23. KOLOZSNAGYIDA

1322-ben Ida (Györffy: Az Árpád-kori. III. 350.), 1332-ben ismét Ida (Documente. XIV. C., III. 125, 142.), 1670-ben pedig Nagj Ida (C. Suciu: Dicţionar istoric.) néven jelentkezik a forrásokban.

1332-ben plébániatemploma van, papja, Miklós ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 1 fertó ezüstöt fizet, majd ismét 1 fertót, 1333-ban 50 régi banálist, 1334-ben 12 garast, majd ismét 11 garast, 1335-ben 21 régi banálist és 12 veröczeit. (Beke: Az erd. egyházmegye. 158.; Documente. XIV. C., III. 125, 142, 197.; Györffy: i.h.)

A középkori templom egy dombon állott a mai temető alatt. Helyette 1912–1913-ban építenek újat a falu között. (Fabini)

A régi templomból a reformátusok birtokában maradt egy 1685-ből való ezüstkehely: „Harinai Farkas Ferenez-Inczédi Kata 1685” felírással.

Középkori katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a szászok azok is maradnak, míg a magyarok reformátusokká válnak, s így két egyházközség a középkori egyház örököse, két templommal e század elején is. (Ref. Névkönyv. 1894. 33.) A református 1860-ig anyaegyház, azután Teke társegyháza.

A kolozsnagyidai lutheránus templom