Augusztus 10.

 

Lőrinc II. Sixtus pápa diakónusa volt. Ennek halála után az egyház kincseit rajta követelték: a szegényeket vezette a bíró elé. Tűzhalálra ítélték, elevenen sütötték meg († 258). A máglyán siratta a bűnös világot, könnyek csordultak ki a szeméből. Nyilván innen van, hogy a névünnepe táján hulló csillagokat az óangol néphagyomány Szent Lőrinc könnyei néven is emlegeti.*

 

Lőrinc nevéről a Legenda Aurea nyomán az Érdy-kódex* így elmélkedik: Bódogságus Szent Lőrinc méltán nevezteték ez nemes vitézlő nevezettel mint Krisztus Jézusnak jeles és bajvívó erős vitéze, imez hét okáért. Elészer, miképpen az borostyán soha meghervad, de koronkéd zöld, azonképpen Szent Lőrinc vitéz mind holtig testében, lelkében szeplőtelen tisztaságot és szüzességöt tarta. Másodszor az borostyán nagy illatú ő virágozásának idejin. Azonképpen Szent Lőrinc vitéz nagy szép illatú példát hagya ő ifjúságának virágozatjában: az szent hitben és türelemben való erősségöt. Harmad jószága az borostyánnak, hogy követ megtör emberben, azonképpen Szent Lőrinc vitéz megtöré emberekben az kemény szíveket ő szent prédikálásának ereivel. Negyed jószága, hogy siketöknek használ. Azonképpen Szent Lőrinc vitéz nagy sokaknak megépöjté hallását az igazságnak kijelentésével. Ötöd jószága, hogy mennyütéstől nem fél, azonképpen Szent Lőrinc vitéz megoltalmazá az ő ájotatus szolgáit az erek kárhozatnak félelmétől. Hatod, mert az borostyán vitézködésnek diadalma és koronája, azonképpen Szent Lőrinc vitéz méltán nevezteték ezen nevön, mert ő lén az nagy erős vitéz, ki mind lelki, mind testi, mind ezvilági hatalmas ellenségit meggyőzé. A hetedik ok elmaradt.

 

Lőrincet a középkorban részben legendája nyomán, részben nevének értelmezéséből támadt megfontolások alapján védőszentül tisztelték a szegények, a könyvtárosok (mert az Egyház könyveinek is ő volt a gondviselője), a tűzoltók és a tűzzel dolgozó pékek, cukrászok. Oltalmul hívták égési sebekről, lázról, zsábáról és szemfájásról. Ünnepe a parasztságnál, gazdasági és időjárási emlékeztető nap.*

E kiterjedt képzetkörnek a mi néphagyományunkban már csak töredékei élnek. Templomtitulusaink, ikonográfiai maradványaink azonban Lőrinc hajdani hazai tiszteletének virágzásáról és nyilvánvalóan európai kultuszösszefüggésekről tanúskodnak.

Lőrinc napját Szent László törvénye a kötelező ünnepek közé sorozza, középkori misekönyveink számontartják. Feltűnő azonban, hogy egyik, XIV. századból származó pozsonyi misekönyvünk e napon Ezekiel prófétáról emlékezik meg, pedig a városnak ebben az időben már Lőrinc-temploma is volt.

 

Lőrinc nevére szentelt legrégibb egyházunk az esztergomi plébániatemplom (1008? 1202). Ezt követi Pozsony (1311), Pápóc (1363). Hájszentlőrinc (1436) a premontreieké volt.* A pálosok leghíresebb kolostora Budaszentlőrinc (1304): Lőrinc pálos rendfőnök a maga védőszentjéről nevezte el. A magyar későgótika remekműve volt. Nagy Lajos és Mátyás király itt talált lelki magányra, pihenésre.*

Lőrincet ott látjuk Bakabánya (Pukanec, 1490), Bártfa (1460, 1505, 1524), Csegöld (1491), Dubrava (Liptó, 1510), Kassa (1440), Malompatak (Mlynica, 1480), Nagyekemező (Prostea Mare, 1480), Szászbogács (Bagaciu, 1518), szárnyasoltárain, rendesen István vértanú társaságában.* Dicsőséges Szent Lőrinc – írja tovább az Érdy-kódex – Szent István protomártirnak utána mind az több szent mártiroknál első helyet tart, hit megbizonyojtna ez négy okokkal. Elészer ő mártiromság szenvedésének helyes voltával, mert Rómában szenvedett olyan fővárosban. Másod, mert ő prédikálásának okáért szenvedett. Harmad, mert szent alamizsnának osztogatásáért szenvedett. Negyedszer, az nagy mártiromság szenvedésének fölötte való méltóságáért, kit ellyen nagy tisztösséggel ül Anyaszentegyház mindez széles világon, mind ő böjtivel; ki egyéb mártiromoknak nem lelettetik.

Káposztafalva (Hrabušovce) középkori Lőrinc-templomának főoltára (1516) a patrónus életét jellemző módon Jézus kínszenvedésével együtt ábrázolja: 1. szétosztja az egyház kincseit, 2. kínzatása, 3. Sixtus pápával Decius császár előtt, 4. vértanúsága, 5. Krisztus Kaifás előtt, 6. Ecce homo, 7. Pilátus előtt, 8. kereszthordozás, 9. Olajfák hegye, 10. töviskoronázás, 11. ostorozás, 12. Kálvária.*

A máig álló pozsonyi Lőrinc-kapu – hajdanában (1495) a szent képével* – nyilván tűzvész elleni fogadalom emléke.

Lőrincnek oltármestersége volt Körmöcbánya (1423), Gyulafehérvár (1451), Győr (1472), Esztergom (1479) templomaiban.*

Faszobrai: Bártfa (Erazmus-oltár, 1505), Busóc (Bušovce, 1520), Dobronya (Dobronivá, 1519), Káposztafalva (főoltár István vértanú és magyar szentek társaságában, 1516), Necpál (Necpaly).*

 

A középkor végén Lőrinc a körmöcbányai vargáknak, továbbá a lőcsei paszományosoknak volt céhpatrónusa.* Lehetséges, hogy a tiszteletére szentelt és még a XVIII. század végén is meglévő lőcsei Lőrinc-kápolna az övék volt.* Itt említjük meg, hogy Melich János Lőcse város nevet a Lőrinc keresztnévből magyarázza. A barokk időkben Lőrinc a szegedi tímárcéh védőszentje. Mindezeknek a mesterségeknek alig van a szent életével kapcsolata, a céhünnep tehát inkább a tisztes naphoz fűződik.

A nagyszombati klarisszáknak Lőrinc-ereklyéjük volt (1608).*

Országszerte számos templomnak Lőrinc a védőszentje.

Esztergom: Pilismarót, Jászfalu (Jásova), Felsőszeli (Horné Saliby), Laksárújfalu (Lakšárska Nová Ves), Vágbori (Borovce, középkor), Garampáld (Pavlová), Vámosmikola (XIV. század, később Mária Magdolna).*

Besztercebánya: Felsőapáti (Opatovce, XV. század).

Nyitra: Zsolt (Zljechov), Kisradna (Malá Hradna).

Rozsnyó: Nagyrőce (Velká Revúca).

Szepes: Káposztásfalva, Bontóc (Bontovce), Busóc.

Eger: Pásztó (középkori), Borsod (1334, elenyészett)*, Terpes (1740), Csernely (1783), Besenyőtelek (1816).

Kassa: Magyarjakabfalva (Jakuboviany, 1716), Szentlőrincke (Lorinčik, 1813), Hernádkéres (1818).

Szatmár: Szobránc (Sobrance).

Veszprém: Rokolyán (1019, majd XIV. század, Zalaapáti mellett), Keszthely (1247), Csabrendek (1333), Perlak (1334), Ősi (1391), Szentlőrinc (1436, Zalaszentiván mellett), Nagyapáti (1559)*. Maiak: Hegymagas, Börzönce (szőlőbeli kápolna, építette Padányi Biró Márton)* Dabrony.

Székesfehérvár: Zámoly (XIV. század).

Győr: Győrszemere, Nagylózs (1402), Zsira (középkor), Darázsfalva (Trausdorf, 1614),* Acsalag (1759), Kunsziget (1844, a patrocinium még középkori), Füles (Nikitsch).

Pécs: Szentlőrinc (1718), Kurd (1765), Kisdorog (1809), Szederkény (1812), Petárda (1908, régi templom helyén).

Szombathely: Táplánfa, Kálócfa, Óbér (Olbendorf).

Vác: Püspökhatvan (1700), Szentlőrinckáta (1728), Tolmács (1854), Pestszentlőrinc (azelőtt Szentlőrincpuszta, XVIII. századbeli kápolna), Koháry-Szentlőrinc (1926).

Kalocsa: Szond (Sonta, 1744).

Csanád: Szentlőrinc (ma Szellőrinc néven Makó egyik városrésze), Kovászi, Pankota. Valamennyi középkori titulus, de később mind elenyészett.

Nagyvárad: Fancsika (1448, elenyészett)*, Biharpüspöki (Episcopia Bihorului, 1896, Schlauch Lőrinc bíborospüspök nevére).

Erdély: Kézdikővár (Petriceni).*

 

Lőrinc vértanú eleven tiszteletére vall, hogy nemcsak kereszt-, hanem számos származékban családnévként is elterjedt: Lőrincz, Lőrinczy, Lőrincze, Lőrik, Lőri, Lőkös, Lős, Lőcs, Lök,* Székelyföldön archaikus alakban Lárencz, Laurincz.

A helynevek nyilván még középkari patrociniumok maradványai: Szentlőrinc (Baranya, Győr), Szentlőrincke (Lorinčik), Sárszentlőrinc (Fejér), Zalaszentlőrinc, Koháryszentlőrinc (Kecskemét mellett), Szentlőrinctáplánfa, Szentlőrinckáta (Pest, 1473),* Nyárádszentlőrinc, Szepesszentlőrinc (Borutovce). Elenyészett Borsodszentlőrinc (1330, Bodrog), Szentlőrincváralja (1459, Valkó),* Okriszentlőrinc (1235).*

 

A Lőrinc alakjához, illetőleg napjához fűződő ismert hiedelmek mind naptári jellegűek. A csíki Negyedfélmegye havasán a füvet a múlt században Lőrinc napján kezdték kaszálni.* A szegedi nép szerint Lőrinc után a fa abban az esztendőben már nem fejlődik tovább. A göcseji Lendvavásárhelyen úgy tartják, ha Lőrinc napján bőven esik, és még a kerékvágásban is megáll az eső, akkor sok bor lesz. Amelyik kígyó Lőrinc napján nem bújik el, az már nem akar megmaradni: kerékvágásba fekszik, hogy ott pusztuljon el. Lőrinc után már veszélyes a folyóban fürödni, mert a víz hideg.* Országszerte ismeretes tréfás szentencia, hogy Lőrinc belepiszkít a sárgadinnyébe, ezentúl tehát már nem jó fogyasztani.

Hőgyész német szőlősgazdái fogadalomból nem dolgoznak a hegyen ezen a napon, hogy Lőrinc tartsa távol a jégverést.

Katona Lajos említi, de forrását nem idézi, hogy Lőrinc a köleskása patrónusa.

Etes palóc faluban a lányok, menyecskék a Lőrinc vértanú napját követő vasárnap valami vörös ruhadarabokat öltenek magukra.




Hátra Kezdőlap Előre