Vasas Szent Péter a szegedi eredetű Lányi-kódexben a tizedszedésre emlékeztető Kepegyontó Szent Péter, az Érdy-kódexben Szent Péter vasaszakadása, a Winkler-kódexben Szent Péter vasaszakadatja (festum S. Petri ad vincula): Péter apostol börtönből való csodálatos kiszabadulásának (Apostolok Cselekedetei 12, 1 – 11) ünnepe.
Heródes Agrippa börtönbe veti Pétert, de miért ottan közel vala az húsvétnap szent ünnepi, kit oktávig tisztölnek vala, halasztá halálát az ünnepnek utána. Azonközben az hű keresztyének nagy buzgósággal és szünetlen imádkoznak vala érette, kiszabadojtaná őket. Íme azért mikoron Szent Péter nagy kénnak és sírásnak készsége miatt elszunnyadott volna, Úristennek angyala hozzá jöve nagy fényességgel és feltaszigálá őtet, mondván: kelj fel hamar, vond fel te nadrágodat és övedözzél be és jöjj utánam. Mikoron azt tette volna, kivivé őtet és megszabadojtá az fogságból. Ennek azért emléközetire üli anyaszentegyház ez mai szent ünnepöt*.
Elmondja még az Érdy-kódex, hogy I. Sándor pápa azt tanácsolja a fejedelem Balbina nevezetű golyvás lányának, hogy Péter apostol béklyóinak megcsókolásával keressen gyógyulást. Így is tett, és baja elmúlt.
Utána Szent Péter nevében nagy szentegyházat rakának, kit Szent Alexander pápa megszentöle, és Szent Péternek köteleit odahelyhöté tisztösséggel és nevezé az kötelekről ad vincula sancti Petri. Hol ott nagy sok népeknek gyüleközeti lészen ez mai napon és Szent Péter apostolnak kénos köteleit apolgatván (csókolgatván), kérvén ő bűneiknek bocsánatfát, dicsőséges Szent Péter apostolnak fogságának érdeméért. Hova nagy sok számtalan bulcsúkat is engedtenek különb-különb szent pápák.
A templomszentelés napja (aug. 1.) egy pogány császári ünnepen, annak helyettesítésére történt (ut solemnitas piscatoris obfuscaret solemnitatem imperatoris).*
Még egy jellemző legendát olvashatunk az Érdy-kódexben, amely megmagyarázza, hogyan válhatott Vasas Szent Péter a testi-lelki betegek patrónusává: vala Ottó nevű császárnak rómaságban egy tiszttartója, kiben erdeg vala. Hallván a császár Szent Péter apostol köteleinek nagy érdemes voltát, kihozatá, hogy az erdengesnek nyakának vetnék. Nagy hitnek okáért János pápa vettete más láncot nyakában és semmi irgalmat nem látának lenni. Mikoron másodszor az bizony láncot nyakában vetötték volna, ottan az pokolbeli szellet nem birhatá az nagy terhet, de kiáltással kiméne belőle és dicséré Úristent. Péter oldó-kötő hatalmával megszabadít mind a lelki, mind a testi bilincsből, a bűn-okozta betegség gyötrelmeiből.
Nézetünk szerint Péternek e Vasas-titulusát viselte az a középkori szegedi ispotály, amelyre Mátyás király egyik oklevelében (1458) magistratus hospitalium Sancti Petri apostoli néven utal, és amelyet a hozzátartozó Szent Péter-templommal együtt az Árpád-korban nyilván még a johanniták alapítottak. Az Érdy-kódex előadásából ugyanis világosan kitűnik, hogy Péter apostol ünnepei közül ez az egyetlen, amelyet a betegápolással, ispotályalapítással kapcsolatba lehet hozni. Másfelől pedig Szeged népének mindjárt bemutatandó barokk Vasas Szent Péter-hagyományai szinte szükségszerűvé teszik azt a föltételezést, hogy a kultusznak Szeged városában évszázados előzményei voltak. Az ünnep más hazai patrociniumairól nem is tudunk.
Érdemes azonban előbb megemlítenünk, hogy a szegedi békét (1444) éppen Vasas Szent Péter napján kötötték: Ulászló király az Evangéliumra, a török pedig a Koránra tett esküt, hogy tíz esztendeig meg is tartják. Pár nap múlva, már Szent Domonkos ünnepén Julián pápai követ érvelésére a király mégis kihirdette a háborút. Az egykorú följegyzések szerint estére kelvén Szegedet és környékét hatalmas földindulás rengette meg, sok ház rombadőlt. A lehangolt nép ebben Isten ujját látta.*
Az 1738. évi pestisjárvány, népiesen gugahalál idején a szegedi betegek elkülönítője (lazarethum) a mai Szent Rókus-templom táján, akkor még lakatlan területen állott. A vész elmúltával Szeged népe a barokk időkre jellemző módon megfogadta, hogy Vasas Szent Péter napját száz esztendőn át a legnagyobb ájtatossággal fogja megünnepelni.
Még Szeged Szeged Várossa marad – mondja* egy régi prédikáció – kiss Asszony havának – (= augusztus) első napját megelőző napon mindnyáján böjtöllyenek. Ugyan Kiss Asszony havának első napján pedig, úgymint Vasas Szent Péter napján, az egész Városnak lakossai, akiktül lehet, egy díszes rendben vett Bútsújárással ezen fenn álló Kápolnához, akár minemű viszontagságos idő legyen, zengedező énekléssel, buzgó imádsággal, illendő tisztelettel Szent Missére és hét nyelven hirdetendő Isten Igéjének hallgatására esztendőnként egyben gyülekezzenek, seregessen meg jelennyenek, hogy Isten ő Szent Felsége, valamint buzgó Eleinknek könyörgésekre megszüntette a mirigyes dög halált, úgy ez után is mindenféle veszélyektül, de kivált e féle tsapástul oltalmazza meg Nemes Városunkat.
Az ünnepet Szeged népe az első világháborúig meg is tartotta, miközben a fogadalmat 1838-ban újabb száz esztendőre megújította. 1938-ban azonban a templom akkori, a néphagyomány és a helyi múlt iránt érzéketlen papja már nem gondoskodott a meghosszabbításról. Az ünnep, illetőleg fogadalom emlékezetét napjainkban már csak a közeli Vasas Szent Péter utca, továbbá az új Rókus-templom homlokzatának Vasas Szent Pétert és Rókust együttesen ábrázoló domborműve tartotta fönn.
A laikussá vált szegedi néphagyomány mindenesetre napjainkig emlékezik a hajdani ünnepre. Még mindig akad öregasszony, aki megböjtöli a nap vigíliáját. A tanyán, tehát Szeged kirajzott körében az öregek alig dolgoznak, a napot félünnepnek tekintik. Egy jellemző hiedelem szerint a pajtában tűz üt ki, a jószág pedig elhull, ha e napon méltatlanul ünnepelnek.
A napot a mi ismereteink szerint már alig tartják számon: Lendvavásárhelyen, Gyöngyöspatán Vasas Szent Péter hetében nem szabad a szőlőben járni, mert különben a szemek lehullanak a fürtről.* Az összefüggés képzetsora már nem világos. Vásárosmiskén Vasas Péter napján vetik a kerékrépát.
Vasas Szent Péter volt a pécsi állami börtön kápolnájának patrónusa.