27. MAGYARFÜLPÖS

1391-ben villa Nogilpusnak vagy Nogfilpusnak (C. Suciu: Dicţionar istoric.) írják az oklevelek, 1332-ben Philpus major (Beke: Az erd. egyházmegye. 152.; Documente. XIV. C., III. 125, 179, 196.), 1404-ben Magyarfilpes (C. Suciu: i.m.), 1599-ben pedig Magyar Fewlpes (uo.) a neve. Eredetileg szász település 1314-tól.

1332-ben plébániatemploma van, papja, Pál ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 20 régi banálist, majd 15 dénárt fizet, 1333-ban 3 régi és 15 kicsi banálist, 1334-ben 5 régi banálist és dénárt, majd 1 garast és 1 régi banálist, 1335-ben 10 dénárt és 1 onequint. (Beke: i.h.)

Ma is álló középkori templomát csúcsíves elemei alapján a XV. századra teszik. Egy előbbi templomra épült, mely a XIV. században már megvolt, és annak alapfalait örökölte a XV. századi templom. (Balogh J.: Ref. templomok és tornyok. 12.)

Gótikus elemeiből a külső támpillérek mind a hajónál, mind a szentély déli oldalán megmaradtak. A szentély északi falán nincs pillér. Helyette egy párkány emelkedik ki, mely az egykori sekrestye homlokzatának kiindulópontja lehetett. A lebontott sekrestye egykori csúcsíves ajtajának befalazott kerete ma is látszik. A hajó déli ajtajának művészien faragott kőkerete a templom egyik középkori kincse.

A templom hajójának egyik déli ablaka megőrizte régi keskeny nyílású eredeti alakját, a másikat kiszélesítették.

A szentély ablakai az 1897. évi javítás alkalmával elveszítették eredeti keretüket, gótikus kőrácsaitól megfosztották. Ekkor bontották le roskadozó szentélyboltozatát is, melynek vállköveit és a boltgerincek töredékeit részben a cinterembe vezető lépcsőkbe építették be.

A diadalív megőrizte eredeti kifejlett csúcsívét. A szentségfülke művészi faragású, a késő gótika egyik legkiválóbb alkotása. A szentély a nyolcszög három oldalával zárul, szentélynégyzettel csatlakozik a hajóhoz, illetve a diadalívhez. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 220.)

1642-ben pusztult állapotából I. Rákóczi György adományából megújítják. Ekkor készül a hajó mennyezetfestménye Felfalusi Gáspár Miklós patrónus buzgalmából. Csak másolatban maradt meg: 1898-ban Deák Lajos főtanfelügyelő rajzoltatta le szépsége miatt. 1912-ben egy vihar megrongálta. Néhány megmentett darabja a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Részletes leírását Kelemen Lajos ismerteti. (Kelemen: Művészett. I. 54–57.).

Készítésének idejét címeres tábla felirata jelzi: „Sacro Sanctae et individuae Trinitatis Anno a partu Virginis Millesimo [Sex] centesimo 42. Mense novemb[ri]... ex Dei bonitate restaurata per gene[rosum] dom[inum] Nicol[aum] Caspar Templum [hoc]...” (Kelemen: i.m. I. 55.) A második feliratos tábla a festő nevét is említi: Johannes Mensarius. (Kelemen: i.m. I. 33, 52, 201–205.)

Egyes mintái közeli rokonságot mutatnak a gyalakutai mennyezet festményeivel. (Kelemen: i.m. 240, 57. jegyz.)

A templom közelében áll a vaskos régi harangláb, ismeretlen korból. (Balogh J.: Ref. templomok és fatornyok. 12.)

Középkori lakói katolikusok voltak, amire az 1404-ből való előneve is utal. A reformáció korában – úgy látszik – sokáig bizonytalan volt vallási hovátartozásuk: az 1600-as évek elején ugyanis még katolikus pap szerepel a forrásokban. Így 1619-ben „honorabilis Lucas Racz de Magiar Phulpes pastor catholicus” nevével és címével találkozunk. A pásztor megnevezés azonban már átmenetet képez, ugyanis egy 1628. évi oklevél szerint már nős és fia van. Utána már végérvényesen református a falu és temploma. (Kelemen: i.m. I. 53.)

Keserű Dajka János református püspökről 1633. évi temetésekor dicséretként hozzák fel, hogy 61 egyházközséget szerzett vissza az adverszáriusoktól. Ezek közé tartozhatott a magyarfülpösi is, ahol a katolikus utánpótlás nehézségei miatt már előbb nős papra szorultak s utána még az se jutott. (Kelemen: i.m. 53., 72. jegyz.)

Református templom