55. MAGYARRÉGEN

Ma Szászrégen része. Első ízben 1358-ban Magyarrégen néven tűnik fel, majd 1381-ben, 1469-ben és 1474-ben is. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)

A régi vár helyén külön középkori templom is van, amely a gótikus kor emléke. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 656.)

Sajnos, eredeti formáiból a többszöri átalakítások kivetkőztették.

Az 1939. évi javításkor azonban megtalálták az eredeti ősi falat, amelyen jó fél méter átmérőjű helyen falfestmény nyomai tűntek elő. Jól kivehető rajta a kereszt sötétszürkével árnyékolt képe.

Középkori, 1854-ben lebontott tornyának bejárata felett még megvolt az egykori szobor fülkéje.

A templom történetírói középkori latin és magyar feliratokról is tudnak. (Málnási M. József: A magyarrégeni helv. hitvallású egyházközség megalakulása.)

A templomot 1910-ben bővítik és akkor építik mai tornyát is. (Koszat István: Magyarrégen eredete és a magyarrégeni egyházközség áttekintő története.)

A reformáció előtt az egész város katolikus, utána nagy többségben lutheránus. Reformátusok is lehettek, de kevesen, mert sokáig a magyarrégeni templom is a lutheránusoké volt.

A reformátusokról 1746-ból van adat, akik éles ellentétben állnak a lutheránusokkal és a Mária Teréziáig jutó pereskedés állítja őket szembe egymással. A pereskedés idején egy ideig a reformátusoké a templom, de 1746-tól lutheránus pap van a magyarrégeni templomban is. 1773-ban azonban elűzik a lutheránus lelkészt (Thomas Leprich anno 1773 erepto a templo, per furorem Calvinorum misere pulsus.). A lutheránusok újra próbálkoznak, de az ide küldött Adleff Sámuel már csak magánházban tud működni s hamarosan Idecsre költözik. Ettől kezdve véglegesen a reformátusoké a magyarrégeni templom. (Dr. Schmidt Imre: Szászrégen város története.)

A katolikus egyház csak a XVIII. század elején jut újra „lélegzethez” („respirare potuerunt” – ahogyan a katolikusokról feljegyezték).

1740-től az abafáji pap jár misézni az épülő templomba, melynek építését csak 1780-ban fejezik be. (Schematismus. 1882. 149.) Görög katolikusok 1810–1811-ben kapnak templomot.

1848-ban a város nagy részével együtt a templom is leég, újjáépítését 1856-ban fejezik be. (Roth: Die d. Kunst in S. 25.; Kemény–Gyimesy: Ev. templomok. 123–124.; Balogh J.: Mátyás király udvara. 105/2.)

Református templom