Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.

Anna, idős népünk ajkán Szent Anna asszony, a szegedi hagyományban Keddasszony, Kedd asszonya.^* Ünnepe voltaképpen ama templom fölszentelésének évfordulója, amelyet a IV. században Máriának a Bethesda-tó partján épült szőlőházából alakítottak át. A templom búcsúnapja lett Szent Anna névünnepe, amely Jeruzsálemből Bizáncba, a bizánci egyházba is átkerült. Megülését Justinianus császár tette kötelezővé.^*

Nyugaton nyilván a keresztesháborúk Szentföld-élményének hatására, részben Magyarország közvetítésével és főleg a franciskánizmus nyomán tűnik föl.^* Hazánkban a Pray-kódex tanúsága szerint a XII. század végén már külön latin nyelvű miséje van, Szent Anna napja pedig pirosbetűs ünnep.^* Ez föltétlenül a bizánci szomszédsággal függ össze. Vegyük még hozzá, hogy marosszentannai freskója (XIV. század) a legkorábbiak közé tartozik a latin szertartású Európában.^*

Az Anna-kultusz kibontakozását elsősorban a humanitas Christi eszmevilága ihleti. Az Üdvözítőnek a zarándoklatok, és főleg a keresztes hadjáratok során megismert szülőföldje fölidézi az ő földi életét, emberi kapcsolatait, és így többek között megteremti a szentatyafiság kultuszát. Most már Jézus vér szerint való rokonsága is jámbor tiszteletben kezd részesülni, bár a kánoni evangéliumokban alig esik róla szó, Szent Anna neve pedig elő sem fordul. Csak a nem kinyilatkoztatott, jóvá sem hagyott apokrif hagyomány, főleg a protoevangelium S. Jacobi, a középkori Krisztuslegendák egyik legfőbb forrása tájékoztat, amelynek természetesen megvan a maga naiv lélektani és költői hitelessége.

Az új, gótikus jámborsági divat előkészítéséből – mint már jeleztük – a franciskánizmus derekasan kiveszi a részét. A rend Megváltó-élménye szerint Jézus Krisztus nemcsak isteni Urunk és égi Királyunk, hanem embersége szerint Testvérünk is. Így aztán természetes, hogy atyafisága, elsősorban Mária nemcsak istenanya, a mennyország királynéja, mint a monasztikus és lovagi román korban, hanem édesanyánk is. Hasonlóképpen Szent Anna nemcsak a Szűzanya édesanyja, hanem háromszoros tisztes özvegyként, Jézus Krisztus öreganyja, dajkája, a szentatyafiság matriarchája, és így a keresztény nagycsalád, nemzetség oltalmazója, a gyermekáldás patrónája is.

A régebbi aszkétikus, arisztokratikus vallási eszményt már a laikus életöröm, a család és munka megbecsült földi világa kezdi fölváltani. Szent Anna a begina jámborságnak is különösen tisztelt alakja volt: a tevékenységben, a Márta-szerű szorgoskodásban, a mindennapi élet hősies egyhangúságában és az önfeláldozó asszonyi munkában, a család és a rászoruló emberek szolgálatában való érdemszerzésnek éppen Anna a példaképe. Ereklyéit karalakú ereklyetartóban^* őrizték: a serényen dolgozó, segítő asszonyi kéz jutott benne szimbolikus méltóságra. Tiszteletére még visszatérünk.

Ami a liturgikus előkészítést és párhuzamokat illeti, – mint mondottuk – Szent Anna miséje már a Pray-kódexben föltűnik, de megtalálható az egész magyar középkor miseszolgálatában. A premontrei apácák számára készült Szegedi- és Pozsonyi-kódexben két szekvenciáját is olvashatjuk. Az egyik: Sancte Anne devotus decantet clerus alleluia, cuius partus salutem produxit mundo res miranda. A másik: Congaudent angelorum chori Jesu Christi auieque mundi dominam domini matrem genuit.^* Magyarul: Szent Anna énekelje az ájtatos kórus. Alleluja. Csodálni méltó dolog: az ő szülése a világnak az üdvösséget adta. A másik: Örvendezzenek az angyali karok Jézus Krisztus öreganyján, aki a Világ Asszonyát, Urunk édesanyját szülte, – Radó Polikárp az utóbbinak több más hazai előfordulását is említi.^*

Szintén a Szegedi-kódex őrizte meg hazai forrásainkban egyedül egyik, egyébként Európa-szerte ismert himnuszát:

Szent Anna legendáját Temesvári Pelbárt^*, és más egykorú feldolgozás nyomán^* több kódexünkben olvashatjuk. Legterjedelmesebb, mégis hiányos a Teleki-kódex előadása. Változatai az Érdy- és a Debreczeni-kódexben is megtalálhatók.^* Hosszadalmasságuk miatt inkább Illyés András rövid, tömör barokk szövegét^* idézzük, amely Szent Anna asszony életének minden jelesebb mozzanatát megörökíti:

Szent Anna Stolánus és Emerencia^* leánya volt, Betlehem városából. Szent Joachimnak, ki Názáretben lakik vala, volt felesége. Mindketten a Júda nemzetségből és királyi nemből, a Dávid király nemzetéből voltanak. Húsz esztendeig laktak egymással, mindenkor jóságos cselekedetekben magokat foglalván, kiváltképpen sok alamizsnálkodásban. Három részre osztották minden jövedelmeket. Egyik részt az házokra és a cselédekre költötték. A másikát a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig a szegényeknek osztogatták.

Mindazáltal búval és bánattal éltek, mivel annyi ideig egymással lakván, nem lészen vala gyermekek. Annál is inkább megöregbedék az ő szívbéli fájdalmuk, minthogy Szent Joachim egyszer a többi között jelen lévén az innepen, Jeruzsálemben, mikor a zsidók a templom szentelését ülik vala, ahová mindenfelől sok népek öszvegyűltek, hogy a szokás szerént ajándékokat mutassanak bé, Isakar pap nem akará bévenni az ő ajándékát. Okát adván miért nem akarná, mivel Joachim magtalan vala. Azt mondván, hogy talán valami titkos vétkéért volna olyan, melyért nem akarna az Isten néki gyermeket adni.

Szent Joachim nagy szégyennel és pironkodással bételvén, visszatére Názáretbe és eltekéllé, hogy ne lakjék tovább azon a földön, hanem a mezőkre és erdőkre menjen lakni az ő pásztorival.

Ilyen módon lévén ottan a tiszteletes, jámbor öregember. Kevés idő múlva megjelenék néki az Isten angyala, és megvigasztalá őtet, mondván néki: meghallgattattak a te imádságid és a te alamizsnáid a fölséges Istennek itílőszékébe bémutatódtak. És meg vagyon néked engedve az Istentől, hogy Anna, a te feleséged méhében fogadjon és egy leányzót szüljön, kit Máriának kell híni. Ez fogantatásától fogva teljes lészen Szentlélekkel. Hogy pedig elhigyjed az én beszédemet, hogy igaz, amit néked mondok: te elmenvén Jeruzsálembe hálákat adni az Istennek, a szent templomban a néked adatott irgalmasságért, midőn bé akarsz menni a templom aranyas kapuján, ottan elöltalálod Annát, a te feleségedet, kinek azon jó hír és jelentés adatván az égből, hasonlóképpen a templomba mégyen hálákat adni az Istennek.

Mind úgy történék, amint az angyal megjövendölé. Szent Joachim és Szent Anna egybetalálkozának a templom aranyas kapuján. Köszöntén egymást igen nagy őrömmel és lelki nagy vigassággal, megbeszélvén egymásnak az Úristen nagy irgalmasságát, melyet megjelentett néki szent angyala által. Mind a ketten bémenének a templomba és hálákat adának az Istennek a nékük adatott nagy irgalmasságért, várván e dolognap bételjesedését. Azután visszatérének az ő házokba, Názáretbe.

Szent Anna méhében fogadá és illendő időben szülé az angyalok Királynéját, a Szentséges Szűz Máriát. Annak utána Szent Joáchim Istenben elnyugovék, és Szent Anna 36 esztendős lévén, özvegységre marada. Ki Istennek rendeléséből más férfihoz méne, kitől egy leánya tőn, kit hasonlóképpen Máriának híva. Meghala Kleofás is, a második férje, és Szent Anna Istennek kiváltképpen való rendeléséből harmadik férfiúhoz méne, kit Saloménak hittak, kitől harmadik leánya lőn. És azt is Máriának hívá, az elsőnek szeretetéért.

Az első Mária Szent József jegyese lőn, ki a Szentlélek munkálkodása által méhében fogadá és szülé az Úr Jézus Krisztust, igaz Istent és igaz embert. A második Mária, a Kleofás Leánya, Alfeus felesége volt, kitől négy fia lőn: a kisebbik Szent Jakab; Szent Júdás Taddeus, Szent Simon Zelotés, kik a Krisztus Jézus apostoli voltak. A negyedik József volt, ki igaznak neveztetett. Ez is a Krisztus tanítványa volt. A harmadik Mária, a Zebedeus felesége volt, kitől két fia lőn, tudniillik a nagyobb Szent Jakab apostol és Szent János apostol és evangélista.

Azt írják, hogy Szent Anna látta a született Krisztus Jézust, az ő onokáját tovább esztendőnél. És azután Oktáviánus császár idejében megholt, Szent Jakab havának 26. napján. Az ő lelke az Ábrahám kebelébe viteték az angyalok által, azután pedig a Krisztus Jézus dicsőséges mennybemenetelekor mennyországba viteték.

Amint mondjuk a szentséges Szűz Máriáról, hogy ő oly szép isteni malasztokkal volt felékesítve, és azok által annyi érdemi voltak, hogy tetszett az Istennek őtet anyjává választani. Így maga is a Szent Szűz az Úristennek anyja lévén, dicsekedik, hogy Szent Anna az ő anyja. Sőt önnön maga az Isten fia, embersége szerént öreganyjának isméri őtet lenni, mivelhogy Szent Anna sok isteni malasztokkal és jóságos cselekedetekkel föl volt ékesítve. Mert amiképpen a víz annyival tisztább, amennyivel a szép forráshoz közelebb meríttetik, úgy Szent Anna annyival nagyobb tisztasággal részesült a jóságos cselekedetekben, amennyivel közelebb volt a minden jóságos cselekedeteknek kútfejéhez, a Jézus Krisztushoz. Ily kedves lévén azért Szent Anna asszony az Isten előtt, kérjük őtet, légyen szószólónk ő Szent Fölségénél és minékünk nyerjen végig megmaradó szent malasztot, hogy holtunk után mindörökké örvendezvén, dicsérhessük az Úristent a mennyei boldogságban. Amen.

A hazai Szent Anna-tisztelet gazdagságát és színes változatosságát a kultusz sokrétűsége magyarázza. Kiváltságos patrónájaként tisztelte sok ügyében-bajában az asszonynép, de tisztelték azok is, akiknek foglalkozása valamiképpen a gazdasszonysággal, asszonyi gondoskodással^* függ össze: szövőmunkások, csipkeverők, söprűkötők.

Céhpatrónaként tisztelték szabók (Esztergom, Sopron,^* Szeged). Az asztalosak azért, mert hajdanában az oltárszekrény elkészítése a mesterremekek közé tartozott. Már pedig Anna volt méltó, hogy az élő tabernákulumot, Máriát méhébe fogadja. A szegedi kádárok barokk céhének Orbán mellett patrónája volt,^* nyilvánvalóan abból a megfontolásból, hogy Jesse törzséből, Anna és Mária méhéből sarjadt a Szőlőtő: ebből termett a megváltás bora. A soproni múzeum 1800 tájáról egy hordódeszkát őriz Szent Anna, Joachim, Szűz Mária és a Tízparancsolat domborművével. Egyidejű vele egy másik fenékdeszka Anna és Mária képével. Jézus mindkettőn hiányzik.^* Nyilvánvalóan a hordó bora, a megváltás itala jelképezi.

Védőszentjük volt a bányászoknak is, nyilván mert az ünnepére rendelt evangéliumnak a szántóföldön elrejtett kincsről, a jó gyöngyöket kereső kalmárról vett hasonlatait Szent Annára is vonatkoztatni lehet. A rozsnyai székesegyház középkori Szent Anna kápolnájában XVI. századbeli oltárképén a Mettertia: Anna, Mária, kis Jézus, háttérben az egykorú bányászélet jeleneteivel: egyesek a tárnákba ereszkednek, mások az ércet már hozzák is a napvilágra. Parasztember ökrös szekéren viszi a kohóba. Látjuk az ott folyó munkát is.^*

A haldoklóknak Szent Anna különösen tisztelt barokk patrónája volt. Mindezekre még később is utalunk.

Ez a meghitt devóció természetesen visszatükröződik az ikonográfia és patrocinium szinte félezredes virágzásán is. A gótika Szent Annát inkább a Mettertia^* és trinubium^* nemzetségi közösségében, a barokk pedig Mária édesanyjaként, az asszonyok oltalmaként, illetőleg a halottak pártfogójaként ábrázolja.

Mint említettük, a marosszentannai freskó koraiságánál fogva még talán a keleti egyház liturgikus hatását őrzi, stílusban azonban már olaszos.^* A XIV. századra mutat még Kiszombor, Velemér. A következő évszázadból valók Bántornya (Turnišče) és Hetvehely, továbbá Feketegyarmat Mettertia-freskói.^*

A továbbiakban kiemelve emlékezünk meg azokról a monumentális szárnyasoltárokról, amelyek földrajzi védettségük miatt főleg a szepesi és erdélyi szászok körében maradtak meg. Ezek az Anna legendát a kultusz első, gótikus teljesedésében, a Szentatyafiság reprezentációjában^* mutatják be.

Időbeli sorrendben első Bártfa Szent Anna-oltára a következő képsorral: 1. Joachim és az angyal, 2. Mária bemutatása a templomban, 3. Joachim a főpapnál, 4. Joachim és Anna találkozása, 5. az Angyali üdvözlet angyala, 6. Krisztina, 7. az Angyali üdvözlet Mária-alakja, 8. Apollónia, 9. Veronika kendője. Az oltár közepén a Mettertia faszobra Borbálával.^*

Leibic (Lubica) Szent Anna-oltárát (1521), a Szépművészeti Múzeum őrzi. Képsora: 1. Orsolya, 2. Erzsébet, 3. Apollónia, 4. Borbála, 5. Anna, Salomas, Joachim, Kleofás, 6. Esmeria, Efraim, Erzsébet, Eliud, 7. Mária és József a kis Jézussal, 8. Eliud, Emerencia, Emin, 9. Mária, Kleofás, Simon, Jakab, Júdás Taddeus, József, Alfeus, 10. Emerenciána, Stollánus, Anna, Esmeria, 11. Mária Saloma, Zebedeus, János evangélista, idősebb Jakab, 12. Enim, Menelia, Szervác. Az oltár közepén a Mettertia faszobra, a predellán és oromzaton többek között János evangélista, Alamizsnás János, Kristóf szoboralakjaival.^*

Szmrecsány (Smrečany) Krisztusatyafiság oltárának (1510) képsorát forrásaink nem részletezik.^*

Szepesszombat (Spišska Sobota, 1510) Szent Anna-oltárán a Mettertia faszobra, a predellán a Szűzanya, Vir dolorum, János evangélista mellszobrai, vagyis a triumphus jelzései.^* Szárnyképek: 1. Magdolna, 2. Erzsébet, 3. Apollónia, 4. Ilona, 5. Salomas, Joachim, Kleofás. 6. Esmeria, Affra, Erzsébet, Eliud, Keresztelő János. 7. Mária és József a kis Jézussal. 8. Uxor Eliud, Eliud, Enim, Szervác. 9. Mária Kleofás, Alfeus, Simon, Jakab, Júdás Taddeus, József. 10. Emerenciána, Stollánus, Anna, Esmeria. 11. Mária Salome, Zebedeus, Keresztelő János, János evangélista, idősebb Jakab. 12. Enim, Menelia, Szervác.

Lőcse Szent Anna-oltára (1520 körül) töredékes. Hat tábláján a Krisztusatyafiság látható. Az alakok részletes felsorolásával a szakkutatás adós maradt. Az oltár közepén Szent Anna és Mária faszobra.^*

Nagyőr (Strážky, 1520) Szent Anna-főoltárán a Mettertia faszobrát a következő táblaképek fogják közre: 1. Anna és Joachim találkozása, 2. Krisztus rokonsága, 3. Joachim látomása, 4. Krisztus rokonsága. Egyik sincs részletezve. 5. Olajfák hegye, 6. ostorozás, 7. Pilátus előtt, 8. Kálvária, 9. a Háromkirályok imádása.^*

Az erdélyi Segesd (Şaeş) Krisztusatyafiság-oltárának (1520) középső részén a Mettertia, mögötte Anna legendaszülte három férje: Joachim, Kleofás, Salomás. Mellettük Szent József. A többi alak Szent Anna lányait mutatja be férjeikkel és gyermekeikkel. A Mettertia-téma itt is együtt jelenik meg a trinubium ábrázolásával. Az oltár felső részén Katalin, Apollónia, Borbála képe, a predellán Lázár feltámasztása és passiójelenetek.^*

Berethalom (Biertan) oltára (1515) a megváltás világdrámáját idézi.^* Közepén a triumphus szoborcsoportozata: Krisztus a kereszten, a Fájdalmas Szűz, János evangélista, Mária Magdolna. Krisztus keresztje egyúttal hatalmas szőlőtőke: én vagyok a szőlőtőke, ti vagytok a fürtök (János 15,5). Az indavégződésekben a tizenkét apostol emblémája. A tőke gyökereit Mária kancsóból öntözi, Keresztelő Szent János pedig a földjét ássa. Felirata: MARIA RIGAT PALMETES… JOANNES PLANTAT. Jobbról csatlakozik hozzájuk Augustus császár látomása: VISIO OCTAVIANI MARIE PER SYBILLAM. Balról Ezekiel látomása: a hegyen épült város, a mennyei Jeruzsálem, amelyről a Jelenések Könyve (21,9-21) is szól.

A predellán a Szentatyafiság hármas képe. Középen a Mettertia Joachimmal és Józseffel, a jegyessel. Bal szárnyán Mária Salome Zebedeussal, továbbá János evangélistával és ifjabb Jakabbal. A jobb szárnyon Alfeus és Mária, Jakab anyja a másik Jakabbal, továbbá Simonnal és Tádéval. A csukott predellán Szent Anna szülei: Stollánus és Emerencia.

Az oltár jobboldali szárnyán Keresztelő Szent János családfája: Esmeria, a nagyanya, Szent Anna testvére, továbbá Erzsébet, a leánya, János édesanyja Zakariással és Keresztelő Jánossal. Itt látható még szüleivel együtt Szervác püspök, Szent Anna másik föltételezett húgának unokája.

A Mettertia, illetőleg Szent Anna hajdani páratlan népszerűségére jellemző, hogy más jellegű és célzatú képsorozatban is felbukkan: Berzenke (Bzinov, Mettertia-oltár, 1500), Csíknémaság (Armaşeni, táblakép, 1543), Csíkszentlélek (Leliceni, táblakép, 1510), Eperjes (táblakép, 1520), Felsőkubin Vyšny Kubin, táblakép, XVI. század eleje), Hervartó (Hervartov, táblakép, 1460), Kassa (táblakép, 1516), Kispalugya (Paludzka, táblakép, 1510), Márkfalva (Jazernica Markovice, táblakép, 1517), Nagyócsa (Očova, táblakép, 1515), Nagyszalók (Gross-Schlagendorf, Velky Slavkov, táblakép, 1483), Rozsnyó (bányászkép, 1513), Somogyom (Schmiegen, Şmig, táblakép, 1500).^*

A kassai székesegyház Mária látogatása, azaz Sarlós Boldogasszony-oltárának (1470) szekrényében Mária és Erzsébet, a homlokzaton Alfeus, továbbá Mária, Kleofás neje, és Mária Salome között a Szűzanya, József, Anna. Ott látjuk még ifjabb Jakab, Tádé, János evangélista faszobrait is. A kompozíció már hiányos.

Kisszeben (Sabinov) Szent Anna-oltárán (1510, Szépművészeti Múzeum) a Mettertia szobra. A szárnyakon Alfeus, Mária, Kleofás neje, Zebedeus, Mária Salome és más, szorosan nem ebbe a szellemi környezetbe tartozó szentek faszobrai. A kompozíció alján az alvó Jesse.^*

Oltárok, oltármesterségek: Sopron (Boldogasszony-templom, 1406, Szent György-kápolna, 1400,^* Szent Mihály-templom, 1476), Bártfa (1449), Kassa (1453), Pozsony (1486 után), Kalocsa (1510).^*

Barokk művészetünk Szent Anna-ábrázolásai még szorgos számbavételre várnak. Igazi theatrum sacrum a jezsuitáktól épített Budapest-vízivárosi Szent Anna-templom főoltára, amely a jeruzsálemi templomot idézi, amint Szent Anna asszony bemutatja leányát, Máriát, az Úrnak Joachim, Erzsébet és a királyi ős, Dávid jelenlétében Zakariás pap előtt. A Tízparancsolat kőtáblái előtt a Frigyszekrény, fölötte pedig a Szűzanya, akiben az Ige testté lett. Az oltár oromzatán istenszem tűnik föl, amely a megváltás mennyei előrelátását, ígéretét jelzi.^*

Barokk Mária-oltárok két oldalán sokszor látjuk Anna és Joachim szobrát: Győr (székesegyház, kegyképoltár), Eger (franciskánusok), Budafok, Budaörs, Nógrádverőce, Perbál, Üröm, Szattin (kegyhely, Szerém).

Ikonográfiai emlékek, kápolnák, oltárok tanúsítják a Schwäbische Türkei németségének régebben virágzó Anna-kultuszát. Nagynyárád templomában egy szép barokk kép jellegzetes témacsoportosításában a kis Jézus nemcsak a Mettertia és Szentcsalád horizontális, hanem a Szentháromság vertikális közösségébe is beletartozik. A hagyomány szerint még az első telepesek hozták német hazájukból magukkal. Pécsvárad temetőkápolnájában több, fogadalomból felajánlott barokk Anna-képet látunk. Ez a haldoklók, halottak patrónájának szól. Szebény temetőkápolnája Anna primitív kőszobrát őrzi, amely a család oltalmazójaként azelőtt egy német ház homlokzatán állott.

Adataink szerint Szent Anna első ismert hazai titulusa az Ágoston-remeték esztergomi kolostoráé (1262).^* Ezt követik a klarisszák váradi (1338)^* és sárospataki (1385),^* továbbá a pálosok hangonyi (1368)^* és tokaji (XV. század) patrociniumai. Innen – mint mindjárt látni fogjuk – megsokasodnak. A kultusz XVII. századi újjászületését és gazdagodását mutatja a szőlőhegyi és temetőkápolnáknak legtöbbször fogadalomból történő alapítása.

Esztergom: Álbár (1822), Annavölgybánya, Barsbesse (Besa a Vstka Kúty), Bagota (Bohatá), Budapest (Belváros, 1725, szerviták), Budapest (Víziváros, 1758, jezsuiták), Cseklész (Čeklys), Esztergom (1828), Érsekújvár (kápolna), Érsekvadkert (kápolna), Galgóc (Hlohovec, 1748, kápolna), Istvánháza (Steffulto, 1784, bányászfalu), Kárpáthalas (Vyštuka, kápolna), Kékkő (Modry Kamen, 1759, kápolna), Malacka (Malacky, kápolna), Máriavölgy (Vallis Mariana Marianska, kápolna), Modor (Modra, kápolna), Nagykereskény (Velky Krškány), Nagykovalló (Koválov), Nagysenkőc (Senkvice, 1672), Nagyszombat (1724, orsolyiták), Nyitrapereszlény (Preselany), Ottóvölgy (Dolany Ompitál), Pozsony (székesegyház, kápolna, 1629), Selmecbánya (1498, kápolna), Sopornya (Šoporna, kápolna), Szakolca (Skalica, temetőkápolna), Szélakna (Pjerg, 1760), Szögyén (Svodin), Tótgurab (Slovensky Grob, kápolna), Zseliz (Želiezovce).

Nyitra: Nyitra (kápolna), Precsin-Lehotka, Trencsén (kápolna), Üreg (Ireg, kápolna).

Besztercebánya: Alsóstubnya (Doha Štubna), Felsőstubnya (Neustuben, 1673), Kisugróc (Malé Uherce), Libetbánya (Libethen, Lubiatova, kápolna, 1502, a múlt században lebontották), Nyitraszeg (Chalmová), Urakvölgye (Vallis Dominorum, Spania Dolina, Herrengrund, kápolna, 1824), Óhegy (Veteres Montes, Staré Hory, 1832), Ustrina.

Rozsnyó: Gömörpanyit (Poniata, 1349), Körtvélyes (Hrušov, középkor), Rudnok (Rudno, 1770), Berzéte (Brzotyn, 1798), Rozsnyó (1745, franciskánusok), Hangony (1836), Jánosakna (kápolna, 1929, Mizserfa leányegyháza), Perlác (Priadzany, kápolna), Szirk (elpusztult), Szusán (1844).

Szepes: Bártfa (temetőkápolna), Chizsne (Chyžné), Erdőtka (Lesiček), Igló (kápolna), Kluknó (Kluknov, 1653, kápolna, forrás mellett), Nagyőr (Nehre, Strážky), Szentanna (Liptovska Ana), Podolin (Podolinec, temetőkápolna, egyúttal búcsújáróhely).

Eger: Tiszadada (középkor), Gyöngyöshalász (1710), Hanyipuszta (1719, kápolna, búcsújáróhely), Bélapátfalva (XVIII. század, Gilitka-kápolna, búcsújáróhely), Abasár (1768, szőlőhegyi kápolna), Dévaványa (1810), Miskolc (1823), Geszteréd (1825), Királytelek (1885, kápolna), Mezőnagymihály (1896), Vécs (1906), Örvény (1913), Noszvaj (1933).

Kassa: Ádámfölde (Mošurov, 1725), Ábrahámfalva (Abrahamovce, 1732), Csemernye (Čemerné, 1755), Abaújnádasd (Trstené pri Hornáde, 1756), Cirókahosszúmező (Dlhé ned Cirochou, 1762), Sárosbogdány (Bogdanovce, 1768), Zboró (Zborov, XVIII. század), Cselfalva (Čelovce, 1802), Alsókemence (Nižna Kamenica, 1817), Sárosizsép (Žipov, 1825), Hosszúrét (Dlha Lúka, 1826), Görbény (Slovenské Krivé, 1835), Turány (Turiany, 1838), Nagycseb (Žbince, 1843), Hernádtihany (Tahanovce, 1850), Palocsa (Plavec nad Popradom, 1867), Monaj (1936).

Szatmár: Gerény (Horiany, középkor), Vinna (1735), Huszt (1799), Felsőviskó (Vişeul de sus, 1806), Szinfalu (Sin, 1816), Bárdháza (1834), Csap (Čop, 1863), Kálmánd (Camin, 1866), Nagygejőc (Velikije Gejovci).

Veszprém: Alsóbélatelep, Badacsony (szőlőhegyi kápolna), Bakonycsernye, Bakonynána, Bánd, Béd, Bolhó, Borszörcsök, Cserszegtomaj (1748a), Diszel (kápolna), Felsőrajk (1750), Igal (1749), Iharosberény, Kallósd, Karmacs, Kereki, Kutas, Lesencetomaj (1754), Nagykanizsa (szőlőhegyi kápolna), Öreglak (1754), Ősi (1746), Pápa, Pápakovácsi, Pátka (1748), Sikátor, Szabadi, Szolgagyőr, Városlőd (kápolna), Veszprém (1724, kápolna), Zalaigrici, Zalaegerszeg (1748),^* Zalakaros, Zalaszentgrót (Huszonyahegy, kápolna), Zimány (1746). Nem tudjuk, mikor lett Szent Anna az egyházmegye patrónája.

Székesfehérvár: Székesfehérvár (kápolna, XV. század), Előszállás (1750), Isztimér (1751), Tinnye (1760), Csobánka (1763), Martonvásár (1764), Perbál (1776), Bia (1800), Pátka (1811), Leányfalu (1892), Pomáz (kápolna), Nagykovácsi (kápolna), Solymár (kápolna), Tököl (kápolna), Agárdpuszta (kápolna).

Győr: Győr (Magyar Ispita, orsolyiták, 1726), Mosonszolnok (kápolna), Lövő (kápolna), Bezenye (kápolna), Lucsony (kápolna), Szany (kápolna, kegyhely), Mosonszentjános (kápolna), Vica (kápolna), Győrság (kápolna), Csémpuszta (kápolna), Magyarkimle (kápolna), Fertőhomok, Győrszabadhegy, Homok (Amhagen), Koroncó, Kecskéd, Kapuvár, Táp, Darufalva (Drasburg), Szarvkő (Hornstein).

Szombathely; Baksafalva (Bocksdorf), Boconfölde (1751), Csém (Schandorf), Egyházashollós, Nick, Vasjobbágyi (Jabing), Zalapataka (1750).

Pécs: Dunaföldvár (1706, franciskánusok), Bikal (1726), Nagybodolya (1744), Kiskassa (1779), Keszü (1781), Kocsola (1783), Csibrák (1829), Bakóca (1848), Varga (1868, kápolna), Dombóvár (1870, szőlőhegyi kápolna), Decs (1891, szőlőhegyi kápolna), Tótújfalu (1897), Kakasd (1902, kápolna), Palatinca (1918, kápolna), Cseledoboka.

Vác: Cegléd (középkori kápolna, elenyészett), Tököl (középkori kápolna, romokban),^* Kerepes (1725), Vácduka (1738), Vác (1745, piaristák), Szentes (1750), Algyő (1751, középkori templom), Taksony (1758), Tápiógyörgye (1780), Buják (1801, kápolna), Lőrinci (kápolna).

Kalocsa: Sükösd (1747, kápolna), Jánoshalma (1788), Kishegyes (Mali Idios, 1788), Bácskertes (Kupusina, 1808), Zenta (1808, kápolna), Bácsújlak (Bačko Novoselo, 1827), Kelebia (1863), Bezdán (1881), Szabadba (1886, kápolna), Bácsbokod (1859, kápolna).

Csanád: Detta (Deta, 1768), Galagonyás (Glogonj, 1775), Fehértemplom (Weisskirchen, Bela Crkva, 1805), Gyulavarsánd (Varşand, 1822), Makó (temetőkápolna, 1829), Pankota (kápolna, állította Dániel Anna, 1840), Újszentanna (Sintana, 1868), Soborsin (Savirşin, 1875), Ürményháza (Jermenovci, (1886), Székudvar (Socodor, temetőkápolna).

Nagyvárad: Debrecen (1721), Vaskoh (Vascau, bánya, 1744), Nagyvárad (Velence, 1771, orsolyiták), Széplap (Suplac), Tasnád (Taşnad, kápolna).

Erdély: Brád (Brad), Búzaháza (Griuşorul), Csíkszenttamás (Tomeşti Ciuc, kápolna), Gyergyószentmiklós (Gheorgeni, Csobothegy), Gyulafehérvár (1525),^* Kadicsfalva (Cadiseni), Kézdimartonos (Martanuş), Kőhalom (Rupea), Mádéfalva (Siculeni), Miklósvár (Micula), Tusnád (Szent Anna-tó), Vacspatak.

Itt kell röviden utalnunk rá, hogy később még ismertetendő kiváltságok folytán a felsorolt Szent Anna-kápolnák egy része búcsújáróhely is, egy-egy kisebb szakrális tájnak szíve. Az újkorban Mária után szinte csak Annának van kegyhelye hazánkban. Ezeket hagyományviláguk jeles részével együtt, majd a búcsújárás néprajzáról készülő munkánkban méltatjuk. Itt a legrövidebben jellemezve, szinte csak felsoroljuk őket, kiemelve azokat a mozzanatokat, amelyeket az Anna-kultusz ihletett:

Nagyfalva (Mogersdorf) a híres szentgotthárdi csata (1664) közvetlen színhelye. Az ütközet halottjait közös sírba tették. A temető (Türkenfriedhof) közepén áll a halottak patrónájának, Szent Anna asszonynak kerek, mecsetre emlékeztető kápolnája, amelyet a hagyomány szerint még a múlt század elején is török zarándokok is fölkerestek, és az oltárra koszorút helyeztek. A képen rejtett évszámmal (1664) ez olvasható:

Magyarul: Az Istenszülő édesanyjának, Szent Annának, aki támogatott a török elleni harcban bennünket, az egész haza megszabadult az ellenségtől.

Szany: a határban, hideg télben kivirágzott egy vadkörtefa, amelyen Szent Anna képe függött. A csoda láttára a falu népe kápolnát épített (1753). Nyilván azonban inkább a pestisjárvány idején tett fogadalom emléke. Tégláit a hívek ölükben, a gerendát vállukon, a homokot pedig valami edényben fejükön, tehát emberi erővel, verejtékkel, nem igával hordták össze. Amikor a kápolnát fölszentelték, forrás fakadt mellette. Ennek mai napig Szent Anna-kút a neve. A forrás szimbolikus értelemben Anna méhét jelenti, ahol Annak anyja vett szállást, aki bűneinket lemosta. Egyébként nálunk sem lehetett valamikor ismeretlen az aqua S. Annae néven emlegetett szentelmény.^* Még századunkban is akadtak olyan szanyi öregek, akik a jó halál ajándékáért minden vasárnap délután kijártak imádkozni a szanyi kápolnába.

Hanyipuszta Anna-kápolnáját hatalmas pusztaság közepén a Butler-grófok építették (1719). Az alapítók szándéka szerint az uradalom népe a keresztjáró napoktól kezdve egészen Szent Anna ünnepéig minden kedden – lényegében kilenc kedden – körmenetben zarándokolt ide és misét hallgatott. A jámbor szokás hamarosan túlhaladta a helyi jámborság kereteit, és messze vidékek, így Mezőkövesd parasztnépét is megmozgatta még századunk elején is.

A kápolna alapításának mondáját Szabó Emánuel, ismertebb nevén Vak Émán híres árokszállási énekeskoldustól hallottuk. Egy gazdag embernek, nyilvánvalóan Butler grófnak, minden jószága elpusztult, de más csapások is érték. Hét gyermekével nagy szegénységre jutott. A puszta szélén fölsóhajtott: Uram, ha már én olyan bűnös vagyok, legalább családomat tartsd fel. Két fiából pap, egy lányából pedig apáca lett. Legvégül Jézus öreganyjának tiszteletére kápolnát fogadott.

Színes mondai hagyománya révén leghíresebb a székelyföldi Szent Anna-tó, illetőleg a szélén álló kápolna, a Nyugat felől áramló barokk Anna-kultusz egyik legkeletibb emléke.

„Vannak – írja^* Jókai – nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látványok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a Szent Anna tava.

A legrégibb időktől a legújabbig szüntelen vallásos eszmék Sion-köde lebegett e táj fölött, ez volt a rajongók, az ihlettek Libanonja, ami Izráelnek az Olajfák hegye, a hindunak a gangeszi szent völgy, az északi skandinávnak az Igdrazill árnyéka alatti magány, s a hellén költészet arany árnyképeinek a Tempe: az Erdélynek a Szent Anna tava.”

Volt két hatalmas, felfuvalkodott, jobbágyain zsarnokoskodó egytestvér főúr. Az egyik vára a mostani Szent Anna-tó partján, az ifjabbé meg a Büdös tetején állott. Egymással is folyton versengtek.

Egyszer egy idegen úr ment gyönyörű négyesfogaton föl a Büdösre. Az ifjabb testvér kártyán elnyerte vendégétől a fogatot, utána mindjárt a bátyjához robogott és szerzeményével dicsekedett. Erre ez azt mondta, hogy egy nap alatt még sokkal szebb fogattal megy át öccse várába. Fogadásuk úgy szólt, hogy a nyertes minden birtokát átadja a másiknak.

Az idősebb testvér összetereltette várának jobbágyait. Kiválasztotta a legszebb nyolc szüzet és fölszerszámozva, ezeket fogta hintajába. a lányok vonakodtak. Erre ostorával a legszebbiken végigvágott. Ennek Anna volt a neve. Kínjában térdre esett és átkot mondott a vár urára. Isten meghallgatta a szavát. A vár gazdájával együtt elsüllyedt, helyén pedig szép tó keletkezett. Tetején a nyolc szűz élve maradt. Ezek visszatértek szüleikhez, egyedül Anna maradt ott. a fényes szerszám árából kápolnát emeltetett. Ott élt mellette és szentül fejezte be életét.

Orbán Balázs^* és Vitos Mózes előadásából tudjuk, hogy valamikor évente kétszer volt a lakatlan környezetben, tengerszem partján álló kápolnának búcsúja: Szent Anna és Kisasszony napján. Alcsíkból és Háromszékből sokezer ember zarándokolt ide. Éjszaka hatalmas tüzeket raktak, ennél virrasztottak: énekeltek és imádkoztak. a búcsú végén hatalmas mulatságot csaptak. II. József korlátozván a búcsújárást, a kultusz itt is átmenetileg megszűnt, vagy legalább lappangott.

A barokk népi hagyomány a múlt században újjászületett. 1860-ban a kászoni mondóember, vagyis búcsúelöljáró azt híresztelte, hogy álmában megjelent Szent Anna, és kijelentette neki, hogy a Székelyföldön addig nem lesz áldás és termékenység, amíg a kápolnát és a búcsújárást föl nem újítják. Az előadásban még a középkor hangja szólal meg. a zarándoklatok meg is indultak, de a püspök a búcsúengedélyt megtagadta. A népi kultusz ennek ellenére a XX. századot is megérte. Hallomásunk szerint a kápolna a második világháborúban elpusztult, helyét azonban nyilván most is emlékezetében őrzi a környékbeli székely nép.

A tó partján hajdan ott állott Szent Joachim kápolnája is.

Nyilvánvalóan még a rozsnyai barokk jezsuita lélekgondozás emléke, lényegében a bécsi anyatársulat függvénye Körtvélyes (Hrušov) csodaszép természeti környezetben, gyümölcsfákkal borított hegyoldalban álló gótikus Anna-kápolnája. a helyi monda szerint még a csehek építették. Harangját a kálvinisták valamikor maguknak akarván megszerezni, Mária formáját lereszelték róla, de a Szűzanya képe újra csak kivirágzott rajta.

Bent a kápolnában a virágos reneszánsz ihletében fogant Mettertia-képen István király és a gyepűőrző Szent László hódol. Régi Canonica Visitatio szerint a kápolnában még két más kép is volt, de már hiányzanak. Az egyik Szent Annáé, mint a haldoklók patrónájáé: S. ANNA AGONIZANTI ASSISTENS, a másik az Utolsó ítélet angyaláé, Mihályé. a kápolnát, amelynek szőlője, gyümölcsöse is volt, hajdan remete gondozta. Közelében szentkút.

Búcsúnapja máig népes. a környék kálvinista magyarságának sem idegen az életnek és ajándékainak a kápolnából áradó tisztelete. Legényei, lányai, menyecskéi is eljárnak ide. a kistájnak a társadalmi egyetemessége egyúttal a kultusz régisége mellett bizonyít: ösztönösen is ünnepli Szent Anna asszonyt, mint a szerelem és család oltalmazóját.

Rudnok (Rudno) Szent Anna-kápolnája egészen a legújabb időkig Jászó premontrei prépostságának gondviselése alatt állott. Alapításának közelebbi körülményei ismeretlenek. a kultusz kezdeteit nyilván Szent Anna bányász-patronátusában kell keresnünk. Az első kápolnát Mecenzéf és Stósz német vasbányászai emelhették. a búcsújárás a XVIII. században bontakozott ki. Rudnok azóta a kistáj magyar, német, szlovák népének máig virágzó zarándokhelye. Helyi sajátosságairól, sajnos, nem tudunk.^*

Lucsony Magyaróvár egyik városrésze. Szent Anna-kápolnája, ez a kis parasztbarokk remeklés, a pestisjárványok emlékezetét őrzi : 1713-ban fogadalomból épült. A helyi monda^* szerint a jómódú lucsonyiak nem akartak templomot építeni. Mint mondogatták, ott van nem messze az óvári öregtemplom. Ha valaki éppen imádkozni akar, nem kopik el félgaras a talpából, már ott is van. Történt azonban, hogy pestis tizedelte meg a lucsonyiakat. Most már kétségbeesve fogadták, hogy engesztelésül megépítik a templomot. Ez nyilvánvalóan a bécsi kultusz ismeretében is történt.

A horvát ajkú Lajtakáta (Gattendorf) Szent Anna-kápolnájáról az a helyi hagyomány,^* hogy itt imádkozott Szent István, mielőtt a német császár ellen hadra kelt volna. A kint várakozó vezérek és főpapok látták, hogy a kápolna fölött nagy fényességben angyalok tartották a magyar koronát, szentélyében pedig Szent Anna áldotta meg a királyt. Az ütközetben így a magyarok győztek. A csata után István térdencsúszva közeledett a kápolna oltárához. A fényesség most ismét megjelent, és a sebesült vitézek mind meggyógyultak.

Sükösd búcsújáró kápolnája (1747) engesztelő fogadalom emléke. A helyi néphagyomány szerint egy ember vadászni ment erre a tájékra, ahol akkoriban még hatalmas vízmelléki erdőség volt. Anna nevezetű kislányát is magával vitte és kocsisára bízta. A gyermek elkóborolt és egy bokor alá bújt. Az apa azt hitte, hogy vad mozog alatta, odalőtt. A kislányt érte, azonnal meghalt. A kétségbeesett apát álmában Szent Anna asszony vigasztalta, és felszólította, hogy a szomorú helyen az ő tiszteletére kápolnát építsen. A kislányt azután az oltár alá temették.

A távolabbi környék: Szekszárd, Őcsény, Fadd, Szeremle, Kalocsa, Dusnok, Jánoshalma, Homokmégy, Nemesnádudvar, Bátya és más faluk máig búcsút járnak ide.^*

Két külföldi Anna-kegyhely magyar búcsúsairól is vannak adataink.

Kleinschmidt idézi^* a híres reformátort, Melanchton Fülöpöt, aki szerint a Gent melletti Bottelaer Anna-templomába magyarok is zarándokoltak: Ungari ante paucos annos currebant in Belgium ad Sanctam Annam. Nyelvünkön: magyarok néhány évvel ezelőtt Belgiumba jöttek Szent Annához. Talán aacheni búcsúsaink ejtették – jelentős kerülővel – útjukba.

A Mariazellbe zarándokló magyarság – különösen amikor még gyalogszerrel járt búcsút – nem kerülte el az útjába eső Annaberg osztrák kegyhelyet sem. Megemlékezik róla^* a híres jászladányi szentember, Orosz István is (1871). Elhagyva Türnitz városát, a Jézus hét szava-kápolnát, „majd egy óráig mentünk fölfelé a hegyen, míg fölértünk. Ott egy nagy klastromban fehér barátok. A templomba bementünk, Szent Anna Máriával a nagyoltár fölött, hátul van. Garádicson lehet fölmenni hozzá. Így egymásután mindnyájan fölmentünk, megöleltük, megcsókoltuk Szent Annát és Szűz Máriát.”

Gyűjteményünkben több idevaló szentkép is van, hibás magyar szöveggel. Ez is bizonyítja, hogy sok búcsújáró magyar megállott itt menet közben.

Nyilvánvalóan patrocinium emlékezetét őrzik a következő helységek: Lőcseszentanna (Spišska Zavada), Marosszentanna (Sfintana de Mureş), Nyírádszentanna, Ószentanna (Comlauş), Újszentanna (Sintana).

Az Anna-kultusz egyetemes társadalmi erejére jellemző, hogy a hét napjai közül a kedd hosszú évszázadokon át egészen az ő tiszteletét szolgálta.

Georg Schreiber kutatásaiból^* tudjuk, hogy a középkor elején keddet az angyaloknak, másutt Keresztelő Szent Jánosnak szentelték. Az új kultusz a németalföldi beginák között keletkezett, és a középkor végén vált az európai katolikus világban általánossá. Először a hónap első keddjét, majd az ünnepét megelőző kilenc keddet, végül az esztendő minden keddi napját szentelték neki. A pápák Szent Anna keddi kultuszát, főleg a mezőkövesdiektől szentannakedd néven emlegetett kilenc keddet, számos búcsúkiváltságban részesítették, ami az ájtatosságnak sok helyen, még századunkban is, eleven paraszti utókorát magyarázza.

Kedd tehát szinte egy félezreden át Szent Anna asszonynak szentelt nap. A Teleki-kódex szerint^* Szent Emerencia asszony terőbe esék és szülé az ő első leányát keddön, melyet neveze Annának. Szent Anna a hétnek neminemű keddin szüle. Egészségbe szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szíz Máriát. Mária keddön választaték Istennek szülőanyjává és keddön szabadula meg a testnek tömlöcéből.

A keddi nap Annának ajánlását és a kultusz egyetemessé válását egyik-másik szövegváltozat Európa-szerte egy gazdag magyar ifjú legendájához fűzi, aki örökségét könnyelműen eltékozolja, végül nincs hova lennie. Keserűségében, elhagyatottságában elhatározza, hogy Compostelába zarándokol Szent Jakab sírjához.

Az apostol megjelent neki és így oktatta: ha keressz vígasztalást, folyamljál a dicsőségös Szent Anna asszonynak oltalma alá. Mindig azt tiszteljed, és a bőségös szőlőtőt műveljed, honnat vigasságnak és örök életnek bora foly, kinek gerezdi a Szíz Mária. És őbelőle kifacsart bor az ő fia, a szép Jézus Krisztus, ki csak ő maga egyedül nyomta a sajtót, és a mennyei dicsőségnek mustját italra szolgáltatta münekönk. A szőlőtőt tiszteljed az ő gyümölcsével és magzatjával, mely az ótörvénynek vége, és az újnak kezdete: ez megsanyargattatnak gyötretteknek megvigasztalója, a szomorúaknak vigassága, a szegényöknek segétsége, költsége, az esztelenöknek tanácsa, és a foglyoknak megszabadítója. Ez a szomorúaknak vidámságot ad, a koldusokat és szegényöket meggazdagítja, a kóroknak gondjokat viseli, és senkit, őbenne bízót el nem vet, avagy meg nem utál. Ez (Anna) az ő érdemével és könyörgésivel a felségösnek fiátul, mü Uronk Jézus Krisztustól, az ő onokájátul segétségöt és vigasztalást nyer tenéköd. Ki mendenöknek az ő segedelmét, oltalmát ájtatosságnak kérőknek méltóltatik anyja lenni…

Majd ezt tanácsolja az apostol az ifjúnak: menden keddön reménységnek bizodalmával, nagy ájtatossággal, amiképpen tehetöd, mondj az ő nevébe három Paternostert, és három Avemariát. És ügyeközzél az ő képe előtt aznapon égő gyertyát tartanod… És az ifjú mondá: kérlek, én nemös Uram, mondd meg neköm: minek okáért ez napokban inkább kellemetös őneki a szolgálat, hogy nem mint egyéb napokban. Felelé az apastal: mert az bódogságos Szent Anna asszony keddön születék ez világra, keddön lőn a Szíz Máriának, Krisztus anyjának szülőanyja, és keddön hala mög e földön. Esmég mondá az ifjú őneki: és honnat tudod te ezöket? Kinek mondá az apastal: mert én es az ő leányának fia vagyok és üköm (nagyanyám). És én miképpen Úrnak, Jézus Krisztusnak, mü Uronk Istennek es üki…

Az ifjú megfogadja az apostol tanácsát: Szent Anna asszonynap nagy gazdasággal és mestörséggel képet faragtata avagy öntete. És őelőtte önnön költségével naponkéd gyertyát éget vala. Azért ájtatosságnak buzgóságában használván az ő választott asszonyánál, jóllehet mendenestül fogva deáki bötűt nem tudna, de maga megtanula e három neveket megírnia: Jézus, Mária, Anna. Semmit egyebet, mely csodálatos dolog vala, meg nem tanulhat vala. Ez három neveket kedég a dicsőségös Szent Anna asszonynak méltóságos szolgálatjának emléközetire a kőfalakon és egyéb falakon, avagy akárminemű alkalmas helyökön nagy tisztességgel felírja vala…

Az ifjú most királyával a Szentföldre zarándokol. A tengeren félelmetes vihar támad. Hiába minden imádság, könyörgés. Csak akkor szűnik meg, amikor az ifjú így fohászkodik: boldogságos Szent Anna asszony, segélj engömet harmadmagaddal!

A Szentföldről hazatérve, bement a templomba, és a Mettertia képe előtt imádkozott. A Kis Jézus a képről egyszercsak feléje repesett, és lelkére kötötte, hogy mindhármok tiszteletére gyújtson egy-egy gyertyát a kép előtt. Bár koldusszegény, a kérést boldogan teljesíti: eladja övét és üres erszényét.

A templom papjával egyetértésben, a Mettertia képét festeti a toronyra, hogy távolb földön megláttatván mendenektől tiszteltethessék, hivattathassék…

A legenda végén Anna a haldoklók patrónájaként jelenik meg: szerető fiam, ne félj. Mastan malasztot nyersz és az örök bódogságról bátor lész, mert mendönnek, kik Úrnak félelmébe énneköm szolgálatot tesznek, azokat lelkökbe meggazdagítom, és haláluk után őrökké mivelönk országolnak. Íme az én édes fiam, Jézus, a mennyei vitézökkel meggazdagulván, teneköd a mennyországot megnyitja, az ördögöt megnyomorítja és a poklot berekeszti…

Az Isten mindenhatóságának tárháza^* ezért, a magyar ifjúnak adott jótanácsért ajánlja mindazoknak, akik Anna asszony tiszteletére kilenc keddet fölfogadnak, gyertyát is mutassanak be. A felajánlás javasolt imádsága:

Óh boldogságos anya, azon szeretetnek és kegyességnek egyességében, mellyel a te édes leányod, Szűz Mária az édességes kis Jézust az ő tisztulásának napján a mennyei Atyának bemutatta, élő ajándékul mutatom be tenéked ezt az égő gyertyát, mely születésednek és boldog halálodnak napján, úgy mint kedden, ezen te szent képed előtt meggyújtatott, hasonlóképpen sok vétkekkel megfertőztetett szívemet örök áldozatul mutatom be tenéked. Gerjeszd föl a te szeretetednek tűzével, hogy tenéked belől égő kívánsággal és gerjedezéssel életem fogytáig szolgáljon. Óh, édességes anya, Szent Anna, kívánnám, hogy az én testem viasszá, szívem égő gyertyává, lelkem pedig égő lánggá változnék! Akarnám egészen magamat égő gyertya helyett a te szent képed előtt meggyújtani, hogy az utolsó ítélet napjáig a te szeretetednek tüzével égjen…

Ez volt a kultusz virágzásának idején, szegedi öregasszonyoktól még századunk elején is megtisztelt kilencedös gyertya. Lángjának égiháború, jégeső távoltartásában különös foganatosságot tulajdonítottak.

Szent Anna ereklyéiből, főként ujjaiból a keresztesháborúk után Nyugatra is jutott, és a sacralis contactus, vagyis hozzáérintés révén számuk megsokszorozódott. A kéz kultusza leginkább Németországban virágzott, bár a középkor végén és a barokk világban igazán egyetemesnek mondható.^* Az ereklyéket – mint már röviden említettük – díszes, kar alakú tartóba helyezték.

Már mondottuk, hogy a középkorban a szegedi szabó céhnek Szent Anna volt a védőszentje. Kar alakú ereklyetartója a város hajdani nagyhírű ötvösművészetének remeklése. Fölírása: DECRETVM EST MANVM ISTVM ESSE SARTORVM ZEGEDIENSIS 4° TEMPORE MICHAELIS TOT IVDICIS EIVSDEM ANNI 1532. Ismeretlen körülmények között a raguzai székesegyház kincstárába került.^*

Az esztergomi prímási kincstár két hasonló ereklyetartója külföldi, bécsi eredetű műkincsként jutott a gyűjteménybe.^* Kézereklyét láttunk az egri jezsuita (cisztercita) templom Szent Anna-oltárán is. Van a szigetvári franciskánus templomnak is.

Az efféle kézereklyéket Szent Anna erős asszonyságának, matriarcha méltóságának szimbólumául tisztelték. Miséjének leckéjében olvassuk: kezét erős dolgokra teszi és ujjai az orsót fogják. Kezét kinyújtja a szűkölködőnek, és tenyerét megnyitja a szegényeknek (Példabeszédek 31, 19, 20). Az ereklyével áldást osztottak és könyörögtek hozzá.

Az Isten mindenhatóságának tárháza többek között így oktatja azokat, akik kilenc keddi ájtatosságot fogadnak vagy benne részt vesznek: Szent Anna képét avagy kezének formáját kilencszer megcsókoljad, avagy evégre a térdeplő széket vagy házadnál annyiszor a földet.

A kultusz népi utókorára jellemző ez a ponyván még a múlt században is számtalan kiadásban megjelent imádság: Óh áldott Anna, szent anya, köszöntlek tégedet szívem belső hajlékából és örvendezek azokon a malasztokon, melyekkel téged a mindenható Isten szent kezed által felékesített, midőn azon édes onokádat gyakran hordozád, megígérte, hogy semminemű kérésedet meg nem veti. Legyen azért áldott az a nap, amelyen te, mint a kegyelemnek napja, e világra születtél, és amely napon mennyei malasztokkal teljes, áldott lelkedet kiadtad. Azért is tetszett a magasságbeli Istennek, hogy szent kezedet a földön tisztelnénk, hogy annak tisztelete által mindent, ami lelkünk üdvösségére hasznos, megnyerhessünk. Tehozzád járulok azért nagy bizalommal, igaz ájtatossággal és szívbeli reménységgel, csókolván szent kezedet, Ó tégy részessé engem az én buzgó és alázatos kérésemben és engedd, hogy én a te szent kezedet itt és holtom után pedig örökké csókolhassam. Amen.^*

Egészen a XX. századig igen ritka az olyan templom, amelyben Szent Annának legalább képével, szobrával ne találkoznánk. Igaz, a kései ábrázolásokban a hatalmas ikonográfiai hagyományból már alig maradt valami, mégis tanúsítják, hogy Szent Annának a nép szakrális tudatvilágában különös helye, hivatása volt.

Amint az eddigiekből is már sejthetjük, Anna asszony a hazai katolikus asszonynépnek volt kiváltságosan tisztelt szentje: magtalanok, áldott állapotban lévők, női betegségekben szenvedők tekintették nagylelkű pártfogójuknak. Főleg pünkösd utáni kilenc kedden böjtöltek gyermekáldásért, könnyű szülésért, amely nagyjából éppen névünnepével fejeződött be. A hagyomány erejére jellemző, hogy akárhány tápai várandós asszony a keddet manapság is titokban megböjtöli Szent Anna tiszteletére. A kultusz hanyatlása összefügg a család fokozódó bomlásával, a gyermekáldás mesterséges korlátozásával, de döntő mértékben az orvosi ellátás mind egyetemesebbé válásával.

A pilisi hegyek közötti, németajkú Leányvár templomában egy Szent Annának ajánlott fogadalmi kép az utóbbi években eltűnt a helyéről. Egy asszonynak egymás után hét gyermeke halt meg, csak a nyolcadik maradt életben. Szent Anna asszonyt a hét gyermek angyalként veszi körül.

A Szent Annának szentelt kedd évszázadokon át, még századfordulónkon is asszonyi dologtiltó nap volt. Nem csoda, ha Szent Annát a szegedi tájon Keddasszony szómágiás néven is emlegetik.^* Ez az elnevezés Katona Lajos helyes véleménye szerint nem a magyar pogányságban gyökerezik, mint egyesek föltételezték, hanem a középkor végének népi jámborságában. Lehetséges ugyan, hogy a Keddasszony képzetkörébe valami régi mitikus; nem föltétlenül jóindulatú, rettegve tisztelt női alak jellemvonásai is beleszövődtek, aki megbünteti azokat az asszonyokat, akik az ő napját, a keddet nem tartják tiszteletben. Ugyanakkor azonban a Keddasszony Szent Anna módjára és az ő képében meg is segíti a benne bizakodó, gyermekáldásért, könnyű szülésért könyörgő asszonynépet. Szőregi jámbor öregasszonyok még a múlt század végén is újhold keddjén misét mondattak Szent Anna tiszteletére.

A szegedi táj sokrétű Anna-kultuszának helyi hajtásaiként Ószentiván, mai nevén Tiszasziget asszonyai, természetesen az idősebbek, az ünnepen a templomban virágos ágat állítanak. Mint emlegetik, a szentek már elfordultak a bűnös emberektől. Csak Szent Anna törődik még velük. A mennyek országában van egy nagy fa, ami még a paradicsomból került oda. A jó és gonosz tudás fája ez. Mikor Ádám meg Éva beleharapott az almába, a fa szégyenében a föld alá kívánkozott. Isten azonban a mennyekbe magasztalta. Most Szent Anna áll a fa alatt. Öreg már nagyon, nehezére esik a járkálás, ott ül a kis széken. Valahányszor bűnbe esnek az emberek, egy-egy hervadt levél leesik a fáról. Olyan zörgősek és kemények ezek, mint a bűnös lélek. Szent Anna mégis összeszedegeti őket a kötőjébe. Amikor megtelik, odaviszi Unokájához, és addig könyörög, míg meg nem bocsájt nekünk.^*

A középkor végén, főleg a karmeliták, franciskánusok, továbbá Trithemius apát könyve révén a bencések buzgólkodnak Szent Anna tiszteletének terjesztésén. Barokk virágzásában már a jezsuitáknak is jelentős részük van. Ennek közép-európai tűzhelye a Társaság bécsi Szent Anna-temploma, ahol az uralkodópár, a dinasztia kihalása miatt aggódó Lipót és Eleonóra buzgólkodására 1694-ben Anna-társulatot alapítottak, mert a régóta várt trónörökös, József az ő ünnepén született.^* Hamarosan anyatársulattá válik, és monarchiaszerte számtalan imaközösség tartozik hozzá. Forrásadatok híján kevésről tudjuk, de hazánkban is számos fióktársulata volt.

A bécsi anyatársulat búcsúkiváltságai jellemzik a barokk jámborság túláradó gazdagságát. Ezek a jezsuita fogantatású imádságoskönyvek, a már említett Isten mindenhatóságának tárháza révén fölfrissítették a hazai gótikus hagyományt. Eszerint a társulat tagjai az előírt föltétel, vagyis a kegyelmi állapot birtokában búcsúban részesültek minden Mária-ünnepen, Anna, József, továbbá a Szentatyafiság minden egyes tagjának ünnepén, sőt jócselekedeteket gyakorolva is. Így többek között, aki beteget látogat és megvigasztalja, a szegény vándorokat befogadja és alamizsnájával segíti, ellenségével megbékül vagy ellenségeket kibékít, rabot szabadít (török!), mezítelent fölruház, kétségbeesett embert megsegít.

Az Isten mindenhatóságának tárháza, a Makula nélkül való tükör, és más hasonló barokk vallásos népkönyvek áhítatgyakorlatai, így a Szent Anna-kultusz szerteágazó formái licenciátusok, később falusi szentemberek közvetítésével, átköltésével eljutnak a szakrális ponyvára, innen pedig főleg az asszonyi jámborság világába.

Szent Anna barokk litániája^* különösen Esztergomban, nyilván a Jézus Társaság vízivárosi templomában virágzott:

Július 26.