Ezeket nyilvánvalóan még a XVIII. században a gyák néven emlegetett kántorok, előimádkozók nyomtatott lapról olvasták fel, az írástudatlan hívek pedig emlékezetükbe vésték. Innen kezdve az imádságoknak az lett a sorsuk, mint az élőszóval hagyományozott folklórnak: megrostálták, átformálták. Megtartottak egyes érthetetlenné kopott szavakat is, lévén kultikus megnyilatkozásról szó. Erdélyi Zsuzsa: Hegyet láték, lőtőt lépék. Új Írás 1970, 9. sz. 100.