Egy magyar szentember 154. Nyilván Szent Anna itteni kézereklyéjének folklórfejleménye az exercitium vespertinum nevezetű illuszrált imádság, amely az osztrák annabergi szentképek tartozékaként, de önállóan, latin, német, magyar változatokban is megjelent. Felső részén: ember e földön való vetésed idejében gondolj az örökkévalóságban való aratásra. A kép tenyeret ábrázol öt ujjal. A tenyérben ez a beleírás: lelkem mindenkor Isten kezében és oltalmában vagyon. Az ujjakon könyörgések és szakrális jelképek. A hüvelykujjon az Atyaisten: áldjátok Istent minden jóért, mely kezéből jő. A mutatóujjon a Szentlélek: az örök üdvösség elnyeréséért világosítsd meg elménket bűneink megismerésére. A középső ujjon a Mettertia: Jézus, Mária, Szent Anna, fogadjatok szeretettel oltalmatokba. A gyűrűsujjon feszület: a meg nem siratott bűnöket a föld minden aranya sem födi el. A kisujjon a sárkányölő Szent Mihály: Isten előtti alázat és leereszkedéssel győződ le a bűnt.

A kép és szöveg nyilvánvalóan az épületes halál készületéül esti lelkiismeretvizsgálat számára készült. Nem látjuk világosan az ikonográfiai összefüggést ama középkor végén készült német grafikákkal, amelyek Anna-utalások nélkül az emberi kezet, ujjakat az üdvösség tükreként, szintén bűnbánatra ösztönző szimbólumként ábrázolják. Vö. Török, Györgyi: Eine unbekannte Veit Stoss-Zeichnung. Anmerkungen zum Problem der Bildhauerzeichnung und zur Bedeutung des Busszettels. Acta Historiae Artium 1971. 63.