Máté apostol és evangélista. Vámszedő volt, mielőtt Jézushoz csatlakozott volna (Máté 9,10, Lukács 5,23).
Ábrázolásain ifjú alak áll mellette, mert evangéliumát Jézus nemzetségfájának elmondásával kezdi. Olykor könyvet, alabárdot adnak a kezébe. Faszobra Eperjes Mária-oltárán (1490), szimbóluma Medgyes (Mediach, Mediaş) főoltárán (1420),* Oltármesterség: Gyulafehérvár (1439).*
*
Legendáját az Érdy-kódexben* olvassuk: Szent Máté méne szerecsön országban és száll meg Madaber nevő várasban, a jámbor offmesternél, kit szent Fülep az úton megkeresztölt vala. Valának kedég azon királyi várasban két erdengős mesterek: Zaroes és Arfaxat, kik ellen Szent Máté erősen prédikálja vala Krisztusnak szent hitit. Egy napon az kerályné asszonynak hofmestere eleiben járula Szent Máténak és kérdé meg, miképpen vóna, hogy annyé sok nyelven tudna szólani. És szent Máté megjelenté őneki, miképpen Úristennek szent lelke mennyből reájok szállott volna, és ő adta vóna a nagy malasztot őnekik, hogy ez világ szerént mindenütt tudnának prédikállani. Azonközbe bejuta egy ember, mondván, ime hol jőnek az két mesterek, két nagy sárkánnyal, kik mindeneket megölnének tüzes lehellésekkel. Szent Máté ottan szent keresztnek jegyét veté magára, és nagy bátoron kiméne eleikben. És mint láták őtet az sárkányok, ottan elalvának lábai előtt. És mondá az mestereknek, hol vagyon az ti nagy mesterségtöknek bölcsessége. Serkentsétök fel őket, ha lehet. Én kedég csak az Úristent nem kértem volnék, amit én ellenem gondoltatok vala, tireátok hárantanám. Mikoron az csodára sok nép gyüleközött volna, parancsolá Szent Máté az sárkányoknak, hogy mennének dologra és senkit ne bántanának. És ottan elmenének.
A király fia meghal, Máté feltámasztja. Erre mindnyájan megkeresztelkednek. A király hálából templomot épít, amelynek Máté lesz a püspöke. Epigéna királykisasszony sok szűzzel együtt az apácaéletet választja. A király meghalván, utóda feleségül kívánja. Epigéna visszautasítja, mire az új király Mátét bosszúból kivégezteti, a kolostort pedig felgyújtatja. Máté közbenjárására a tűz megfordul, s a királyi palotába kap. Az új király Epigéniával együtt ezután nagy szeretettel szolgálá az édes Jézust és az ő édes apostol atyjokat.
Máténak viszonylag kevés patrociniuma van hazánkban, aminek nyilvánvaló magyarázata, hogy napja jelesebb ünnepek (Szentkereszt felmagasztalása, Kozma és Damján, főleg Mihály) közé szorult. Egészen természetes, hogy több Vámos elnevezésű falu választotta patrónusául a vámon ülő Mátét.
Nyitra: Kisudva (Mala Udiča), Hegyeshely (Vysoká), Tepla.
Besztercebánya: Bábaszék (Babina, XIII. század), Cégely (Cigel, fatemplom: XV. század, kőtemplom: 1762), Prochot (1792), Vámosfalva (Myto, 1830), Zsolna (Zilina, 1692, azelőtt a középkorban István vértanú).
Szepes: Duránd (Tvarožná), Korotnok (Korytno).
Veszprém: Nemesvámos, Salföld (1756), Sáska, (Padányi Biró Márton építette)*
Győr: Völcsej (1865 óta: László), Lajtafalu (Potz-Neusiedl), Valla.
Vác: Kóka (1697), Tömörkény (1887).
Kalocsa: Kunbaja (1877), Káty (kápolna).
Csanád: Kiskrassó (Lupac).
Erdély: Bede (Bedeni).
A szegedi magyar és a privigyei szlovák* nép egyező tapasztalata szerint a búzát legjobb Máté hetében elvetni.
Mohács sokácai Máté napján szakajtóban, kosárban búzát szoktak a barátok templomában szenteltetni, majd a vetőmag közé vegyítik.*
Vásárosdombó gazdái ezen a napon régebben nem szántottak, mert úgy vélték, hogy az ilyen földet különösen fölveri a gaz. Éppen ezért Gazos Máté néven tartották számon.* A hiedelem hajdani teljesebb kultusz maradványa.
A tilalomra utal a göcseji hiedelem is: Szent Máté hetének pelvahét a neve. Aki ilyenkor vet, majd polyvás gabonát arat. A búzahét itt a ferenchét, amelyikbe Assisi Szent Ferenc ünnepe esik.
*
A búzavetés számontartott időszak, maga a búzahét vidékenként váltakozik. Altalánosságban a csillagászati ősz első hónapjába eső négy hét a vetési terminus: mátéhét, mihályhét, ferenchét, gálhét. Szakrális-liturgikus hagyományvilágára a következőkben csak igen röviden utalunk.
Ami a szegedi táj rituális előírásait illeti, vetés napján a hajdani tápaiak kenyeret nem sütöttek, még a hamut sem háborgatták, bolygatták meg a kemencében. Algyőn ilyenkor korán kimennek vetni, hogy még napkölte előtt kiérjenek a földre. Amikor a nap éppen feljön, a vetnivaló búzával telt zsákokat odaütögetik a földhöz. A búzavetés régebben szinte országszerte karácsonyi abroszból vagy háziszövésű sütőabroszból történt, ugyanabból, amelynek vásznából az aratógatya is készült. A deszkiek a vetőzsákot feldobták a háztetőre, ahol három napig érte a harmat.
A régi szegedi öregek vetés előtt imádkoztak. Általában ma is fohászkodnak egyet. A vetőmagra keresztet vetettek, amely a rozsnál olykor elmaradt. A fohászkodás: Atyának; Fiúnak, Szentlélök Istennek nevibe elvetöm, szaporodj! Régebben a vetésidő alatt nem volt szabad dohányozni.
Egerbakta hagyománya szerint elmondták a Miatyánkot és Üdvözlégyet, a vetőkötényben lévő magra pedig háromszor keresztet vetettek. A felnémeti gazda így fohászkodott: drága jó Isten, adjál bő áldást! Bélapátfalván a magvető az abroszba kötött pénzt koldusnak adja alamizsnául. Hasonló Csallóköz régi magyar hagyománya is.* Hollókőn a gazda a vetés végén a földnek mind a négy sarkára térdelt és úgy imádkozott. Bessenyőtelek hajdani gazdasszonyai a vetésből kimaradt búzát megőröltették és a koldusok számára sütöttek belőle kenyeret.
Répceszentgyörgyi szokás szerint a virágvasárnapi szentelt barka hamuját üszög ellen szórják a vetőmag közé.*
Andrásfalva székely gazdái a vetés elején így fohászkodtak: Uram Jézus segélj meg és áldd meg! Befejezéskor: édes jó Atyám, áldd meg és szenteld meg, hogy jusson minden szegénynek és az ég madarainak is belőle! A szomszédos Istensegíts emberei födetlen fővel vetettek.*
Göcsejben* az első szántás első fordulóján a gazda az ekeszarvára akasztotta az olvasóját és imádkozott. Vetésnél pedig századunk elején a magvető megmosta a lábát és tiszta fehérneműt vett magára. Nyelve alá három búzaszemet tett, és egészen a vetés elvégzéséig ott is tartotta. Ha szóltak hozzá vagy köszöntek neki, nem válaszolt. Mint mondták, azért, hogy a madarak nyelve leragadjon és ne kapjanak rá a vetésre. Ez azonban már másodlagos magyarázat. A búzát új, először mosott vagy karácsonyi abroszból vetették. Közepébe pénzdarabot kötöttek, majd munka végeztével a zsúpfödeles ház tetejére dobták, hogy a jégeső a vetésben ne tegyen kárt. A pénzt Mária oltárára tették. Az őrségi Kondorfán a pénzdarabot a templomi perselybe szokták dobni.
A magyarózdi (Ózd) református gazda a hétnek ama napján fogott a vetés szertartásához, amelyiknek éjszakáján nyáron először látta meg az égen a Fiastyúkot. Az első marék vetőmagot a szájába vette és csukott ajkakkal végzi munkáját, hogy hite szerint az ég madarai a termést ne tizedeljék meg. A végén ezt a búzát a föld szélére vetette.*
A szlovák eredetű Kesztölc hagyománya szerint a gazda vetés elején markából keresztalakban búzamagot szórt a földre és effélét mondott: Uram, Istenem segíts! Nekünk is elég legyen, de jusson a szegénynek is!
A bánáti katolikus bolgároknál* a vetés napján egészen délig nem szabad tüzet rakni. A vetőmagot szenteltvízzel szokták meghinteni, búzaszenteléskor eltett zöld búzát is vegyítenek közé. A kapura szalmát szórnak, amely eredetileg nyilván abból való volt, amelyet karácsonyeste a lakószobába vittek. A gazdasszony piros kötényét terítette rá. Ezen át hajtott ki a gazda. A kapu nyitva maradt egészen addig, amíg a kocsi ki nem ért a földre. E napon nem vásárolnak, nem adnak a házból ki semmit. A hét ama napján jó vetni, amelyen az ember Péter és Pál ünnepe után először látja meg a Fiastyúkot.