| 41. KOLOZSMONOSTOR | TARTALOM | 43. KŐRÖSFŐ |
42. KOLOZSVÁR
FEJEZETEK
A kolozsmonostori apátság alapításakor csak mint falu létezik, amelyet a következő században, 1192-ben III. Béla az apátságnak adományoz. 1177-ben már Kulusvar a neve. (Schematismus. 1882. 111.)
1213-ban már várként szerepel: castrenses de Clus. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
A tatárjárás az óvárosi várat elpusztítja, V. István németeket telepít ide.
1282-ben Kulusvár, 1317-ben Kolosvár, 1348-ban Clusenburg, 1401-ben Kolosvár, 1573-ban Claudiopolis formában jelentkezik (uo.).
Az egykori római város, Napoca pusztulása után itt a kolozsmonostori apátság alapításáig semmiféle építkezés nem történik. Feltételezik, hogy ebben az időben Kolozsváron is építettek templomot, legkésőbb a következő, tehát a XII. században.
Egyházáról az első adat 1214-ből ismeretes: „Iobbagiones ecclesie de Clus”. (C. Suciu: i.m.)
1275-ben V. István a gyulafehérvári püspöknek adományozza a várost, amikor annak papválasztási jogáról döntenek. (Beke: Az erd. egyházmegye. 130.)
1332-ben István a papja, aki a pápai tizedjegyzék szerint 5 fertót fizet jó ezüstben, 1 sektin híjával, 1333-ban két és fél márkát jó ezüstben, 1334-ben 18 garast, 1335-ben 30 garast és 10 pensa dénárt. (Beke: i.m. 130.; Documente. XIV. C., III. 129, 167, 190, 211.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 359.)
A középkorból több plébános neve ismeretes: 1313–1324 között Benedek dékán (Beke: i.m. 130., jegyz.) és plébános (Györffy: i.m. III. 356.), 1377–1378-ban Miklós (Beke: i.h.), 1331-ben Mihály főesperes (Györffy: i.h.), 1408–1414 között Christián (SZOKL. III. 22.), akit István püspök kötelez beszédek és a Szent Katalin társulat alapítványi miséinek tartására. (Beke: i.h.) 1423-ban János plébános dr. in medicina, aki 1408-ban a plébánosi jogok tiszteletben tartásáért pert indít a domonkosok priorjai ellen. (Beke: i.h.) 1439-ben Márton a plébános, Albert király káplánja. (Urkundenbuch. V. 17.) 1450–1453 között Slewnig Gergely a plébános, aki Bécsben tanul 1445-ben (Tonk: Erdélyiek. 637.; Urkundenbuch. V. 391.) és László király házi káplánja. (Urkundenbuch. V. 421.) 1492-ben Tristianus, aki 1468-ban bécsi diák. (Tonk: i.m. 2380.) 1482-ben Jakab plébános (Beke: i.m. 130., jegyz.), aki 1465-ben Bécsben tanul. (Tonk: i.m. 812.) 1521–1528 között Klemischer János (Kleen) a plébános, aki 1488-ban bécsi, 1509-ben páduai diák. (Tonk: i.m. 115.; Beke: i.m. 130.) 1534–1544 között Wolfhard Engeding a plébános, aki 1520-ban Bolognában tanul (dr. utriusque juris). (Tonk: i.m. 15.) 1427-ben Johannes Megerlein plébános 1418-tól Páduában tanul és orvosdoktor lesz. (Tonk: i.m. 893.)
A város első plébániatemploma az óvári templom volt, mely a tatárjárás előtt épült, legkésőbb a XII. században. Amikor III. Béla Kolozsvárt a kolozsmonostori apátságnak adományozza, lakói a magyarok mellett német telepesek is (Saxones), akik mint katolikusok jönnek ide s nem maradnak templom nélkül. Sőt még előbb van temploma, mert a szomszédságában már egy évszázaddal korábban létezik a kolozsmonostori apátság, s a Szent István által befogadott s terjesztett kereszténység itt is meghonosul.
Egyesek szerint az egykori pogány templom anyagának felhasználásával épült annak helyén, mégpedig I. Béla idejében. Korának meghatározását megerősíti egykori román stílusa is. (Bíró: Erdély művészete. 23.)
A tatárjáráskor elpusztul, de nem tűnik el véglegesen.
A tatárjárás után domonkosok kapják meg és támasztják életre a templomot. Ennek pontos dátuma ismeretlen. Az Agenda Codex szerzője, Mihály Dominicanus 1280–1300 körül már kolozsvári szerzetes. (György: A Ferencrendiek. 244.) Ettől kezdve nem mint plébánia-templom, hanem mint szerzetesi templom szerepel.
Az egykori román stílusú templom sok átalakításon megy keresztül. Eredetileg háromhajós lehetett. Északi mellékhajója jelenleg az újabb kori rendház egyik keresztfolyosóját képezi. Nagy átalakításokat a Hunyadiak korában végeznek. Hunyadi János évi 50 aranyforintot érő kősót utaltat ki a javításokra.
Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda özvegye, Hunyadi János testvére ekkor építteti benne a Szent Antal-kápolnát. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 72/27.)
Polnár Gábor domonkos püspök boltoztatja a templomot. (Kelemen Emlékkönyv. 254.) Ekkor kapja gótikus elemeit. Maga a rendház teljesen gótikus. Csak a sekrestye és a rendház folyosója, valamint a refektórium maradt meg a régi formában. (Balogh J.: Művészet Mátyás kir. udvarában. 105/2.)
Mikola Ferenc 1471-ből fennmaradt és az Erdélyi Múzeumban őrzött sírköve ebben a templomban volt, mivel sokat buzgólkodott a rendház és templom javítása érdekében. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 261.)
A XV. század közepén a templom mellé Somkereki Erdélyi János a capella Rosarii-t építteti szárnyas oltárral. (Balogh J.: i.m. 72/33.)
1485-ben Tamás festő, Erdélyi István alvajda megrendelésére, Mária mennybemeneteléről fest képet. (Kelemen Emlékkönyv. 254.)
Hunyadi János adományleveléből kitűnik, hogy a templom Havi Boldogasszony és Szent Antal tiszteletére volt szentelve. Az eredeti az előbbi lehetett. (Beke: i.m. 13.)
Már parochiális egyház korában a Szent Jakab-kápolnát építik hozzá, amely a középkori gyakorlat szerint temetőkápolna lehetett, amit később valóban ossariumnak használtak. Az 1349. évi búcsút engedélyező bulla a Szent Jakab-kápolnának is búcsút biztosít. (Documente. XIV. C., IV. 415.) 1733-ban bontják le, amikor a Ferencesek megkapják a templomot, mely az ekkori javítások során nyeri barokkos külsejét és 1728-ban barokkos tornyát. (Bíró: i.m. 117.)
SZENT MIHÁLY-TEMPLOM
A mellette álló diadalmas Mátyás (Mathias Rex) szoborcsoport miatt egyesek Mátyás-templomnak ismerik tévesen. Építésének ideje sokáig bizonytalan volt. Sokan Zsigmond uralkodásának kezdetére, vagy a XIV. század végére teszik.
1348-ban eccl. parochialis Michaelis. (Györffy: i.m. III. 357.)
Karácsonyi János a kolozsvári plébánia levéltárában őrzött pápai búcsút engedélyező levél alapján kétséget kizáróan megállapította, hogy az 1349-es év már nem a templom építésére, hanem felszerelésére, berendezésének idejére enged következtetni; búcsút engedélyez azoknak, akik nemcsak a templom építéséhez, hanem kivilágításához, felszereléséhez adakoznak a szokott lelki feltételekkel: gyónás, áldozás, bűnbánat, ima és a Szent Mihály-templom meglátogatása az oklevélben felsorolt 15 ünnep valamelyikén. A templom ekkor tehát már látogatható volt, használták. (Az Oltár. II. 240–241; Documente. XIV. C. 415.)
Elfogadható Kelemen Lajos adata, mely szerint a templom építésének kezdete 1316-ra tehető. Sőt előbbre, amire a domonkosok óvári volt plébániatemplomba való beköltözésének időpontja ad alapot, amely az új plébániatemplom építésének kezdetét 1300 előttre teszi.
1400-ban IX. Bonifác pápa részéről újabb búcsúengedély segíti a templomot. (Beke: i.m. 130.)
1401-ben sor kerül a templom külső díszítésére is, ekkor állítják fel a külső oldalán az Olajfák hegyén szenvedő Krisztus kőszobrát. (Az Oltár. II. 241.)
Zsigmond idején már bővítik: a hajót nyugati irányban meghosszabbítják, aminek jele Zsigmond és László király címere.
Két tornyot terveznek, de csak egyik épül fel 1540-ben, Slewnig G. plébános idejében. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 197.)
Ez a torony 1697-ben leég. Külföldi unitáriusok segítségével javítják meg. 1763-ban villámcsapás és földrengés annyira megrongálja, hogy le kell bontani. A következő század közepéig faharanglábról szólnak a harangok. 1837–1858 között építik a mai neogótikus tornyot a templom északi oldalán. A régi az észak-nyugati sarkán állott, 1617-ben még kereszttel a sisakján. Ezt az 1655. évi tűzvész utáni javításkor kakassal váltják fel. (Az Oltár. II. 206.)
Az 1697. évi tűzvész a szentélyt annyira megrongálja, hogy a második boltozatot újra kellett boltozni. 1752-ben készül el. Az eredetit 1956–1957-ben állítják vissza, amikor az 1752-ben épített barokk boltozat fölött 2 méterrel magasabban előtűnnek a régi szép pillérfők; ezért az egykori záróköveket felújítják, Szent Mihály, Szent László és Szent István domborművével. Ekkor kerül felszínre a középkori szentségfülke is.
A szentély déli falához csatlakozó kápolnában freskókat tártak fel. Az első kép Tiarás pápa, Szent Sebestyén képével, egy még régebbi falfestmény rétege felett. A második kép koronás dicsfényes fej, kelyhet tartó kéz, nagyon megrongálva. A harmadik kép: két püspöksüveges szent, három női alak, talán Szent Dorottya virággal, Szent Borbála és Szent Donát.
A negyedik kép a déli falon csak töredékesen maradt meg, mert a XVIII. században befestették. A déli fal ötödik képe Szűz Mária Jézussal és a hét vértanú szűz: Szent Katalin, Szent Ágnes, Szent Dorottya, Szent Orsolya, Szent Borbála, Antiochiai Szent Margit. A hatodik kép a Kálvária.
Az északi mellékhajónál is két egymásra festett kép nyomai kerültek felszínre. A felső dekoratív jellegű volt, s ezért csak az alsót hagyták meg: térdeplő páncélos alak, talán Szűz Mária előtt. (Kelemen Emlékkönyv. 207, 218., Darkó László beszámolója.)
A kép keletkezési idejéül a XV–XVI. század fordulóját jelölik meg.
FARKAS UTCAI TEMPLOM
Tervezése, építéstörténete oklevelek alapján felvázolható.
1486-ban Mátyás király és Báthori István óhajára Kolozs városa telket ad a ferenceseknek a Szabók bástyájánál és 1487-ben templom építését engedélyezi. (György: A Ferencrendiek. 241.) 1490-től az építkezést Fráter János vezeti. 1494-ben II. Ulászló 300 arany értékű sót utalványoz az építkezés folytatására. A templom hamarosan felépül (Balogh J.: i.m. 501.; Balogh J.: Művészet Mátyás kir. udvarában. 158.), de egyes belső munkálatok kivitelezése későbbre marad; pl. a hálóboltozatot 1644-ben I. Rákóczi György fejezteti be. Ekkor készül híres reneszánsz szószéke, Nicolai Illés, Kőfaragó Benedek és Régeni János műve. 1644-ben bontják le tornyát és a hozzá épült rendházat. Oltárai is ekkor pusztultak el.
1531-ben György kőfaragó özvegye a templomhoz a férje által épített kápolna javára hagyományoz. Ebben őrizték az oltári szentséget. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 75/67.)
Kisboldogasszony tiszteletére szentelték. Hozzá kolostort is építettek.
Nyugati kapuja szép gótikus formáit mindmáig megőrizte. (Balogh J.: i.m. 105/2.)
Déli falát nagy terjedelmű falfestmények díszítik, amelyekből a lepattogzott vakolat alól 15 négyzetméternyi legújabban került napfényre.
Az időközben romossá vált templomot I. Rákóczi György hozatta helyre, de tornyát már nem menthették meg. (Kelemen Emlékkönyv.)
Sokszögű falpilléreiről Balogh Jolán ad szakszerű leírást. (Az erd. renaissance. 107/3.)
A reformáció után 1622-ben a reformátusoké lesz.
A templom falait XVII–XVIII. századi temetési címerek díszítik. A szentélyben van az Apafiak fejedelmi sírja, a síremléket Kós Károly készítette.
SZENTPÉTERI TEMPLOM
A szentpéteri plébánia eredete a Szent Lázár és János betegápoló rend letelepedésével kapcsolatos. III. István 1166. október 24-én kelt oklevelében kolostor alapításáról intézkedik, templommal és saját plébánossal. (Schematismus. 1882. 114.) Ennek a templomnak lehetett a papja Helvik kórházi pap, aki a pápai tizedjegyzék szerint 1332-ben 40 új dénárt fizet. (Beke: i.m. 131.; Documente. XIV. C., III. 146)
Ehhez. a templomhoz tartozhatott az 1557-ben említett Szent Erzsébet-otthon, valamint az l559-ben említett Szentlélek- és Szent Job-otthon. Utóbbi a Külső magyar utcának a végén volt, vagyis a Szent Péter-templom mellett.
A kórház-otthon 1496-ban adományokat kap: Kautusch Mihály és felesége házat adományoz, Nagy Lajos malmot, Mérai Dezső Antal malmot és birtokot. (Schematismus. 1882. 115.)
A plébániatemplom régiségét igazolja egy 1455-ből ismert oklevél, mely szerint a szentpéteri hívek a kolozsmonostori konvent előtt kifejtik, hogy plébániájuk, Szent Péter és Pál egyháza a Szentpéter utcában ősi plébánia, s ilyenformán joguk van plébánoshoz, és annak megválasztásához is. Azt is kifejtik, hogy a Nagy Lajos adományából származó malmot a belvárosi plébánia jogtalanul használja. (Urkundenbuch. V. 481.) Ugyanis a plébániát a belvárosi plébánia is gondozta, de nem kielégítően. Panaszukra Máthé püspök (1443–1461) a belvárosi plébánost arra kötelezi, hogy a Szent. Péter-templomnál állandó káplánt alkalmazzon, aki ott tartózkodjék a hívek szolgálatára. (Urkundenbuch. V. 391–392.)
A középkori templom alapjaira, megtartva a hajó egy részét, új neogótikus templomot építenek, amelyet Kagerbauer 1847-ben fejez be. (B. Nagy M.: Stílusok. 79–80, 155.)
A Szent Mihály-templom elől az 1740–1750-es években emelt három nyílású, gazdag barokk szobordíszes portikuszt a főtér rendezésekor ide helyezik át. (B. Nagy M.: Reneszánsz és barokk. 229.) Ugyancsak ide, a templom mögé helyezik a második világháború után az egyetemi templom előtt 1744-től álló Mária-szobrot. (uo.)
A TEMPLOMOK SORSA A REFORMÁCIÓTÓL KEZDŐDŐEN
A reformációig az egész város katolikus. A reformáció idején előbb lutheránus, majd református és végül 1559-től, Dávid Ferenccel az élen, unitárius lesz a város összes templomával együtt. A megmaradt reformátusok magánházban tartanak istentiszteletet. 1622-ben Bethlen Gábor nekik adja a Farkas utcai templomot.
A Szent Mihály-templom 1716-ig az unitáriusoké, ezután a katolikusok kapják meg. Mária Terézia idején kapják vissza a katolikusok a Szentpéteri-templomot is (Az erd. kat. múltja és jelene. 147–148), amely addig az unitáriusoké volt.
A XIX. században a reformátusok két új templomot építenek: 1828-ban a Magyar utcai kéttornyú templomot, 1845-ben pedig a Hídelveit, ahol 1845-ig fatemplom állott a XVII. század végétől. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 674.)
A monostori negyedben is épül református templom 1914-ben (uo.)
Az unitáriusok a főtéri templom elvesztése után csak 1792-ben építhetik fel mai templomukat. Addig az óvárit használják.
A lutheránusok a XVII. század végén jutnak újra annyi hívőhöz, hogy 1690-től papilakban, majd a helyére 1816–1829 között épített templomban végezhessenek istentiszteletet. (Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 93.)
A szentpéteri templomot a minoriták kapják meg, akik 1765–1770-ben építik fel belvárosi templomukat és rendházukat. Ez 1929-től a görög katolikus püspökség birtokába jut. 1948-tól pedig a görögkeletieké.
A Külmonostor utcában előbb Haller János özvegye, Nemes Zsuzsánna jóvoltából egy Máriakápolna, majd 1902-ben új templom épül.
| 41. KOLOZSMONOSTOR | TARTALOM | 43. KŐRÖSFŐ |