35. MEZŐKÖBÖLKÚT

1297-ben Kubulkuth néven írják az oklevelek. (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1332-ben Kubulchuch (Documente. XIV. C., III. 126.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 361.), 1549-ben Köbölkút (C. Suciu: i.m.), 1599-ben Keöbeölkút (uo.) formában fordul elő.

1332-ben plébániatemploma van, papja, Miklós ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 1 sektin ezüstöt fizet. (Beke: Az erd. egyházmegye. 158.; Documente. XIV. C., III. 126.)

A templommal kapcsolatos középkori adat, hogy Erdélyi István vicevajda a templomot kirabolja, nem kímélve a kelyheket, könyveket és a templomi ruhákat sem. (Miscellania. III. f. 3 num. 4.; Beke: i.h.) Az erre vonatkozó oklevélből kitűnik, hogy a székeskáptalan birtoka volt.

A templomot 1807-ben fele részben újjáépítik. (Ref. Névkönyv. 1892. 371.)

A régi templomhoz tartozott az a harang, amelyen az eredeti feliratot megmentették, amikor 1832-ben újjáöntötték. Ezen gót számjegyekkel az 1541-es év olvasható.

1687-ből a harangra vonatkozóan érdekes feljegyzés maradt fenn, jelezve az akkori megfogyatkozott egyház hangulatát: „Ha csak kettő marad, az éljen a haranggal, ha csak egy marad, el ne adhassa, hanem legyen a tractusbeli más ekklésiáé”. (Ref. Névkönyv. 1892. 371.)

Középkori katolikus lakossága a reformáció korában református lesz, a templommal együtt. A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 187.) és azóta is az.

Az 1990-es években új templomot építenek, bár a régi még használható.

Református templom