Kamill, teljes nevén Lelliszi Szent Kamill (1550 – 1614). Katona volt, könnyelműen élt. Kockán és kártyán egész vagyonát elherdálta. Lábbaja miatt kórházba kényszerült. Itt magábaszállott, és betegtársait nagy önfeláldozással ápolni kezdte. Később pappá szenteltette magát, és néhány társával boldog kimúlás atyái és betegápolói néven új szerzetesközösséget alapított. Ezt azonban inkább kamillánus néven szokták emlegetni.
Élete végén ötféle betegségben szenvedett. Ez Kamill szemében az Úr öt irgalmassága volt. 1746-ban szentté avatták. XI. Pius a betegápolók mennyei patrónusává nyilvánította.*
Kamill tisztelete a barokk időkben hazánkban is elterjedt, rendje is letelepedett. Vácon (1758) nem tudtak gyökeret verni, mert odaérkezve, pártfogójukat, Forgách Pál püspököt éppen ravatalon találták. A kezében halálfejet, a pestis jelképét felajánló Kamill szobra, a püspök ajándéka azonban ott áll a Gombáspata híres barokk hídján (1759). Felírása: S. CAMILLE, QUI TUOS AEGRIS QUOQUE OBNOXIIS SERVIRE IUSSERAS IPSE NOBIS ASSISTERE VITAE NE DESINAS.* Szabad fordítása: Szent Kamill, aki fiaidnak azt parancsoltad, hogy a betegeknek és gyöngéknek szolgáljanak, életünk végén állj mellettünk.
A szerzetesek Vácról Győrbe kerültek (1760), ahol egészen II. József idejéig, a szerzetesrendek feloszlatásáig derekasan működtek.*
Kórházuk, illetőleg szeretetházuk a Majorokban, tehát a város szélén épült. A később benépesedett rész mai neve Nádorváros. A rendalapító Kamill tiszteletére szentelt templomuk és kolostoruk lassan épült. Később (1789) plébániatemplom lett.
Sajnos, a templom és a közeli Kálvária elnépiesedett kamillánus kultuszhagyományairól nem tudunk. Ezeknek megörökítésével senki sem törődött.
A budai Binder-műhelyben készült, nyilvánvalóan betegek vigasztalására szánt szentképének szövege:
|