Március 21.

 

A tavaszi napéjegyenlőség-ihlette hagyományvilágot az archaikus magyar, sőt európai néptudat azonban mégsem, vagy csak alig kapcsolta Benedek napjához. Sokkal inkább az időpontjában évről évre váltakozó nagyhét, illetőleg húsvét és Szent György ünnepeiben éli át.

 

Országszerte ismert időjárási regula: Sándor, József, Benedek, zsákkal hozza a meleget. Ezt a Szegeddel határos Tápé népe így magyarázza: a hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldötte Sándorral a meleget a földre. Ment, mendegélt, de már nagyon elfáradt a meleg súlya alatt. Az országút szélén meglátott egy kocsmát, lerakodott és iddogálni kezdett. Egészen megfeledkezett arról, hogy mi járatban van. Szent Péter már megsokallta a földi embereknek a meleg után való sóvárgását és elküldte Jóskát, hogy Sándort keresse meg. Kereste, kereste, végre megtalálta a kocsmában. A bor mellett azonban ő is elfeledkezett arról, hogy miért küldték. Szent Péter már türelmetlenkedni kezdett és Benedeket küldötte utánuk. Ő is elakadt a kocsmában. Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égből, de a jámbor vándorokat sehol sem látta. Nagyon megharagudott és Mátyást küldötte a földre, de most már korbácsot is nyomott a kezébe. Mátyás hamarosan rájuk akadt a kocsmában, mert nagyon jó kedvük volt és dalolásuk már messzire elhallatszott. Bement hozzájuk, mire szedték sátorfájukat és siettek a földre a zsák meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt.^*

Göcsejiek szerint Benedek ereszti ki zsákból a szárnyas bogarakat^*

Másként is: a homokra települt csengődiek szerint Sándor, meg József a szegény ember ellensége. Ilyenkor fújnak a bőjti szelek, megbolygatják a rozzant háztetőket.

 

Szent Benedek fiai nagy érdemeket szereztek a magyarság megtérítésével és a nyugati műveltség meghonosításával, de ugyanakkor az archaikus magyar néphagyomány tiszteletével is. A rend apátságainak legnagyobb részét, élén a Szent Márton hegyi (pannonhalmi) monostorral még az Árpád-korban alapították.

Benedeknek nagy híre ellenére is alig van templomtitulusa hazánkban. A pannonhalmi nullius apátság templomainak patrociniumai között is csak két egészen új akad (Komáromfüss, Tarjánpuszta). Bencés apátságaink közül csupán Garamszentbenedek (1075) tiszteli a rendalapító pátriárkát védőszentül. Ő volt a patrónusa Kaposfő apátságának is, amelyet premontreiek számára alapítottak.^* Somogysámson Benedeknek szentelt középkori prépostsága valószínűleg a jeruzsálemi Szentsír-kanonokrendé volt.^*

Benedek volt a patrociniuma Győr, Szentbenedekkál (1333), Tabajd (1422) plébániatemplomainak. A barokk időkben még a nyitrai Lúky, Dunaszentbenedek (1720), Kaposszentbenedek, és a vasi Felsőszentbenedek választotta védőszentül. Mai keletű Pápa egyik új lelkészségének patrociniuma.

A ritka titulusok világos oka, hogy Benedek névünnepe a nagyböjt töredelmes időszakába esik, amelynek atmoszférájába a búcsú örömei nem illenek bele. Valószínű, hogy a tiszteletére szentelt kevés templom búcsúnapja is hajdanában július 11-én volt, azaz ereklyéi Fleury, később Saint Benoit sur Marne apátságba való átvitelének (translatio, 703) emléknapján. Az ünnep különben napjaink liturgikus rendelkezése értelmében erre a napra került át.

Benedek életét minden regulás népeknek példájokra rendjének tagja, Boldogságos Szent Gergely pápa írta meg. Erre támaszkodik a Legenda Aurea is, amelynek előadását az Érdy- kódex^* követi.

Csak egyetlen mozzanatot ragadunk ki belőle: Benedek három évig Subiaco egyik sziklabarlangjában rekeszté ennen magát, éjjel és nappal imádkozván és böjtölvén és penitenciát tartván. Csak egy Romanus nevű pap tudott róla, ő látta el élelemmel, amelyet a szikla tetejéről kötélen eresztett le a szenthez. A végén csengő volt. Ez figyelmeztette Benedeket, hogy eljött az evés ideje. Egyszer azonban a sátán a csengőt nagy kődarabbal összetörte. Meghalt Romanus is, nem gondoskodhatott többé a szentről.

Elkövetkezett húsvét napja, amikor az Úristen egy környékbeli plébánosnak megjelent és szemrehányást tett neki: ime te tennen magadnak nagy gyönyörűséges étkeket szerzettél, az én szolgám kedég vagyon éhezőn. A jámbor pap az eledelekkel nyomban a keresésére indult, meg is találta. Így szólt Benedekhez: kelj föl, együnk immáran, mert ma húsvét napja vagyon, és nem illik teneked bejtelned... Megáldván azért az Úristent, ételt vének (vettek) és annak utána az jámbor plébános esmég az ő egyházához méne... Így meghiusult az ördögnek ama mesterkedése, hogy Benedek csak penitenciázzék, böjtöljön tovább, húsvét szent ünnepén ne örvendezzék a feltámadáson.

A jelenetet Kolozsvári Tamás a garamszentbenedeki bencések számára festett Mennybemenetelének egyik külső szárnyképén örökíti meg.^*

 

*

 

Benedek hazai kultusza, nyilván a commendatura miatt is, a későbbi középkorban aláhanyatlik. Hazánkban a Tridentinum után sem tudott igazában újjászületni, pedig Ausztriától, Bajorországtól, a barokk Stiftkultur világától ugyancsak tanulhattunk volna. Így az éremszerű Szent Benedek keresztje sem tudott elterjedni, ámbár egyik volt a nagy pestisjárványok idején is a legnépszerűbb szakrális amuletteknek. A nyakban viselhető érem egyik oldalán kereszt. Rajta: Crux Sacra Sit Mihi Lux Non Draco Sit Mihi Lux, vagyis: a szent kereszt és ne az ördög legyen az én világosságom, a köriraton: Vade Retro Satana Nenquam Suade Mihi Vana. Sunt Mala Quae Libas Ipse Venens Bibas, magyarul: távozz sátán, soha ne tanácsolj hívságos dolgokat. Magad idd meg mérgedet, ne engem kínálgass, a kereszt ágai között: Crux Sancti Patris Benedicti szavak kezdőbetűi.^* Használatáról hazai barokk forrást nem tudunk idézni, csak a XX. században, bencés gimnáziumaink ifjúsága körében kezd terjedni. Elsősorban éppen érme révén osztrák és bajor tájakon Benedek a pestispatrónusok közé tartozott. Ennek tudomásunk szerint, csak egy-két hazai barokk emléke volt; a székesfehérvári és győrszigeti Sebestyén-templom főoltárképén.^*

A benedekhagyma valami régi, Benedek napjához kapcsolódó szentelménynek elnépiesedett maradványa.

Rábagyarmaton a felfúvódott, hasfájós marha népies orvossága a Benedek napján vetett benedekhagyma, amelyet kenyérben adnak be neki.^*

Göcsejben századunk elején fokhagymát és zsírt szenteltettek ezen a napon: hasogatás, görcs, daganat orvosságának tekintették.^* A vele megkent jószághoz boszorkány, rontás nem férkőzhetett. Tébolyodottnak, megbabonázott embernek a talpát kenték meg vele,^* és ruhadarabban a nyakára kötötték. Zalaszentbalázson a benedekhagyma szárának főzetét elmezavarról tartják foganatosnak.

A szentelményt a szomszédos Muraköz vendjei is ismerték. A múlt század végén ők is gyökeret, zsírt, veteményeket szenteltettek maguk és jószágaik gyógyítására. E napon a lovakat nem hajtották ki, mert féltették őket a boszorkányoktól.^*

Az alföldi Tápé öregasszonyai szintén e napon hagymát duggatnak. Ez a benedöki hajma. Bertalan napján kell fölszedni, majd a háztetőre rakják, ahol hét nap éri a meleg napsugár, éjszaka pedig a harmat. Ennek elteltével zacskóba gyűjtik, és szükség esetén tífuszos beteg fejét, hasát mosogatják a főztével.

E hiedelemnek összefüggéseit a rendelkezésünkre álló források alapján nem tudtuk tisztázni. Minthogy két, archaikus hagyományokat bőven őrző tájunkon maradt fönn, nyugodtan föltételezhetjük a középkori eredetet. Egyébként Benedek itt is a betegek pártfogójaként jelenik meg.

Benedek magyar tisztességét a nevéből származott családnevek hosszú sora is tanúsíthatja: Benedek, Bendek, Bende, Bendes, Bena, Bene, Benecs; Benőcs, Benák, Benyák, Bede, Bedő, Bedecs, Bedőcs, Bedők, Benke, Benkes, Benkő, Benkó, Bence, Bencs, Bencső, hajdani Bánk.^* Egyik-másik a Benjámin, Vince keresztnévből is származhat.

Benedeket idéző helynevek: Szentbenedek (Alsófehér, Szolnok–Doboka, Békés, Somogy), Szentbék, Alsószentbenedek (Ivanovci), Felsőszentbenedek (Kančovci), Dunaszentbenedek, Garamszentbenedek (Hronsky Sväty Benadik), Nyárádszentbenedek (Murgesti), Szentbenedeksoka (1493, Nagykanizsa közelében, elenyészett).^*

Benedeket VI. Pál pápa Európa patrónusává nyilvánította (1963).