Szentháromság

 

állítólagos székelyföldi nevén kicsipünkösd*, a pünkösd ünnepét követő első vasárnap.

A pápák sokáig vonakodtak, hogy külön ünneppel is megszenteljék, hiszen a hittitok magasztalása minden nap, minden istentiszteleten, minden imádságban előfordul. Hazánkban már Kálmán király elrendelte éppen a mai időpontban a Szentháromság ünnepének megülését. Nyugaton később terjed el, és csak 1334-ben válik egyetemesen kötelezővé.

A Szentháromság kultusza a Tridentinum nyomán bontakozó barokk vallásosságban új hangsúlyozáshoz jut. Ez az egyházművészetben és az egykorú városképen is visszatükröződik: a Szentháromság misztériuma, az istenség misztikus szintézise, teljessége megfelelt a barokk hierarchikus szellemének, summázó készségének.

Szentháromság tiszteletére szentelt templomaink már a középkorban föltűnnek, de a XVIII. században, a pestisjárványok szorongásai között a patrocinium egyenesen korjellemzővé válik.

 

Esztergom: Alsódiós (Dohé Orešany), Alsórécsény (Rišnovce), Alsószelezsény (Slažany), Apaj (Opoj), Aranyosmarót (Zlaté Moravce), Balassagyarmat (1759), Barsfüss (Trávnica), Bazin (Pezinok), Berezó (Brezová), Dócs (Dojč), Dunamócs (Moča), Érsekújvár (kápolna), Garamszőllős (Rybnik), Harádics (Hradište pod Vrátnom), Horvátgurab (Chorvátsky Grob), Ipolyvarbó (Vrbovo), Jókő (Dobra Voda), Kárpáthalas (Vištuk), Lukanénye (Nanince), Malacka (Malacky), Marcelháza (Marcelova), Nagyszombat, Nahács (Nahač), Nemesabony (Velké Blahovo), Nyitraludány (Ludanice), Patak, Perbete (Pribete), Pozsony (volt trinitárius templom és Zuckermandl), Pozsonyalmás (Jablonové, kápolna), Szentgyörgy (Jur), Radosna (Radošina), Szakolca (Skalica, irgalmasok), Szenc (Senec, kápolna), Szenice (Senica), Szomolány (Smolenice), Tallós (Tomašikovo), Vághosszúfalu (Dlha nad Vahom), Vágmagyarád (Modranka), Velséc (Velčice), Vértpuszta.

Nyitra: Paskovec (?), Illava (Ilava), Horóc (Horovce), Cabaj, Zsolna (Žilina), Várna (Varin), Bán (Banovce nad Bebravou), Divékújfalu (Diviacka Nová Ves).

Besztercebánya: Óhegy (1795, kápolna), Zólyomlipcse (Sohler-Liptsch, Slovenská Pupča, középkor), Mossóc (Mošovce, középkor), Privigye (Prievidza, 1753, piarista-templom), Bisztricsány (Bystričany, 1841), Garamladomér (Ladomerská Vieskay, 1703, kápolna).

Rozsnyó: Szádalmás (Jablonov, 1500), Rákos (Rákoš középkori, új templom, 1753), Péterfala (Petrovce a Veledína, 1766), Baraca (1787), Andrási (Pača, 1805), Putnok (1836), Gács (Halič, 1843, kápolna), Panyidaróc (Panické Dravce), Podrecsány (Podrečany).

Szepes: Haraszt (Charast), Igló (kápolna), Teplic (Spišská Teplica), Lúzsna (Liptovská Lúžna), Felsőlehota (Lehotka), Felsőkubin (Vyšny Kubin), Nagypalugya (Paludza), Turdisson (Tvrdošin).

Eger: Kács (középkor), Tarjám (Tiszatarján, 1332, elenyészett)*, Szendrő (kápolna, 1624, elenyészett),* Levelek (1722), Ludas (1756), Fényeslitke (1776), Görömböly (1780), Jászalsószentgyörgy (1790), Anarcs (1792), Jászárokszállás (1794), Sarud (1795), Maklár (1796), Gyöngyös (1800, kápolna), Ivád (1803), Pincse (1804), Tiszatardos (1813), Viss (1817), Kunhegyes (1832), Tiszabezdéd (1836), Szuhogy (1851), Hajdúnánás (1896), Homok (1897), Törökszentmiklós (1900), Sajóbábony (1927), Nyírbogdány, Tótfalu.

Kassa: Alsómihályi (Michalany, középkor), Alsónyirjes (Slovenská Kajna, 1642), Bolyár (Boliarov, 1770), Budka (Budkovce, 1612), Eperjesenyicke (Haniška, 1750), Fazekasrét (Lúčka, 1805), Felsőtőkés (Vyšny Klatov, 1869), Kajna (1647), Kassa (1681, premontrei templom), Sátoraljaújhely (pestiskápolna, 1709),* Kolcsmező (Kolčovské, 1767), Kosárvágása (Košarovce, 1767), Pelejte (Plechotice, 1720), Perény (Perin-Chym, 1726), Rad (1822), Saca (Šaca, 1328*, ma: Nagyboldogasszony), Sebesváralja (Podhradik, 1755), Szécsmező (Sečovská Polanka, 1708), Sztropkó (Stropkov, 1673), Tapolybánya (Jastrabie, régi), Udva (Udavské, 1728).

Szatmár: Nagybánya (előtte: Szent Márton, 1717), Jánk, Cseke (1841), Nántü (Hurez, 1848), Felsőremete (Višné Remete, 1873), Csenger, Kisszelmenc (Male Selmence), Nagyberezna (Velikoje Bereznoje), Radvánc (kápolna), Tövisfalva (Delani). Külön szólunk Nagykárolyról.

Győr: Bana, Bónya (Biringsdorf), Boz (Holling), Bőrsárkány, Csáva (Stob, 1682), Egyed (1936), Fertőboz, Fertőrákos (kápolna), Gatta (Gattendorf), Hövej, Jobaháza (1741), Kálnok (Galing), Kocs, Malomháza (Minihof), Márcfalva (Marz), Mihályi, Nyúlfalu (kápolna), Oka (Oggau), Petőháza, Rábapatona, Rábagyarmat (kápolna), Rákos (Kroysbach), Ruszt (1651), Táp, Tét, Vásárosfalu, Veperd (Wepersdorf), Védeny (Weiden).

Szombathely: Árokszállás (Grafenschachen), Letenye, Nagysitke, Olad, Péterhegy, Rábahídvég, Vasfarkasfalva (Wolfau), Velemér, Zalaháságy, Rábafűzes, Telekes, Borsfa.

Veszprém: Aka, Ádánd (1747), Bagolasánc, Bak, Bakonyjákó, Bakonyréde, Balatonbozsok, BeceheIy, Büssü, Gadács, Görösgal, Hajmáskér (1747), Kapolcs (1749), Kadarkút, Káptalanfa (kápolna), Kéthely (1746), Kisdém, Kiskomárom, Lelle, Liszó, Magyaratád, Nagytevel, Nemesdéd, Nemesrádó, Nyirád, Olaszfalu, Orosztony, Sávoly, Somlójenő (kápolna), Somogysárd, Szigliget (szőlőbeli kápolna), Toponár, Ukk, Vid, Vindornyalak.

Székesfehérvár: Lovasberény (1719), Bicske (1727), Iszkaszentgyörgy (1728), Aba (1747), Szigetmonostor (1773), Gyuró (1804), Székesfehérvár (kápolna).

Pécs: Siklós (1689), Miszla (1754), Dunaszekcső (1773, kápolna), Csikóstőttős (1789), Vókány (1793), Bölcske (1796), Tevel (1797), Mőzs (1821), Hird (1830), Liget (1841), Feked (1846), Fadd (1864), Ibafa (1865), Hetvehely (1883), Hásságy (1890, kápolna), Szigetvár (1891, kápolna), Bánfa (1912), Sellye (1913), Csicsó (búcsújáróhely).

Vác: Szolnok (1686), Felsődabas (1716), Kecskemét (1720), Hódmezővásárhely (1727), Rákospalota (1735), Vácrátót (1743), Ujkécske (1743), Aszód (1748), Szendehely (1756), Ócsa (1774), Csömör (1792), Cseke.

Kalocsa: Bezdán (1737, fogadalmi kápolna), Kecel (1738), Zombor (1751), Vaskút (1759), Bátmonostor (1761), Újfutak (Novi Futog, 1776, de 1908 óta: Jézus Szent Szíve), Ada (1795), Bácsújfalu (Selenča, 1795), Kiskőrős (1826), Állampuszta (1892), Ószívác (1903, temetőkápolna), Sebesics (1930), Alsófutak (Stari Futog, 1939), Kölpény (Kulpin).

Csanád: Csák (Ciacova, 1731), Lugos (1733), Vinga (1741), Kétegyháza (1749), Szászkabánya (Sasca Montana, 1757, kágolna), Nagyősz (Triebswetter, Tomnatic, 1772), Hidasliget (Bruckenau, Prischia, 1776), Újpécs (Neu-Petsch, Peciul-Nou, 1777), Csóka (1804), Battonya (1817), Bozovics (1827), Csanádpalota (1865, kápolna), Tamásfalva (Hetin, 1868), Sárafalva (Sarafola, 1873), Tóba (1874), Pécska (Rovine, 1886), Öthalom (Glogovaţ, kápolna), Selénd (Silindia), Stájerlak (Steierdorf, 1872), Szapáryliget (Tipar).

Nagyvárad: Gyula (1741), Mezőtelegd (Tileagd, 1759), Zilah (Zalau, 1782), Éradony (Eriu Adoni, 1786), Békés (1794), Bélfenyér (Belfire, XVIII. század).

Erdély: Abosfalva (Abus), Alsójára (Jara de Jos), Aranyosbánya (Baia de Aries), Bánffyhunyad (Huedin), Bözödújfalu (Bezidul nou), Egrestő (Agristeu), Erzsébetváros (Dumbraveni), Felsőcsertés (Certejul de Sus), Fenyéd (Bradeşti), Fogaras, Gyalu (Gilau), Harasztos (Harastaş), Katona (Catina), Kézdivásárhely (Tirgul Secuesc), Kolozs (Cojocna), Kolozsvár, Magyarbodza (Buzaul), Nagyszeben, Oláhlápos (Lapuşul romanesc), Óradna (Rodna veche), Sárpatak (Glodeni), Sebeshely (Sebesel), Sepsikőröspatak (Valea Crisului), Somogyom (Smig), Szamosújvár, Szépvíz (Frumoasa), Szováta (Sovata), Torockószentgyörgy (Coltesti), Zsögöd (Jigodiu).

 

*

 

A Szentháromság képszerű ábrázolása csak megközelítően, szimbolikus eszközökkel lehetséges.*

Általában három eggyé váló, kifejező formaelem a Szentháromság titkának legalkalmasabb ábrázolása, elképzeltetése. Ez legegyszerűbb alakjában háromszög, amely vagy a sugárzó Napot, az istenség archaikus jelképét keretezi, vagy pedig szemet fog közre, amely a híveket a mindeneket lát, megítélő, mégis gondviselő Úrra, a Szentháromság egy Istenre emlékezteti: őbenne élünk és mozgunk, előtte járunk.

Alig van barokk templomunk, amelynek homlokzatán, szószékén, oltárain ez a sugárzó nappal ábrázolt Szentháromság-szimbólum ne tűnnék szemünkbe. Az egri minorita templom remekbe faragott padjainak előzékein fadomborművek, amelyek háromszögbe vésett szemet, illetőleg kagylót ábrázolnak. Ez utóbbi Ágoston legendájára emlékeztet: a tenger partján sétáló, Szentháromság titkán töprengő püspököt mennyei gyermek figyelmezteti az emberi megoldás reménytelenségére, amikor kagylóval akarja a tenger vizét egy gödröcskébe átönteni.

Ez a barokk szakrális szimbólum: a háromszögbe foglalt sugárzó nap oltalmazó céllal fölkerül a házak homlokzatára, kapubejáratokra, más helyekre is, és több vidéken egészen elnépiesedik, népművészeti motívummá válik.

Az ábrázolás teljes hazai dokumentációja még késik, így csak néhány emléket idézünk. A győri apátúrház, ma múzeum barokk épületének homlokzatáról az egyébként művészi restauráció idején (1951) meggondolatlanul leverték a beletervezett háromságszimbólumot és ezt a felírást: DOMINUS VIDET ET PROVIDET, vagyis: az Úr lát és gondot visel.* Ilyen látható a Szeged-felsővárosi templom homlokzatán is.

A motívum népi felhasználásának legérettebb példáit a szegedi és szegedvidéki parasztházak napsugaras házvégein, oromzatain látjuk, amelyek azonban egy-két évtizeden belül eltűnnek a szegedi tájról. Megbecsülésükhöz hiányzik a szeretet és műveltség.

Virágkorukban, a múlt században, ezek a fenyőfaintarziás díszítések nemcsak a házhomlokzatokon, hanem más hangsúlyos helyeken: kapubejáratokon, kisebb utcaajtókon, kemencék előte néven emlegetett nyílászáró lapján, vízimalmokon is jelentkeztek, mindenütt oltalmazó, gonoszűző célzattal.*

A díszítés csökevényesebb formában más tájakon is megjelenik.* Ismerik a szomszédos katolikus népek is: szlovákok, csehek, osztrákok is.* Az interetnikus vizsgálatok szép, tanulságos eredményeket ígérnének.

 

*

 

Szintén a geometrikus elv jellemzi a középkor néhány, dekoratív jellegű szimbólumát. A Szentháromságot három küllőszerűen elhelyezett nyúl jelképezi, amelyeknek csak háromszögben összeérő három füle van, de önmagukban nézve, egyikük sem csonka, megvan mindkét fülük. A téma Európa-szerte ismert, két hazai emléke a gyulafehérvári székesegyház és a lőcsei Jakab-templom középkori kőfaragásain maradt ránk. Későbbi templomi emlékeink között már hiába keressük.

A szakrális népművészet hagyománytisztelete azonban sokkal szívósabb. Csemegi József sikeres kutatásaiból* kitűnik, hogy a motívum barokk utóéletében eljutott a fazekasság formavilágába is. A Néprajzi Múzeum 1700 táján készült, ismeretlen lelőhelyről származó korsaját és az egri múzeum hasonlókorú tálacskáját talán oltalmazó célzattal is díszíti.

Egyik baranyai népi kerámiánkat forgóban elhelyezett három hal ékesíti. „A halak – írja Csemegi – mindegyike farkával kifelé, küllőszerűen helyezkedik el, fejét pedig az előtte lévőnek testére fekteti, aminek következtében a haltestek fonadékszerűen kapcsolódnak egymáshoz.” Az ábrázolásnak svájci megfelelői is vannak.

Egy kolozsvári reneszánsz kapuzat (1571) kőkeretbe foglalt emblémáját „három küllősen elhelyezett emberi alak tölti ki: egyik alak bal kézzel a mögötte lévőnek középpontba helyezett bal bokáját, jobb kézzel pedig az előtte lévőnek körkeret mentén fekvő jobb lábafejét fogja.” Ennek az ábrázolásnak is vannak középkori előzményei.

Három hasonló módon, tehát küllősen elhelyezett falevél tűnik föl a soproni franciskánus kolostor káptalantermének 1400 tájáról származó boltozati zárókövén, párhuzamul pedig egy múlt században készült püspökbogádi paraszttálon. Ezt a sokszor önállósult, népművészetünkben is kedvelt díszítő formát a szakirodalom triquetrum, illetőleg deltodon néven tartja számon.

Úgy véljük, hogy a középkori esztergomi királyi palotának egyik zárókövén és a felsőőrsi prépostsági templom timpanonjának román domborművén föltűnő, tengerből kinövő, három feltartott ujj szintén a Szentháromság egy Isten jelképes ábrázolása.

Veleméren a Szentháromságot három koncentrikus, egy középpontú kör jelképezi.

A középkorban a Szentháromságot ábrázolták egy palástban három egymás mellett ülő emberalakkal is, így a lőcsei minorita, továbbá Szent Jakab-templom XIV. századi freskóin. Az Atya kezében néha a kerek világot jelképező alma, a Fiúéban kereszt, a Szentlélekében pedig galamb. Ennek ószövetségi előképe a három ifjú angyal Ábrahám vendégségében (Genezis 18,2). Már itt említjük meg, hogy Kapolcs Szentháromság tiszteletére szentelt barokk templomának (1783) mennyezetfreskóján is ezt az ószövetségi előképet látjuk.*

Zsegra (Schigra, Žehre), Gömörrákos (Rákoš) és Muraszombat (Muravska Sobota) középkori freskóin* a Szentháromság három összenőtt fejű, illetőleg arcú, egytestű alakban jelenik meg. Bár az egyházi tanítóhivatal a félreértések veszélye miatt mindkét ábrázolási módot tilalmazta – először az 1274, évi lateráni zsinaton, végérvényesen XIV. Benedek rendelkezésével – mégiscsak az újkorban tűnik el, hogy más, szabatosabb fogalmazásoknak adjon helyet.

Benedek pápa a Szentháromság ábrázolására a Gnadenstuhl ikonográfiáját javasolja (1745), amely egyébként már a XII. században megszületett: trónszéken ül a tiarás, pápai süveges Atya, ölében a keresztrefeszített Fiú, fölöttük pedig galamb képében a Szentlélek.*

A téma a magyar középkor művészetében is meghonosodott. XIV. század elejéről való szoborcsoportként tűnik föl a pozsonyi Szent Márton-székesegyház északkeleti kapujának ívmezején, Podolin (Pudlein, Podolinec), Deáki (Diakovce), Nagytótlak (Selo) freskóin, továbbá a lőcsei Szent Jakab-templom XV. századból származó predellaképén, a nagyőri (Nehre, Strážske) hasonló korú Mária-oltán és a Kálmáncsehi-kódex egyik iniciáléján.*

Kassa barokk Szentháromság-emlékoszlopa is a Gnadenstuhl formavilágát követi.* Felírása: Pater qui creavit me, Filius qui salvavit me. Spiritus Sanctus qui sanctificavit me. (1722.). Magyarul: az Atya, aki teremtett, a Fiú, aki megváltott, a Szentlélek, aki megszentelt engem.

Padányi Biró Márton később még jellemezendő kezdeményeire a barokk Szentháromság-tisztelet a veszprémi egyházmegyében eresztett mély gyökereket. Érthető tehát, hogy számos egykorú ábrázolással éppen ennek területén találkozunk. Így Búcsúszentlászló templomának diadalívén, számos útszéli szoborművön. Számbavételük még a jövő kutatására tartozik.

Almakerék (Malmkrog, Malamcrav) templomának 1400 tájáról származó kettős freskója sajátos, ritka dokumentáció.* Egyik része az Angyali üdvözlet, Gábor arkangyal köszöntése: a Szentlélek száll reád és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged (Lukács 1,35). A másik részen az Atya ölében a Fiú, kisgyermek alakjában, jobbjukon Gábor, aki a Szentlelket kijelenti.

Gecelfalva (Gecelovce) freskóján szintén az Angyali üdvözlet:

Mária felé azonban még a Szentlélek galambja is száll, a mennybéli Atya pedig a Kisdedet nyújtja a Szűz felé. Hasonló ábrázolás Székelyzsombor (Jimbor 1540) táblaképén.* A rozsnyai székesegyház Mettertia-képén (1517) a Kisded fölött a Szentlélek galambja, a felhők között pedig az Atya.*

 

*

 

Szívós életű az a megállapodott barokk változat, amely Mária koronázását úgy örökíti meg, hogy az egymással szembenülő Atya és Fiú közösen teszi fejére a koronát, fölöttük pedig galamb képében a Szentlélek lebeg.

 

Alig van a XVIII. században épült templomunk, amelyben a Szentháromság oltárképével, freskójával, más titulusra szentelt oltárormára helyezett ábrázolásával ne találkoznánk. Csoportosításuk még késik, itt Garas Klára felsorolását követjük: Aszár, Bakonykoppány, Besztercebánya, Buda (Szent Anna-templom, 1772), Galambok (1801), Gyöngyös (Erzsébet-templom), Jászdózsa, Kenyeri (1779), Komárom, Kopócsapáti, Lenti, Mosonszentmiklós, Nagyvárad (Székesegyház), Nógrád, Nova, Nyitra, Örszentmiklós, Páka, Páli, Peremarton, Pozsony (Grassalkovich-palota kápolnája, Maulbertsch), Ruszt, Sitke (1774, Dorffmeister), Sümeg (1757, Maulbertsch), Sékesfehérvár (jezsuita templom), Szílsárkány, Tápióbicske, Türje (1761, Dorffmeister), Vác (székesegyház 1770, Maulbertsch), Vértessomló, Zalaegerszeg, Zics, Zirc (1744).*

 

*

 

Ezt az ikonográfiai formát népszerűsítik – legtöbbször Mária alakjának elhagyásával, illetőleg az Immaculata-kultuszban való önállósulásával – a köztéri barokk Szentháromság-szobrok.

Bajorországban, de különösen az egykori Habsburg-monarchia területén alig van város, falu, ahol ne találkoznánk vele. Az Immaculata és Nepomuki Szent János szobraival hozzátartoznak a közép-európai barokk városkép ünnepélyes reprezentációjához, szakrális atmoszférájához.

A bécsi pestisjárvány (1679) nagy rémületet keltett. Lipót császár és király – mint a Habsburgok minden válságos helyzetben – Máriazellbe zarándokolt. Itt az Úr haragjának kiengesztelésére fogadalmat tett, hogy a Szentháromság dicsőségére és az angyalok kilenc kara tiszteletére emlékoszlopot emel. A Graben-ben felállított monumentális kompozíció a habsburgi állameszme hármasságát: a Szent Lipóttól, Istvántól, Venceltől felajánlott Ausztria, Magyarország és Csehország szakrális egységét és közös oltalomkeresését óhajtja hangsúlyozni, mind a Szentháromság-tagadó eretnekek és törökök, de a természeti csapások, járványok ellenében is.* Kifejezi azonban a kor hierarchikus-summázó szellemét is.

 

*

 

A budavári Szentháromság-szobor állításának körülményeit és célzatait jól ismerjük, különösen kitűnik belőlük a kor lelkivilága.* A tanács az 1689-ben dúló pestisjárvány alkalmával fontolóra vette, hogy „a magasságos Isten, mielőtt csapását ránk mérte volna, sok szép tartományt, vidéket és országot sújtott. Bennünket a pestis csodálatos módon megkímélt, annak a bizalommal telt fogadalomnak következtében, amellyel ájtatosan elhatároztuk, hogy a legszentebb, áldott és osztatlan Háromság tiszteletére oszlopot állítunk.”

 

A latin nyelvű fogadalom (1694) így hangzik: "örök és mindenható Isten... Mi budai polgárok legmélyebb tisztelettel borulunk le könyörületes jóságod előtt, hálát adva végtelen irgalmadért, hogy bennünket a három éven át dühöngő halálthozó pestisjárványtól atyai szeretetből megszabadítottál...

Megígérjük és megfogadjuk Neked legszentebb Háromság, hogy egy, az isteni három személyt ábrázoló kőszobrot állítunk. Megfogadjuk, hogy a Te imádásodra szentelt emlékmű előtt kötelességszerűen minden hónap első vasárnapján elimádkozzuk a Szentháromság litániáját. A szentkereszt feltalálása és felmagasztalása ünnepén körmenetben vonulunk a Kálváriahegyre, a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária ünnepének előnapján böjtölünk, végül senkit sem bocsátunk állandó letelepedésre, szolgálatra és mesterségre Budán, senkit föl nem ruházunk polgárjoggal, senkit mint házbirtokost, be nem fogadunk, csak a valóban római egyház vallása szerinti katolikust, hogy az isteni Szentháromságot mindenki helyesen ismerje, imádja, dicsérje és szeresse..."

A szobrot hosszú készülődés után 1713-ban avatták föl. Talapzatának hat kőreliefje: 1. Dávid király Istenhez könyörög, hogy az Izrael népét sújtó döghalált távoztassa el. Alatta helyezték el azt az oltárkövet, amelynél a Szentháromság-litániákat tartották. Az oltárkő alatti mélyedésben Rozália fekvő szoboralakja. 2. A budai pestis: egy járványtól sújtott család fölött az Úr keze ragadja el az apokaliptikus angyaltól a pestist hozó nyalábot. 3. Az emlékmű felajánlása. 4. Buda, 5. Magyarország, 6. a Habsburgház címere. A mellékalakok: Szűz Mária, Xavér, Kristóf (Lannek Kristóf kamara-igazgató felajánlása), Rókus, Keresztelő János (Launack János polgármester felajánlása), Sebestyén.

A lakosság úgy tekintett a Szentháromság-emlékre, mint a zsidók a rézkígyóra. Szentháromság vasárnapján minden évben körmenetben vonult a szoborhoz, ahol német, magyar, szlovák és illir nyelvű prédikáció után a sokaság nagymisét hallgatott, a nyolcad alatt pedig a Szentháromság litániáját végezte. 1725-ben megalakult a Congregatio SSS Trinitatis, amelynek célja a Szentháromság kultusza mellett, a magyar polgárok gyámolítása és Budán a magyar nemzetiség terjesztése volt.*

1739-ben rettenetes járvány dúlt hazánkban. Elmúltával, 1740. március 27-én hálaadás volt, amelyen egész Buda ünnepelt. Reggel hétkor érkeztek az Óbuda-újlakiak Rókus és Sebestyén új szobrával. A tabáni menetben 24 fehér ruhás illir leány a Lorettói Szűzanya szobrát hozta. A vízivárosiak Xavéri Ferenc szobra alatt vonultak föl. Hat, járványból kigyógyult gyermek vette körül, kezükben feliratos pajzzsal. A Vár kapujánál hat járványon túlesett férfi csatlakozott hozzájuk. Az országúti ágostonrendiek hívei között ott voltak a Tolentinói Szent Miklós-társulat tagjai vörös-fekete habitusban, csuklyával, mellükön csillaggal, kezükben a pestispatrónusok képeivel. A zászlóvivők fején római módra készült csillagos sapka. Miklós szobrát vörös-fekete csillagokkal díszes ruhában, fáklyákkal más társulati tagok vitték. A körmenetben felvonult még a katonaság, deákság, sokféle jámbor társulat, valamennyien jelvényekkel. Utána nagymise, Te Deum.

A Szentháromság-szobor lámpái éjjel-nappal égtek. Gondozásuk az éjjeliőrök feladata volt.

A fővárosban máshol is állítottak, szintén fogadalomból, Szentháromság-szobrokat. Így a pesti vásártéren (1692), Óbudán (1740).

 

*

 

Arad Szentháromság-szobrának történetét a legenda is átszövi. A nagy mirigyhalál évében, 1709-ben egy halottnak hitt asszony, bizonyos Brumer Anna Mária, magához térve, így szólt a körülállókhoz: tudtotokra légyen, hogy ezen ostora az Istennek el nem fog távozni tőletek, ha csak a radnai templomban lévő kegyelmes képet közönséges processióval meg nem látogatjátok. Ezeket mondván, kiadta lelkét.

A kijelentésnek engedelmeskedve, az aradiak csakugyan elzarándokoltak a közeli Radnára, a barokk Magyarországnak egyik leghíresebb kegyhelyére. A járvány meg is szűnt. Ezért az aradi városi tanács 1732-ben valláskülönbség nélkül Szentháromság-szobor állítására tett fogadalmat, egyúttal azt is megfogadta, nyilván már a kialakult búcsújáró hagyomány ünnepélyes megerősítéséül: ugyanazért háládatlanok ne lennének a városiak, az üdőtől fogva minden esztendőben a radnai kegyelmes képét négy közönséges processiókkal tisztelik.*

Az ex voto megpecsételésére ezév július 28-án ünnepélyes zarándoklat indult Radnára: 24 díszesen öltözött 9 éves fiú- és leánygyermek az elején. A férfiak födetlen fővel, az asszonynép oldott hajjal, mezítláb követték a kisdedeket, miközben énekeltek, imádkoztak. Megérkezve, a gyermekek értékes tálcákon aranyat, ezüstöt, drága ékszereket tettek engesztelő áldozatul a Radnai Szűzanya oltárára.

Maga a Szentháromság-emlékmű 1746-ban készült el,* 1751-ben szentelték föl. Két oldalán kronosztichon: HANC VOTIVAE PIETATIS STATUAM EX SIGNO HONORIS EREXERUNT BENEFACTORES ARADIENSES. A másikon: PRO LUE EXSTINCTA UNI TRINAEQUE, DEITATI VOTA ARADIENSES DEVOTE SOLVERE. Északi oldalán: HI TRES UNUM. Magyarul: ezt a fogadalmi szobrot tisztelet jeléül emelték az aradi jótevők. A másik: A pestis megszűnéséért a Szentháromság egy Istennek az aradiak jámborul teljesítették fogadalmukat. A harmadik: A Három Egy. Egy aradi özvegy haldokló fia kérésére tett alapítványt (1776), hogy minden ünnep- és vasárnap vigiliáján három lámpa égjen a szobor körül.

A török háború (1737) és pestis (1739) emlékezetét idézi Temesvár Szentháromság-emléke (1740), amely talán Rafael Donner műhelyéből származik. A Szentháromság lábánál Rókus, Sebestyén, Borromei Károly társaságában a térdelő Mária könyörög. Három relief a háborúra, éhségre, pestisre emlékeztet. A kompozíción látható még Xavéri Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Istenes Szent János, továbbá Nepomuki Szent János, Rozália, Dávid király, Borbála.*

Pécs városa az 1709. évi pestis után, amely 1710. Havi Boldogasszony napján szűnt meg, nemcsak a máshol méltatott kápolna, hanem Szentháromság-oszlop emelésére is fogadalmat tett, amelyet 1213-ban szenteltek föl. A költségeket részben erkölcsi kihágásokra kivetett büntetésekből fedezték.

A járvány 1739-ben ismét megtizedelte Pécs lakosságát. Díszesebbre, nagyobbra cserélték ki az előbbi Szentháromság-emléket, és bűnbakot kerestek: keresték a csapás okait. A helyi mende-monda szerint pár évvel azelőtt egy öngyilkos asszonyt a temető szentelt földjébe temettek. Hasonlóképpen egy másik asszonyt is, aki börtönben ölte meg magát. Az ég bosszúja a pécsi köznép felfogása szerint azonban főleg azért sújtotta a várost, mert két ember gabonából sört főzött, pedig ebből sütik a szent ostyát is. Emiatt majdnem boszorkányégetésre került sor.

Az oszlop mellékalakjai: Mária, továbbá Rókus, Sebestyén, Páduai Szent Antal. Három oldalán Jézus megkeresztelkedését, a Hegyibeszédet és Urunk színeváltozását domborművek ábrázolták.

A járvány idején különben a legkisebb erkölcsi kihágást, káromkodó szót is szigorúan megbüntették, nehogy Isten haragját ezzel is növeljék.*

Veszprém Szentháromság-szobra Padányi Biró Márton felajánlása. Idézi a pestisjárványok nyomán megnyilvánuló szakrális kordivatot, de a püspök legszemélyesebb buzgalmát is.

A háromság szimbólumaként háromszög alakjában van megépítve. Az oszlopfő is háromszögű, rajta a Szentháromság. Délfelé eső lapos oldalán a Szűzanya alakja fölött két koronát tartó angyal foglal helyet. Lábai alatt az építtető püspök kőből faragott címere ezzel a fölírással: STRVEBATVR PRO GLORIA CVLTVQVE DIVINO AEVITERNO VNI ET TRINO A BIRO ANTISTITE MARTINO. Magyarul: Állíttatott az örökkévaló Egy és Háromnak dicsőségére istenes kultusz okáért. A kronosztichonos versből 1750 jön ki.

A címer alatt két relief. Egyike Magdolnát, másika Márton püspök lovas alakját ábrázolja. Alsó részük a szobor talapzatánál kőből épített asztalra ereszkedik, amely úrnapi oltárul szolgál. Az oltárlappal egyvonalban lévő és alapzatul szolgáló kiszélesedés három csúcsánál Szent István, Szent Imre, hátul pedig Szent Flórián, más elosztásban pedig Szent Miklós, Szent Márton és Nepomuki Szent János szobrai emelkednek. A főoszlopnak oldalain jobbra Katalin és Pál, balra pedig Anna és Péter aranyozott domborművei tűnnek föl.*

A szobor előtti Biró püspök minden nap litániát mondatott. A kultusz további veszprémi fejleményeiről később még szólunk.

Sopron Szentháromság-kompozícióját, egyúttal a legelső hazai emlékek egyikét, pestisfogadalomból emelte (1701) Lőwenburg Jakab gróf és felesége, Thököly Katalin grófnő. Kronosztichonos felirata: VNI TRINOQVE DEO PATRI FILIO SPIRITVI SANCTO EX VOTO POSVIMVS SOFRONII. Vagyis: Mi soproniak fogadalomból állítottuk a Szentháromság egy Isten: Atya, Fiú, Szentléleknek. Mellékalakjai a házastársak, továbbá a család védőszentjei: Jakab, István, Nepomuki Szent János, Szent Antal, illetőleg Anna, Katalin, Regina, Borbála. Az oszlop tövében a Szeplőtelen Fogantatás szobra.*

Kismarton hívő népe az 1713. évi pestis idején megfogadta, hogy a Szentháromság dicsőségére, a Szűzanya, továbbá Szent Sebestyén, Rókus, Rozália, Kajetán és Xavéri Ferenc tiszteletére szobrot emel, és azt időtlen-időkig gondozni fogja. Az alapkövet hamarosan letették, a vész azonban nem múlt. Egy fiúcska is megbetegedett, látomása támadt. A plébánosnak elmondotta, hogy a pestis addig meg nem szűnik, amíg az emberek igaz bűnbánatot nem tartanak, és a fogadott Szentháromság-szobrot föl nem állítják. Ezután meghalt.

Kismarton népe most már nem késlekedett. A szobor megáldása, Mária bemutatása (november 21.) ünnepén meg is történt. Kismartonban a pestis emlékezetére Szentháromság vasárnapjára virradó éjszakán 2 órakor most is megszólal minden harang, amelyet egy haranggal Bertalan napjáig megismételnek. Ekkor újra meghúzzák valamennyit. Ez a 75 napig tartó harangozás a kismartoni pestis szorongásaira emlékeztet.*

Szombathely városában a pestis idején (1709) kint a szabadban, a piac közepén szolgálta a pap a misét. A vész elmúltával az oltár helyén Sebestyén tiszteletére kápolnát emelt. 1713-ban a város népe fogadalmat tett Rókus napjának megülésére. 1714-ben építette a kápolna mellett a Szentháromság szobrát.*

Zalaegerszeg jelentéktelen Szentháromság-emlékét István és László, Péter és Pál alakjai veszik körül.

Szekszárd városa az 1739. évi pestis emlékére emelt Szentháromság-szobrot. Déli oldalán: ADORETUR, LAUDETUR SANCTA TRINITAS SEXARDIENSES IN PESTIFERA LUE PRAESERVANS. Magyarul: Áldassék és dicsértessék a szekszárdiakat járvány idején megoltalmazó Szentháromság. Északnyugati oldalán: SUB GUBERNIO ILLUSTRISSIMI JOSEPHI DE TRAUTHSON ABBATIS ERECTAVI VOTI. Északon: PER ILLUSTRIS DOMINI PINCZÉS PROVISORATU VIGENTE FAUSTI FINITA FUIT.*

Bonyhád Szentháromság-szobrán (1796) még Mária koronázását. Péter és Pált, Józsefet, Flóriánt, Sebestyént látjuk. Lent domborművek: Rozália, Miklós, Teréz, Ignác. Jórészük nyilván a Perczel család akkori tagjainak védőszentje is volt egyúttal.

Tolna barokk obeliszkjének ormán a Szentháromság, középső részén az Inmaculata Sebestyén, Orbán, Flórián, Vendel társaságában, alul a következő domborművek: Jézus az Olajfák hegyén, József, amint a mennyország kapujában a Kis Jézusnak kezet csókol, továbbá Xavér és György alakjai.

Bátaszék Szentháromság-emlékén (1794) föltűnik a Szeplőtelen Fogantatás, a pestisre emlékeztető Sebestyén, Rókus, Rozália, illetőleg tűzvész ellen Flórián, továbbá Donát a szőlőhegyek, Vendel a jószág oltalmára, Nepomuki János az emberi tisztesség védelmére. Fölírása: ARAS TRIADI SANCTOQUE SPIRITUI HOC XENIO EXHIBET DEVOTUS DEO UNI ET TRINO POPULUS BÁTASZÉKIENSIS.

Dunaszekcsőn háromszögű alapzat csúcspontjaiból kiemelkedő három oszlopra van helyezve a Szentháromság szoborcsoportozata.

Szeged Szentháromság-szobrát a Belvárosban, régi nevén Palánkban, a mai Széchenyi tér délnyugati sarkában ex voto Kárász Miklós, a város főtisztviselője, horgosi földesúr állíttatta (1734), mert a hagyomány szerint ártatlan béresét hirtelen haragjában agyonütötte. Az elhatározást nyilvánvalóan a kor pestisjárványai is ihlették.

Sajnos, az ősi szoborról ábrázolás nem maradt ránk, csak kronostichonos feliratait örökítette meg Oltványi Pál.* Az egyik oldalon LAVDETVR ET SVPEREXALTETVR SANCTISSIMA TRINITAS. A másikon: DEVS PATER DEVS FILIVS DEVS SPIRITVS SANCTVS. A harmadik oldalon: HIC VNVS IN ESSENTIA TRINVS IN PERSONIS, AB OMNI CREATVRA SINE FINE ADORETVR. Magyarul: Dicsértessék és magasztaltassék a legfölségesebb Háromság. Atyaisten, Fiúisten, Szentlélek Úristen. Ez lényegében egy, személyében három. Imádtassék vég nélkül minden teremtménytől.

E régi föliratok mellé a szobor 1854, évi restaurációja alkalmából új is került: PIO IX. P. M. ECCLESIAM DEI, FRANCISCO JOSEPHO I CAES. ET REGE APOSTOLICO MONARCHIAM AUSTRIACAM FELICITER ET GLORIOSE REGNANTE, VETUSTATE RUINATAM LOCO MOVIT ET RESTITUIT PIETAS SZEGEDIENSIUM 1854. ALEXANDRO CSAJÁGHY DIOCESIM CSANADIENSEM ANTONIO KREMINGER PAROECIAM PALANKENSEM PROVIDENTE, SUB CONSULE CIVITATIS GEORGIO WŐBER FATIGIIS MICHAELIS KREBSZ CIVIS 1854. Az egyik úrnapi oltárt mindig a szobornál állították föl.

 

Emlékezetét több, részben még ma is élő szegedi szólás őrzi. Mögteröm mindőn a Szentháromság lapossán. Ezt Csaplár Benedek szegedi piarista, érdemes népnyelvi gyűjtőnk így magyarázza: „a szegedi tág piacon, melyen a Szentháromság szobra van. E mondattal felelnek a szegedi lakosok a szűk termést panaszló tanyaiaknak alkudozás közben.” Mindön újság mögteröm a Szentháromság tüvibe. Ezt öreg alsóvárosiak máig emlegetik: sok újságot lehet hallani a városháza tájékán. Ugyanis vasárnap délelőttönként az egész város embernépe, férfilakossága részben még ma is itt találkozik egymással, hogy kibeszélgesse magát és híreket halljon.

A szobrot Szeged népe többször megújította. 1873-ban Kis Dávid dúsgazdag szegedi polgár kérésére, aki palotáját a közelben építette, más helyen való felállítás kötelezettsége mellett eltávolították. Az áttelepítés költségeire társadalmi gyűjtést indítottak. A felállítást azonban a városi tanács halogatta és a raktárba került szobor lassan tönkrement. Öregeknek még századunkba is átnyúló jámbor vélekedése szerint az 1879. évi árvíz ennek a hanyagságnak volt büntetése. A millennium évében emelt és most a Dóm téren látható szobrot a népi közvélemény sürgetése hozta létre.

 

Kecskemét városát is sokszor meglátogatta a feketehalál néven is emlegetett pestis. Az 1739, évi járvány a lakosságnak majdnem harmadrészét követelte áldozatul. Hosszú éjszakákon át temették a halottakat. Koporsóval már nem is győzték. Zsákba dugva, gyékénybe takargatva, tíz-húszat temettek egy sírba a szükségessé vált új, Szentháromság könyörületébe ajánlott temetőben. Voltak házak, amelyekből kihalt mindenki. Ablakaikat a hatóság berakatta, a kapukat pedig beszögeztette.

A járvány Szentkereszt felmagasztaltatása ünnepén szűnt meg (1740). Kecskemét katolikussága megfogadta, hogy a város öt bejáratánál kereszteket állíttat, amelyeket az említett ünnepre következő vasárnap emlékező körmenettel keres föl. Később a Szentháromság dicsőségére emelt temetői kápolnába történt a proceszszió.

A város ezentúl még valláskülönbség nélkül ex voto Szentháromság-emléket is állított (1742), amely az Alföldnek máig egyik legszebb köztéri szoborkompozíciója.

Három oldalán feliratos márványtábla. A homlokzati részen: OPPIDANI KETSKEMETHIENSES EX PIO EREXERUNT VOTO LIBERATI A CONTAGIOSA LUE. Az északnyugati lapon: ANNO QUO FVNDITVS EREXIT STATVAM CHRISTE HANC TIBI FIXIT PLEBS PIA CRISTIADIS SVPPLEX VT MIRA RE VIXIT. A délkeleti lapon: ANNO QUO SANCTE DEVS VERAX PIA SVSCIPE VOTA TVORVM NEX ATROX LIVOR CESSET REX DIGNE POLORUM.* Magyar értelme: Kecskemét pestisragálytól megmenekült lakosai jámbor fogadalomból állították. Hálából, hogy életben maradt. Szent és igaz Isten fogadd el tieid fogadalmát és a vész távozzék.

Az oszlop homlokzati részén a Szeplőtelen Fogantatás szobra, alatta oltárkő, az úrnapi körmenet egyik áldásosztásának színhelye. Ez alatt Rozália fekvőszobra. Szabadon állanak Szent István, Lipót, Rókus, Sebestyén, Páduai Szent Antal szobrai.

Vác Szentháromság-emlékét Althann Mihály Károly püspök kezdeményezte (1750). Az alépítmény közepén úrnapi oltár, fölötte az Oltáriszentség domborműve, az oltárlap alatt Rozália sziklabarlangban fekvő alakja. A kiugrásokon Sebestyén, Vendel, Nagy Konstantin szobrai. A középső részen az Immaculata. Tőle jobbra Borromei Károly, balra Nepomuki János, hátul Flórián szobra. Az egész kompozíciót a Szentháromság koronázza meg. Az Atya és Fiú között angyal kezében a földgömb, azaz a világ. Különálló szoborként Xavéri Ferenc és Gonzagai Alajos, továbbá a sarkalatos erényeket jelképező angyalok. Felírása: VT IN NOVO HOC OBELISCO PATRIS, FILII ET SPIRITVS PARACLITI LAVS, VIRTVS GLORIA IN SEMPITERNA VIGEAT SAECULI* Magyarul: Hogy virágozzék az Atya, Fiú és Szentlélek Istennek ez új emlékjelében mindörökké dicséret, tisztesség, dicsőség. A fogadalom közelebbi mozzanatai nem ismeretesek.

Kalocsa szerényebb Szentháromság-oszlopa (1786) Sebestyén, Flórián, Nepomuki János szobraival, és az Angyali Üdvözlet, Mennybevétel és a fogadalomtétel domborműveivel.

Újvidék hármas tagozású szobra már nem idézi a pestisjárványokat. Mondanivalója inkább politikai, illetőleg földrajzi jellegű. Alsó részén Szent István, László király és Lipót herceg: németek állították, de a barokk magyar haza földjén. A középső régióban az Immaculata. Két oldalán Pál, talán Bácska védőszentjeként, Teréz pedig a királynőre való emlékezésül került a kompozícióba. Fölül a Szentháromság. Felírása: ERBAUT IM JAHRE 1781.

Baja Szentháromság-obeliszkjét a négy evangélista veszi körül (1750).*

Jászberény oszlopa a kolerajárványt idézi dinasztikus utalások nélkül: MIND ÖRÖK ÉS MOSTANSÁG ÁLDOTT LÉGY SZENTHÁROMSÁG, A TELJES SZENTHÁROMSÁG EGY ISTENNEK IMÁDÁSÁBAN BUZGÓLKODÓ SZABAD JÁSZBERÉNYI NÉPNEK LELKI ÉPÜLETÉRE ÁLLÍTTATTA AZ EPEMIRIGY ALATT ALAVENDER MIHÁLY TANÁCSBELI. MDCCCXXI. ESZT.

Jászapátié így hangzik: VÁGÓ FERENCZ ÚR ÉS MÁRK ERZSÉBET ASSZONY ISTENES SZANDÉKÁBUL A TELJES SZENTHAROMSÁG DICSŐSÉGÉRE FELEMELTETETT ANNO 1803ik ESZTENDŐBEN.

Nyilván a járványukkal összefüggő barokk Szentháromság-kultuszt idézi számos, még a XVIII. század folyamán alapított patikánk ilyen titulusa is.

A nagyúri barokk hagyomány, illetőleg az urbánus polgár reprezentáció eljut a paraszti pietás világába is.

Falusi Szentháromság-szobraink is általában a XVIII. század pestisjárványait idézik, de ugyanakkor követik a városi szakrális kordivatot is. Leginkább templomkertben állítják, újítják föl őket. Egyikük-másikuk az alig ismert hazai parasztbarokknak valóságos remeklése. A legszebbek közé tartozik a detki (1719).*

Jászdózsa szobra: EGY ÖRÖKKÉVALÓSÁG ÁLDOTT LÉGY SZENI`HÁROMSÁG. ÖSSZES CSALÁDJÁVAL ALLÍTTATTA ÜDŐS BARTA ISTVÁN ÉS KIS LUJZA. 1885.

Lövő szobrán* ezt olvassuk: HÁRMAN VANNAK AZ ÉGBEN, KIK BIZONYSÁGOT TESZNEK FELŐLEM: AZ ATYA, FIÚ ÉS SZENTLÉLEK ÉS E HÁROM EGYISTEN. ALAPÍTOTTA GÁNGLI SÁNDOR ÉS NEJE, SZÁNTÓ ROZÁLIA. 1908.

Szőreg Szentháromság-szobrának felírása: HÁRMAN VANNAK, KIK BIZONYSÁGOT TESZNEK MENNYBEN: AZ ATYA, AZ IGE ÉS A SZENTLÉLEK, ÉS E HÁROM EGY. János I, 5, 7. A SZENTHÁROMSÁG, TISZTELETÉRE ÉS SZENT ISTVÁN KIRÁLY DICSŐ EMLÉKÉNEK MEGÖRÖKÍTÉSÉRE EMELTETTE DÉR JÓSEF ÉS NEJE KOVÁCS KLÁRA. TITOKZATOS ISTEN, S MÉGIS ISMERŐS. CSAK Ő A JÓ, CSAK Ő A BÖLCS, CSAK Ő ERŐS.

Búcsúszentlászló egyszerű oszlopának felírása: AZ EGY IGAZ ISTENT A SZENTHÁROMSÁGBAN. A SZENTHÁROMSÁGOT AZ EGY IGAZ ISTENBEN. JÖJJETEK IMÁDJUK 1942.

Zalaszentmihály szobrának (1868) két oldalán Vendel és Flórián.

A gyöngyöstarjáni templom előtt a Szentháromság és a Szeplőtelen Fogantatás együttes szoborkompozíciója: ISTEN DICSŐSÉGÉRE A KEGYELETNEK FELAJÁNLTÁK SZÍVÜK HŐ ÓHAJA SZERINT ÓZSVÁRTH JÓZSEF ÉS NEJE TÓTH BORBÁLA 1914.

Tápiósáp Szentháromság-oszlopán Péternek és Pálnak nyilvánvalóan a Tridentinum szellemiségétől, az Egyház barokk eszméjétől ihletett kőreliefjei is láthatók.

Drégelypalánk emlékoszlopát (1762) sajátos ikonográfiai felépítés jellemzi. Az oszlopon megjelenő Szentháromság: Atya és Fiú között, a Szentlélek alatt a megkoronázat Szűzanya. A talpazati háromszögű párkányon József a Kisdeddel, továbbá Sebestyén, Rókust Nepomuki Szent János szobra, Flórián domborműve, alul a fekvő Rozália. A többi jámborsági áramlatot összegző emlékmű négy sarkán a négy evangélista. Felírása: HOC OPUS TRIADIS CURA SUNT INCOLAE POSS. NIS PALANK FIERI AO, 1762 DIE 8. NOVEMBRIS.* Magyarul: Ez a Szentháromság-emlékmű Palánk népének buzgóságából emeltetett.

Érsekújvár szobrán is hármas rétegződést találunk. Fölül a Szentháromság, középen a Szeplőtelen Fogantatás, az alsó tagozatban Rozália, Rókus, Sebestyén, Nepomuki János. Fölírása: HANC TRIADI POSUERE PLEBIS PIA VOTA COLUMNAM 1740. RENOVATA EST 1929. Vagyis: E Szentháromság-oszlopot a nép jámbor fogadalmából emelték.

Csak utalunk Pozsony, Komárom (1715), Eperjes, Szabadka (1755), Körmöcbánya (1765). Nyitra, Nagykároly és bizonyára még más városok barokk Szentháromság-emlékére, amelyekről nem sikerült bővebb adatokat szereznünk.

 

*

 

E szobrok előtt olykor még a XX. század elején is köztéri ájtatosságok voltak: imádkoztak, énekeltek előttük. Legismertebb volt a Padányi Biró Mártontól kezdeményezett, a veszprémi egyházmegye számos falujában máig élő Szentháromság koronája, másként angyali olvasó, népiesen szentes.* Az első elnevezés onnan származik, hogy a hívek az angyalok karához hasonlóan, két karban, váltakozva imádkozzák a Szentháromság dicsőítésére. A szentes pedig az ájtatosságban többször előforduló, még idézendő invokáció nyomán keletkezett. Végzésének módja:

 

Először a kereszten mondd el a Hiszekegyet, azután szintén a kereszten: Mennybéli Atyaisten, irgalmazz minékünk. Megváltó Fiúisten, irgalmazz minékünk. Szentlélek Úristen irgalmazz minékünk. Szentháromság egy Isten irgalmazz minékünk. Azután a három nagy szemeken, mert csak három tizedből áll ez az olvasó, mondd el e Miatyánkot, majd pedig ugyanezeken a szemeken az angyali dicséretet: Áldás, tisztesség, bölcsesség, hálaadás, dicsőség, hatalom a mi Istenünknek, mindörökkön örökké, Amen. (Jelenések könyve 7, 12). A három tizeden lévő aprószemeken pedig, vagyis a háromszor tíz-tíz aprószemen mondd a szerafinok énekét: Szent, szent, szent a seregeknek Ura és Istene, teljes az egész föld az ő dicsőségével.

A koronát elvégezvén, a következő imádságokat és dicséreteket kell elmondani: Dicsőség az Atyának, aki engem, midőn nem volnék, az ő mindenható hatalmával a maga képére semmiből teremtett. Dicsőség a Fiúnak, aki engem, midőn elvesztem, és az ördög fogságába estem volna, az ő bölcsességével, drágalátos szent vérét kiontván, megszabadított. Dicsőség a Szentlélek Istennek, ki engem, haragnak fiát mind a keresztségben, mind azután szent malasztjával az ő jóságából az igazak közé állított. Azon és olyan dicsőség légyen, aminémű volt eleitől fogva minden teremtett állatok előtt. Azon és olyan dicsőség légyen most a mi életünk folyásában. Azon és olyan dicsőség légyen mindenkor világ végéig, és örökkön, örökké. Ámen. Azon és olyan dicsőség légyen vég nélkül az örökkévalóságban...*

 

*

 

Sándorfalván a jámborabb asszonynép Szentháromság vasárnapján hajnali harangszóra a Szentháromság olvasóját imádkozva, rózsaszirmokat szórva, kerülte meg a templomot. A szokás századunk derekán enyészett el. Állítólag egy társulati vezetőasszony kezdeményezte.*

 

*

 

Járta ez a rövid fohászkodás is: Szent Isten, Szent és erős Isten, Szent és halhatatlan Isten: Irgalmazz minékünk. Az imádsághoz ez a legenda fűződött: midőn Konstantinápoly városában a döghalál elhatalmazott volna, és közönségesen könyörögnének, hogy az Isten őket megszabadítaná, egy gyermek fölragadtatván a levegő égbe, az angyaltól tanult, és azután mindnyájan így imádkozván, megszabadultak.*

 

Ponyvairodalmunk más „foganatos” imádságokat is emleget. Egyik Csehország felé mutat. Bevezetésül elmondja, hogy Prágában 1610-ben egy beteg szerzetes koldusszegény deákot fogadott maga mellé ápolóul. Az ifjú levelet kapott szüleitől, hogy a törvény egy hónap múlva kiűzi őket hajlékukból. Nagyon elszomorodott. A szerzetes megvigasztalta, hogy a kolostori könyvtárban ládába zárva titokzatos imádság van. Ennek ájtatos elvégzésével sorsa jóra fordulhat. A deák alattomban benyitott a könyvtárba és az imádságot megtalálta. Lemásolta, majd visszatette a helyére. Elimádkozta és szüleire jobb napok virradtak. A hat részből álló imádságot otthon égő gyertya és feszület előtt kell elvégezni. Mi jellemzésül csak a másodikat és harmadikat idézzük közülük:

Óh mindenható, örökkévaló Úristen, mennyei szent Atyám! Tekintsd sanyarúságomat és szükségemet. Kérlek a szent angyalok: Szent Mihály, Szent Gábriel és Szent Ulrik (nyilván Uriel helyett) által, kérlek szent trónusod, kerubinok és szerafimok által, kik folytonosan zengik: szent, szent, szent Isten, Sabaoth, menny és föld teljes az ő dicsőségével. Légy segedelmemre... Erre kérlek az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek ereje által. Ámen.

Mindenható örökkévaló Úristen, mennyei szent Atyám! Tekintsd sanyarúságomat és szükségemet. Esedezem Salamon bölcsessége, Izsák engedelmessége, Jákob jámborsága, Mózes kígyója és Izrael tizenkét nemzetsége által, esedezem Szent Anyád és Szent János ajánlata által, támogass és add nekem... Esedezem a Szentháromság egy Istenség által. Amen…*

 

Approbált barokk Szentháromság-ájtatosságok –, főleg paraszti társulatok szükségleteinek kielégítésére – ponyván még századunk elején is megjelentek,* amikor a templomban már nyelvújítási furcsaságokkal teletűzdelt, kenetes hangon fogalmazott újabb kultuszok (Jézus szíve, Mária szeplőtelen szíve, Lourdes) kezdenek terjedni.

 

*

 

Aba hajdani jezsuita temploma (1748) szentélyének háromszögű alaprajzával egyedülálló hazánkban. Kupoláján a Szentháromság freskója, az előtte térdelő Szűz Máriával és Xavéri Szent Ferenccel. Körülöttük az angyalok kilenc kara, háromszögekbe szerkesztett csoportokban. A jobboldali csoportban az őrzőangyal eltévedt fiúcskát emel föl. A szeretet angyala szívet tart a kezében. Az uraságok angyala a megváltás zászlajával és az örök élet koronájával lebeg. Mihály a sárkánnyal viaskodik. Fölötte a trónusok karából két angyal a trónra koronát helyez. A baloldali triász: a fejedelemség angyala liliomvesszővel és villámköteggel, az erény angyala koronával, a hatalmasságok angyala pedig Isten szemével hódol.

Közöttük a szeráfok és kerubok szárnyas fejei. A szentélyt tizenkét fényforrásból szüremlő világosság járja át.

A főoltár képe az Atya és Szentlélek alatt álló gyermek Jézust mutatja be Mária és József kíséretében. Az oromzaton az IHS monogramot a Hit, Remény és Szeretet angyalai veszik körül.*

 

*

 

A győri székesegyház kegyoltárának homlokzatán az Atyát és a galamb képében ábrázolt Szentlelket látjuk, a Második Személy a Vérző Szűzanya ölében.

 

*

 

A nagykárolyi Szentháromság-kápolna alapítása és barokk kultuszának céltudatos irányítása* jellemző fényt vet a kor tekintélyi világára, tridentinus keménységére.

 

Károlyi Sándor emelte a karlócai béke (1699) emlékezetére. 1703. április 26–án a Lyukashalmon szentelvén meg a helyet, töttük bele az fundamentumot, anyámasszony Koháry Judit, feleségem Barkóczy Krisztina, leányim Klára és Borbála magok nevét egy téglára kimetszvén, az oltár előtt való jobb kéz felől való oszlopnak fundamentumába. Engedje Isten, legyen szent nevének dicséretire, és az ő szent híveinek épületire, szent nevében öszvegyülendő lelkek üdvösségére.

A gróf utasítást adott (1718) károlyi (nagykárolyi) udvarbírájának: azért ezentúl is szorosan observáltassék, hogy mind a kisdedek isteni félelemben és jó erkölcsök gyakorlásában neveltessenek, s mind pediglen az öregek magától az Úr Jézustól rendeltetett imádságot gyakorolják, és a hitnek legfőbb ágazatját, tudniillik a teljes Szent Háromságnak mivoltát tudhassák, illik és illendő minden cirkáláskor mind az öregeket és fiatalokat a Miatyánk elmondására és az teljes Szent Háromságnak vallástételére kényszeríteni.

 

A kápolnáról a jövőre nézve így rendelkezett: pünkösd napjának eltelése után való vasárnap Szentháromság napja következvén, előre prédikációra invitáltassék a tisztelendő páterek közül. És a vártul és a városi templomtul fogva egész a Szentháromság kápolnájáig az utak megtisztíttassanak, kétfelől zöld ággal megverettetvén, valamint áldozó napjára, úgy ezen szent napon és mind az egész szent szerzetesek, parochusok, s keresztyén gyülekezetek begyűljenek, sőt Szatmárbul, Nagybányárul, Bátorbul és több helyekről is invitáltassanak. És úgy reggel az városi templombul a processio megindulván, és az várbelivel conjungálván magát, kövesse szép renddel és isteni dícséretekkel az említett Szentháromság kápolnájához útját...

Hogy pedig annyival nagyobb gyülekezet legyen, minden gondja arra forduljon utódaimnak és a pater piaristák rectorának, hogy Rómából meghozassák a teljes búcsút, mely már ezelőtt is megvolt, és azt minden hetedik esztendőben megújítsák...

Az énekes mise pedig legyen a kápolnában, Körülötte sátorok húzattassanak ki, s azokban is szent áldozatok tétettessenek. Prédikációk a gyülekezetnek szükségéhez képest legyenek magyarul, németül, oláhul és successive talán tótul is, melyeknek végezeti után hasonló szép renddel és isteni dicséretekkel vezettessék vissza a városba a processio: Szent Ambrus és Ágoston hymnusa éneklése alatt szóljon az ágyú és muzsika, ha utódaimnak lesz pora és aki fújja, s adattassék hála Istennek az ő ingyen kegyelméből vett jókért.

Maga a Károlyi-család is együtt járta a néppel a búcsút, de máskor is ájtatoskodott itt. A búcsú hangulatában Károlyi Sándor minden méltányos kérést azonnal teljesített.

Elemi csapások idején, szárazság alkalmával is szokás volt körmenettel a kápolnához zarándokolni. A kaplonyiak Flórián napján, a majtényiak áldozócsütörtököt követő pénteken fogadalmi processióban jöttek ide.

 

*

 

A hazai Szentháromság-kultusz virágzásán a Spanyolországból áttelepült, Szentháromságról elnevezett trinitárius rend is buzgólkodott (1693–1783 Pozsony, Illava, Óbuda, Eger, Sárospatak, Gyulafehérvár).* Mellette a keresztény raboknak pogány fogságból való kiváltását tartotta legfőbb emberbaráti hivatásának.* Erről itt nem szólhatunk bővebben. Templomaik mellett, külön Szentháromság-társulatot alapítottak, amelynek tagjai skapulárét viseltek, és a szenteshez hasonló olvasóájtatosságuk volt. A rend emlékezetét és szakrális hatását Makkosmária búcsújáróhely őrzi, ahol a hívek a második világháború idején fogságba esett családtagjaikért könyörögtek.




Hátra Kezdőlap Előre