Augusztus 5.

 

Havi Boldogasszony. A legújabban egyháziaktól erőltetett Havas Boldogasszony finomkodó elnevezés ellentétben van a kialakult magyar szakrális szóhagyománnyal. Ez a Mária-ünnep eredetileg a Szűzanya római főtemplomának, a négy patriarchalis bazilika egyikének – Beata Maria Virgo ad Nives, ismertebb olasz nevén S. Maria Maggiore – fölszentelési évfordulója.* Az ünnep idővel az egyházban is egyetemessé vált. A Müncheni-kódex Havi Bódoganya, a Batthyány-kódex naptára pedig Havi Boldog Asszony néven emlegeti.

 

Római szentszéköt – írja* az Érdy-kódex – Libérius úr pápa bírván, vala egy jeles patrícius nemből való dús, kinek János vala neve. Kinek asszonyfelesége meg olyan istenfélő vala, ez világi kazdagságban bévösök, de mikoron magzatjuk nem volna, holtok után kinek hagyni. Egymás tanácsával hagyák az Szűz Máriának mind ennenmagokat, mind hozzájuk tartozandó jószágokat, hogy valahova akarná tétetni ő kegyelmes asszonysága. Mária csodával jelenti szándékát.

Azon Szent Jakab havának ötöd napján ellyen csodálatus példázattal, ki természetnek fölötte vagyon, ő nagy hatalmasságát nagy hideg hónap esésével akará megmutatni. Azon éjjel álmában megjelenék asszonyunk Szűz Mária úr pápának mondván:… ennek előtte senki nem lött az én nevemnek emléközetire, temiattad kell beteljesödni, hogy mindenek idvességének oka légy… Azon helyet, hol az én nevemben egyházat parancsolok rakatnod, meghintetem csodálatus hónak leesésivel, ki jegyzi az én tisztaságomnak szeplőtelenségét és vigasztaló Szentléleknek malasztját. Leszen pedig társad János patrícius segétséggel, ki reggel hollal (holnap reggel) hozzád jő és azt te parancsolatidnak mindenben engödelmes leszen. Kivel… én nevemben egyházat rakass a Superagius-hegyen. Hasonlóképpen jelent meg a Szent Szűz Jánosnak is. Megvirradva, feleségével elment a pápához. Kimenvén a hegyre, látták a hóesést. A pápa ásni kezdte a fundamentumot, vagyis az alapkövet le akarta tenni. És íme minden munka nélkül ottan mind körös-körül a föld kétfelé válván, megnyilatkozék az fundamentum, mintha ugyan kézzel megásták volna… Annak utána úr pápa és János úr mint hamarabb lehetett, nagy szép egyházat rakatának. És úr pápa megszentelé, kiben szent ereklyéket es helyhöte, tudnia illik az jászolból és szénából, kin Úr Jézus születék, asszonyunk Máriának fátyolából és ingéből. Szent Mátyás apostolnak fejét is az nagy oltárban helyhetvén…

Telek József a XVIII. század derekán nyolc alkalommal volt a szegedi havibúcsú ünnepi szónoka.* 1766-ban a próféta igéit választja beszédének „felvett cikkelyéül”: kérjetek esőt az Úrtól a tavaszi időben és az Úr havat szerez (Zakariás 10,1). Elmondja a római csodát, majd ekként folytatja: így szerzett a gondviselő Isten Róma városában havat, mindjárt az üdvösség és keresztény hitnek tavaszán, az esőt kérő patriciusnak és az egész római népnek. Így szerzett hajdan havat itt Szöged városában is az esőt kérő magyar népnek. Voltak itten is, miólta e Tisza folyójának szögét, szögletét, vagy Szögedét megszálló magyarok keresztény hitre tértek, temérdek testi és lelki magtalanságon, s gyümölcstelenségek. Voltak háborúk, hadakozások, s külön-különféle szorongatások az újonnan Krisztushoz tért magyarok között: azért mindjárt üdvösségeknek tavaszán a szögedi magyarok kegyelemesőt kértek az Úrtól, és az Úr mint régen a rómaiaknak, havat szerzett nékik. Miféle havat? A kegyelmek Anyját, a havak között mai anyai kegyességét kijelentő Boldog Szűz Máriát, akinek gyümölcsöztető hegyelmével, ezen rész szerént örökségekből épült szentegyházban, a nagyoltáron szent Fiát ölében tartó Havi Boldogasszony kegyes képe előtt, eleitől fogvást töltöttek, gyümölcsöztek, boldogultak…

 

*

 

A középkori Rómában szokás volt, hogy Mária-ünnepeken a S. Mária Maggiore-bazilikában mise közben hófehér rózsaszirmokat hullajtottak a hívek közé. Ebből keletkezett azután a templom elmondott eredethagyománya: egy gyermektelen, dúsgazdag jámbor házaspár templomot akart építtetni. Mária forró nyári éjszakán megjelent álmukban és tudtukra adta, hogy oda építsék, ahova másnap reggel hó esik. Ugyanezt az álmot látta Liberius pápa is. A hó az Esquilinus hegyére hullott, a templom fel is épült. Ez a legenda azután a Mária-ünnep már említett „havi” nevét is ihlette.

Az ősi római Havi boldogasszony-kegykép, amelyet a jámbor hagyomány szerint Szent Lukács evangélista festett, Salus populi Romani néven ismeretes. Az elnevezés még a magyar népkönyvi hagyományban Sziklához láncolt Gergely néven emlegetett Nagy Szent Gergely pápa (590 – 604) korára megy vissza, amikor Rómában rettenetes pestisjárvány dühöngött. A pápa elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül az örökvárosban. Ő maga is résztvett a könyörgő processzióban. A legenda szerint körmenet közben Hadrián hatalmas síremlékéhez érve, angyali hangokat hallottak: Mennyek királyné asszonya, örülj szép Szűz. Innen volna a húsvéti antifóna eredete. Angyalt is láttak, amint pallosát hüvelyébe tette. Ennek a jelenésnek emlékezetét őrzi az Angyalvár névre változtatott mauzóleum.

A Szeged-alsóvárosi Havi Boldogasszony-templom a kultusznak talán legkorábbi emléke hazánkban, és nyilván a legrégibbek közé tartozik Közép-Európában is.* Figyelmet érdemel búcsúnapjának hajdani egyedülálló, költői miseszövege,* amely nem azonos a Missale Romanum szövegével.

Úgy véljük, hogy az elnevezéshez elsősorban Cesarini Julián bíboros, pápai legátusnak volt döntő köze, aki az 1444, évi szegedi béke megkötése után a szegedi országgyűlésen megjelent. Tudjuk, hogy ő alapította az alsóvárosi franciskánus kolostort és templomot a Havi Boldogasszony tiszteletére.

 

Feltűnő, hogy a templom főoltárán mégsem a híres római kegyképnek másolatát látjuk, amit pedig a titulus alapján elvárnánk. Ennek oka az, hogy templomunk elnevezése még a középkorból való, amikor a római kegyképről való másolat készítését különleges pápai tilalmak akadályozták meg. Azok a másolatok, amelyek a barokk időkben hazánkban is elterjedtek, ama másolat után készültek, amelynek festéséhez először a jezsuita Borgia Szent Ferenc nyert jogot (1570). A székesfehérvári jezsuita (később cisztercita) templom oltárképén ezért imádkozik a kegykép előtt.

E másolatról azután jezsuita alapítások számára bőségesen készültek újabb másolatok. Közép-európai szempontból különösen jelentős az Ingolstadt városában működő egyetemi Mária-kongregáció számára készített, Mater admirabilis néven is emlegetett másolat.* Itt számos magyar főrangú ifjú is tanult, akik később a Regnum Marianum barokk állameszméjének kiképzéséhez is hozzájárultak. Erről az ingolstadti képről készültek ama másolatok, amelyek a Társaság ausztriai és magyarországi templomaiban is hamarosan föltűnnek.

A Havi Boldogasszony barokk tiszteletén így a jezsuiták buzgólkodnak. Ennek még több más oka is van. Először is a tridenti zsinat tanácskozásai leginkább az ottani S. Maria Maggiore-templomban folytak le, így tehát a kegykép mintegy a Tridentinum szimbólumává lett. Másfelől a titulust ihlető kegykép római tisztelete különösen az ephesusi zsinat (431) után bontakozott ki, amely főleg Máriának istenanyai méltóságát, továbbá Nyugatnak és Keletnek Mária-tiszteletében való egységét hangsúlyozta. A barokk egyháznak a protestantizmus elleni küzdelemben újjászületett és kiteljesedett Mária-kultusza szívesen megy vissza egészen a Mária-tisztelet ősi forrásához, lukácsi szimbólumához. Ezzel egyrészt a protestánsokkal szemben a történeti folytonosságot próbálja hangsúlyozni, másfelől pedig a Havi Boldogasszony képét a maga hazai uniós törekvéseinek, a görögkeletiek megtérítésének munkájában is iparkodik felhasználni.

Érthető az is, hogy a hazai pestisjárványok idején számos helyen (Pécs, Zombor, Rozsnyó, Nagykapornak) ajánlja magát a hívő nép, elsősorban jezsuita ösztönzésre, a Havi Boldogasszony oltalmába. A kultusz egykorú virágzásáról a búcsújárásról tervezett munkánkban szólunk bővebben. Fölsoroljuk azonban a patrociniumokat:

Esztergom: Alsódiós (Dohé Orešany), Budapest (Krisztinaváros), Csesztve (Častá), Esztergom (kápolna), Egyházasnádas (Podskalie), Modor (Modray, kápolna), Pozsony (mélykuti kápolna), Selmecbánya (1512), Sopornya (Šoporna), Zebegény (1910).

Rozsnyó: Rozsnyó (székesegyház 1736).

Veszprém: Gyenesdiás (kápolna), Ötvöskónyi (kápolna), Rácegres, Somogybükkösd (1754), Tekenye (1748), Újudvar (1894), Zalacsány (kápolna).

Székesfehérvár: Budakeszi (1733), Úrhida (1767).

Győr: Táplány.

Szombathely: Németújvár, Vát.

Pécs: Birján (1840), Pécs (kegykápolna), Püspöknádasd (török modorban épített kápolna), Szebény (1827).

Szlavónia: Pétervárad (Tekija).

Eger: Kissikátor (1855, előbb Miklós), Jászárokszállás (1838, kápolna), Pásztó (kápolna).

Vác: Nagykökényes (XVIII. század).

Kalocsa: Zombor (1788), Zsablya (Zabalj, 1825).

Csanád: Apátfalva (kápolna), Kisnezsény (Neuzina, 1892), Padé (Padej, 1842), Resicabánya (Reşica, 1841), Szeged (Alsóváros).

Erdély: Kolozsvár, Nyárádselye (Şilia), Szépvíz (Frumoasa).

Szatmár: Fény (Foeni).




Hátra Kezdőlap Előre