Margit, szent névrokonaitól való megkülönböztetésül Antiochiai Szent Margit vértanú szűz, a bizánci egyházban Marina. Életét csak legendákból ismerjük, nyilván Diocletianus idejében (307) szenvedett vértanúhalált.
Margit legendája a középkor századaiban jámbor kalandregénnyé színesedett, és antik, keleti elemeket is fölszívott magába, köztük a sárkány hitregei és mesei alakját. Számos, egykori német, francia, angol verses földolgozása van, élt tehát az énekmondók világában is. Nyugaton igazi népkönyvvé válik. Király Györggyel* elmondhatjuk, hogy Margit bevonult a középkor világirodalmába.
Hazánkban is igen népszerű. Szűz Szent Margit asszony legendáját az Érdy-kódex* a Legenda Aurea és Pelbárt előadása nyomán így adja elő: keresztény hitéért pogány atyja eltaszítja. Törvénybe kerül, ahol meggyötrik, majd beveték az temlecben és nagy fényesség betelé az temlecöt. Mikoron imádkozott vóna, kéré Úristent, hogy mutatná meg őneki személy szerént az ő ellenségét, ki ellene viaskodnék. És íme megjelenék ő előtte egy nagy kegyetlen sárkány, ki mikoron őtet el akarná nyelni, szent keresztnek jegyét veté reá, és ottan elenyészék. Annak utána esmég neki jelenék embernek képében és mondá: elégödjél meg immáron én felőlem és ne háborgass. Szűz szent Margita asszony szent keresztnek jegyét veté reá, és ottan isteken (üstökön, vagyis hajánál fogva) ragadá és lábai alá nyomá, mondván: aláztassál meg kevély ördög egy asszonyállatnak lábai alatt. Az sátán kedég kezde kiájtani: óh bódog Margita meggyőztettem immáron. Ha firfiú győzne meg engemet, nem gondolnék vele, de íme egy gyenge szűztül győzetőm meg. Szűz szent Margita asszony kedég megkérdé... miért háborgatná ollyan igen az keresztyéneket. Mondá: miért mi az erek boldogságot elvesztöttük, hova az embereket viszik, természet szerént bánjok és azon való nagy irigységből háborgatjok őket, hogy ő velök es veszthetnők. És ellyen dolgokat jelentgetvén, fölemelé Szent Margita asszony torkáról lábait és mondá: fuss el ennen hamar nyavalyás és ottan elenyészék.
Margitot a pogányok most égő fáklyákkal gyötrik, majd utána egy teljes hordó vízbe vetették, hogy gyetrelme öregbölne. Az Úr erre nagy földindulást támasztott, mire az emberek megrettentek és ötezren megtértek. A fejedelem fejét véteté Margitnak, aki előtte így imádkozik: hogy valakik őróla ájotatussággal megemléköznének, és őneki segedelmét hínák akármi nemű szökségben, jelesen gyermekszülő asszonyállatok meghallgattatnának. Szózat jöve mennyből, hogy azonképpen lenne.
Margit legendáját ismeri a Kazinczy-, Lázár-, Cornides-kódex is.* Az épületes életregény összefügg még, illetőleg vegyül Euphrosina (Debreczeni-, Lobkovitz-, Nádor-kódex), Marina (Érdy-, Érsekújváry-kódex), és Eugénia (Tihanyi-kódex) legendáival is.* Középkori hiedelem szerint magának a Margit-legendának olvasása, sőt a könyv érintése is csillapítja az asszonyi fájdalmat.
Margit a Tizennégy Segítőszent, továbbá a négy Virgines Capitales (Ágota, Dorottya, Margit, Katalin) egyike. Nevével már a Pray-kódex misenaptárában találkozunk, de az egész magyar misetörténet számontartja. Radó Polikárp 1498 tájáról közöl* egy szerencsés szülésért való kéziratos liturgikus könyörgést, amelynek nyugati párhuzamai* is vannak: Deus, qui gloriosam virginem et martyrem Margaretham invocantibus salutis remedia promisisti, exaudi nos pro N. famula tua in martyris tuae suffragio confidente, ut eius meritis partus fiat sine sui et foetus periculo iocunda, quae tuo ex munere concepta est gravida.
Margit tisztelete hazánkban különösen II. András keresztes hadjárata után lendült föl. A király a Szentföldről szentünk ereklyéjét, éspedig fejét, koponyáját is magával hozta és a szepesi prépostsági templomnak ajándékozta, ahol máig tisztelik.* Margit hallatlan Árpád-kori népszerűségére jellemző, hogy a Patrona Regni megtisztelő címet is elnyerte. Föltételezhetjük, hogy IV. Béla nemcsak jámbor megfontolásból, hanem szakrális névmágiából is szándékosan választotta a tatárjárás rettenetei között újszülött kislányának, a majdan szintén szentté leendő Margitnak védőszentjéül.
A pozsonyi klarisszáknál őrzött és a XVII. században sokat emlegetett Szent Margit asszony öve aligha lehetett a mi Margitunké, amint Takáts Sándor állítja.* Igazat kell adnunk Magyary-Kossa Gyula kiváló orvostörtönészünknek, aki külföldi analógiák idézésével Antiochiai Margit kultuszörökségét látja benne.* A gyakorlat még nyilvánvalóan a pozsonyi középkorba nyúlik vissza, amelynek a klarisszatemplom lehetett a tűzhelye. Belső portája fölött Rómer Flóris még látta* a sárkánnyal küzdő Margit freskóját, amely századunkra már tönkrement.
Takács értékes levéltári adataiból kiderül, hogy a pozsonyi apácáktól gyakran kérték kölcsön az övet fájdalmaik enyhítésére a boldog állapotban lévő asszonyok. Hogy valahogyan – írja Takáts – veszendőbe ne menjen, rendesen katonai őrséggel vitették a beteghez is, meg vissza a pozsonyi klarissza-apácákhoz is. Az efféle kíséret sok költséget emésztvén föl, nem minden beteg juthatott szent Margit asszony övéhez. Csak a főúri családoknak sikerült azt megszerezniök. De még a legmagasabb rangú és leghatalmasabb főúri családok is csak rövid ideig tarthatták az övet maguknál, mivel folyton mások és mások kérték, Az 1689. évben például a haldokló Batthyány Ferencné viselte az övet. A férje állítása szerint a szent öv igen megkönnyítette a különben menthetetlen asszony szenvedéseit. Batthyány gróf a felesége halála után nem küldé azonnal vissza az övet Pozsonyba, s emiatt az apácákat mély aggodalom fogta el. Eszterházy Magdolna Viktória nővér tehát levélben kérte meg Batthyány grófot, küldené vissza szent Margit asszony övét. Én igen. félek – írja a főúri apáca –, hogy Istenben elnyugodott szegény grófnő asszonyom ő nagysága halálán való keserűségben ki tudja hová tévelyedett? Talán nem is tudták az emberek, mirevaló légyen? Minekünk az, édes gróf uram, igen nagy kincsünk! Bizony igen nagy neheztelést vennék magamra az szent szerzettől, ha eltévelyednék, mivel immár sokszor kértem el palatinusné asszonyom ő hercegsége javára is az fejedelemasszonytól, de ilyen sokáig még soha ki nem maradott. Ezen üdő alatt egynéhány rendbeli főasszonyok is kérették immár az övet. Kezünknél nem lévén, oda nem adhattuk!
E levélre Batthyány gróf megbízható kísérettel visszaküldé Pozsonyba az övet. Az 1689. év december 15-én Eszterházy Magdolna Viktória már imígyen ír vala néki: édes gróf uram! Az nagyságod levelét böcsülettel vettem az szent Margit asszony övével együtt! Hogy ennyi ideig kin maradott, abban semmi vétek nincsen!
*
Antiochiai Margit életét, halálát ábrázoló freskóciklusaink* már csak a középkori ország peremein, a hajdani gyepűvidékeken találhatók meg. A Székelyföldön, illetőleg Erdélyben Gelence (Ghelinta, a László-legendával együtt 1400 táján), Homoródszentmárton (Martinuş, szintén Lászlóéval együtt a XIV. századból), Bögöz (Mugeni, Lászlóéval XIV. század), Sepsikőröspatak (Valea Cristului: töredékek, koruk bizonytalan), Szék (Sâg, 1360 táján), Székelydálya (Daia Secuiascâ, református templom: feltárták, később elmeszelték). A László-legendával való együttes előfordulás talán azt a föltételezést is megengedi, hogy a sárkányon, vagyis ellenségen győzedelmeskedő Margitnak is tulajdonítottak gyepűvédő hivatást.
Északon is mindenesetre ott találjuk Margit freskóciklusait a gyepűhatár táján: Haraszt (Charast, XV. század), Süvete (Šivetice: a szent legteljesebb hazai ciklusa, XII. század), Szalonna (református templom, itt is Szent László harca a kunokkal. Ez a Margitlegenda igazi Biblia Pauperum a XIII. századból). Már külön szóltunk a pozsonyi freskóról. A gyepűket idézik még Zboró (Zborov, Szent Lászlóval) a sárosi Palocsa (Plavec nad Popradom), a szepesi Malompatak (Mlynica) patrociniumai.
Már az Árpád-korban számos nemzetségi monostort alapítanak és szentelnek Margit nevére, föltehetően azzal a célzattal is, hogy a nemesi, főúri család gyermekszülő asszonyait vegye különös oltalmába, és így a nemzetségnek, hadnak magva ne szakadjon. Ilyenek a bencés Hahót (XI. század, Hahót-nemzetség), Meszes (Álmos herceg, 1108, Garáb (Grabovo, Tibold-nemzetség, 1234), Béla (1332), a premontrei Hatvan (bizonytalan nemzetség, 1273). A kultusz bencés vonatkozásaira jellemző a Boldva apátsága mellett,* továbbá a tihanyi apátság újlaki birtokán (1298) virágzó Margit-kápolna és a nyilvánvalóan tatai monostorhoz tartozó Szent Margit asszony földe (1392). Pornó cisztercita apátsága is Margit nevét viselte. A Ják-nembeli Csépán bán alapította (1233). A sági premontrei prépostság mellett is volt Margit-kápolna (1299). Karcsa (1187, ma református egyház),* Csurgó (1226) johannita templomának és rendházának is ő volt az oltalmazója. Székesfehérvárott a dominikánusok választották védőszentül (1231).*
Dömös világi prépostságát a Szentföldről hazatérő Álmos herceg szintén Margit oltalmába ajánlotta (1108). Építését Vak Béla fejezte be (1138).* Itt nyílván még a bizánci egyház közvetlen hatásával kell számolnunk. Említésre érdemes, hogy az Esztergomból Dömös felé vezető útnak via Margarethae a jellemző középkori neve.*
Talán még királyi alapítás volt, egyben a híres szőlőket oltalmazta a viharral dúló sárkánytól Somlóhegy Margit-kápolnája, amely már nagy időktől fogva búcsújáró hely.
Somlyóvásárhely 1714-ben Mária hét örömének tiszteletére fogadalmat tesz: a Te örök szolgálatodra lekötjük magunkat és ezt a szegény várost mezeivel, erdeivel és szőlőhegyeivel, szántóföldeivel, egyéb körüllévő határival és benne lakó lelkes és lelketlen állatival egyűit... Fogadást teszünk Néked... hogy míglen élünk ebben a városban, szokásul vesszük minden esztendőben a Te hét örömödnek a tiszteletire hétszer processzióval való menetelt ezen határunkban levő Somló hegyin helyeztetett Szűz Szent Margit kápolnájához, hogy ott a Te oltárod előtt tehetségünk szerint tisztelhessünk... ... Azt is fogadjuk... ... minden szombaton és újhold vasárnapokon olajban égő mécset vagy gyertyát gyújtatunk a Te szent oltárod előtt Szűz Szent Margit kápolnájában...
Margit napján Sümeg népe a XVIII. században búcsút járt ide.
Ennek a fogadalomnak, illetőleg kultusznak eredménye, hogy a kápolna is újjáépül: HONORI SANCTE MARGARITHAE VIRGINIS FUI DECORATA EX INTEGRO (=1727).*
Nyilvánvalóan még a középkort idézik a Karancs tetején épült Margit-kápolna romjai is. A múlt század végén följegyzett néphagyomány szerint Forgách Zsigmond nádor özvegye, Pálffy Katalin építtette és mezítláb szokott ide fölzarándokolni. A néphit szerint az a lány, aki búcsú napján térdencsúszva kerüli meg a kápolnát, meglátja, hogy ki lesz majd az ura. A romokhoz nem messze szentkút is van.
A gombaszögi pálos templom romjaihoz, illetőleg a szomszédságban lévő Margit-forráshoz a következő monda fűződik: a forrás vize Szent Margit napján éjfélkor minden esztendőben véresen buggyan föl. Egy Margit nevű lány ide járt ki a kedveséhez, aki haramia volt. Egyszer hiába várták haza. A lány eltűnt, csak a vére festette pirosra a forrás vizét. A mondát kétségtelenül a legenda is ihlette.
*
Margit táblaképét ott láthatjuk Almakerék (Malmkrog, Malacrav 1450), Alsóbajom (Boian 1490), Bakabánya, (Pukanec 1480), Bártfa (1460, 1480), Berki (Rokycany 1480), Csíkcsatószeg (Cetatuia 1530), Frics (Fričovce, 1500), Héthárs (Lipany 1520), Jánosrét (Lucky pri Kremnici 1470), Késmárk (1493), Kisszeben (Sabinov 1520), Leibic (Lubica 1521), Liptószentandrás (Liptovsky Ondrej 1512), Liptószentmária (Liptovsky Mara 1450), Lőcse (1460, 1476), Ludrófalva. (Ludrova 1510), Nagyekemező (Prostea Mare 1480), Nagylomnic (Lomnica 1495), Somogyom (Smig 1500), Szepeshely (Spišské Pohradie, 1470), Szmrecsány (Smrečany 1480), Zsidve (Seiden Jidveu 1508), gótikus szárnyasoltárain.*
Malompatak (Mlynica) főoltárán egész Margit-ciklust találunk: 1. juhokat legeltet, 2. megkínozzák, 3. az ördög meghunyászkodik előtte, 4. lefejezik.*
Gótikus faszobrait megőrizte Bakabánya (Pukanec), Bártfa (1480), Berki (Rokycany 1510), Budapest (Szépművészeti Múzeum 1510), Busóc (Bušovce 1390), Csíkménaság (Armaşeni 1543), Dénesfalva (Danišovce 1490), Farkasfalva (Vlková 1480), Kislomnic (Lomnická 1400), Kisszeben (Sabinov, Virgines Capitales, 1510), Liptószentmiklós (Liptovsky Mikuláš 1480), Lőcse (1494), Maldur (1360), Malompatak (1515), Mosóc (Mošovce 1470), Nagyjeszen (Horné Jaseno 1480), Sopron (Storno-gyűjtemény, 1480), Székelyzsombor (Jimbor 1540), Szepesszombat (Spišska Sobota 1464).*
Megviselt gótikus kő domborműve a másik sárkányölő György társaságában ott látható a soproni Szent György-templom homlokzatán is. Bent barokk kápolnája.*
Alig lehet vitás, hogy e templomi ábrázolások előtt való ájtatoskodás, fogadalom, továbbá érintésük a pszichikai besugárzás révén a vajúdó, bajoskodó asszonynépnek átmeneti könnyebbülést is szerezhetett.
Margit oltárát emlegetik az esztergomi Szent István-templomban (1397), a soproni Szent György-kápolnában (1398), a váci Szent Miklós-kápolnában (1474).*
Margit tiszteletére szentelt harangot őriz Alsórákos (Racosul de Joş) református temploma: AD HONOREM SANCTE MARGARETHE VIRGINIS ET MARTIRIS. 1498.*
A barokk időkből ismeretes a kókai kápolna oltárképe, továbbá a zalai Pakod szentélyfülkéjében* látható paraszttarokk szobra, amint a sárkánnyal küzd.
Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt templomaink vagy még a középkorban épültek, vagy középkori helyi hagyományok nyomán születtek a hódoltság után újjá. Elenyésző azoknak a száma, amelyeket a barokk kegyúr feleségének, lányának neve, de közvetlenül már nem Margit régi kultuszhagyománya ihletett.
Esztergom: Csataj (Čataj, 1390), Hosszúfalva (Dlha 1390), Lamacs (Lamač 1397), Bős (Gabčikova 1397), Litva (Litava 1397), Ipolyvisk (Vyskovce, XIV. század), Bucsány (Bučany 1440), Samot (kápolna, Somorja mellett), Kismácséd (Mala Mača). Elenyészett Vágsellye (Šaly 1252) és Ciffer (Ziffer, Cyfer) középkori patrociniuma.
Besztercebánya: Nagyjeszen (Horné Jaseno 1321).
Nyitra: Kesselyőkő (Pohszdie).
Rozsnyó: Süvete (Šivetive, XIV. század),* Svedlér (Schwedler, Švedliar, 1569), Miksi (régi, új dedikációja Kisasszony).
Győr: Csapod (1359), Egyházaskesző (1786), Mosonszolnok (1230?), Dénesfa (kastélykápolna), továbbá a Burgenlandhoz tartozó Haracsony (Horitschon), Bánfalva (Apetlon).
Veszprém: Botfölde (1247), Veszprém (1327), Noszlop (1332), Hosszúpáti, másként Bőrpáh (1369), Henye (1376, pálos, Köveskál táján), Döbrönte (1388), Szentmargitfalva (1503). Ug (1522). Ezek elenyésztek,* Ma is élnek: Almádi, Gecse, Külsővat, Nagygomba (1753), Kacorlap (1750 táján, titulusa később megváltozott),* Nagygörbő, Marcali (új).
Pécs: Ug (1289, elenyészett),*Pellérd (középkori).
Vác: Vác (XIV, század vége), Irsa (XV. század, elenyészett), Kóka (1725, temetői kápolna, a titulus középkori), kultusza már Árpárkori Margitéval keveredik.
Eger: Csenger (1322), Szalonna (1332), Szentmargitapuszta (régi, de felújítva 1895).
Kalocsa: Acsa (1318, elenyészett).*
Csanád: Szentmargita (1256, Makó határában). Világos, Temesvár, Negyed.* Elenyésztek.
Erdély: Pócstelke (Paucea 1508).*
A reformáció és hódoltság után már nem tudtak feltámadni és újakkal gyarapodni a váci, kalocsai, csanádi, váradi, erdélyi és az új szatmári egyházmegye hajdani Margit-patroniciumai. A hagyomány folytonossága megszakadt, a kultuszon is eljárt az idő.
A sárkányölő szűz emlékezetét őrző helynevek: Szentmargita (Szolnok-Doboka, Szabolcs, Zala), Szentmargitta (Somogy), Mezőszentmargita (Torda-Aranyos),* nyugaton Szentmargitbánya (Margarethen), Margitta (1216, Bihar).*
Sajátos, nem könnyen tisztázható népéleti körülmények között Margit kultusza az újkorban lassanként elenyészett és a barokk időkben sem bontakozott újjá: tiszteletét, szakrális-mágikus szerepkörét Szent Anna asszony, Jézus nagyanyja örökölte. A Krisztusatyafiság késő-középkori képzetköre, feladatmegosztása, franciskánus kordivatja okozta a patronátus megváltozását. Erről Anna asszonynál még bővebben is szólunk.
Zsámbék lélekharangját 1778-ban Margit tiszteletére szentelték, hogy a sátán ne ragadja el a haldokló lelkét.*
Egészen napjainkig azt hittük, hogy Antiochiai Szent Margit hazai tisztelete, illetőleg magyar népi kultusza már a régmúlté. Voltunk az egyik, neki szentelt régi baranyai templomban, amelynek sem a papja, sem a hívei már nem tudtak róla semmit, és más Margitokkal igyekeztek azonosítani. Az oltárkép sárkányalakját, nagy eszkatológikus szorongások vetületét már illetlennek, nem templomba valónak érzik, nem tudnak mit kezdeni vele.
A kutatás azonban sokszor szerez meglepetést. Kallós Zoltán, a moldvai magyar népélet érdemes búvára számos archaikus bájoló imádság között* a sátán-művelte jégverés, nagyidő, vagyis vihar ellen egy olyan szöveget is föltárt, amelyben Margithoz fohászkodnak: Szíz leány Szent Margit elindula széjjes utcán elé viszi arany medencéjét. Arany medencébe viszi Krisztus Jédusnak harminchárom csepp vérit, szenvedőknek szárnyát, szárnyékját. Szent Antalnak kötelit hét sing olvasóját. Megtalálkozik sátányval, sátányval. Azt kérdik a sátányok: Szíz Leány Szent Margit, mi az ok hejzád nem közeledhetünk? Hejzám nem es közeledhettek, mert tik tiszta lelkek vagytok. Én húnyam alatt viszem arany medencémet. Arany medencébe viszem Krisztus urunknak harminchárom csepp vérit, szenvedőknek szárnyát, szárnyékját Szent Antalnak kötelit, hét sing olvasóját. Arra megtérnek a sátányok, sátányok. Azt mondják: Szíz leány Szent Margit ki ezt elmondja jég eső eleibe, az Úr Jédus Krisztus megérzi a határát, mezeit, szöllősöket, kerteket a jégtől. Uram Jédus Krisztusom vidd el a jég esőt, nagy havasokra, nagy kősziklára.
Egy pusztinai, szemverés ellen való ráimádkozás Szűz Máriához, hogy hozza el a gyerekhez Margit levágott fejét: olyan szép tiszta legyen a feje, mint a szép tiszta víz!*
Nem kétséges, hogy e mondanivaló még a középkorban, a Margit-kultusz virágjában született, amelyet az élőszavas hagyományozás évszázadokon át lényegében, rendeltetésében változatlanul, de archaikus fogalmazásában is – a moldvai népballadákhoz hasonlóan – egészen napjainkig megőrzött. A moldvai csángók ugyanis a középkori magyarság katolikus kultuszegységétől elszakadva, a jámborságnak számos praetridentinus vonását tartották fönn. Ennek maradványa a Margit-imádság is.
Hogy a szomszédos Székelyföldön Margitot szintén bensőségesen tisztelték, azt már csak Gelence, Sepsikőröspatak, Homoródszentmárton freskóciklusai igazolják, amelyekről előbb már szólottunk.
Ehhez még idézhetünk* a szegedi táj hitvilágának középkori rétegeiből is egy szőregi sűly, vagyis bőrbetegség, skorbut ellen való ráimádkozást:
|
*
Baranyából ismerünk még egy máig élő Margit-hagyományt, amely egy Máriakéménd és Monyoród között dombtetőn álló kőoszlophoz fűződik. Ott áll négy ecetfa árnyékában. A fákra borostyánt futtattak. Az oszlopon Margit, a helyi nép ajkán Markret, amint a sárkányt eltapossa.
Mondáját tudomásunk szerint először Rudolf Kriss* örökítette meg: négyszáz esztendővel ezelőtt itt egy lány tehenet őrzött. Hirtelen, amikor nem voltak férfiak a közelében, sárkány támadta meg. A lánynak azonban volt annyi ereje, hogy a szörnyeteget lábbal taposta, és így nem tudott ártani. 1926-ban a szobor elpusztult, összetörték. A föld gazdája ismét fölállíttatta. Újabban az a hiedelem, hogy amikor rossz az idő, a határt jég veri, a szent így bosszulja meg magát a sérelemért. A mondának más változatait Müller Géza gyűjtötte össze. Egy helybeli sokác asszony szerint a szobrot a német Martin Péter emeltette. Az történt volna ugyanis, hogy egy Margit nevű rokonukat, aki jószágokat őrzött, a sárkány itt falta föl. Az asszony még azt is elmondta, hogy serdülő lány korában kint a mezőn ő is látta a sárkányt fölöttük elrepülni: feje mint a kígyóé, szárnya mint a denevéré. Várták is nyomában a jégesőt. A Martin-család egyik még élő, magyarul nem tudó idős asszonytagja úgy mesélte, hagy a szobor eredetileg a kéméndi határban a pincesor előtt állott, mostani helyétől jó száz lépésre. Nyilván azzal a célzattal helyezték ide, hogy a szőlőktől tartsa távol az ártalmas időt, amelyet éppen a sárkány képében nyargalászó gonosz hoz az emberek munkájára. Ennek ellenére is többször elverte a jég a határt, s ezért a szobrot már többször ledöntötték, de a család mindig helyreállította, végül mégis átvitte a szomszéd falu, Monyoród földjére. Hogy a további versengések, illetőleg képzelgések megszűnjenek, a kéméndi plébános legújabban a falu búcsújáró templomának oldalfalánál helyezte el.
Mindezek ellenére Margit helyi tisztelete mégis újjászületett. Az új monyoródi telepesek egy része ugyanis a csallóközi Kismácséd helységből való. Ennek temploma éppen Margit vértanút tiszteli védőszentül; jóleső örömmel ismertek a szoborban szülőfalujuk sárkányölő védőszentjére, akiről búcsúkor annyiszor hallottak beszélni.
Öreg kéméndiek még emlékeznek rá, hogy nagy szárazság idején a falu öregasszonyai jártak ki a szoborhoz esőért könyörögni. Az ünnepnek helyi gazdasági hagyományára is tudunk utalni. Dány faluban július derekán a sárgadinnye negyedik kapálásának margitolás a neve,* ami nyilvánvalóan a szomszédos Kóka Margit-kápolnájának nevezetes búcsúnapjával függ össze.