Május 5.

 

Gotthárd niederaltaichi bencés apát, majd hildesheimi püspök (†1038)* Gizella magyar királynénak, Szent István feleségének közvetlen bajor környezetéhez tartozott.

Gotthárd neve és ünnepe valamennyi hazai középkori misekönyvben előfordul, így már a Pray-kódexben is. Ez mindenesetre a szent püspök korai magyarországi népszerűségét tanúsítja. Hazai kultuszának legrégibb nyoma a nyitrai Szent Emmeram-székesegyház, továbbá a pozsonyi új Mária-templom Gotthárd-ereklyéje.

Rendi őshagyomány szerint minden cisztercita monostort Nagyboldogasszony (Assumpto) tiszteletére szenteltek, a Szent Gotthárd-titulus kivételnek tetszik. Schwartz Elemér kutatásai nyomán* azonban valószínű, hogy ez régebbi a cisztercita alapításnál. Schwartz szerint a Gotthárd-patronátus a Wolferus lovagtól alapított küszéni, németújvári bencés apátsággal (1157) függ össze. Pannonhalmáról, tehát Szent Márton hegyéről népesítették be. Ez a magyarázata az apátsághoz tartozó Rábaszentmárton, Nagyfalva (Mogersdorf, ma: József-titulus), Királyfalva (Königsdorf, ma: István király) ősi Márton-patrociniumainak, de Szentgotthárd nevének is. Ez azonban nem sokáig virágzott, mert III. Béla várépítés céljából a hegyet, illetőleg monostort elvette tőlük. A felsorolt templomtitulusok mindenesetre bencés intenciókra vallanak.

Lehetséges, hogy a koraközépkori magyarságnak a passaui egyházmegyével való bensőséges kapcsolata is érvényesült Gotthárd tiszteletének Magyarországon való terjedésében. Gotthárd ugyanis ebben az egyházmegyében született és niederaltaichi apátként sokáig itt működött. Egyébként a Rába–Lapincs vidéke, ahol a róla elnevezett cisztercita monostor létesült, Szent István idejében még a passaui egyházmegyéhez tartozott.

Hazánk történetéből ismeretes, hogy az Árpád-korban, a XI–XII. század folyamán az országot hatalmas, két-három napi járóföld szélességű, áthatolhatatlan természeti és mesterséges akadály: erdőség, vízvidék, földvár vagy más erősség védelmezte az idegen betöréstől. Ez volt a gyepü.* A kijáratokat állandó őrség tartotta megszállva.

Ahol a Rába elhagyja az országot, ott alapította (1183) a Boldogságos Szűz és Szent Gotthárd tiszteletére III. Béla magyar király a franciaországi Trium Fontium (Trois Fontaines) anyamonostorból kirajzó új cisztercita apátságot, amely azután e határhely névadója is lett. Sajátos módon külföldön is szívesen ajánlották az átkelő helyeket Gotthárd oltalmába.

A középkori templom a reformáció és török hódoltság viharai között elpusztult. Az apátság mostani barokk templomának S. Gotthardi Protectori Nostro feliratos oltárképe Gotthárdot magyar barokk környezetben ábrázolja. A képen öt csodatette látható. Ebből kettő magyar vonatkozású: egy magyar fiú a szent püspök közbenjárására halottaiból föltámad, továbbá egy magyar férfi fogságba kerül, bilincsbe verik. Börtönében Gotthárdhoz könyörög: a vaslánc magától leválik róla, ő pedig megszabadul.* A jelenet megfestését nyilván a török időknek még eleven emlékezete is sugallta. Gotthárd püspök feltűnik az ebédlő mennyezetén is.

A mennyezetfreskó, a bécsi Dorfmeister István hatalmas kupolafestménye, a híres szentgotthárdi csatát ábrázolja: a megnyílt égből az Atyaisten, angyalok és Mária, mint Magyarország patrónája nézik, segítik győzelemre a küzdő keresztény sereget.

Az apátság történetben csakugyan jelentős esemény a szentgotthárdi csata, Montecuccoli fényes győzelme a török hadakon (1664). Ezt a diadalt a korabeli jámbor néphit Gotthárd püspök közbenjárásának is tulajdonította. Ez az oka, hogy Magyaróvár városa a XVII. század végén emelt, máig álló plébániatemplomát Gotthárd tiszteletére építtette.

Gotthárd magyarországi kultuszához még hozzátartozik, hogy a középkorban Pozsonyban és Sopronban kápolnát emeltek a tiszteletére. Csatár veszprémi faluban (1464),* továbbá Győr városában, a Királyfölde negyedben, a mai Kálvária táján, XV. századbeli szűkszavú följegyzés szerint* Gotthárd tiszteletére szentelt plébániatemplom virágzott. Gotthárd erdélyi prépost a Sebes folyón épített malom jövedelmét 1462–ben a gyulafehérvári székesegyház Szent Gotthárd-oltármesterségére hagyta.*

Erdélyben máig is őrzi egy Szentgotthárd (Suentard) nevű falu (a régi Szolnok–Doboka megyében) az ő tiszteletének emlékezetét. Első említése 1138.* Jellegzetes ősi erdélyi férfi keresztnév a Kocsárd, amelyet a nyelvészek Gotthárd nevével hoznak összefüggésbe. Lehetséges tehát, hogy Székelykocsárd (Lunca Mureşului) erdélyi falu talán még középkori templomának védőszentjéről kapta a nevét.

Pesthidegkút hódoltság után bevándorolt németsége Gotthárdot jószágpatrónusként tisztelte (1747).* A szentet ugyanis a Birodalom egyes vidékein contra luem pecorum is segítségül hívták.*




Hátra Kezdőlap Előre