Augusztus 28.

 

Ágoston egyházatya (354 – 430), a philosophia perennis, vagyis a keresztény filozófiai gondolkodás alapító nagymestere, minden idők egyik legnagyobb emberi szelleme.

Ágostont követik – legalább közvetve – azok a szerzetesrendek, amelyek az ő közösségi életeszményét fogadták el, többek között az ágostonrendiek, premontreiek, dominikánusok, trinitáriusok, magyar pálosok. Ez röviden a szemlélődés és lelkipásztorkodás, a vita contemplativa és vita activa egyeztetése. Ennek természetesen laikus-népi áttételei is vannak, amelyek nagy általánosságban, nyilván könyvünk dokumentációjából is kitűnnek.

Ágoston legendáját a Legenda Aurea és Temesvári Pelbárt nyomán az Érdy-kódexben olvassuk, ebből azonban hiányzik a kagylóval játszadozó fiúcska alakja, illetőleg szimbóluma.* Így a Csodák Könyve nyomán* mondjuk el azt a régi, máig sokat idézett, képeken is sokszor ábrázolt történetet, amely Isten felfoghatatlan misztériumát és a töprengő emberi elme szűkösségét példázza.

 

Ágoston egyszer a tengerparton sétált és a Szentháromság titkán elmélkedett. Egyszercsak észreveszi, hogy egy apró gyerek kagylóval a tenger vizét egy gödröcskébe iparkodik átmeríteni. Megkérdezte tőle, mit művel? A kisfiú bátran megfelelt: látod, a tenger vizét akarom ide átönteni. Gondolod, hogy ez sikerül? – kérdezte a püspök. Miért ne hinném – válaszolt komolyan a fiúcska, aki Isten angyala volt – te is hiszed, hogy felelni tudsz arra, amire még senki sem tudott. Sokkal könnyebb nekem a tenger vizét e lyukba merítenem, mint az embernek Isten lényét kifürkészni.

Ágoston megértette a példázatot. „Amint házába hazaérkezett, egy könyvhöz sem nyúlt többé, mert a gyermektől többet tanult, mint a hiú és üres könyvekből.”

 

Az ikonográfiai hagyomány már a középkorban Ágostont egyházatyaként tiszteli. Gótikus táblaképei: Bakabánya (Pukanz, Pukanec, 1480, a többi egyházatyákkal), Bártfa (Borbála-oltár, 1450), Csíkszentlélek (Leliceni, 1510, Ambrus társaságában), Szepeshely (Zipser Kapitel, Spišska Kapitula, Szent Mihály-oltár, 1470, a többi egyházatyákkal együtt).* A győri székesegyház Ágoston-oltárát Széchy Ágoston püspök (1447 – 1466) alapította.* Egyes gótikus faszobrok Ágostonnal való azonosítása kétséges.*

A tridenti zsinat ikonográfiai határozatai között előírja, hogy a templomban a szenthagyományra való emlékeztetésül az egyházatyákat, így Ágostont is ábrázolni kell. Ezeknek összeállítása, egyáltalán a hazai barokk templomszimbolika jellemzése még a jövő feladata.

 

Kedvelt hőse a jezsuita barokk játékszínnek: Nagyvárad (1751), Kassa (1753).

Az Ágoston-titulusok újabbak és leginkább a kegyúr, templomépítő keresztnevét hirdetik:

Esztergom: Eköl (Velké Jakovce, 1816).

Veszprém: Balatoncsicsó.

Győr: Agostyán.

Pécs: Pécs (volt Ágoston-rendi kolostor és templom). Vác: Pusztavacs (1883).

Csanád: Alsóeleméi (Srpski Elemir, 1845), Lázárfölde (Lazarevo, 1807, Lázár Ágoston kegyúr neve után), Érszeg (Jersig), Csene (Čenej).

A szent nevével összefüggő helyneveink: Ágó (Bars, Borsod, Szolnok), Ágos, Ágas, Ágasegyháza, Ágostyán.

 

Megjegyezzük még, hogy aggastyán szavunk az agostyán, nagyszakállú ágostonrendi remete szó fejleménye.*




Hátra Kezdőlap Előre