A Magyar Rádióban elhangzott ismeretterjesztő előadásaimból a magyar ipar és gazdaság múltját, a régi foglalkozások, céhes mesterségek történetét, a kézművesek évszázados mindennapját megelevenítő mintegy negyven előadás szövege jut az Olvasóhoz e kötetben. A sorrend az előadások elkészítésének, illetve elhangzásának időrendjét követi.
Célom az volt, hogy a gépekhez, szupertechnikához szokott, az űrhajók korszakában élő embert néhány percre megállítsam, és visszamutassak a megtett útra, felidézve az ősök, a homo faber: a technikai ember életét a kézműves és gyalogjáró időszakban; egyúttal közvetve megmutassam azt is, hogy a magyar történelem nem csupán a hadakozások és politikai harcok sorozata. Sok mindent rejt a múltunk, van mit emlékezetbe idézni. Így a munka történetét is. – Nem szándékoztam a múltat eszményíteni, de figyelmeztetni igen: ne becsüljük le, a múltat! Akkor is értelmes emberek éltek, és az adott lehetőségekhez képest elvégezték feladataikat, olyannyira, hogy munkájuk eredményeire épülhetett fel jelenünk. Ne bízzuk el magunkat, mert a jelen diadalait a holnap hamar túlszárnyalja, és éppúgy a múlt tárházába küldi, mint a ma a tegnap sikereit! A fejlődés minden mozzanata értékes a fejlődés egészében.
Az előadások – s így e kötet – lényegében műszaktörténet. E téma természete az, hogy „száraz”, a műfaj természete viszont azt kívánta, hogy „színes” legyen az összeállítás, amellett, hogy megszabott és nagyon szűkre szabott terjedelmű. E három tényező határozta meg tehát a „mit” és a „hogyant” A tartalom és a stílus összehangolásakor a népszerűsítő ismeretterjesztésnek sajátos formáját kellett kialakítani, és az a szándékom, hogy egy-egy téma történetének egészét bemutassam, nem könnyebbítette meg az ugartörést. E műfajalakító munkánál sokat segített Kerekes István, ezen előadássorozat rádiószerkesztője – hálásan köszönöm fáradozását.
E szöveget a jelen közreadásnál nem bővítettem ki az annak idején a kötött terjedelem miatt az összeállításokból kihagyott anyaggal. A kevés mindig több mint a sok, és e kötet célja ugyanaz, mint az előadásoké: a népszerűsítő ismeretterjesztés.
Szükségesnek tartottam azonban azt, hogy megadjam az egy-egy témára vonatkozó fontosabb levéltári és könyvtári forrásokat, kivéve a szövegben hivatkozott szépirodalmi idézetekét. E források segítségével az érdeklődő a nem közölt részletkérdéseket is tanulmányozhatja. Az adott lehetőségek szerint ábrákkal igyekeztem szemléltetőbbé tenni a kötetet.
Végezetül: köszönet illeti a Kiadót, hogy az előadások szövegét közreadta, és így – mivel verba volant, scripta manent – e témakört szélesebb körben ismertetheti, s ezzel a Rádió munkáját befejezi.
A szerző