Teréz, azaz Nagy Szent Teréz, profán utalásokban Avilai Teréz (1515 – 1582) az Egyház egyik legnagyobb női szentje, a világirodalom legnagyszerűbb nőíróinak egyike, VI. Pál egyházdoktorrá nyilvánította (1970). A hagyomány szerint egy szeráf az isteni szeretet tüzes lándzsájával döfte át a szívét (transverberatio). Ezt a jelenetet örökíti meg Bernini híres szobra a római S. Maria Vittoria-templomban.
Többek között megreformálta a sarutlan karmelita rendet, amely Bécsben, majd a hajdani habsburgi birodalom más városaiban is gyökeret vert.* Szakrális hatására több helyen is rámutatunk.
Eleinte a dinasztiában vált kedveltté a Terézia, Teréz keresztnév, sőt Mária Terézia nyomán először az udvari arisztokrácia körében, majd a társadalom minden rétegében elterjedt. Napjainkban már inkább parasztnévnek tetszik.
A királynőről kapta nevét a budapesti Terézváros. Érthető, hogy későbben épült templomát Szent Teréznek szentelte (1803). Búcsúnapja a pesti népnek máig látványos ünnepe.
Amikor Szabadka szintén a királynőtől elnyerte a szabad királyi városi rangot (1779), hálából fölvette a Mária Terézia városa, deákul Mariatheresiopolis, németül Maria-Theresiopel nevet,* amely azonban csak német alakjában tudott általánossá válni. Szintén Teréziát választotta hatalmas későbarokk plébániatemplomának (1798) védőszentjéül. Ez az új, szabadkai egyházmegye (1968) püspöki székesegyháza is.* A szabadalomlevél egyébként úgy intézkedik, hogy a város elöljáróságát Teréz napján kell választani. Szabadka új címerpajzsán Szent Terézia könyörög Mária és a karján ülő Kis Jézus előtt a városért.
A bevándorolt bolgárokból települt bánáti Vinga a hazai latinságban Theresiopolis néven volt ismeretes. Városi rangját szintén Mária Teréziától kapta (1744).1071 A királynő a kiváltságlevélben kikötötte, hogy Vinga címerének egyik felébe az ő, voltaképpen a szent nevének megkoronázott kezdőbetűje kerüljön, a címerpajzs másik fele pedig kőszirtre épített fehér toronnyal ékeskedjék. Az oklevél szerint ez a címer kifejezi, hogy a „szétszóródott bolgárság a mi fölséges ausztriai Házunk alatt talált oltalmat”. Nem tudjuk, de föltételezzük, hogy Vinga régi, majd a Szentháromság tiszteletére szentelt újabb templomában (1892) Szent Teréz ábrázolásáról nem feledkeztek meg.
Kétségtelen, hogy a Bánát számos, mindjárt felsorolandó templomának titulusválasztását szintén az alattvalói hódolat ihleti. Többi templomaink Teréz-patrociniumai is általában Mária Terézia, kisebb részben a kegyúr, jótevő Teréz nevezetű felesége, leánya révén születtek.
Csanád: Kévevára (Kubin 1882), Csatád (Lenauheim, 1778), Mezőkovácsháza (1817), Temeskenéz (Satchinez 1823), Nagyszentmiklós (Sinnicolaul Mare, 1824), Alsósztamora (Stamora Germana, 1858), Szörényordas (Wolfsberg, Garina 1870), Németpereg (Peregul Mare 1878), Nagyfalu (Satumare din Timiş, 1888). E templomok legnagyobb részét a kamara német falukban építette.
Erdély: Jobbágyfalva (Jobageni), Székelyzsombor (Jimbor), Szerdahely (Mercurium, Reussmark 1770).
Nagyvárad: Csorvás (1866).
Eger: Nyíribrony (1825), Sajókazinc (1911), Miskolc (1943, karmeliták).
Pécs: Ivánbattyán (1838), Lengyel (1861, a dinasztikus érzületű Apponyi-család egykori birtoka), Husztót (1868).
Veszprém: Kisbárapáti, Magyaregres (kápolna).
Székesfehérvár: Szigetcsép (1758, Mária Terézia alapítása), Kőhányás (egykori Eszterházy-kegyuraság).
Rozsnyó: Bódvarákó.
Nyitra: Kisappony (Malé Oponice).
Kassa: Felsőszabados (Vyšná Vola, 1861), Tarcal (kápolna, 1750), Ináncs (1774).
Besztercebánya: Klak (1753, a királyi kamara építette).
Barokk templomainkban elvétve oltárképeivel, szobraival is találkozunk (Krisztinaváros, Győr, karmeliták, Árpás).
Szegedi öregasszonyok Teréz napján nem mostak, kenyeret nem sütöttek. A hagyomány talán még Mária Terézia nevenapjának polgári megünneplésében gyökerezik, később azonban szakrális színezetet kapott. Ilyenre más példa is van: szintén a szegedi nép Ferenc József születésnapját (aug. 18) Szent Ilona napjaként. ülte meg.
A szüret a Balatonvidék számos falujában, hegyén Teréz hetében kezdődik. Így Egerben is, neve Teréz-szedés.*