András apostol, Péter bátyja. Életéről, pályájáról keveset tudunk. A hagyomány szerint X formájú kereszten szenvedett vértanúságot. Ez az andráskereszt, amely ikonográfiai ismertetőjele is egyúttal.
Legendájával kódexeink alig foglalkoznak, középkori misekönyveink azonban számontartják. Azt kell hinnünk, hogy András apostol tekintélyét, népszerűségét elsősorban névünnepének kalendáriumi helye határozza meg. Erre utal több középkori misekönyvünk és a szegedi ihletésű Pozsonyi-kódex András-himnusza is:
|
A nap már az adventnak, illetőleg az egyházi évnek kezdete, amely beleesik a téli napfordulat időszakába, és így alkalmas mindenféle bűbájosságra, főleg az eladólányok szerelmi praktikájára. A zajos mulatság régebben megszűnt, a muzsikaszó farsangig elhallgatott. A szegedvidéki mondás szerint András zárja a hegedűt. Hasonló a hercegszántói sokác sentencia is: Andrija zavezanija, vagyis bekötötte András a muzsikát. Kezdődnek már a disznótorok, innen a szegedi tréfás Disznóölő Szent András megnevezés. Erre azonban csak utalunk.
András középkori patrociniumai közül legnevezetesebb Abasár bencés apátsága (1042), amelyet Aba Sámuel ajánlott az ő oltalmába. Úgy véljük, hogy e dedikációnak, majd András király nevének megválasztásában a bizánci egyház is közrejátszott. András apostol ereklyéit ekkor még Konstantinápolyban őrizték. Régebbi nézet szerint Szentendre (1240) apátságának titulusát is a közeli visegrádi bazilita kolostor magyarázza, amelynek szintén András volt a patrónusa. I. András királyunk alapította. A tetszetős föltevést a legújabb kutatások megcáfolták: a patrociniumot nem a bizánci egyház ihlette.* Érdekességként megemlítjük, hogy a középkorban az esztergomi székesegyház egyik tornya Szent András nevét viselte. Körmöcbánya várkápolnájának is András volt a védőszentje.*
Andrást – leginkább a többi apostol társaságában – ott látjuk Bártfa (1460, 1489), Kassa (1480), Esztergom (Keresztény Múzeum, 1470, 1494), Késmárk (1470), Ludrófalva (Ludrova, 1510), Nagylomnic (Lomnica, 1500), Pónik (Póniky, 1512), Turócbéla (Belá, 1480), Zsidve (Jidveu, 1508), gótikus szárnyasoltárain. Höltövény (Halciu) oltárképén (1530) ördögöt űz. Liptószentandrás (Liptovsky Ondrej) főoltárán (1512) megkínozzák és keresztre feszítik.*
Gótikus faszobrait őrizte meg Kassa (1490), Kisszeben (Sabinov, 1510), Liptószentandrás (1512), Lőcse (Vir dolorum-oltár, 1476, Péter és Pál-oltár, 1490), Nagyőr (Strážky, 1524), Nécpál (Necpaly, 1500?).*
Oltármestersége volt Szepeshely (Zipser Kapitel, Spišské Pohradie, 1431), Óbuda (1484), Eger (1495) templomainak.*
A most felsorolandó patrociniumok egyike-másika még a középkorban született. Forrásaink egyenetlensége miatt a keletkezés, építés idejét ennél, de más titulusoknál sem sikerült kifogástalanul tisztáznunk.
Esztergom: Komárom, Nagymagasfalu (Hochštetno), Egyházfa (Kostolná pri Dunaji), Alsókorompa (Dolná Krupá, 1813), Ludány (Ludanice, 1760, régi templom és patrocinium helyén), Érsekvadkert (1688), Barsendréd (Ondrejovce) Özdöge (Mojzešovo), Ásvány, Vedrőd (Voderady), Nagykovalló (Koválov), Istvánháza (Steffulto, kápolna).
Besztercebánya: Garamszentandrás (Sväty Andrej nad Hronom, XV. század), Szebeszló (Blatnica), Kós (Koš, 1367), Nyitraszeg (Chalmová, XII. század, később: Szent Anna).
Nyitra: Alsóköröskény (Dolny Kereškyn), Bolessó (Bolešov), Szolopna (Slopná), Újkrásznó (Krásno nad Kysucou), Kosárfalva (Papradné), Nagydivény (Velká Divina), Timorháza (Timorac).
Szepes: Szentandrás, Szalók (Slakovce), Hanusfalva (Hanušovce), Komlóskert (Hobgarten), Pucó (Pucov), Csorba (Štrba), Liptószentandrás (Sväty Ondrej nad Vahom), Dubrava, Andrásfalu (Ondrašova), Rózsahegy (Ružomberek).
Rozsnyó: Tornaszentandrás (középkor), Restér (Roštár, középkor)*, Gesztete (Hostice, 1787), Zagyvaróna.
Kassa: Magyarkapronca (Koprovnice, középkor), Pécsújfalu (Pečovská Nová Ves, 1712), Berzenke (Bzenov, 1746), Nagyvitéz (Vitež, 1778), Kajáta (Kojetice, 1784), Aranypatak (Zlaté, 1834), Semse (Šemša, 1328, majd 1855).* András a kassai egyházmegye (1804) védőszentje, első püspökének, Szabó Andrásnak keresztneve után.
Eger: Tarpa (1291, elenyészett)*, Folyás (1894), Ládbesenyő (1903), Kétútköz (1926).
Veszprém: Teleki (1271), Szepezd (1288), Szentandráspáh (1328), Felsödörögd (1339), Paloznak (1360), Kölked (1383)*, Enying (1469).* Ezek azonban elenyésztek. Ma élő patrociniumok: Balatonendréd, Karakószörcsök.
Győr: Iván (1713), Mosonszentandrás (St. Andrä, 1724), Pázmándfalu (1753), Oltova (Antau), Derecske (Drassmark), Gyirót (Geresdorf, 1647-ben még Katalin volt a titulusa), Káptalanvis (Heiss), Hidegség (XII. század), Süttör (1889), Németi, Rábapordány (1870).
Szombathely: Egyházasrádóc, Szöce, Kám.
Pécs: Szajk (1753), Alsómocsolád (1836).
Vác: Nógrádverőce (1696), Bag (1700), Tóalmás (1743), Terény (1783), Rétság (1729), Keszeg (1764, később: Imre), Váckisújfalu, Zagyvaszántó (1723).
Csanád: Temesszentandrás (Sintandrei, 1785). Kovácsi (Covaci, 1898).
Várad: Kötegyán (1229), Szentandrás (1291), Fejéregyház (1297), Biharnagybajom (1423). Ezek elenyésztek.* Élő titulus Békésszentandrás (1784). A mai debreceni nagytemplomnak a múlt század elején lebontott elődje a középkori Szent András-templom volt.*
Erdély: Gyimesfelsőlok (Lunca de Sus), Futásfalva (Alungeni), Szentegyházasfalu (Vlahiţa).
Helynevek: Szentandrás (Bihar, Hunyad, Kolozs, Zala), továbbá – az említettek mellett – Hernádszentandrás, Jászszentandrás, Nemesszentandrás (1318, Búcsúszentlászló leányegyháza), Rábaszentandrás, Sajószentandrás. Elenyészett Szentandrástelke (1481, Bács), Szentandráskölked (1349, Somogy), Rücsiszentandrás (1447, Valkó), Szentandorjás (1399, Csanád).*
Az elején röviden már említettük, hogy András estéje, azaz vigíliája, továbbá András napja már régóta nem őriz szakrális néphagyományt. Hiedelemvilága a közeledő farsangra, a párválasztás idejére, menyegzőre mutat.
A kapcsolat okát a kutatás többféleképpen magyarázza, és András nevét a görög „ανηρ”, férfi, szóval hozta kapcsolatba. Miséjében ezt olvassuk: concede nobis hominem iustum, vagyis adj nekünk igaz embert, férfiút. További föltételezés szerint valamikor advent első vasárnapján, tehát a névnaphoz legközelebb eső ünnepen – korunkban a Szilveszter esti hálaadás idején – szokta felolvasni a pap a plébánia azévi népmozgalmát, így az esküvők és születések számát is, amiről egyszerű emberek, főleg fiatalok arra következtettek, hogy András házasságszerző szent. E magyarázatok még megerősítésre szorulnak.
Baján az olyan lány, alti meg akarja látni, hogy ki lesz a jövendőbelije, András napján böjtöljön és este tegyen a feje alá férfiruhát, akkor álmában meglátja őt. Vagy pedig ugyanezen a napon egésznapi böjtölés után sózzon meg este egy darab kenyeret, lefekvés előtt imádkozzék három Miatyánkot és három Üdvözlégyet. Utána harapjon a kenyérből, a megmaradt darabot pedig tegye egy kis tükörrel együtt a vánkosa alá. Ha éjfélkor belenéz a tükörbe, meglátja benne a vőlegényét. A lányok Algyőn is böjtölnek, este megmosakodnak, de nem törülköznek meg. Lefekvéskor a párnát háromszor megfordítják és ezt mondják: Párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa mög a jövendőbeli párom! Szabolcsban András estéjén a lányok a kút környékét kendermaggal bevetik, és egy férfiruhadarabbal beboronálják. Amelyik legény akkor álmukban megjelenik, az lesz a vőlegényük.*
Mezőpanit (Panetul de campie) erdélyi faluban a református nagylány egész napi böjtölés után András estéjén ki szokott menni az udvarra és a kötőjébe csillagokat szed. Amíg a szemével szorgalmasan válogatja, szedi a tetsző csillagokat, addig tízszer visszafelé kell 10-től 1-ig számolnia. Hiábavaló a fáradsága, ha ugyanazt a csillagot kétszer is számbaveszi. Utána beszalad a házba és a csillagokat kötőjéből az ágyába önti. Így majd megálmodja, hogy ki lesz a vőlegénye.*
Dámóc görögkatolikus faluban, de más görögkatolikus helyeken is, az András nevűeket úgy köszöntik, hogy ablakukra búzaszemet szórnak. Ez az andráshányás.
Érsek-vadkerten az aprószentek néven emlegetett vesszőket, amelyeket a pásztorok karácsony böjtjén szoktak a gazdákhoz vinni, András napján szedik a határban.
A palásti palóc lányok András napján almát dugtak az eresz alá, Borbála napján pedig a másik felére fordították, majd elvitték az éjféli misére. Lassan haladtak vele, várták, hogy valaki megszólítja őket. Úgy vélték, hogy annak a fia, rokona veszi el őket.*
Palóc eladólányok András estéjén gyümölcsfaágat állítottak vízbe. Ha karácsonyig kizöldült, akkor bízhattak a farsangi férjhezmenésben. A szokás más adventi napokon is országszerte ismeretes.*
Manapság is akadnak apátfalvi öreg emberek, akik András napjának hajnalán kimennek a Maros partjára. A víz szélén vesszőt szúrnak le, majd megvárják a napköltét. Ha úgy találják, hogy a víz most följebb áztatja a vesszőket, akkor tavaszra áradást, esetleg árvizet várnak.
A Szent András alakjához és napjához fűződő moldvai csángó hagyomány* egyedül áll a magyar, de tudomásunk szerint a latin szertartású középkortól ihletett nyugati hiedelemvilágban is. Az esetleges kelet-európai kapcsolatok tudomásunk szerint még tisztázásra várnak.
Csügés csángói szerint András éjszakáján össze kell kötni az ollót, mert ezzel összekötik a farkas száját is.*
Egy Lábnik faluból származó csángó mese elmondja, hogy egy öregember három fia beállott juhásznak. Amikor elérkezett András estéje, a legkisebb elment meghallgatni, hogy András, aki most szokta a farkasokat szétosztani, hova küldi őket. Föl is hágott egy nagy fára. Éjfél táján András fehér lovon megjelent, és megmondta az összesereglő farkasoknak, hol találnak maguknak egy-egy birkát, malacot, tehenet. Egy sánta farkas azonban elkésett, neki már nem jutott semmi. András azt mondta neki, hogy azt egye meg, ami a fán van. A vad kezdte is a fát rágni, de a legényhez nem tudott hozzájutni. Megvirradt, amikor testvérei meglesték a farkast, elzavarták. Az öccsük lejött a fáról és hazamentek. Hiába vigyáztak. Az esztenában (birkakarámban) öccsüket mindig kettejük közé fektették, a farkas mégis elrabolta és felfalta. A farkast sem tudták megölni. Többet nem is jött arra, mert csak a legkisebb testvért adta András a farkasnak.
Hogy tehát András ne osszon farkast a juhoknak, ünnepét primizsgyés, azaz jeles, dologtiltó napként szokták megülni. A somoskaiak nem fonnak, a lábnikiak a söprűt, harapófogót, kést összekötik, hogy még véletlenül se dolgozzanak velük, a gajcsánaiak András estéjén fokhagymával kenik meg a kaput, ajtót a farkasok ellen. Ezen a napon nem söprűvel, hanem kapcával söprögetnek. Klézse faluban fokhagymával keresztezik meg a házon, istállón az ajtót, ablakot, hogy a farkas elkerülje a hajlékot, családot, mert éppen András hetében van legnagyobb hatalma az ember megtámadására.*