később Bécs (1683), majd Buda (1686), illetőleg hazánk felszabadulását részben József mennyei közbenjárásának tulajdonította. A kapucinus Marco d'Aviano dárdahegyén magasra emeli Szent József képét. Ezzel lelkesíti Budán a döntő támadásra induló katonákat. Az uralkodó ezért arra kérte a pápát, hogy Mária és József eljegyzésének ünnepét egész birodalma megülhesse. Szent XI. Ince ezt meg is engedte. Erről Mária mennyegzőjénél már bővebben is szóltunk.
Az udvari József-kultusz elnépiesedésének jellemző állomása, illetőleg megnyilatkozása az ikervári köszöntő, amelyet még századunk elején is megültek. A falu hajdani földesura Batthyány József, a múlt század elején itteni jobbágyainak ajándékozta a Zsidakő legelőt. Egyetlen kikötése volt: Szent József szobra előtt, de kint a mezőn is minden József-napon, az ő emlékezetére józsefpohár néven áldomást igyanak. Ha a falu elöljárósága ezt elhagyja, a legelő adományozási joga megszünik.*
József napját az idősebb szegedi parasztnép félünnepnek tekinti: „Szent József odakint a tanyán – írja* Tömörkény István – igen nagy tiszteletben van. Ez nem megy ugyan valami lármásan, de azért megvan a lelkekben. A kalendáriumban nincsen a nevenapja piros betűkkel írva, azonban annak tartatik. Nincsen ember, aki ezen a napon dologba állana. József napján a földet szerszámmal durkálni nem szabad. Ilyenkor csönd van és ünnep. A tanyák csöndesek, csak délután felé hallatszik erről-arról a gyermekek éneke. Szent Józsefet így éri minden nevenapján a tisztelet. Szobrot, vagy ilyesmit azonban nem állítanak neki.” Ezt a kultusz fiatalsága magyarázza.
*
Kísérjük még sebtében végig a József-kultusz egyházi fejlődésének további főbb állomásait. Bekerül – többek között I. Lipót, majd III. Károly kérelmére is – a Mindenszentek litániájába (1726). IX. Pius a pápaság egyik legválságosabb időszakában az Egyház védőszentjévé nyilvánítja (1870). A hívek a legutóbbi évszázadban a március hónapot Józsefnek szentelik. Külön litániát (1909) és miseprefációt (1919) kap. XII. Pius a meglévő mellett új ünnepet is szentel a munkás József tiszteletére (május 1.). Csehország (1654), Bajorország (1663), Ausztria (1675) egyik védőszentje. Ő többek között a jó halál, házasság és család, árvák, illetőleg a famunkások: favágók, ácsok, asztalosok, koporsósok, majd a munkásság, proletariátus patrónusa. A kis Jézussal a karján, továbbá liliommal, pálmával, ácseszközökkel, kizöldellő bottal szokás ábrázolni. A középkor Mária-ciklusaiban föltűnik ugyan, de csak a háttérben, szinte mellékszereplőként. A barokk művészetben már méltó kifejezésre talál.
József hazai tiszteletének első, még középkori jelentkezése a tiszteletére fogalmazott mise, amely nem egyezik a Missale Romanum szövegével. Egy esztergomi nyomtatott misekönyvbe jegyezték be. Radó Polikárp szerint hazai szereztetése kétségtelennek látszik.*
A hitújítás és török viszontagságok késleltették a kultusznak a nyugati országokkal párhuzamos, illetőleg egyidejű kibontakozását. Lehetséges, hogy magyar nyelven először csak a franciskánus Kájoni János énekeskönyve szól* róla:
|
Az énekszöveg a latin Joseph David filius clara stirpe natus – átköltése. Dallama a Mondj naponként kezdetű híres Mária-ének nótája.
A hazai barokk franciskánus jámborság főleg Páduai Szent Antal tiszteletének felvirágoztatásán fáradozik. A József-kultuszt másodlagosan, inkább a Bécsből szertesugárzó karmelita, jezsuita, illetőleg főúri példára karolja föl.
Említettük, hogy Szent József litániáját hivatalosan csak századunkban engedélyezte a pápa. Jeles barokk imádságoskönyvünk, a Lelki Paradicsom azonban már a XVIII. században közöl egy biblikus veretű litániát, amelyet ponyvairodalmunkban még több elnépiesedett hazai változat követ.
József-patrociniumainkat nyilván elsősorban és eleinte a Bécsből szertesugárzó kultuszdivat sugalmazza. Új ösztönzéseket kap századunkban, amikor családfői méltósága mellett, főleg kétkezi munkás voltát, proletár sorsát akarja az Egyház megtisztelni.
Esztergom: Békásmegyer, Budapest (Gül Babának József tiszteletére szentelt türbéje 1695,* Józsefváros, 1797), Dorog, Garamszöllős, (Rybnik, kápolna), Hegybánya (Pjerg, 1754), Jókút (Kuty), Léva (Levice), Mosondarnó, Nagyszombat, Naszvad (Nesvady), Óbars (Stary Tekov, kápolna) Vajka (kápolna), Vágfarkasd (Vlčany), Vágsellye (Šala, kápolna), Zsigárd (Žigard).
Besztercebánya: Magospart (Brehy, 1786).
Nyitra: Beckó (Beckov), Beszterce, Bélapataka (Valašska Belá), Harmatos (Rosina), Hatna (Hatné), Szucsányváralja (Pohradie pri Sučanoch).
Rozsnyó: Áj (Háj, 1764), Bodvaszilas (1774), Nagyveszverés (Gemerská Poloma, 1803),* Szomolnok (Schmöllnitz, Smolnik, 1805), Salgótarján (1936, franciskánusok).
Szepes; Hidegpatak (Kolbachy), Kriva (Krivé).
Eger: Egyek (1818), Büdszentmihály (1833, kápolna), Sajókaza (1886), Tiszaroff (1836), Gáva (1898), Királytelek (1935).
Kassa: Eperjes (XVIII. század, franciskánusok), Szöllőske (Vinicky, XVIII. század eleje), Nagyberezsnye (Breznica, 1763), Rabóc (Hrabovec, 1768), Nagykövesd (Velky Kamenec, 1801), Ordasfalva (Orešké, 1833), Battyán (Botany, 1859), Kozma (Kuzmice, 1904).
Szatmár: Mátészalka (1894).
Veszprém: Gyékényes, Gyöngyösmellékl, Kislőd, Nagykanizsa, Németlad, Palin, Ságvár, Taksony, Zalahaláp, Szorosad.
Győr: Féltorony (Halbturn), Lindgraben, Szend, Oroszlány.
Szombathely: Kukmér (Kukmirn), Monyorókerék (Eberau), Nagyfalva (Mogersdorf), Szalónak (Schlaining), Vashidegkút (Cankova).
Székesfehérvár: Sárkeresztes, Pákozd (1720).
Pécs: Baranyabán (1778), Szálka (1797), Marázs (1800), Békás (1893), Regőly (1899, temetőkápolna), Vasas (1926), Pécs (1928), Málom.
Vác: Budapest (Wekerletelep), Hatvan (munkástelep).
Kalocsa: Bátmonostor (1761), Bernye (Beronje, 1805), Kiskőrös (1826), Kalocsa (1860), Felsőhegy (Gornji Breg, 1890), Tóthfalu (Magyarkanizsa mellett, alapítója Tóth József, 1909), Baja (1938), Paripás (Barabuty, temetőkápolna).
Csanád: Temesvár (irgalmasok, 1757), Temesgyarmat (Jahrmarkt, Giarmata, 1772), Németcsernye (Nemačka Crnja, 1800 táján), Nákófalva (Nakovo, 1805), Tiszaszentmiklós (Potiski Sveti Nikola 1825), Németremete (Königshof, Remetea Mica, 1831), Kevepallós (Plocica, 1836), Csermő (Cermeu, 1854), Beresztóc (Brestovac, 1856), Nyerő (Nerau, 1871), Újszentpéter (Sinpetrul Nou, 1887), Újjózseffalva (Josifalau, 1888), Aga (Brestovaţ, 1889), Szeged (1930).
Nagyvárad: Tóttelke (Teoteleac, 1834), Ilosva (Iršava, 1881), Gyula (1886).
Erdély: Csíkborzsova (Barzava), Dobra, Nagyhalmágy (Halmagiu), Segesvár (Sighişoara), Sepsiszentgyörgy (Sfintul Gheorghe).
Mióta József az Egyház és a válságba jutott család, továbbá a szórványossá vált papi hivatás patrónusa lett, alig van templom, amelyben legalább szobrával ne találkoznánk. Ezeket rendszerint társulatok állították. A szegedi Fogadalmi Templom Szent József-perselyébe dobják bele a hívek a papnevelés céljaira szánt alamizsnáikat.
*
Érthető, hogy József nálunk is elsősorban a famunkások védőszentje. Patrónusa volt az ácsok, asztalosok szegedi, aradi céhének. Hajdanában a koporsót is ők készítették. Ezért van a szegedi céhzászlóra (1829) két lebegő angyal között koporsó is hímezve. A kaposvári ácsok az ő ünnepén végezték húsvéti gyónásukat.* A vasvári iparosok a dominikánus templom Szent József képe előtt gyertyát gyújtottak, misét mondattak, felajánlást tettek.*
*
A József-ikonográfia áttekintéséhez még hiányzik a kellő anyaggyűjtés. Barokk oltárainkat részben a faműves céhek (Szeged-Alsóváros), részben pedig a jó halál kegyelméért könyörgő társulatok (Győr, karmeliták)* hívták életre. Dunaföldvár franciskánus templomának oltára a pestisjárványokat idézi: a képen a haldokló József, két oldalán Rókus és Sebestyén szobrait látjuk. Páka barokk oltárát is a morientium patronus tiszteletére állították.
Az 1709. évi pestis után Nagyszombat városa József tiszteletére emlékoszlopot emelt: FUNESTA GRASSANTE LUE TIRNAVIA DIVO JOSEPHO PLORANS ERIGIT HANG STATUAM (1731). Vagyis: ezt a szobrot járvány idején állította a gyászoló Nagyszombat.
A budai Erzsébet-apácák templomának délnémet barokkra utaló, jelenleg lappangó Szent József-képén a szükségben szenvedő hívek ügyeiket-bajaikat írásbeli kérvényen nyújtják át Józsefnek, aki az íróasztal mellett ülő Kis Jézus elé terjeszti. A Megváltó nem is tagadja meg nevelőatyja szószólását, aláírásával teljesíti a kéréseket.
A Szeged-alsóvárosi, továbbá a zalaszentgróti templom barokk oltárképén a földgömböt, vagyis a mindenséget birtokló Kis Jézust József mutatja be a világnak. Nagybörzsöny oltárképén a karon ülő Jézus kezében Józsefnek kivirágzott botja.
Tolna egyik mellékoltárán a halott József kezetcsókol a megnyílt égből angyalok társaságában elősiető Kis Jézusnak, aki virágkoszorút helyez a fejére. Ezt a jelenetet ismétli a városka Szentháromság-oszlopának egyik domborműve is.
*
Az egyház egyre virágzóbb József-kultuszának hatása, hogy külön napot, a hét szerdáját és a március hónapot szentelik az ő különös tiszteletére. Jámbor társulások, halálukra készülődő öregek bensőséges buzgósággal ülik meg. Kisteleki hiedelem szerint ha valaki József napján böjtöl elhunyt vérrokona lelkiüdvéért, az azonnal megszabadul, és még aznap jelt ad. Enni nem szabad, csak vizet inni, és szüntelenül imádkozni.
Az orális jámborság sajátos hajtása a Szent József olvasója, amelynek terjesztésén a híres jászladányi szentember: Orosz István is buzgolkodott. Ez az olvasó 60 szemből áll, ama hatvan évnek tiszteletére, melyet a jámbor hagyomány szerint József ezen a földön eltöltött. A szemek fehérek és kékek, 15 táblából állanak: egy fehér nagyobb és három kisebb kék szem tesz ki egy-egy táblát. A fehér szemek jelentik József tisztaságát, a kékek pedig mennyei boldogságát. Minden fehér szemre az Üdvözlégyet végzik, éspedig sorban, a rendes olvasó 15 titkából egyet-egyet belefoglalnak.
*
Számos katolikus vidékünkön József napja tavaszkezdetnek számít. Kalendáriumi eredetű verses sentencia József kedvessége: jó év kezessége (Szeged, Bókaháza).* Akadnak Szegeden, akik télidőben nem iparkodnak házuk előtt és udvarukban a hó eltakarításával. Ha valaki szemükre veti, tréfásan így védekeznek nem vergődök vele, majd mögfogadom Szent Józsefot, majd elhordja ő. Tanyaiak szerint a cigány is azt mondja: Szent József után, ha pörölyvassal ütögetik is a földbe a füvet, akkor is előbújik.
Az „aszú istáp megverágozásából” sarjadt kis-kárpáti szlovák hagyomány: a mezőnjárók iparkodnak, hogy e napon a kikeletnek bármi csekélyke jelével, hacsak egy virágzó mogyoróbarkával is térjenek hajlékukba. Ezt meg is őrzik.*
A múlt század első felében Szent György mellett sok szegedi csikós, csordás, gulyás már ezen a napon megkezdte a szolgálotot. Göcsej egyes faluiban a marhát most eresztik ki először a legelőre, de igazában és állandóan csak Szent György táján.
Az ország sok vidékén, így vendjeink* körében, a palóc Szentsimonban ezen a napon eresztik ki először a méhrajokat. A méhek középkori hiedelem szerint szűzies életet élnek. Ezért öntötték viaszból és nem faggyúból a gyertyát, Krisztus jelképét is. Nyilván nem véletlen, hogy a rajeresztés éppen a tiszta József ünnepén történik.
Algyőn a méhtartó gazda e szavakkal most ereszti ki méheit: Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok! Göcsejben a gazda e napon nem megy el hazulról, hogy méhei rajzáskor visszajöjjenek.*
Régi egri regula a szőlőnyitás idején: Szent Józsefkor nyissad, ha vízben áll is a lábad.*
*
A somlóvidéken Szent József vesszeje (Gladiolus communis) néven ismert fű sárgaliliom levelével összemorzsolva sebre jó.*