Kordula egy a Tizenegyezer Szűz közül, aki a legenda szerint a hajóban rejtőzött, amikor társait kivégezték. Másnap azonban önként jelentkezett a vértanúságra. Hajóval a kezében szokták ábrázolni. Tisztelete egy apáca (reclusa) látomása nyomán a X. századtól kezdve bontakozik főleg a Rajnavidéken.*
Egy szűz pedig, kinek neve vele Kordula, féltében egy hajóban azon éjjel elrejtezett vala, de maga másnap ő jó akaratjával kijelenté magát és mártiromságnak koronáját vevé Istenül. De hogy ez szűznek ünnepét nem illenéjék az egyéb szűzekkel, azért, hogy az egyéb szűzekkel nem martizáltatott vóna. Ez Szent Kordula sok idő elmúlván, ott nagy Kolóniában egy kűfalban rakott penitenciatartó asszonyembernek megjelenék, parancsolván, hogy ez szüzek ünnepe után másodnapon ünnepén es üljék. Ez mártíromságát kedig szenvedék az megmondott szent szüzek Urunk Jézus Krisztusnak születése után 452. esztendőben. Amen.*
Hazai patrociniumáról nem tudunk, hajdani tiszteletéről mégis tanúskodik Németlipcse (Deutsch Liptsch, Partizánská Lupča) szárnyasoltárának (1450) táblaképe, amely éppen Orsolya társaságában ábrázolja.*
Kordula nevének, emlékezetének a későbbi magyar jámborságban teljesen nyoma vész, csak egyetlen, nyilván naptári terminusból származó népi regula fűződik hozzá: a zalaszentbalázsiak először Orsolya, vagy Kordula napján fűtenek be pozdorjával a cserépkályhába.