Ignác vagyis Loyolai Szent Ignác (1491 – 1556), a Jézus Társaság alapítója.* Tiszteletét elsősorban természetesen rendje terjeszti.
Szerzetesi fogadalma előtt sokáig katonáskodott, a mórok ellen harcolt. Ebből is érthető, ha híres lelkigyakorlatos könyvében* a két zászló: a jó és rossz, a kegyelem és kárhozat lobogója alatt háborúskodók küzdelméről szól. Ezeknek hatására a katonák különösen tisztelték. Ebből a hódoltság idején még a törökök is kivették a részüket. Egy 1667-ből való kassai följegyzés szerint Ignác az egri törökök között is csodát tett, akik ezért képét tiszteletben tartották, és török módon díszítették.* A helyi hagyomány erejére vall, hogy az egykori egri császári és királyi 60. gyalogezred zászlaján* szintén Szent Ignác oltalmazta a regimentet.
A gyöngyösi jezsuitáknak a szent ünnepén tartott körmenetét néhány előkelő török is tisztelettel nézte végig.*
Jellemző az is, hegy Temesvárott a XVIII. században újjáépített várfalnak Ignácbástya (Ignatus-Bastion) volt a neve.* Szent Ignác szobra egészen 1785-ig várvédő célzattal ott őrködött Buda főterén. Csak a felvilágosodás türelmetlensége távolította el és állította helyére Pallas Athene szobrát.
Ignác képét a budai szobák ajtajára, házak kapujára is kifüggesztették. Úgy vélték, hogy elűzi a sötétség hatalmait, a képzelgéseket, kísérteteket, rontásokat.
Élettörténetében olvashatjuk, hogy egy úriembert bűnös szerelmétől nem tudott intelmeivel visszatartani. Ezért egészségével mitsem törődve, télnek idején, jégtől zajló folyóba vetette magát egy híd mellett, ahol a bűnös gazdag át szokott menni. Ezt az érette vállalt látványos penitencia annyira megrendítette, hogy a hagyomány szerint megtért. Életének ebből a mozzanatából később új szentelmény fakadt, a Szent Ignác vize (aqua Ignatiana), amelyet valamikor testi-lelki bajok orvoslására használtak. A szentelmény egyébként századunkban sem ismeretlen.*
Használata hazánkban már a barokk időkben elterjedt. Nemcsak betegségben használták bizalommal, hanem egyéb megfelelő alkalommal is. Így a vetéseket pusztító egerek ellen a földet, máskor meg marhavész idején a takarmányt locsolták le vele.* Budán jegyezték föl, hogy egy néma lány három napon át csak Szent Ignác vizét itta. Egyszercsak megszólalt: milyen jó ez a víz!
A XVIII. században Ignác ereklyéit, amelyekből Magyarországra is jutott, szülési fájdalmak csillapítására használták. A vajúdók mellére tették. Így Budán is, ahol a rendház naplója szerint többek között egy eretnek asszony a bába minden erőfeszítése ellenére sem tudta magzatát megszülni. Amikor azonban az ereklyét a nyakára tették, a gyermek mindjárt a világra jött.*
Beteg gyermekek számára úgy kérték Ignác pártfogását, hogy a jezsuita viselethez hasonló kis ruhába öltöztették őket. Előfordult, hogy nem a szent ereklyéit, hanem csak ereklyéihez érintett képét borították a beteg testrészre.*
Ignác oltalmába ajánlott templomok:
Esztergom: Esztergom (Víziváros, 1738, a rendé volt), Újvároska (Mestecko, 1803).
Nyitra: Cserne (Čierne pri Čadci).
Veszprém: Sokoró (1748, jezsuita birtok volt), Vörösberény (1779, rendi birtok volt), Csabrendek (kápolna), Balatonlábdi.
Győr: Győr (1642, a rendé volt, újabban a bencéseké).
Székesfehérvár: Sárkeresztúr (eredetileg Antiochiai Szent Ignác tiszteletére).
Pécs: Szárász (1824).
Vác: Mende.
Csanád: Újpanát (Panatul Nou, 1825, Gyulai Ignác volt a kegyura), Csávos (Graniceni, 1896, Csávossy Ignác kegyúr építette).
Nagyvárad: Sarkad, Tasnádszántó (Santau, 1836).
Erdély: Bordos (Bordoş).
A hazai Ignác-ikonográfia kiemelkedő emléke Vörösberény három mennyezetkupolájának freskója, a jezsuita Buffler Gáspár alkotása: a szentélyben Ignác az üdvözültek seregében. A középsőn Ignác látomása, a harmadik kupolán allegórikus kép: egy vértezett lovagot a kereszt véd meg a hitetlenek ellen.*
A győri templomban Troger monumentális oltárképe, továbbá Ignác megdicsőülésének mennyezetfreskója (1744).*
Ignác a karddal átdöfött szívű Szűzanyának kis képét megtérése óta mindig szíve fölött viselte, majd egy fiatal rokonának, később rendtársának, Araoz Antalnak ajándékozta.* Ezt másolja Kőszeg jezsuita ösztönzésre emelt Kálvária-templomának Pieta-oltára. Ezt festették Ignác ott látható képmásának mellére is.
Az egri jezsuita, később cisztercita templom Ignác-oltárán a szentet betegek között látjuk, de két oldalán katonaéletére emlékeztet György és Márton szobra. A kassai jezsuita, majd premontrei templom Szent Ignác-kápolnájának oltárképén a Lelkigyakorlatok egyik alaptétele: CREATUS EST HOMO AD HUNC FINEM, UT DEO SERVIAT, EUM LAUDET ET SALVUS FIAT.* Vagyis; az ember azért van, hogy Istennek szolgáljon, őt dicsérje és üdvözüljön.
A kaposvári Szent Imre-templom 1948-ban átmenetileg a Társaság gondozásában volt. Így került eléje Ignác modern szobra, továbbá az Úti Boldogasszony (Madonna della Strada) jezsuita kegyképének másolata.
A Társaság iskoladrámáinak kedvelt hőse: Zágráb (1610, 1622), Homonna (1615, 1623), Győr (1640), Nagyszombat (1640, 1698).*