30. MAROSVÉCS

1228-ban Wecheu néven jegyzik a fonások. (Documente. XIII. C., I. 233.). 1332-ben Vech (i.m. XIV. C., III. 127.), 1492-ben castrum Vech (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1587-ben oppidum Vechy (uo.) formában említik.

1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Péter a pápai tizedjegyzék szerint 11 régi banálist, majd 4 garast fizet, 1333-ban 8 régi banálist, 1334-ben 3 garast és 2 régi banálist. (Beke: Az erd. egyházmegye. 162.; Documente. XIV. C., III. 127.)

Feltételezhető, hogy a templom egy századdal előbbi, mert 1228-ban már oklevél emlékezik Vécsről.

1461-ben Izidor sabinai püspök búcsút engedélyez a vécsi plébániatemplom javára. (Beke: i.m. 162., jegyz.)

A középkori templom a faluban, a mai papi telken állott „az udvartul nem messze”. Helyette 1727-ben Kemény Simonné építteti a dombon álló templomot a falu felett, a vár alatt. Az okiratok szerint „tisztességesen és ékesen elkészült templom”.

A templomhelyet és a cinterem helyét a patrónusok adományozzák, amint azt az 1751. évi vizitációs jegyzőkönyv megállapítja.

Az 1760. évi vizitációs jegyzőkönyv már felpanaszolja, hogy „a templomon nagy hasadások vannak”, 1767-ben pedig már „a ruina annyi itt, hogy szenvedhetetlen”.

Az 1770-es emléktábla javítását örökíti meg, de 1783-ban újra „ruináról” van panasz. (Ref. Névkönyv. 1894. 14.; Kelemen: Művészett. I. 106–107.)

A régi templom élő emléke a „Vechi Fieri fecit 1568 Joannes Racz, Prefectus arcis. Noe bixen maisster gossmich” feliratú harang. (Ref. Névkönyv. 1894. 14–15.) A várkastélyban is van egy harang 1500-ból latin felirattal.

Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció korában református lesz, a templommal együtt.

A XVIII. században is református anyaegyház templommal, és azóta is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 187.).

Református templom