A királyi érintés gyógyító erejéről MOE. II, 23. El kell itt mondanunk, hogy Szeged egykori népe a polgármesterében nem csak a hivatali tekintélyt, hanem a közösség atyját, mintegy pátriárkáját is tisztelte. Lázár György, a város egyik legnagyobb polgármestere († 1915) az egyszerű külvárosi, tanyai embereket hajlékukban is fölkereste. Tömörkény István írja róla, hogy egyik tanyai kocsizása alatt bekönyörgi egy asszony őhozzájuk is.

No mi baj húgom – kérdezi Lázár.

Az Isten áldja mög, hogy ránk is tekintött – mondja az asszony – jaj, hogy is háláljam mög? Nagyon beteg a kislányom, nyűglődik odabenn a házban, mindjárt kihozom. Ugyan tögye a kezit a fejire, akkor biztosan möggyógyul." A Dugonics Társaság Lázár-emlékünnepe. Szeged 1916, 52.